Egykor itt őrölték a legkelendőbb lisztet
Frissen sült, ropogós kenyér, illatos sütemény, omlós pogácsa – csak néhány azok közül az ételek közül, amelyek minőségét alapvetően meghatározza a hozzá felhasznált liszt. De gondoltatok-e már sütés, vagy akár fogyasztás közben arra, hogy ez az alapanyag egykor a magyar ipar legfontosabb terméke volt, ami minőségben messze felülmúlta nemzetközi vetélytársait, és még az Egyesült Államokból is érkeztek szakemberek az előállítási eljárásának tanulmányozására? Pedig nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy felfedezzük a magyar ipar egyik legnagyobb sikertörténetének emlékeit, azaz a gőzmalmok nyüzsgő világát. Mindehhez elég felszállnunk a 2-es villamosra.
A belvárosi részt magunk mögött hagyva, a Soroksári út mentén a mára már kissé megkopott iparépületek egykor virágzó, sőt hatalmas teljesítményt és nyereséget hozó világának emlékeire bukkanhatunk.
Fotó: Soroksári út, balra a Tinódi utca, háttérben a Gizella malom. Forrás: Fortepan / Marics Zoltán
Budapest 19 gőzmalomépületéből mára kevés maradt fenn, itt azonban egymástól nem is olyan messze rögtön három is: a Gizella, a Concordia és a Hungária malom épületei is állnak még. De mielőtt ennyire előre szaladnánk az időben, képzeletben utazzunk vissza a 19. század második felébe, amikor ezeken a telephelyeken zajos és nyüzsgő élet folyt, a budapesti malmok a világ minden tájára őrölték a lisztet!
Hogyan is kezdődött ez felvirágzás és mi volt a siker titka?
Egyrészt a korszak technikai újításai, melyek a korábbinál jobb minőségű, és magasabb teljesítményű őrlést tettek lehetővé. A malmok esetében ez az új, gőzüzemű őrlőhengerek használatát jelentette. Az első hengermalmot még 1838-ban Széchenyi István alapította, a gépeket kezelő műhely munkatársa pedig nem más volt, mint a kéregöntés mestere, Ganz Ábrahám. (A nagy szellemek találkozásában okozott is némi feszültséget, amikor Ganz önálló vállalkozásba kezdett.) A magyar liszt sikeréhez a hazai szakemberek későbbi technikai vívmányai is hozzájárultak, ezen kívül a jó minőségű magyar gabona és a kedvező gazdasági környezet is hozzájárult a felfutáshoz. Az ekkoriban alapított bankok biztosították a tőkét, a vasúthálózat kiépülése pedig lehetővé tette a liszt eljuttatását a nemzetközi piacokra. Ez a szerencsés együttállás újabb és újabb malomalapításokat eredményezett a 19. század végén.
A malomvállalatok telephelyei külön univerzumot képeztek a városban.
Legmagasabb, leglátványosabb épületei maguk a sokemeletes gőzmalmok és a raktárak voltak, de a telephelyet körülzáró falak és kerítések között további iparos műhelyek, irodák, szolgálati lakások is álltak, lovaskocsik várakoztak itt, az udvart pedig iparvágányok szelték át. Állandó volt a nyüzsgés. A malmok egyfolytában őröltek, a munkások a legtöbb helyen 12 órás műszakban váltották egymást, a gőzgépek közelében pedig gyakori volt a balesetveszély. A rendre udvarfelügyelők és portások vigyáztak, így próbálták megakadályozni a gőzmalmokat leginkább fenyegető veszélyt, a tűzvészt.
Fotó: Lágymányosi-tó, háttérben a Duna túlpartján a Soroksári út épületei. Forrás: Fortepan / Zsohár Zsuzsa
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Érdekes módon a malomipar sikere már a 19. század végén visszaszorulóban volt. Az európai államok magasabb védővámokat vezettek be, egyúttal a szállítási feltételek javulása miatt az orosz, az indiai és az amerikai olcsó gabona is megjelent a piacon. Az exportra termelő budapesti malmok pedig az első világháború után elveszítették legfontosabb piacukat, a Monarchia területeit is, a második világháború és az ezt követő új helyzet végképp átalakította a körülményeket.
Az egykori malomépületek egy részét mára lebontották, némelyikben irodákat, lakásokat alakítottak ki, de egy kis képzelőerővel még megváltozott funkciójukban is felidézik múltbeli nagyságukat.