„Ráadtam a kis öregre a pulóverét. Egyesével beledugtam a karjait az ujjakba, mert egyedül már nem megy neki. Úgy nézett rám, ahogy csak ő nézett rám egész életemben. ”

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...

Mintha a földből nőnének ki a habzó szájú vírustagadók, akik a neten már kommandókban támadják a józan észt. És most már a betegeket is. Sok önuralom kell, hogy ne kívánjuk nekik: a bőrükön tapasztalják meg, miről hadoválnak. 

Ezt a lakótelepünk egyik legnépszerűbb kisboltjának tulaja mondta, amikor leugrottam tejért. „Össznépi karantén-téboly van, eddig bírták az emberek' – tette hozzá”. Kis, személyes mentális karanténtérkép Budapestről. 

És egy másik mondat: „Én nem dőlök be minden hülyeségnek, mint maguk!”

Mert hogy itt ülünk a kellős közepén. Az elmúlt hetekben nem volt olyan koronavírusról szóló cikkünk, amely alá ne özönlöttek volna a "mit-keltitek-a-pánikot", "ez-csak-egy-influenza", "hülye-lisztvásárlók" típusú kommentek. Ez az írás nekik (is) szól.

„Néztem a seggét, ahogy eszeveszettül takarít utánam a kocsiban, hogy az asszony még a maradék, rózsaszín zacskós papírzsepimet se találja meg. Nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek, komolyan.”

Előre kérem a kommentelőket: először olvassák el a cikket, azután szóljanak hozzá. Ne a címre 'ugorjanak rá'. Mert szerintem erről a témáról érdemes lenne átgondoltan vitatkozni. 

Legalábbis ezt lehet kiolvasni a brit lapok cikkeiből és a kommentek tízezreiből. Harry és Meghan faképnél hagyták a királyi családot, irány Hollywood, de továbbra is a brit kisember adójából dőzsölnének. A királyság végének a kezdete, vagy egy új, globális Insta-királyi pár születése? Vélemény. 

Megint kitört a háború a „tiltsukbeapetárdát” meg a „kutyásokcsakkussoljanak” tábor között. Egy kicsit talán mindenkinek igaza van, de elmesélem, nálunk hogy megy ez. Csak a jobb rálátás kedvéért. És van egy megoldási javaslatom is.

Nagyapám 2020 októberében tölti be a százat. Megkértem, idézze fel, hogy teltek az ünnepek az ő gyerekkorában.

Senkinek nem beszéltem az utolsó fél óráról, amit kettesben töltöttem veled. Azt hittem, szívinfarktusom van, be voltam nyugtatózva, te pedig talán már ott sem voltál. Mégis úgy szorítottuk egymás kezét, mint hajdanán, a falusi búcsú repülő csónakhintájában.

Hogyan juss el a közimádattól a közutálatig másfél év alatt? Legalábbis a bulvársajtóban. A sussexi hercegi pár, úgy tűnik, ismeri a receptet: költsd az adófizetők pénzét esztelenül, magánrepülőzz, rejtegesd a kisbabádat, majd sértődj meg, és pereld be a sajtót. Vélemény.

'Sajnálom a leendő férjét' – csak egy példa a 16 éves klímaaktivistára ömlő, támadó véleményekből. Bevallom, engem ez a vehemens utálat ijeszt meg a legjobban. Mert tapasztalataim szerint az emberek kevés dolgot gyűlölnek annyira, mint az igazságot. 

'Minket nem érdekel a szomszéd tízemeletes. Ott magának két lefizetett embere is volt, Csopakikám, hallottam a kisboltban.'

'Nem vagyunk az állatokkal egyenrangúak, sőt: magasabbrendűek és fontosabbak vagyunk náluk.' - írta Balavány György a HVG-ben. Nos, ezzel a gondolatmenettel ássa a sírját ütemesen az emberi faj évszázadok óta. Vélemény.

Menyasszony-kikérés, hejehujázó menet a főutcán, főzőasszonyok, krepp-papír füzérek, grillázstorta. Gyermekkorom legszebb emlékei a nagy, nyári 'lagzik’ nagyszüleim falujában. Hogy mi volt a titka a régi ünnepeknek? Elmesélem.