Greta Thunberget alázni olyan, mint a süllyedő Titanicon lepofozni a jajveszékelő pincérlányt
A fent említett, "férjes" vélemény talán azért maradt meg bennem annyira, mert itt a Greta-utálat mellé besikeredett egy jó nagy adag, bájos hímsovinizmus is. Mert ugye hogyan is tehetne boldoggá valaha egy férfit egy nő, aki okos, kimondja a véleményét, és ráadásul enyhe autizmusban is szenved (az Asperger-szindróma az autizmus egyik fajtája, ezt maga Greta mondta el egy beszédében)? Ennek nemhogy férj, de élet se jár.
Különben is csak egy marionettbábu, egy sikeréhes operaénekesnő és egy profi színész (színész, érted, azoknak egy szavuk se igaz, a családjuké se, még a macskájuk is szövegkönyvből nyávog) gondosan felépített média-terméke, sötét politikai erők (a mára szitokszóvá vált zöldek, a libsik, az olajcégek, meg a sithek) által milliókkal szponzorált, kihasznált, agyon-imázsolt klímahisztigép, akinek szerepelgetés helyett a suliban, de leginkább az elmegyógyintézetben a helye.
Nagyon sok kommentet, cikket, blogbejegyzést olvastam el az elmúlt hetekben-hónapokban, magyarul és angolul is, bőven ezer fölötti nagyságrendben. Ismerősöket is körbekérdeztem a Greta-jelenségről, tehát akár reprezentatívnak is nevezhető a minta, amelyből a fenti vélemény-vezérfonalak számomra kirajzolódtak.
Hát...pazar. Azt már elfogadtam, hogy százezrek csüggnek imádattal egy pedofíliával többszörösen megvádolt popsztáron (Michael Jacksonra gondolok), akit ugyan valóban nem ítéltek el, és ezért megilleti az ártatlanság vélelme, de a rajongói habzó szájjal, teljesen, totálisan kizárják a halvány lehetőségét is, hogy esetleg a vádakból bármi igaz lehet, mert "csak". Mert ő egy "aranyszívű ember", és "nem olyan". Fogalmuk sincs róla, milyen, életükben nem találkoztak vele, de ők tudják.
Ugyanezt látom Greta-ügyben, csak fordítva. Erről a lányról lassan már mindenki "tudja", hogy ő a pokol angyala, vagy az antikrisztus, tessék választani. És elképesztő mennyiségű ember gyűlöli őt ezért, holott vele sem találkoztak életükben, fogalmuk sincs róla, milyen, de hát akkor is. Ne pofázzon itt a klímavédelemről az ENSZ-ben, sipirc vissza az iskolapadba. Mert csak.
Úgy látom, a dolog pszichológiája szempontjából Jackson vakimádói és Greta vakgyűlölői között kizárólag egy különbség van: az, hogy amit Jackson adott az embereknek, azt kellemes volt hallgatni (kétségtelenül nagyon jó a zenéje), amit meg Greta ad, azt kellemetlen.
Gretát ugyanis ebben a pillanatban, úgy tűnik, nem az aggasztja a legjobban, hogy lesz-e férje, és mennyire fognak kijönni egymással. Őt leginkább az aggasztja, hogy lesz-e belélegezhető levegő, megiható víz, amin esetleg a férjével (ha akar egyáltalán) osztozhatnak, és nem fognak-e szó szerint szénné égni vagy egy cunamiba belefulladni a nászútjukon. Több milliárd korukbelivel egyetemben.
A gyűlölködőkkel ellentétben – akik között, úgy látom, gyakorlatilag mindenki több diplomás, évtizedes kutatói munkássággal rendelkező klimatológus meg zoológus lett hirtelen, a magabiztosságuk alapján legalábbis gyanús, hogy egy-egy kommentszekcióban százból százan minimum Nobel-díjasok –, szóval velük ellentétben én nem vagyok természettudós. Bölcsész vagyok. Meg átlagember.