SZEMPONT
A Rovatból

Egy orvos őszinte vallomása arról, hogy miért hagyta el Magyarországot

Tíz éven át kitartott itthon, többször is mehetett volna, de végül maradt. Ám most olyan helyzetbe került, hogy meg kell mégis próbálnia.


Elgondolkodtató írás jelent meg egy magyar orvostól, aki leírta, miért döntött úgy, hogy máshol folytatja hivatását.

A szöveget változtatás nélkül, beleegyezésével közöljük.

orvos1

"Aki a Twitteren követ, az tudja, nem hirtelen felindulásból hagytam el az országot. Orvos vagyok. Ezt hallva mindenki azt gondolja, hogy nem lehetnek megélhetési problémáim, mert ”az orvosok jól keresnek és egyébként is kapnak egy csomó hálapénzt”.

Talán kevesen tudják, de az elmúlt 10-15 évben felnőtt egy olyan orvosgeneráció, amely megveti a hálapénzt. És ez a generáció kényelmetlenül érzi magát, amikor borítékot akarnak a zsebébe nyomni. Persze, kívülről jól hangzik, hogy valaki a képesítésének megfelelő munkát végezve – a fizetésén felül – rendszeresen kap valami mellékest és a legtöbb nem-orvos ismerősöm azt mondja, hogy ő biztosan elfogadná azt a pénzt, de nem ilyen egyszerű ez. Bizonyára személyiségfüggő, hogy egyesek miként kezelik az ilyen helyzeteket, én megalázottságot és kiszolgáltatottságot éreztem. Van képzettségem és munkám, a fizetésemből akarok megélni és nem a betegek által adott hálapénzből.

"
Egyébként sok esetben azért adják, mert úgy gondolják, hogy szükséges! Semmit nem csináltál még a beteggel, de pénzt akarnak adni! Az esetek 90 százalékában megdöbbentek, amikor visszautasítottam.

Rendkívül kellemetlen, amikor mindenképpen rád akarják erőltetni és gyakran erélyesen kellett rájuk szólni, hogy tegyék már el azt a rohadt pénzt. Ezután magyarázkodni kezdtek, hogy de ők szeretnék, ha foglalkoznék velük. Én pedig magyarázkodhattam, hogy nem azért nem fogadom el, mert nem akarok velük törődni.

Hát micsoda borzalmas kép alakult ki az egészségügyről?! Milyen kibaszottul beteg ez a rendszer, ha egy beteg – hálapénz adása nélkül – nem érzi magát biztonságban!?

Más esetben azzal a céllal adják, mert – a beteget egyébként is megillető, az elérhető legkorszerűbb ellátáson túl – valami extra szolgáltatást remélnek illetve az orvos ennek lehetőségét felvetve, kér (!!!) egy bizonyos összeget. A beteg úgy sokszor úgy érzi, hogy a pénz átadásával “megvette” az orvost és az minden óhajára figyelni fog.

Gondolkozzunk már el egy kicsit! Valóban azt reméljük, hogy egy olyan ember, aki pénzt kér (egy alanyi jogon járó ellátásért!), az majd fokozott figyelemmel lesz a betegre? Olyan embertől várunk fokozott törődést, akit egyértelműen a pénz motivál? El fogja végezni a munkáját a legjobb tudása szerint – mert erre kötelezi a rendszer – de semmi egyéb.

Valóban azt képzeljük, hogy egy bizonyos orvosnak adott pénzen múlik majd az, hogy éjszaka az ügyeletes miként látja el a beteget? Hogy kiemelkedő figyelmet kapjon az egyébként is túlterhelt ápolóktól? Hogy milyen gyorsan lesz meg a szövettani eredmény? Hogy valóban lesz-e elegendő mennyiségű vér a transzfúziós állomáson? stb. Hát egy nagy büdös lófaszt! A hálapénz semmire nem jelent garanciát! Ezért én arra buzdítok mindenkit, hogy ne is adjon!

Az utólag adott paraszolvenciát is ellenzem, hisz legtöbbször csak azt csinálja az orvos, amit tanult, amihez ért. A munkáját végzi. Neki is érdeke, hogy a beteg meggyógyuljon. Persze vannak bizonyos esetek, amikor az orvos részéről fokozott erőfeszítést, irodalmi utánajárást, többszörös konzultációkat stb. igényel az ellátás és jól esik, ha ezt észlelik és meg akarják köszönni, de ne pénzzel!

Tisztában kell lenni azzal, hogy a hálapénz legnagyobb részét az idősebb orvosok harácsolják össze – ezt valamelyik hírportál felméréssel is igazolta (talán az index.hu).

Hogy mekkora összeget lehet keresni hálapénzzel? Szakiránytól függ. Ismerek olyan nőgyógyászt, aki hetente (az OEP által finanszírozott!) szakrendelésen 400-500 ezer forintot keres és ehhez még hozzájön az, hogy egy szülés levezetéséért elkér 150-180 ezer forintot. Hallottam már sebészt panaszkodni amiatt, mert az adott hónapban nem kereste meg a 2 millió (!) forintot, de a belgyógyászok is megkereshetnek heti 100-200 ezer forintot…

Csábító összegek ezek, melyek valóban jólétet biztosítanak. De elvi és lelkiismereti okok miatt egyre többen határolódnak el ettől. Én is így tettem. Ugyanakkor saját lakást és családot szerettem volna. A szüleim részéről jelentős anyagi támogatásra nem számíthattam (a Diákhitel és diákmunka nélkül az egyetemet se nagyon tudtam volna elvégezni), így nekem kellett volna biztosítanom az anyagi feltételeket.

Néhány éve bementem az egyik bankba, hogy lakáshitelekről érdeklődjek. Bemutattam a fizetési kivonatomat és a pult mögött ülő hölgy kinevetett. Nem hitte el, hogy orvos létemre annyi a fizetésem… Több pénzt csak úgy tudok keresni, ha több ügyeletet vagy másodállást vállalok. Csináltam mindkettőt. Több pénzt kerestem, de rohadtul fárasztó volt és gyakorlatilag nem volt szabadidőm. A klinikai tanulmányokban való részvétellel is többlethez lehet jutni, de szintén a szabadidő és a család rovására megy.

"
Én a fizetésemből akartam megélni. Nem luxusra vágytam, hanem lakásra és családra.

Az elmúlt években valamelyest emelkedtek a fizetések. Mondjuk ez nem is baj, ha hozzáteszem azt, hogy 2008-ban nettó 125 (!) Ft/óra volt a megbecsülés a sürgősségi osztályon… (Azért maradt ez meg bennem ilyen pontosan, mert diákmunkásként épp a kétszeresét kerestem, 4 évvel korábban.) Szóval, a bérezés javult, de ennek kapcsán azért az megjegyezném, hogy két szakvizsgával és havi 4-5 ügyelettel messze nem kerestem meg azt az összeget, amit egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, kezdő informatikus kap kézhez. (A fiatal szakorvosoknak járó támogatására nem voltam jogosult, mert annak előfeltétele volt a Rezidens Támogatási Programban való részvétel. Abban pedig azért nem vehettem részt, mert amikor bevezették, már nem voltam rezidens.)

Ígérik, hogy továbbra is javulni fog a fizetés, de kétlem, hogy a körülmények változnának. És itt nem az omladozó falakra ill. az elavult eszközökre gondolok, mert az én korábbi munkahelyemen ezekkel nem volt probléma. Nem is az öreg, pénzéhes főorvosokra gondolok, akik gátolják a fiatalokat a szakmai fejlődésben. (Ez elsősorban a műtétes szakmákban fordul elő. Az öregek – nyilvánvalóan a hálapénz miatt – nem engedik a műtőasztal közelébe a fiatalokat, így az utóbbiak nem tudnak kellő tapasztalatot gyűjteni.) Ezek is óriási problémák, de én nem szembesültem velük. Megbecsülték a munkámat, a továbbképzésemben nem akadályoztak, jó kollegiális kapcsolatom volt és gyors szakmai előremenetelt prognosztizáltak (én is láttam).

De elegem lett az ügyelet utáni nem létező szabadnapokból. A ki nem fizetett túlórákból. Abból, hogy egy-egy szakrendelés során 6-8 óra alatt 30-40 beteget kell véleményezni (hazudik, aki azt mondja, hogy ezt kellő alapossággal lehet csinálni). Abból, hogy még mindig vannak olyanok, akik mindenhatónak képzelik magukat és az empátia legkisebb jelét sem mutatják a betegekkel szemben. És abból, hogy a megbeszélések nem a betegekről, hanem a kórház anyagi helyzetéről szólnak. Bármennyire is fontos a pénz, a stabilitás, a fenntarthatóság, stb. az egészségügyi dolgozóknak alapvetően a betegellátással kellene foglalkozniuk és nem azzal, hogy miként lehet nagyobbat markolni a közös kasszából és hogy miként lehetne spórolni. A nemzetközi irányelveket próbáljuk követni és bizonyos kórházakban ez nagyon jól működik, de közben más (kisebb) kórházakban nincs elegendő gumikesztyű, kézfertőtlenítő, gyógyszer, stb. Nem kell, hogy minden helyen mindent lehessen kezelni, mert ez máshol sincs így, de nem az elektronikus lázlapot kellene bevezetni, hanem elérni, hogy a kórházak ne szenvedjenek hiányt az alapvető dolgokban! Magyarországon igenis van lehetőség a legkorszerűbb kezelésekre, emiatt nem lehet pocskondiázni a magyar egészségügyet. Sőt, bizonyos mérőszámokban (pl. a PCI elérhetősége szempontjából) jobbak vagyunk egyes, gazdaságilag fejlettebb országoknál, de szégyen, hogy helyenként rozsdás ágyakon és fűtetlen szobákban kell betegeket kezelni – mert az adott kórháznak nincs pénze a felújításra.

"
Summa summarum, a kilátástalanságból lett elegem. Csak 10 évet dolgoztam ebben a rendszerben, de a körülmények tekintetében semmilyen javulást nem tapasztaltam. Ígéretek voltak bőven, de pozitív változásokat nem láttam.

Olyan hibák ezek, amelyeket csak központilag lehetne megoldani, de függetlenül attól, hogy melyik kormány volt hatalmon, a tervezés és kemény végpontok kijelölése helyett csak a barkácsolást és a populista szónoklatokat kaptunk. Nem véletlen, hogy a végzős orvostanhallgatók nagyobb része nem is tervezi, hogy Magyarországon kezd dolgozni, már a rezidensképzést is külföldön akarják elkezdeni. A külföldön dolgozó ismerőseim (orvosok és ápolók egyaránt) egyhangúan azt mondják, hogy ha ugyanannyi pénzt keresnének itthon, mint külföldön, akkor sem jönnének haza. Azt hiszem, ez elég pontosan rámutat a körülmények fontosságára.

Öt-hat évvel ezelőtt én is elgondolkoztam a külföldi munkavállaláson. Több interjún is részt vettem, de végül mindig visszaléptem. Úgy gondoltam, hogy itt nőttem fel, itt tanultam, itt vagyok otthon, itt kell boldogulnom és természetesen a szüleimet sem szerettem volna itthon hagyni, hisz nekik egyre több segítségre lesz szükségük. [Annak ellenére, hogy ők már egyetemista koromban is azt javasolták, hogy menjek külföldre.] Végül meg is szakítottam a kapcsolataimat a toborzó cégekkel.

Néhány évvel később felmerült bennem, hogy országon belül próbálok egy jobb helyet keresni. Kelet- és nyugat-magyarországi kórházakat egyaránt meglátogattam. Minden helyen és azonnal tudtak volna alkalmazni, de sehol nem volt jobb a helyzet. Mindenhol ugyanazok a problémák zsigerelik ki a dolgozókat és mételyezik a közhangulatot. A jelenlegi rendszer borzasztóan beteg voltát jól jellemzi, hogy az egyik Budapest melletti kórház igazgatója azzal próbált csábítani, hogy náluk havi 500-600 ezer forintnyi paraszolvenciát is megkereshetek…Végül maradtam ott, ahol voltam és bíztam benne, hogy egyszer majd csak jobb lesz.

Aztán mégis meggondoltam magam. Egy-két héttel azután, hogy megtudtam, apa leszek, állásajánlatot kaptam egy svédországi kórházból. Abban biztosak voltunk, hogy egy fizetésből nagyon nehezen fogunk tudni lakáshitelt fizetni és gyermeket is nevelni, ezért belevágtam. Nem tudom, hogy mi lesz a vége. Az is lehet, hogy egy fél év múlva újra otthon fogok dolgozni. Alapvetően pesszimistán állok a külföldi munkához, de ha ebbe most nem kezdtek bele, akkor egész életemben a “Mi lett volna, ha…” kérdéssel emésztettem volna magam.

És persze lehet mondani, hogy cserben hagytam a magyarországi kollégáimat és a betegeket. Igen, van egy ilyen olvasata is. Maradhattam volna otthon, pusztán elhivatottságból. Mert a magyar egészségügyet csak a benne dolgozók elhivatottsága tartja egyben. Mert mindig lesz valaki, aki beugrik a másik helyett és elvisz néhány plusz-műszakot (hogy aztán káromkodjon az elmaradt túlóradíj miatt). Mert mindig lesz valaki, aki a havi nyolc ügyelete mellé bevállalja a kilencediket is. A magyar egészségügyet ez tartja életben és a vezetők – aljas módon – épp ezt használják ki.

"
Tíz éven keresztül csináltam, belefáradtam. Maradhattam volna otthon, bízva abban, hogy egyszer tényleg jobb lesz. De belefáradtam és úgy döntöttem, hogy próbát teszek.

Tedd szívedre a kezed és válaszolj őszintén. Hasonló helyzetben és lehetőség esetén nem ugyanezt tette volna?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki prókátor: Orbán Viktor tudatosan hazudik, a Btk. a politikusokra is vonatkozik!
Egy népszerű Facebook-oldal a rémhírterjesztés paragrafusát idézte a miniszterelnök bejelentése után. Akár több év börtön is járhat a köznyugalom megzavarásáért.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. február 25.



A Vidéki prókátor nevű Facebook-oldalán reagált Orbán Viktor bejelentésére, amelyben a miniszterelnök katonai és rendészeti eszközökkel erősítené meg a kritikus energetikai infrastruktúra védelmét. A poszt szerzője három pontban fejti ki a véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Elsőként azt állítja, hogy

Orbán Viktor tudatosan hazudik,

amikor „további akciókról” beszél, mivel szerinte:

„Ukrajna nem követett el eddig semmilyen »akciót« magyar létesítmények ellen, ezért a »további« kifejezés használata – Orbánhoz méltó módon – tudatosan hazug.”

A bejegyzés írója ezután azt a feltételezést veti fel, hogy ha bármilyen támadás érne magyar létesítményeket vagy állampolgárokat, az végső soron a magyar miniszterelnöknek kedvezne. Állítása szerint

egy ilyen akcióból kizárólag Orbán Viktor profitálna, és ezért az bizonyosan az ő érdekében történne, függetlenül attól, ki a tényleges elkövető.

A poszt végül a Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló paragrafusát idézi, emlékeztetve, hogy az a politikusokra is vonatkozik.

„Btk. 338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta. Ez a törvényhely a politikusokra is vonatkozik.”

Orbán Viktor a Védelmi Tanács ülése után közzétett videóban jelentette be a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének megerősítését. A miniszterelnök azt állította, hogy Ukrajna „olajblokáddal” gyakorol nyomást Magyarországra és Szlovákiára, és „további akciókra” készülhet a magyar energiarendszer megzavarására. Ennek nyomán elrendelte katonák és eszközök telepítését a kiemelt létesítményekhez, fokozott rendőri járőrözést, valamint drónrepülési tilalmat vezetett be Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: A kormánypártnak lassan válságkezelésre kell berendezkednie, már egy Orbán–Magyar-vita is az érdekük lehet
A szociológus szerint a Medián legfrissebb eredményeit látva Orbán Viktor akár egy vitát is bevállalhat Magyar Péterrel. Ha a következő hetekben a Fidesz nem tud előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza nyerhet.


A Medián legfrissebb felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt 20 százalékponttal vezet a Fidesz előtt. Somogyi Zoltán az ATV-n azt mondta, ez a különbség rendkívül nagynak számít.

„Hogyha itt tartunk, akkor valószínűsíthetően a kormánypártnak lassan egyfajta válságkezelésre kell majd berendezkednie” – vélekedett.

Hozzátette, a Mediánt hiteles kutatóintézetnek tartja, amelynek adataiból szerinte még Orbán Viktor stábja is dolgozik. „Én is azt valószínűsítem tehát, hogy országos szinten mindenképpen a TISZA vezet.”

A szociológus szerint a kormánypártok jelenleg ugyan még magabiztos győzelmet kommunikálnak, de ha a következő hetekben nem tudnak előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza Párt nyerhet.

Ebben a helyzetben felvetette egy Orbán–Magyar vita lehetőségét is. „Hogyha mondjuk egy kicsit is az Orbán stáb gondolkozik azon, hogy miben lehetne esetleg fordítani az eredményen, és azt gondolják, hogy ők vesztésre állnak, akkor nincs is olyan messze tőlünk egy Orbán-Magyar választási vita” – fogalmazott a szociológus, aki szerint egy ilyen esemény egy ponton már az Orbán-stáb érdeke is lehet.

A kisebb pártokkal kapcsolatban Somogyi Zoltán azt mondta, a Mi Hazánknak megvan a saját szubkultúrája és az 5 százalékos bejutáshoz szükséges támogatottsága, a többiek viszont bajban vannak.

„Ennek a választásnak egyetlen egy kérdése van, hogy Orbán Viktor menjen vagy maradjon. A választók nagy része erre rendezkedett be” – állította.

A műsorban megkérdezték Orbán Viktor és Magyar Péter közelmúltban elhangzott becsléseiről is, melyik párt mennyi egyéni mandátumot hozhat el. A miniszterelnök korábban 80 Fidesz által nyerhető választókerületről beszélt, Sülysápon viszont már csak 65-ről. Magyar Péter viszont azt közölte, 80-85 egyéni körzetben ők vezetnek.

Somogyi Zoltán szerint ezeket érdemes fenntartásokkal kezelni. „Magyar Péterre ugyanúgy igaz, mint Orbán Viktorra, hogy az, hogy hány helyen vezetnek, ezt ők sem tudják” – jelentette ki. Ennek módszertani okai is vannak, ugyanis „egyéni választói körzeteket a lehető legnehezebb, szinte lehetetlen kutatni”. Minél kisebb a vizsgált sokaság, annál pontatlanabbak lesznek az adatok, magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mi történne egy esetleges Tisza Párt-győzelem után, Somogyi Zoltán azt válaszolta: „ez még nagyon messze van.” Szerinte először a kormányátadás mikéntjéről kellene beszélni, majd arról, hogyan lehet eligazodni abban a közjogi rendszerben, amelyet Orbán Viktor a saját képére formált. Hozzátette, a Fidesz ellenzéki viselkedése csak ezek után következne, de mindennek az alapfeltétele, hogy a Tisza Párt valóban megnyerje a választást.

„A Medián kutatásából az következik, hogy igen, de pár hét múlva meg fogjuk látni, hogy tulajdonképpen mi is történik” – zárta gondolatait az elemző.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jeszenszky Géza: Hamis zászlós akcióval kelthetik azt a benyomást, hogy Ukrajna fenyegeti Magyarországot
A miniszterelnök az ukrán energiafenyegetésre hivatkozva erősítette meg a kritikus infrastruktúra védelmét. A vita a január vége óta szünetelő Barátság kőolajvezeték körüli feszültséget mélyíti el.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. február 25.



Orbán Viktor szerint politikai okai lehetnek a január vége óta szünetelő olajszállításnak, és Ukrajna további akciókra készülhet a magyar energiarendszer megzavarására. A miniszterelnök ezért a Védelmi Tanács szerdai ülése után elrendelte a kritikus energetikai infrastruktúra katonai és rendőri védelmének megerősítését, valamint drónrepülési tilalmat vezetett be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter túlzónak tartja a kormányfői kijelentéseket. A Magyar Hangnak azt mondta:

a háborúban álló Ukrajnának „kisebb gondja is nagyobb annál”, mint hogy konfliktust kezdeményezzen egy NATO-tagállammal, és szerinte csak nagyon tájékozatlanok hihetik el, hogy egy ilyen forgatókönyv reális lenne.

Jeszenszky kijelentette,

a kormány hisztériakeltő kommunikációja mögött akár az is meghúzódhat, hogy egy hamis zászlós akcióval keltsék azt a benyomást, hogy Ukrajna fenyegeti Magyarországot

– ez szerinte sokak félelme.

A Barátság kőolajvezetéken január 27. óta nem érkezik kőolaj Magyarországra és Szlovákiába. A magyar kormány álláspontja szerint Ukrajna politikai okokból nem indítja újra a szállítást, bár az infrastruktúra február közepe óta működőképes. Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter szerint Kijev ezzel az olajblokáddal gyakorol nyomást Magyarországra és Szlovákiára.

Jeszenszky Géza ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a vezetéket orosz támadások is érték, és a helyreállítás az ukrán energetikai helyzet miatt rendkívül nehéz.

Az ellátás biztosítására a Mol tengeri szállítmányokat rendelt, a kormány pedig részlegesen a stratégiai kőolajtartalékokhoz is hozzányúlt.

A Political Capital egy korábbi elemzésében arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajna-ellenes kormányzati retorika alkalmas lehet a választási feszültség szítására, és a „hamis zászlós” műveletek kockázatát is növelheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Viktor: Mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom
A miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja, de úgy gondolja, nyerhetnek. Ehhez a mozgósítás a kulcs, ugyanis a saját szavazótáboruk kevésbé iskolázott, sokan csak akkor mennek el, ha bekopogtatnak hozzájuk.


Orbán Viktor miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy az előrejelzések és a becslések világában már „nincs értelmes beszéd”. A kormányfő szerint ez már nem a politika, hanem a szórakoztatóipar része, amiről nem lehet komolyan beszélni.

Konkrét példaként említette Hann Endrét, a Medián közvélemény-kutató ügyvezetőjét. „Ma is láttam egy ilyet Hann Bandi esetében” – fogalmazott. A miniszterelnök szerint ezek a „tisztességben megőszült szakemberek” a végén átnyergeltek egy másik szakmára. Orbán Viktor egy divatvilágból vett hasonlattal élt, mondván: „Talán Coco Chanel, vagy valamelyik divatcsászár mondta azt, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned. Szeretném hinni, hogy itt erről van szó.”

A miniszterelnök kijelentette, hogy miután nem lehet ezekre a felmérésekre hagyatkozni, „oda jutottunk, hogy már a saját felméréseinket is kétkedve olvasgatom.”

„Egyetlen dolog maradt, ugye mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom, hogy megyünk. Választókerületről választókerületre megyünk.”

Orbán Viktor elmondta, ő maga is járja az országot és beszél az emberekkel, és ezek alapján van egy becslése a jelenlegi erőviszonyokról. A 106 egyéni választókerületből a Fidesz szerinte biztosan megnyerne 65-öt, ha most vasárnap lennének a választások.

„Ha holnap reggel lenne a választás, szerintem 65-öt a mostani erőviszonyok alapján behúznánk” – állította. Hozzátette, ezen felül „van 10, amiért nagyon jó eséllyel harcolnánk.”

Emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt 87 egyéni választókerületet nyertek meg, és kijelentette, nem tud kisebb céllal harcba menni, mint amit legutóbb elértek. „Az nem az én sportágam.” A kormányfő szerint onnan kell kiindulniuk, hogy mindent megvalósítottak, amit vállaltak, sőt, még azon túl is.

A miniszterelnök ezután arról beszélt, hol lehet egy ilyen kedvező helyzetből mégis veszíteni. Úgy látja, a probléma az, hogy a szavazóik egy része nem megy el választani, csak akkor, ha személyesen felkeresik őket.

Ennek okát abban látja, hogy a Fidesz szavazói „nem a társadalom elitjéből vannak”.

Orbán Viktor szerint van egy olyan összefüggés, hogy az iskolázottabbak nagyobb arányban mennek el szavazni. Azt is elismerte, hogy pártja támogatottsága az értelmiségiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek körében lecsökkent. A Fidesz szavazóinak nagyobb része szerinte jelenleg a munkásokból, szakmunkásokból és betanított munkásokból, vagyis a „társadalom derékhadából” kerül ki.

„A külvárosokban velünk vannak. A koránkelő melósok, a betanított munkások, még a közmunkások is velünk vannak” – jelentette ki. Hozzátette, velük van mindenki, aki úgy érzi, hogy a munka egy lehetőség, nem pedig teher.

A győzelem kulcsát a mozgósításban látja.

„Ha azokat az embereket is ráébresztjük arra, hogy miért fontos eljönni, akik egyébként nem foglalkoznak politikával, ha őket is elérjük, akkor mi egy nagy győzelmet tudunk aratni. De ha nem jönnek el, akkor el lehet csúszni.”

A megoldás szerinte a személyes megkeresés: „Be kell hozzájuk kopogtatni, és akkor eljönnek.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk