SZEMPONT
A Rovatból

Lackfi János: legyen az irodalom lázadás, lelkesedés, őrülés!

Az ötgyerekes költővel a tankönyves versbotrányról, az oktatásról és a magyarok furcsa mentalitásáról beszélgettünk.


– Írt két könyvet arról, hogy milyenek a magyarok. Hogy tud elviselni minket? Hogy tudjuk elviselni magunkat?

– Jól és rosszul. Ahogy az átlag magyarban, bennem is van egyfajta nyugalmas tempó, elodázás, halogatás, ej, ráérünk arra még! Sokszor így lökdössük tovább elvégzetlen ügyeinket napokon, heteken, évszázadokon át. Nyugi, olyan még úgysem volt, hogy valahogy ne lett volna. Nem hajt a tatár! Ugye, nem az orosz, a német, a labanc, a török, hanem a tatár! Hány éve is? Potom nyolcszáz... Mintha tegnap lett volna.

Időnként pedig kitör rajtam-rajtunk a jobbítási láz, a reformszellem, a nyelvújítás, a mindent megújítás nagy akarása. Akkor viszont azonnal, dühösen követelünk mindent, visszamenőleg is. Földi Kánaánt, betömött kátyúkat, korrupciómentes államot, ingyen levegőt, alacsony árakat.

"
Szóval a kelleténél türelmesebbek, máskor a szükségesnél ingerültebbek vagyunk.

Én is.

– Mit javasol azoknak, akik ezt nem tudják annyi megértéssel vagy humorral szemlélni, mint ön?

– Nagyon kevés dolgon tudunk változtatni életünkben, azokon meg nem is annyira akarunk.

Például hogy hogyan bánunk egymással, az rajtunk múlik. A haza üdve nem. Hogy rendben van-e a házunk tája, az igen. A szent világszabadság nem. A párkapcsolatunk igen. Az európai szellem diadala nem.

Pedig mi, magyarok, jobban szeretjük a puffos nagy indulatokat, mint a türelmes gyomlálást. Hisz a gaz úgyis újra kinő! Ha viszont blogolunk, robbantgatunk, kiabálunk, úgy érezzük, végre történt valami. Szerintem érdemes a keverőpulton egy leheletnyit eltolni a gombot az elvont szféra felől a konkrétabbak irányába.

A birsalmasajt például kevésbé ér rá, mint a globális felmelegedés elleni harc. A szomszéd néni nehéz szatyrai kevésbé, mint a világméretű összeesküvés azonnali megdöntése. Ha egy picit földhöz ragadtabban kezdünk gondolkodni, mindjárt nem érezzük magunkat annyira tehetetlennek.

Ami nem azt jelenti, hogy ne küzdjünk szép, nagy ügyekért, itt az arányon van a hangsúly. Legalábbis az én érzésem szerint.

Bemutatkozás a költő honlapján:

1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Nyolc verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, több novelláskötetem és esszékötetem, harmincnál is több műfordításkötetem. Tizenhat gyermekkönyvet publikáltam, megzenésített verseimből négy CD-nyi került kiadásra. 17 évet tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a végén már docensként. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedem. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja voltam. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel.

Lackfi János 2013-ban az eddigi számos szakmai és egyéb elismerése mellé Prima Primissima-díjat is kapott.

– Sok gyerekverset, mesét ír. Van olyan, hogy gyerekvers? Weöres szerint nincs, csak versek vannak.

– Szerzője válogatja, ki mit gondol, de Weöresnek nemigen volt kedve (lehetősége) piaci kategóriákban gondolkodni. Csukás Pista vagy Kányádi Sándor bátyám sokkal érzékenyebb az író és közönség viszonyának alakváltozataira. Sem ez, sem az nem kötelező, mind csak lehetséges irodalmi magatartásforma. Weörest úgy érdekelték a gyerekek, mint egy szép kő vagy fakéreg rajzolata, Csukás és Kányádi eleven kapcsolatot ápol velük a mai napig. Én magam elég sokat mozgok gyerekközegben, évi 90-100 fellépésem több mint fele gyerekközönség előtt zajlik. Felnőtteknek szóló írásaimban is sokszor vonz a gyerekhang. Amikor ellenben gyerekeknek írok, az egy másik központot mozgósít az agyamban.

Szeretem ismerni a kicsik világát, tudni, mi foglalkoztatja őket. Nem akarok elbeszélni a fejük fölött, ám ugyanakkor igyekszem becsempészni a művekbe olyan robbanótölteteket, nyelvi játékokat, amik kitágítják a láthatárt...

– Régen sok költőre a politika kényszerítette azt, hogy gyerekirodalomba meneküljön, legalábbis egy időre. Manapság azt mondják, hogy többen megélhetésből írnak meséket, verseket, mondókákat, mert a gyerekkönyvek lényegesen jobban fogynak, mint a verseskötetek. Van ebben igazság? Vagy egyszerűen jobb, ha profi költők nevelik az irodalomra a gyerekeket, mintsem botcsinálta rímfaragók tegyék?

– A gyerek is ember, és nem baj, ha olvas. Nem kell neki az élet legbrutálisabb arcát mutatni, de csalás az is, ha teljesen kiszűrjük a disszonáns elemeket.

Nem kell pépesre rágni a valóságot a gyerekgyomornak, és nem kell minden szennyet rázúdítani válogatás nélkül.

Mindenképp hálás ágazat ez az irodalmon belül, hiszen szép, színes, keményborítós könyvekkel, nem rossz példányszámokkal kecsegtet. És azzal a kihívással, hogy olvasókat neveljünk a jövőnek. Lehet, hogy propaganda-ízű a mondat, ám nyersen reális.

Aki gyerekként nem érez rá az olvasás ízére-mámorára, az ritkán lesz felnőttként szenvedélyes olvasó. És akiben egyszer ez a megszállottság kialakul, annál hosszú évek múltán is lángra lobbanhat a parázs...

Míg ha nincs parázs, hiába gyufázgatunk.

– Megértés és humor kapcsán: Nemrég volt egy furcsa, de egyben jellemző vita a neten arról, hogy az ön, illetve Varró Dani verse valók-e tankönyvbe. Sokan felháborodtak rajtuk. Ön a Facebookon irigylésre méltó türelemmel válaszolt a kritizálóknak. Mindig ilyen toleráns? Miről szólt ez a vita ön szerint?

– Nagyon izgalmas csörték voltak ezek, sok ezer lájkolással, sok ezer hozzászólással. A szélsőségek voltak jellemzőek, valaki vagy zseninek kiáltott ki, vagy azt kívánta, anyámba rohadtam volna annak idején, ami igen mélyreható meglátás.

Örültem a szenvedélyes gyűlöletnek és a szenvedélyes szeretetnek is, hiszen az irodalom halála az unalom...

Nagyon nagy versek porosodnak kedélyes penészréteggel borítottan a tankönyvekben. Most legalább kicsit sikerült felrázni a közönséget, köztük olyanokat is, akik nemigen találkoznak amúgy irodalommal. Mulatságos ellentmondások buktak felszínre: "WTF, Dosztojevszkij forog a sírjában, mi ez a crazy shit, Arany János bezzeg kajakra tolta, vágod?" Ezek a versek átugrották az irodalom és az átlagember közti szakadékot, és felkavarták a tisztázatlan kérdéseket...

Az internet amúgy szabadszájú népe vérkonzervatív szellemben követelte, hogy a mai világ azonnal és maradéktalanul vonuljon ki a tankönyvekből.

Mi robbantotta ki a vitát?

A 9. osztályos Magyar nyelv és kommunikáció tankönyvbe került be Lackfi János Véletlen című verse. Azt mutatták be vele, hogy milyen jellemző képzőket használ a költő és milyen hatást ér el vele.

Lackfi János: Véletlen

lackfi

VIDEÓ: ugyanez Lovasi András előadásában

– A mostani kötetét (Három a magyar igazság) tekinthetjük-e a két könyv folytatásának?

Az első két kötet apró történetek formájában, anekdoták, szójátékok, mindnyájunknak ismerős szituációk tömkelegével igyekezett görbe tükröt tartani, megmutatni, hogyan is festünk mi, magyarok. Lustább fajta japánok vagy kicsit szorgosabb ukránok volnánk? Temperamentumosabb svédek vagy halvérűbb olaszok? Kicsit kevesebbet ivó oroszok vagy kicsit rosszabb borminőséget fogyasztó franciák? Ügyesbetonnal üzletelők, betyárvirtussal bliccelők, erőspistát merőkanállal fogyasztók, tajtrészegen húsvéti-locsolkodók, Nobel-díjasan tudományosak, és így tovább...

Az új kötetben ellenben mai történetek vannak, százkilós, szőrös angyalokról, vörösboros kólától lemart agyú Angyal Bandiról, idősek otthonában tengő Parsifalról, Hübinger Antal rendmániás és pénzsóvár szobafestőről, lakótelepi mantovai hercegről, no meg a BKV-hajú lányról. Akadnak humoros írások és abszurdak, szomorkásak és ironikusak.

Összecsap bennük az operák és mitológiák nagyszabású világa a mai Magyarországgal,

a Blahán operaáriát éneklő kínai katolikus paptól a banyatankkal csörtető nyugdíjasokig, a piti bűnözőktől a félrelépő párocskákig, fulladástól rettegő kispolgároktól a szervkereskedők kezére került kisgyerekig.

– Az íráson kívül is rengeteget szerepel, tanít, felolvas, fesztiválokon lép fel, megzenésítik a verseit, sokszor kilép az irodalom szűk kereteiből. Tudatos ez?

Tudatos, mert nagyon hiszek benne, hogy

"
az írás eleven emberi szó, nem egy különös zárt osztály benső használatú tolvajnyelve.

Persze vannak jobban és kevésbé érthető szerzők (köztük még érthető rosszak és nehezen felfogható jók is), de nem ez a lényeg. Hanem hogy kamatoztassuk a kortárs irodalom legfőbb erényét: nevezetesen, hogy a szerző még életben van (állapota stabil). Ha tudunk hatást gyakorolni az emberekre, eltologatni az olvasás útjából az akadályokat, hát meg kell tennünk. Tapasztalatból mondhatom, hogy megéri. Az irodalom zenével, izgalmas felvezetéssel több száz, akár több ezer embert is képes megérinteni...

– Mint tanárt is kérdezem: Ön szerint megfelelő ma az irodalomtanítás nálunk? Min változtatna?

– Hú, ez egy hosszú értekezés lenne. Az első:

nyissunk kapukat! Miért ne férne oda Balassi mellé egy plázamozis szerelmes vers, Pilinszky mellé egy vad graffiti, miért ne jelenhetnének meg nagy szerzők lazább, izgalmasabb versei, klasszikusokból készült átiratai?

Milyen sokat mond könnyedén életről, irodalomról Jékely pársorosa:

"Feltámadott a futball,

Magyarok futbala

Legyőzvén vad digókat,

Hálójukba dugókat

Vitézül rugdala".

Életet az irodalomnak, elevenséget, anélkül, hogy feladnánk a remekművek beválogatását! Hozzunk be a képbe anekdotákat, gonoszkodást, humort, szerelmi botrányt, dobáljuk ki a túl irodalomtörténészes szakszavak háromnegyedét, ne rugózzunk már annyit a műfajelméleten!

Keressünk olyan kötelezőket, amelyeket el is olvasnak, legyen választható a memoriter, mondjuk egy érdekes antológiából,

"
legyen az irodalom kötelező nyűg helyett hab a tortán, lázadás, lelkesedés, őrülés. Örülés.

Most nagyon elszálltam?

– Nem... Mai kortárs íróként hogy viseli, hogy a nagyon sok középiskolában úgyszólván Radnóti az utolsó, akit érdemben tanítanak? Mit lehet ez ellen tenni? Hogy lehetne szakítani az irodalom lineáris-történeti oktatásával?

– Nos, amit tenni lehet, az szerencsére már folyamatban van a készülő új tankönyveknél. Vicces, de ezt a jelenséget övezte felháborodás a netközösségek részéről, miközben mind pityergünk, miért is olyan uncsi a magyaróra... Az utóbbi években ide-oda becsempésznek mintegy illusztrációként kortárs verseket, akár a téma, akár a forma kapcsán egy-egy klasszikus szöveg mellé. Én ugyan ennél bátrabban is mernék szörfözni évszázadok között, hiszen a diákok nagyon élvezik, ha értelmesen alátámasztott időutazásokra hívják őket.

Sőt, én a térben is ugyanígy elmennék különlegességek felé, de mindig úgy, hogy több szöveget összeolvassunk.

Hogy lehet például, hogy egyetlen kínai verssel sem találkozunk az iskolában? Tízezer év költészete nudli? Hát Dél-Amerika? India?

Fura dolgok ezek. De nekem persze könnyű, nem kötnek kerettantervek, miegyebek. És persze a változás nyilván fokozatos lehet csak. Itt nem is az a fontos, hogy én vagy más vagy az élők hogy kerülnek a pikszisbe, bár kétségkívül hízelgő dolog, hanem hogy

élő szövegekkel is dolgozhassanak egy tanórán, és így a régebbiek is élővé váljanak.

Vörös Istvánnal közös Apám kakasa című könyvünket nagyon sok remek magyartanár használja segédanyagnak.

VIDEÓ: Lackfi János a tanításról, iskoláról

– 43 éves. Van öt gyermeke. Mit mondana nekik, ha azt vennék a fejükbe, hogy nem Magyarországon szeretnének élni?

– Az ő sorsuk: az ő sorsuk, ebbe belegázolni nem tanácsos. Nekik kell mérlegelni érveket és ellenérveket. Felnőtt gyerekeink ennél kisebb vagy nagyobb súlyú döntéseihez is csak akkor szólhatok hozzá, ha kérnek rá. A házmester szerelmi életével, a főnökünk lakásproblémáival, a zöldséges zenei ízlésével kapcsolatosan akkor nyilvánítunk véleményt, ha erre felszólítanak. Érdemes legalább annyira tiszteletben tartani gyermekeinket, mint némely idegeneket.

Amúgy meg leginkább az érdekelne, az ő életük szempontjából jó döntés-e külföldre menni. Ha igen, akkor meg kell lépni.

Nekem lett volna több ilyen pont az életemben, a maradás mellett döntöttem, utólag úgy érzem, helyesen.

Van persze a kérdésnek érzelmi, hazafias vonatkozása is, nem fáklyásmenet megtartani egy kinn élő családban a magyar kultúrát, pedig tudjuk, a többkultúrájúság gazdagít.

Különben készülő regényem épp arról (is) szól, mi lett volna, ha például Brüsszelben maradok...

– És ha kalandvágyból itthon maradnának, mit javasolna nekik, hogy tehetnék jobbá a környezetüket, az országot?

– A konstruktív lépések híve vagyok. Mindig jobban érdekelt, hogy mi mellett érdemes kiállni, mint hogy mi ellen kell tiltakozni.

Nekem szimpatikusabb civil kurázsi városi foghíjtelken kertészkedni, utcagyerekeket bokszra tanítani, anorexiás lányoknak blogot üzemeltetni, kéziratokat konzervért-lisztért árverezni szegények javára, szétrohadó házakat felajánlásból tatarozni, kórházfalakra mesejeleneteket festeni, magányos angol nyugdíjasokat és hátrányos helyzetű nyelvtanulókat skype-on összekötni, mint jelszavakat skandálni, tajtékozva kívánni mások halálát.

Jó, időnként rajtam is kitör az indulat, de túlságosan felhizlalni nem szeretném. Nemzeti vonás vakarászni saját sebeinket és óbégatni, pedig biztosan van a közelünkben másnak is sebe, aminek sajgását már az is enyhíti, ha érdeklődéssel fordulunk felé. Ha sok negatív energiát, túl sok szmötyit enged át magán az ember, annak nagyszabású dugulás a vége, jöhet a csőgörény. Van persze egyfajta k-európai értelmiségi alapállás is, miszerint mindenki, aki nincs öngyilkos hangulatban, konzumidióta, de ez erős sarkítás. Negatív tapasztalatainkat éppúgy nem érdemes teljes világlátássá szélesíteni, mint a pozitívakat.

Rendben, hogy sok minden rohad, szétesik, korrupt, mocskos és hazug, de ebből nem csakis az következhet, hogy rajta, vágjuk fel ereinket (vagy a másokét), hanem hogy lássuk, hol mozdíthatnánk valami egészen kicsit ezen a nagy kuplerájon.

A jó lehetőségét kitakarni éppolyan vakság, mint rózsaszín álomködben libegni.

lackfi2

– A rendszerváltás körül fejezte be a gimnáziumot. Ha visszamehetne az időben, és újra 18 éves lehetne, mit csinálna másképp?

– Alapvetően szerencsés ember vagyok, húszéves koromban már az az asszony volt a feleségem, akit ma is szeretek, akivel ma is élek, rá egy évre apuka lettem, és ma 22 éves fiam és aranyos menyem éppen várják első unokánkat. Öt gyerek, harmincnál több saját könyv, harminc kötet műfordítás, tizenhét év oktatás a Pázmányon, rengeteg író-olvasó találkozó, külföld, satöbbi. Erre az útra már tizennyolc évesen ráléptem, a helyi újságírás, cselgáncsedzősködés, kritikuskodás, szerkesztés, irodalmi est-szervezés, dalszövegírás, minden apróbb és nagyobb munka beépült abba az épületbe, ami én vagyok. Talán az önismeretre rávezető könyvek, ha hamarabb kerülnek a kezembe, megtakarítok pár kerülőutat, és mára közelebb kerültem volna ahhoz a "lelki archoz" vagy jellemhez, aki lenni szeretnék. Persze az önnevelés és a lelki mélyülés vég nélküli folyamat, remélem, lesz hozzá elég kitartásom...

"
Nagy-nagy felelősség és hatalmas adomány is, hogy két rendszer határára tett le a sorsom, voltam még úttörő, tanultam oroszul, és voltam EU-s bizottságban döntnök és érettségi tétel is.

Szédítő távlatváltások, mint ahogy mai életünk forgataga is kavargó, teli ármánnyal, gyűlölettel, szenvedéllyel, hazugsággal, önérzettel... Mint egy Shakespeare-darab. Végletes és közönséges, felemelő és lesújtó.

Az irodalomnak valóságos paradicsom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Feri bácsi most kicsit pihenni fog, és utána friss erővel szét fogja darabolni Orbán Viktort!” – Az utca emberét kérdeztük Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról
Megoszlottak a vélemények Gyurcsány politikai szerepéről és hagyatékáról, de a megkérdezettek többségének nem fog hiányozni a volt miniszterelnök. Emlékezetes pillanatot viszont mindenki fel tudott idézni.


Mindenkit – egyes hírek szerint talán még őt magát is – derült égből a villámcsapásként ért, hogy Gyurcsány Ferenc múlt csütörtökön váratlanul minden tisztségéről lemondott, visszavonul a közélettől, ráadásul még feleségével, Dobrev Klárával is válnak. Az esetet még különösebbé tette, hogy erről maga Gyurcsány a mai napig nem beszélt a nyilvánosság előtt, mindent a párt többi tagja kommunikált.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az utca embere ahhoz, hogy a magyar politika 2004 óta egyik legmeghatározóbb szereplője, a Fidesz és Orbán Viktor legfőbb ellenfele, sőt ellensége úgy tűnik, végleg visszavonul.

A járókelőket megosztotta a kérdés: voltak, akik szerint a DK volt elnöke gonosz dolgot tett 2006 októberében, míg mások bíznak abban, hogy Dobrev Klárának lehet még keresnivalója a magyar politikában. A többség nem fog könnyeket hullajtani a távozása miatt, sőt olyannal is találkoztunk, aki még a nevét sem akarta kiejteni a vieóban.

Az utca embere Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: