Így repülj okosan és olcsóbban
Habár felmérések sokszor kimutatták, az utasok túlnyomó többsége elsősorban az árak alapján szelektál, a légitársaságok igyekeznek egymástól megkülönböztetni magukat a fedélzeti kiszolgálás tekintetében is. Persze ez relatív dolog, mert a turistaosztályon erre kevesebb lehetőség van, mint a drágább üzleti vagy első osztályon; bár ez utóbbi eltűnőben van a legtöbb piacon.
Viszont a szomorú igazság az, hogy míg a hosszabb távú járatokon a kiszolgálás még mindig egyfajta minőséget képvisel, a rövid távú járatokon a helyzet inkább a gyengébb személyvonatokra kezd hasonlítani. Még mindig van különbség egy alacsony költségű cég és egy KLM vagy Lufthansa kiszolgálási színvonala között, de a régi „paprikás csirkés” időnek örökre vége.
Jobb, ha nem számítunk semmi különlegesre, és akkor nem érhet kellemetlen meglepetés. Nem érdemes szidni az éppen általunk választott légitársaságot, hogy milyen rossz a kiszolgálás – a többin sem találunk sokkal jobbat. Legalábbis Európán vagy az USA-n belüli viszonylatban nem.
Sokan mérgelődnek azon is, hogy most már olyan cégeknél, mint a Lufthansa vagy a KLM is fizetni kell szinte minden szolgáltatásért, ami korában benne volt a jegy árában. Persze lehet most is drága jegyet venni, amiben minden benne van, de nem biztos, hogy érdemes. Az alacsony költségű cégek kezdték először szétszedni a szolgáltatásokat és ajánlatukban a "meztelen" szállítási díjat hirdetni, amit aztán ki lehetett egészíteni mindenfélével: feladott csomag, fedélzeti csomag nagyobb méretben, ülés kiválasztás, elsőbbségi beszállás, nagyobb lábhely...
Hamarosan a hagyományos cégek is rájöttek arra, ez egy nagyszerű ötlet. A légitársaságok találékonysága nem ismert határokat és a helyzet az, ez nagyon bejött nekik! A bevétel meredeken emelkedett és ma már 30-40 vagy még több százaléka a bevételnek származhat a szétbontott termékelemek értékesítéséből.
Sokan szidják őket ezért, de ez igazságtalanság. Ha eleinte a kevesek által megfizethető jegyárban benne is volt "minden", ez nem volt sem logikus, sem pedig igazságos. Ha valaki csak egy pici hátizsákkal utazik, és nem akar a fedélzeten enni (sokan vannak ilyenek, magamat is beleértve), miért kellene a jegy árában a feladott csomag és az ebéd költségét nekem is megfizetnem, mikor nem tartok rá igényt?
Hasonló a helyzet az ülések kiválasztásánál is. Egy ülés a gép elején vagy ülések több lábhellyel bizonyos utasoknak bizonyos körülmények között olyan értéket jelentenek, amiért hajlandóak többet fizetni. Magyarán az ülések értéke a gépben nem egyforma. Miért ne árulhatná a légitársaság ezeket felárral? Ha a boltban van egy pamut póló és egy műszálas, ez utóbbi olcsóbb, mint az előbbi. Én döntöm el, melyiket veszem meg. Ugyanez a helyzet az ülésekkel is. Emlékezzünk rá: a repülőgép egy üzleti eszköz, a légitársaság egy vállalkozás melynek nyereséget kell termelnie. Ne várjuk el tőle, hogy ne ennek megfelelően viselkedjen. A hőskornak már vége van.
A légitársaságok már régen nem szeretik az utazási irodákat. Bár ez utóbbiak ezt a tényt erősen tagadják és a légitársaságok sem verik nagydobra a dolgot, de évek óta csípi a szemüket az költség, amit az ügynökségek jelentenek. Nem véletlen tehát, hogy előszeretettel hívogatják az utasokat a saját weboldalukra, hogy ott foglaljanak helyet a nyaralásához vagy hivatalos útra. Egy elég káros tévhit, hogy a legjobb árakat csak az ügynökségeken keresztül lehet megszerezni. Ezt a tévhitet, érthető okokból, az ügynökségek próbálják életben tartani, de egyszerűen nem igaz. Gondoljunk csak bele, ha a légitársaságok annyira szeretnék, hogy az utasok náluk direktben vásároljanak, megengednék, hogy e hívó szóra reagáló utasok ne járjanak olyan jól, vagy jobban, mint az ügynökségnél maradtak? Persze, hogy nem.
Ma már a legtöbb légitársaság weboldala nagyon könnyen használható, az összetettebb utakat is pár lépésben le lehet foglalni, az információ egyértelmű, és sokszor az árakra is garanciát adnak, hogy a legalacsonyabb. Az ügynökség hasznosságát tovább rontották a különféle szövetségek, mert manapság ezek hálózatán belül bárki saját maga is megtalálja a direkt vagy az átszállásos megoldást és a hozzá tartozó árakat. Nem véletlen az sem, hogy nagyon sok nagy cég, akik sokat utaztatnak, ma már felmondta az ügynökségekkel volt szerződéseit és a dolgozóknak csak azt írja elő, milyen feltételeknek kell megfelelnie a helyfoglalásnak, többit a dolgozóra bízza. Mint az internetes vásárlásnál, minél több közbenső láncszemet lehet kihagyni a folyamatból, annál jobb és olcsóbb az egész. Az ügynökségeknek megvan a dolga ma is, de a repülőjegyvétel és helyfoglalás ma már messze nem az ő privilégiumuk.
Akik aggódnak a személyes adatainak védelme miatt, hagyják ki ezt a részt! Több cég foglalkozik azzal, hogyan lehet az utasokról, vagy leendő utasokról megszerezhető információkat felhasználni arra, hogy amikor jegyet keresnek, akkor a szokásaiknak legjobban megfelelő ajánlatot kapják. És ez nem feltétlenül jelenti a legolcsóbb tarifát.
Kicsit olyan ez, mint amikor a Google és társai a hirdetéseket igyekeznek az adott felhasználó vásárlási szokásaihoz igazítani, csak éppen a repülési kontextusra alkalmazva. A témával foglalkozó szakemberek rájöttek arra, hogy amikor valamilyen célra repülőjegyet veszünk, sok esetben másként viselkedünk, más prioritásaink vannak, mint egyéb vásárlásaink esetén. Ez egy nagyon fontos felfedezés a légitársaságok számára, hiszen kihasználva a különleges szokásokat sikerülhet az ajánlatok eddiginél sokkal szorosabb testre szabása és így a bevétel növelése. Ilyen rendszerek már ma is használatban vannak, de a fejlesztés még korántsem ért véget. Az egyik fontos feltétel az utassal való közvetlen (azaz nem ügynökön keresztüli) kapcsolat.
Nem véletlenül hagytam utoljára a fapados cégek témáját. Ez egy nagyon szerencsétlen elnevezés, mert valójában ezeknek a cégeknek semmi, de semmi köze nincsen a régi fapados vonatosztály koncepciójához. Nincs még egy ország, tudomásom szerint, ahol ilyen derogatív névvel illetnék ezeket a cégeket. Nehezen érthető az a közutálat is, amivel egyesek körülveszik őket. Ráadásul a legtöbb rémtörténet erősen eltúlzott vagy nem is igaz. Mert ugye repültem én már KLM 747-esen, ahol a lábam nem fért el, vártam több órát késő Air France járatot, és lehetne folytatni.
A baj ott van, hogy ha egy hagyományos légitársaság késik, az nem hír, bezzeg ha egy Ryanair vagy EasyJet. Ezen lehet csámcsogni és messzemenő következtetéseket levonni. Az aztán megint nem hír, hogy a "fapadosok" nap, mint nap utasok százezreit szállítják biztonságban, és nem is olyan különlegesen rossz körülmények között, hogy a termékükre nagyon nagy igény van, hogy százezreknek adnak munkát. Ezt is lehetne sorolni.
Az tény, hogy a fapadosok szigorú poggyász-szabályai megtanították az utazóközönséget arra, hogy vannak bizonyos szabályok, és azokat be kell tartani, ha élvezni akarják az olcsóbb utazás előnyeit. Ma aztán a hagyományos cégek élvezik ennek az oktatásnak az előnyeit, mert amikor ők szigorítottak a szabályokon, egy már nagyrészt "megnevelt" közönséggel kellett ezt elfogadtatniuk. Amúgy meg nyugodtan tessék a rémtörténeteket figyelmen kívül hagyni, és ha vonzó az alacsonyabb ár, nyugodtan választani egy fapados légitársaságot. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ferihegyi, elképesztően primitív fapados körülmények egyáltalán nem jellemzőek a világ többi részére. Sajnos ez is egyfajta hungarikum.)
Ennyi lenne hát. Nem tudom, mondott-e ez az írás újat bárkinek is. De talán jobban megértjük a légitársaságokat, ha úgy nézünk rájuk, ahogy vannak. Üzleti vállalkozások, melyek ezt a feladatot jól vagy kevésbé jól látják el, mint bármely más vállalkozás.
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!
