Brad Pittre is főzött Kiss Mariann, a magyar séf
Egy főzőiskolában találkoztam először Kiss Mariannal, ahol a sztárok séfjeként mutatták be, aki többek között Brad Pittre és Angelina Joliera is főzött. (Castingon választották ki a Budapesten forgató házaspár szakácsának.) Mariann most a lakásán fogad. A beszélgetés közben grapefruitos, gyömbéres, málnamézes üdítőt iszunk, ami természetesen Mariann saját receptje alapján készült.
Azt mondják, hogy cipésznek lyukas a cipője, fodrásznak lapos a haja. Neked van időd, kedved magadra főzni?
Mindennap főzök magamra. Ma például paradicsomos búzatöret volt kelkáposztába tekerve sáfránymártással és fésűkagylóval (mutatja Iphonján a képet). Ritkán járok étterembe, ha megyek, akkor is csak a törzshelyemre.
Látom fontos a tálalás is.
Fontosnak tartom azt, ha étkezem, megtiszteljem magam azzal, hogy szépen terített asztalnál, nyugodtan egyek. Mindig rohanunk, és nincs öt percünk sem az étkezésre. Pedig a víz és az étel a legfontosabb, ez ad erőt a mindennapokhoz. Szeretem a tiszta, egyszerű ízeket, formákat. Szeretem, ha mindennek megvan a helye a tányéron.
A Corvinus Egyetem kommunikáció-marketing szakának elvégzése után jött rá, hogy az üzleti élet túl kemény világ számára. Ezután döntötte el, hogy szakács lett.
Először itthon megtanult mindent, ami lehetséges. A hazai tudással felvértezve elindult, hogy még több tudást szerezzen külföldön.
Magyarországon él, de amint teheti nyakába veszi a világot és mindent megnéz, megkóstol és kipróbál. Amikor csak teheti, elindul, hogy még több ételt megismerjen és másokkal is megismertessen.
Elkötelezett híve az egészséges életmódnak, Magyar Rákellenes Liga és a Csemete Alapítvány tiszteletbeli tagja.
Fontos számodra, hogy az étel egészséges legyen, ne csak ízletes?
Mindig is egészségesen táplálkoztam, ezt az igényemet a családomból hozom. Vidéken nőttem fel az erdő közepén. A nagyszüleim bugacpusztaiak, igazi ősi, magyar emberek voltak, akik állattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkoztak. Tartottunk teheneket, lovakat, tyúkokat - mindent, ami egy tanyához kell. Amióta két éve mellrákban meghalt a nagymamám, azóta vagyok igazi elkötelezettje az egészséges táplálkozásnak.
A Magyar Rákellenes Liga és a Csemete Alapítvány tiszteletbeli tagja vagyok, gyerekekért futok, látogatom a betegeket, főzőtanfolyamot tartok nekik, amiben igyekszem megtanítani nekik, mit, mivel, hogyan egyenek. Ne úgy, mint az én nagyanyám, akinek hiába mondta, főzzön változatosan, egyen naponta többször, keveset, mégis annyi cérnametélttel ette a húslevest, hogy megállt benne a kanál.
A nagyszüleidtől tanultál főzni?
Tőlük is, de kicsi korom óta főzök én is, mert mindig érdekelt az átalakulás. Meg akartam tudni, hogy amit megeszek, az hogyan készül el, miből van, és miért pont így. Aztán mégsem szakácsnak tanultam, hanem a Corvinuson végeztem kommunikáció- és marketing szakon, de hamar rájöttem, mikor belekerültem az örült mókuskerékbe, hogy a kereskedelem világához túl vajszívű vagyok. Ekkor döntöttem el, hogy új szakmát tanulok, és szakács leszek. Mindent megtanultam itthon, amit csak lehetett, aztán a hátamra vettem a zsákomat és elmentem világot látni.
Egyébként is nagyon szeretek utazni. Már hétéves korom óta repülök. Az első repülésem igen meghatározó volt, és akkor elhatároztam, hogy nekem minden évben valahová el kell repülnöm. Felnőttként elsősorban a munkám miatt repülők sokat és szakmai kíváncsiságból. Olvasok valahol egy cikket egy újonnan nyílt étteremről, ami felkelti az érdeklődésem, vagy eszembe jut egy régi kedvenc helyem, ahol egy ideje nem voltam, szólok egy-két barátomnak, és kiutazunk.
Nekem nem fontos, hogy puccos szállodában szálljunk meg. Teljesen megfelel egy belvárosi, egyszerű apartman, ahol lehajthatom a fejem. Nem szeretem a flancot. Ha egy ember sokat utazik, kiszélesedik a világa, befogadóbbá válik. Ha egy helyen maradsz, nem tudsz fejlődni, nyitni, tanulni. Szükségem van a folyamatos impulzusokra, újdonságokra. Éltem például három hónapot Kenyában, Nakuruban, hogy egyfajta meditatív állapotba kerülve újra megtaláljam önmagamat. Egy rezervátumban laktam, ahol sérült állatokat mentettünk meg. Fantasztikus élmény volt. Az ottaniak megmutatták, hogy nem kell nekem autó, Nintendo, civilizáció. Ők mindezek nélkül élnek, boldogok, szaporodnak. Megvannak a maguk szertartásai, rituáléi, mivel van úgy, hogy három napot várnak arra, hogy elejtsenek egy gazellát. Napokig nem esznek, mert nincs mit. Megtanították azt is, hogy bizonyos ételeket hogyan kell elkészíteni, például a strucctojást, ami egy egész családnak elég, vagy a krokodilnyúzást, de ettem még vízibölényt, antilopot, madarakat, kígyót, békát.
A legbizarrabb étel talán a madárpók volt, amely olyan, mint valami jóízű hal, de a rántott majom agyveleje is eléggé érdekes élmény volt. Az éttermek megismerésén túl elsősorban alapanyagokra vadászom. Persze nem mindig repülök. Van, amikor fogom magam, beülök a kocsiba, és csinálok egy bécsi túrát.
Bach Máté és Ughy Szabina blogja a budapesti nőkről szól. Szerinted Pest nem olyan, mint egy jó nő? Egy olyan jó negyvenes? Ezt kérdezte Máté Szabinától, aki épp akkor érkezett haza Szicíliából és semmi nem tetszett neki, ami nem olasz.
Ezért jó terápiának tűnt, megrajzolni egy új Budapestet, a Pesti Nő élményein keresztül. Ezért 2012 tavaszán elkezdték készíteni a portréinterjúkat. Miért? mert szerintük olyan ez a város, mint egy igazi pesti nő: néha tizenhat éves gimnazista, máskor elvált negyvenes, valamikor hetvennyolc éves kisnyugdíjas; és mert a pesti nő egy márka, még ha olykor meg is feledkezik róla.
Portálunkon csütörtökönként találkozhattok majd a Pesti Nővel. :)
Olcsóbb, mint Budapest?
Árérték arányban jobb, és minőségileg is jobbak. Sajnos. Nekem nagyon nagy szívfájdalmam, hogy nem kapjuk meg a konyhában a megfelelő magyar alapanyagokat. Legutóbb például négyszáz kilométert utaztam, hogy megfelelő, magyar libamájat találjak. Pedig egy olyan helyen élünk, ahol mindenünk megvan. Gyümölcseink vannak, szőlőnk van, állattenyésztésben mindig is jók voltunk.
A Kárpát-medence éghajlata minden szempontból megfelelő, de ha a hipermarketek elárasztanak minket a kinti árukkal, és már nem a Julcsi néni varrja a blúzom, hanem öt forintért meg lehet venni a kínai piacon, akkor milyen ipart, állattartást, akármit akarunk képviselni?
Kikre főztél még a Pitt-Jolie házaspáron kívül?
Kevés embernek van annyi titoktartási kötelezettsége, mint nekem. Csak a Joliék publikusak.
Most is főzöl valakire?
Igen, most egy privát személyre főzök. Én készítem a reggelijét és a vacsoráját. Így napközben a saját dolgaimmal is tudok foglalkozni. Piacra járok, folyamatosan keresem az újdonságokat, ismerkedem a kofákkal, figyelem a piac változó kínálatát. Egyébként én mindig főztem és főzök valakire, de erről most legyen ennyi elég.
