Az egyik legkülönlegesebb erdélyi barokk székesegyházban temették el Szent Lászlót
Halála után komoly László-kultusz alakult ki, melynek egyik eredménye volt, hogy III. Béla pápai jóváhagyással szentté avatta. A magyar lovagi kultúra is példaképének tekintette. Nagy Lajos az aranyforint hátoldalára László képmását verette, és ez később hagyománnyá vált.
Luxemburg Zsigmond tisztelete jeléül Váradra utazott, hogy lerója kegyeletét a király sírja és ereklyéje előtt, sőt azt kérte, hogy László mellé temessék.
A király bronzszobrát 1921-ben a székesegyház elé telepítették át korábbi helyéről, a főtérről. Egy másik, kisebb kőszobor pedig 2000-ben került mellé, mert a szobrot 52 éven át a föld alatt rejtegették. Ez egyébként a legrégebbi barokk kőszobra a városnak.
A székesegyház különlegességei
A két tornyos templomot II. János Pál pápa 1991-ben basilica minor rangra emelte.
Méretei impozánsak, főhajója 70 x 30-40 méter szélességű, falait pedig vaskói és carrarai márvány fedi. A főbejárat mellett látható a Szent László-dombormű, és a királyi csatabárd, amellyel a legenda szerint László vizet fakasztott a sziklából.
Leghíresebb és legféltettebb ereklyéjük a király hermája, benne a Lászlónak tulajdonított koponyadarabbal.
A művészeti alkotások közül az 1770-es években Johann Nepomuk von Schöpf által festette kupolafreskó a legjelentősebb, amely Krisztus Urunk mennyei diadalát ábrázolja.
A gyönyörű épület mellett áll a – szintén Hillebrandt tervezte - püspöki palota és az árkádos kanonok-sor is, melyet egy épületegyüttesnek terveztek, és a barokk városrész magja.
Az épületek helyén a 18. században mocsaras vidék volt, melyből egy domb emelkedett ki, és erre került a székesegyház és a püspöki palota. Azért, hogy az épület stabil legyen, 14.000, sűrűn, egymás mellé levert tölgyfa cölöpre fektettek keresztbe hatalmas fagerendákat, és erre építették rá a falakat.
