KULT

Sokkolóan dühítően zárta be kapuit a nagyszerű Esernyő Akadémia

Lehet, hogy finoman fogalmazok, ha azt írom, hogy csalódást keltő véget ért az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb, legmerészebb, legkreatívabb és egyedibb szuperhőssorozata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. augusztus 21.



Lehet, hogy egy szezonzárónak elég lett volna, amit kaptunk, de a negyedik évaddal ezennel véget ért az egész sorozat, viszont így nagyon rossz szájízzel álltam fel a tévé képernyője elől. Nem amiatt volt csalódás, ami történt benne, hanem a sorozat zárása semmissé tesz négy évadnyi karakterfejlődést és történetet.

Az Esernyő Akadémia azért volt érdekes és különleges, mert nem úgy tekintett hőseire, mint hibátlan félistenekre.

Ők is alapvetően csak emberek, akik próbálnak boldogulni, és úsznak az életnek nevezett folyó sodrásában. Hiába van szupererejük, általában, ha használják azt, maximum egy újabb apokalipszist érnek el.

Márpedig a főszereplők ebben a legjobbak: világvégét okozni, majd szerencsével életben maradni. Nem készakarva teszik ezt. A környezetük és az egész gépezet körülöttük úgy épül fel, hogy szinte minden ellenük dolgozik, és ők mégis valahogy megoldják, csak épp másként, mint egy átlagos hős. Az Esernyő Akadémiában azért akad pár ártatlan karakter, akiket sajnos fel kell áldozni a nagyobb jóért.

De kérdezhetné akkor az átlagnéző, hogy miért is drukkolunk egy ilyen szedett-vedett bandának, akik több kárt csinálnak, mint hasznot?

Azért, mert tudjuk, hogy ők is emberek, és csak segíteni akarnak. Megoldani egy problémát, amit valószínűleg akaratuk ellenére okoztak, illetve mert nagyon szórakoztatóak, és jól átgondolt karakterek, akiket szinte öröm nézni, ahogy bénáznak. Hatalmas erővel bírnak, és amikor együtt dolgoznak, akár a Bosszúállókat is eltennék láb alól. Azt ne feledjük, azért itt tocsog a vér, a Netflix adott annyit a készítők kezébe, hogy 18+-os sorozatot tehessenek le az asztalra.

Az első három évad sokkal átgondoltabbnak tűnt, mint a lezáró szezon. Hiába éreztük már a harmadik szezon esetében is az enyhe izzadságszagot, ez semmi nem volt a negyedikhez képest. Az effektek olykor egész minőségiek, máskor gyengébb a CGI, de az akciójelenetek működnek – már az a kevés, amit láthatunk.

A menőnek szánt jelenetek és zenék még mindig jelen vannak, de mintha csak ezek mögé bújna a sorozat, hogy az alkotók olcsón megússzanak minél több érzékeny kérdést.

A forgatókönyv nem csavaros, nincs nagy csattanó, az egész sorozat megoldása pedig annyira csalódást keltő, hogy az már zavarba ejtő.

Pedig lett volna alapanyag, de nem meglepő, hogy a Netflix nem akarta a Trónok harca útját követni. Ugyanis Az Esernyő Akadémia képregényfolyam, még csak a közepénél jár, a képregényírók szerint akár kilenc kötetes is lehet, viszont még csak most jött ki a negyedik. Tehát a sorozat alkotói beérték az alapanyagot, a Netflix meg nem akarta jegelni a sorozatot, amíg mindenki teljesen el nem felejti.

Steve Blackman és Jeremy Slater készítők pedig úgy döntöttek, hogy a negyedik kötet egyik apokalipszisét behozzák a széria zárókonfliktusának.

Ami nem is lenne gond, de a koncepció átgondolatlan. Kapott a stáb két remek karakterszínészt, Nick Offermant és a feleségét alakító (a való életben is a házastársa) Megan Mullallyt. Offermant bármiben elnézem, Mullallyvel pedig egy kellően zavarba ejtő párost alakítanak két, őrült összeesküvéselmélet-hívő kultuszvezérként. De velük sem kezdenek igazán semmit a kreátorok, az emberek feletti hatalmukat pedig szinte röhejesen eltúlozzák. Illetve érkezett a szereplőgárdába még egy remek David Cross is, akinek a szerepe szintén teljesen felejthető.

De mi a helyzet a régi motorosokkal? Néhány karaktert szinte teljesen kiheréltek, akik szerették Luthert (Tom Hopper), azok nagyot fognak csalódni, szegény óriást teljesen hülyére vették az alkotók. Diego (David Castaneda) karaktere szintén félrement, nem ilyennek ismertük meg eddig. Ők ketten lealacsonyodtak a comic relief Klaus (Robert Sheehan) szintjére: olykor csak azért vannak ott, mert viccesek. Klaus volt eddig a kötelező vicc a családban, ez nem változott, de legalább ő kapott egy érdekesebb B-szálat, viszont párja, az ebben a szálban szintén eléggé mellékesre redukált Allison (Emmy Raver-Lampman) semmit nem tesz hozzá, hogy történetük maradandó legyen.

Ritu Arya hozza a kötelezőt Lilaként, és ügyes párja az eddig is mindig közönségkedvenc Ötösnek (Aidan Gallagher).

Az igazi hangsúly azonban Benen, (Justin H. Min), Viktoron (Elliot Page) és az egész család apján, Reginaldon (Colm Feore) van, de ez a szál is teljesen érdektelen és buta. A Ben-probléma szánalmasan egyszerű megoldást követelt volna, amit a karakterek nem mertek bevállalni, amikor meg már eljutottunk volna odáig, késő volt.

Ebben az évadban senki nem kapott kielégítő lezárást, inkább csak mindenkivel egy kicsit kiszúrtak az alkotók. Az előző évados csavarokat egy kiszámítható és röhejes finálé váltotta le. A végső megoldás mintha teljesen kitörölte volna a négy évad eseményeit, mintha "mise" történt volna, ez pedig feldühítette egy picit az embereket. Hatalmas a felháborodás a neten, szinte internetes gyűlöletcunami indult a sorozat negyedik szezonja ellen. A kritikusok sem kedvelték, én sem voltam elájulva tőle, de amit a nézőktől kapnak az alkotók, azt nem fogják megköszönni.

Ilyen rossz értékeléseket, ilyen kiemelkedő előző évadok mellett tényleg csak a Trónok harcánál láttam.

Az előző két évad 91%-a után a Rotten Tomatoes oldalon jelenleg a kumulált értékelés 56%, közepes kritikai és gyenge nézői eredmények után. Ez valószínű a korai befejezés és az átlagon aluli forgatókönyv hibája. Ne értsen félre senki, én sem voltam oda ezért az évadért, de azért ennyire nem rossz a sorozat.

A bájai még mindig megvannak, attól függetlenül, hogy mit kapunk a végén.

Akik eddig követték a sorozatot, azok úgyis be fogják fejezni, akik pedig most kezdenék el, nem gond, ha megállnak a harmadik után.

Az se rosszabb lezárás, mint amit a negyedikben láthatunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: