TUDOMÁNY
A Rovatból

„Nagyon valószínűtlen, hogy ez véletlen” – halállista sokkolja Amerikát: egymás után tűnnek el és halnak meg a titkos kutatásokhoz hozzáférő tudósok

A Képviselőház Felügyeleti Bizottsága hivatalos tájékoztatást kért az FBI-tól és más ügynökségektől a tudóshalálok ügyében. A lépés növeli a politikai nyomást a nyomozó szerveken.


„Ha egy tudós eltűnik, az is aggasztó. De ha tíz tudós hirtelen meghal vagy eltűnik, akiknek mind fejlett biztonsági engedélyük van érzékeny kutatásokhoz hozzáféréssel, az már nemzeti aggodalomra ad okot” – mondta Michio Kaku elméleti fizikus egy interjúban, amelyet a Fox News Digital közölt.

A neves kutató szerint a helyzet példátlan, és olyan mintázatot rajzol ki, ami nemzetbiztonsági szintű figyelmet érdemel.

A fizikus úgy fogalmazott, ilyet még nem látott: ez szerinte példátlan, és nemzetbiztonsági ügyként kell kezelni. Nem azt mondja, hogy bizonyítottan összeesküvésről van szó, hanem azt, hogy a következő lépésnek annak kell lennie, hogy megnézzék,

van-e közös pont az érintettek munkájában. Ugyanazon kutatási területhez, ugyanahhoz a titkos programhoz, katonai vagy nukleáris fejlesztéshez kapcsolódtak-e.

A felvetés súlyát jelzi, hogy a Fehér Ház és a kongresszus is lépett: átfogó vizsgálatot ígérnek, hogy kiderítsék, valóban egy baljós terv részeit látjuk-e, vagy csupán egymástól független, tragikus véletlenek sorozatát fűzi össze a közösségi média és a politikai érdeklődés. A válaszhoz a tényeknél kell kezdeni, az egyes eseteknél, amelyekből a riasztó teória összeállt.

A lista egyik leggyakrabban emlegetett szereplője William „Neil” McCasland, egy 68 éves, nyugalmazott vezérőrnagy, aki február 27-én tűnt el albuquerque-i otthonából. A megyei seriffhivatal aprólékos idővonalat tett közzé: a felesége délelőtt 11 óra körül ment el otthonról, és amikor egy órával később hazaért, a férjét már nem találta.

A házban maradt a telefonja, a szemüvege és a viselhető okoseszközei, de hiányzott a túrabakancsa, a pénztárcája és egy .38-as kaliberű revolvere.

A hatóságok szerint jelenleg nincs bizonyíték idegenkezűségre, de a nyomozás továbbra is zajlik. Hasonlóan rejtélyes Monica Jacinto Reza, a NASA Jet Propulsion Laboratory anyagtudományi vezetőjének esete, aki tavaly júniusban egy túra során tűnt el a kaliforniai Angeles Nemzeti Erdőben. A kiterjedt keresések ellenére azóta sem került elő.

Amy Eskridge antigravitációs technológiával foglalkozott, nyíltan beszélt arról, hogy fenyegetik, majd 34 évesen meghalt. „Veszélyben az életem” – ezt mondta halála előtt az UFO-technológiát kutató tudós.

A hivatalos verzió szerint önmaga ellen fordított fegyver végzett. Csakhogy az ügy körül azóta is sok a kérdőjel, sem a rendőrség, sem az igazságügyi orvosszakértők nem hoztak nyilvánosságra részletes információkat arról, hogy pontosan milyen vizsgálat zajlott.

A tudós antigravitációs technológia kutatásával foglalkozott, vagyis azzal az elképzeléssel, hogy a gravitáció valamilyen módon szabályozható, csökkenthető vagy akár ki is oltható lenne. Ha ilyesmi tényleg működne, az nemcsak az űrutazást borítaná fel, hanem az energiatermelést is.

A listán szerepelnek más tragédiák is: Carl Grillmair, a Caltech és az IPAC 67 éves csillagásza február 16-án lőfegyver áldozata lett Los Angeles megyében; a rendőrség letartóztatta és meggyanúsította a 29 éves Freddy Snydert – írta a The Guardian. Nuno F. G. Loureiro, az MIT 47 éves plazmafizikusa tavaly decemberben halt meg, miután lelőtték Brookline-ban. A hatóságok az ügyet a Brown Egyetemen történt korábbi lövöldözéshez kötik, amelynek gyanúsítottja, Cláudio M. N. Valente később öngyilkos lett – számolt be róla a CBS News.

A névsorban olyan kutatók is helyet kaptak, akiknek halála nem bűncselekményhez köthető. Frank Werner Maiwald, a JPL egy másik munkatársa 2024 júliusában hunyt el, ahogy azt a részletes szakmai nekrológja is dokumentálja. Kollégája, Michael David Hicks 2023 júliusában halt meg; pályáját és a DART-misszióban betöltött szerepét a tudományos közösség méltatta. Jason Thomas, a Novartis 45 éves kutatója tavaly decemberi eltűnése után idén márciusban került elő holtan egy massachusettsi tóból; a hatóságok közlése szerint az ügyben sem merült fel bűncselekmény gyanúja – jelentette a Yahoo News.

Bár az esetek jellege eltérő, a politikai és intézményi reakciók gyorsak és határozottak voltak. Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője múlt héten egy sajtótájékoztatón közölte, hogy a felmerült jogos kérdések miatt az adminisztráció komolyan veszi a helyzetet. „A Fehér Ház minden releváns ügynökséggel és az FBI-jal együttműködve holisztikusan átnézi az ügyeket, hogy azonosítsa az esetleges közös vonásokat. Egy követ sem hagyunk felfordítatlanul” – fogalmazott a Bay News 9 tudósítása szerint. Donald Trump elnök is megszólalt, „elég komolynak” nevezve az ügyet. A Képviselőház Felügyeleti Bizottsága, James Comer elnök vezetésével, hivatalos levelekben kért tájékoztatást többek között az Energiaügyi és a Védelmi Minisztériumtól, a NASA-tól és az FBI-tól.

Nagyon valószínűtlen, hogy ez véletlen.

A politikai gépezet beindulásával párhuzamosan azonban megszólaltak a szkeptikus hangok is, amelyek óva intenek a túlzó következtetésektől. A Washington Post egy elemzésben rámutatott, hogy a feltételezett „minta” valójában egymástól teljesen független eseteket – gyilkosságot, öngyilkosságot, természetes halált és eltűnést – mos össze, és eddig semmilyen bizonyíték nem utal szervezett összefüggésre. Jen Golbeck, a Marylandi Egyetem professzora élesen fogalmazott: „Rengetegen dolgoznak nemzeti laboroknál és egyetemeken… közülük egyesek eltűnnek, öngyilkosok lesznek vagy meghalnak.” Az Ars Technica arra hívta fel a figyelmet, hogy a listákat gyakran válogatott, bulváros forrásokból állítják össze, és több esetben a hozzátartozók kifejezetten tiltakoztak a spekulációk ellen. Az Atlantic publicistája pedig odáig ment, hogy badarságnak nevezte, hogy a történet a politika legmagasabb szintjeire jutott, miközben elismerte, hogy a közvélemény fogékony az ilyen típusú, mintázatokat kereső narratívákra.

Nem ez az első alkalom, hogy tudósok halálesetei körül rejtélyes elméletek kapnak szárnyra. A 2000-es évek elején a „meggyilkolt mikrobiológusok” listái terjedtek futótűzként, de a későbbi tényellenőrzések kimutatták, hogy a legtöbb esetben semmilyen bizonyítható kapcsolat nem volt az áldozatok között. Hasonló mintázatelméletek keringtek a brit GEC-Marconi védelmi cég mérnökeinek 1980-as évekbeli halálesetei kapcsán is. A történelem azt mutatja, hogy az időben és jellegükben eltérő tragédiák kényszerű összefűzése gyakran vezet téves következtetésekhez.

A vizsgálatnak pontosan az lenne a feladata, hogy módszeresen feltárja, létezik-e bármilyen valós közös nevező, legyen az kutatási terület, biztonsági hozzáférési szint vagy földrajzi elhelyezkedés.

Persze a titkos megbízatások lényege éppen az, hogy titkosak. Kevesen fognak tehát megszólalni, vagy érdemi információkat adni a kérdésekre. Sőt, valószínű, hogy a válaszok már önvédelemből is azok lesznek, amiket  William McCasland felesége egy Facebook-bejegyzésben tett, hangsúlyozva, hogy férjének régi, hétköznapi jogosultságai voltak, és „nem valószínű”, hogy „elavult titkai” miatt rabolták volna el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Szuper El Niño jöhet, Európába is betörhet a sarkvidéki hideg télen
A Csendes-óceán egyenlítői térségében a vízfelszín már 3–4 Celsius-fokkal melegebb az átlagosnál. Az erősödő El Niño közvetett hatásaként Európába is nagyobb eséllyel érkezhet időnként sarkvidéki eredetű, fagyos levegő.


Rekorderősségű lehet a 2026/2027-es télen tetőző El Niño-jelenség, több nagy nemzetközi előrejelző rendszer már a „szuper” kategóriát valószínűsíti. A Csendes-óceán és a légkör már most látványos jeleit mutatja annak, hogy átállt az El Niño-üzemmódra, ami komoly hatással lehet a bolygó időjárására.

A Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői térségében a tengerfelszín hőmérséklete már most 3-4 Celsius-fokkal haladja meg az átlagot. Ez a hatalmas energiaadag a jelenség fő motorja, amit a trópusokon erősödő nyugati szelek csak tovább táplálnak – írja a Severe Weather Europe.

A felszín alatt egy hatalmas meleg víztömeg, egy úgynevezett Kelvin-hullám halad kelet felé, melynek magjában a hőmérsékleti anomália a 7 fokot is meghaladja.

A legfontosabb időjárási modellek, köztük az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ és az amerikai szezonális modell, egyöntetűen a „szuper El Niño” kategóriába sorolják a várható eseményt. Az esemény 2026 késő őszén vagy a tél elején érheti el a csúcsát. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal hivatalos előrejelzése is a „nagyon erős” kategóriát tartja a legesélyesebbnek.

A légkör már reagált a változásokra: a Csendes-óceán felett tartósan alacsony nyomású zóna és emelkedő légmozgás alakult ki. Ez a jelenség, az úgynevezett Walker-cella átrendeződése azt jelzi, hogy a trópusi folyamatok már a globális légköri keringést alakítják.

A téli előrejelzések szerint a legerősebb hatás Észak-Amerikát érheti. Ezzel párhuzamosan Kanada felett egy magasnyomású blokk alakulhat ki, ami időnként hidegbetöréseknek nyithat utat az USA felé.

Egy felerősödött déli jet stream miatt az Egyesült Államok déli, középső és keleti részén a szokásosnál jóval csapadékosabb, viharosabb idő várható.

A szezonális modellek emellett a sztratoszférikus poláris örvény januári-februári gyengülését is valószínűsítik. Ez növeli a hirtelen sztratoszférikus melegedések és az ebből fakadó hidegkitörések kockázatát Észak-Amerikában és Európában is.

A Meteorológiai Világszervezet már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a Csendes-óceánban a hűvösebb La Niña fázis véget ért, és nagy eséllyel egy erős El Niño veszi át a helyét. A klímaváltozás miatt egyre melegebb óceánok miatt már korábban is felmerült egy szuper El Niño lehetősége. Tudományos kutatások szerint a jelenség gazdasági veszteségei dollártrilliókban is mérhetők.

Bár a jelenség epicentruma tőlünk távol van, a hatásai Magyarországot is elérhetik. A globális folyamatok nálunk először csapadékosabb, majd egy tartósan száraz időszakot hozhatnak, ezzel felborítva a megszokott időjárási mintákat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása: a DNS-ük szerint meglepően jó egészségi állapotban voltak nem sokkal azelőtt, hogy végleg eltűntek
Egy friss Nature-tanulmány szerint a Belgiumban és Franciaországban élt késői neandervölgyiek DNS-ében szinte semmi nyoma a közeli rokonok közötti házasságnak. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a népszerű elméletet, miszerint a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a kihalásukhoz.


Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.

A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.

Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.

„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – fogalmazott a szakértő.

Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.

„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.

A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.

Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója szerint a neandervölgyiek termékeny egyedeiket egy „egyirányú folyamatban veszítették el a Homo sapiens csoportok felé, ami hozzájárulhatott a vesztükhöz”.

A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.

A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy

a korábbi, kevés mintán alapuló kutatásokkal szemben ez a munka először adott részletes, régióspecifikus képet a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról.

 

Via BBC ScienceFocus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Tudósok kiszámolták, maximum meddig élhet egy ember, ha minden öregedéssel járó egészségügyi hatást kiiktatunk
Megállapították, hogy szervezet élettartamának még ebben az elég erősen hipotetikus esetben is van egy határa. Az idővel felhalmozódó apró genetikai hibák miatt elkerülhetetlen a vég szerintük.


A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatóinak szimulációi szerint ha elméletben minden más, az öregedést felgyorsító negatív hatást – például a rákot, demeciát és hasonló betegségeket – kiiktatnánk, a medián élettartam akkor is 146 és 194 év között érne véget – írta szerdán a ScienceAlert.

Ez azért van, mert az öregedést nem csak a betegségek okozzák. A modell azt mutatja, hogy a szervezetünkben folyamatosan keletkező, és idővel felhalmozódó apró genetikai hibák, az úgynevezett szomatikus mutációk önmagukban is működésképtelenné tennék a testet, igaz jóval a jelenlegi 79 éves várható élettartam után.

A legsebezhetőbb pontnak a nem, vagy csak alig osztódó sejtekből álló szervek, így az agy és a szív bizonyultak, mivel ezekben a sejtek egy életen át gyűjtik a károsodásokat.

Ezzel szemben a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan cserélődnek, így sokkal tovább képesek fenntartani a funkciójukat.

Hangsúlyozták, hogy a kutatásuk fő célja egyébként nem az volt, hogy meghatározzák, mi az emberi élet időtartamának felső határa, hanem hogy egy olyan modellt állítsanak fel, amellyel nagyjából mérhetővé válik, hogy a különböző biológiai folyamatok hogyan járulnak hozzá az öregedéshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Súlyos betegségeket kockáztatnak, akik éjszaka dolgoznak – egy egyszerű trükk mentheti meg őket
A norvég kutatók által megfigyelt dolgozók közül sokan ösztönösen reggel aludtak hosszabban, délután pedig még egyszer ledőltek. Az egybefüggő nappali alvás hiánya miatt többen szorongtak, miközben a kutatók szerint éppen a szunyókálás segíthet rajtuk.


Reggel hatkor érsz haza az éjszakai műszakból. Hullafáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, ahogy aludni próbálsz. Egy hosszú alvás helyett két rövidebb alvási szakasz hozhatja meg a pihenést.

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éjszakai műszak miatt felborult alvásritmus súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, a szívrohamtól a rákig. Norvég kutatók most egy meglepő, de történelmi előzményekkel is rendelkező elméletet vizsgálnak. Elképzelhető, hogy a megosztott, úgynevezett bifázisos alvás segíti a leghatékonyabban a regenerálódást.

A kutatócsoport Oura-gyűrűkkel követte az északi sarkkörön dolgozó munkások alvását. Azt találták, hogy sokan ösztönösen két részletben alszanak. Reggel hosszabban pihennek, majd délután ismét ledőlnek egy rövidebb időre. Dr. Line Victoria Moen szerint a dolgozók gyakran szoronganak amiatt, hogy nem tudják egyhuzamban átaludni a napot.

„Jó lenne végre elmondani nekik, hogy egy rendes délutáni szunyókálás valójában segíthet” – tette hozzá.

Az alváshiány veszélyeire egy cambridge-i kutatás is felhívta a figyelmet. A tudósok az agy öntisztító mechanizmusát, az úgynevezett glimfatikus rendszert vizsgálták. Ez alvás közben távolítja el az agyban felhalmozódott méreganyagokat, köztük az Alzheimer-kórral összefüggő amiloid- és tau-fehérjéket.

A kutatók több mint 40 ezer ember agyi felvételeit elemezték. Azoknál, akiknek gyengébben működött ez a „tisztítórendszer”, évekkel később jelentősen nagyobb eséllyel alakult ki demencia.

A tudományos bizonyítékokat egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, írta a BBC. A kutatást vezető Hugh Markus professzor ugyanakkor óvatosságra intett. „Az alvás fontos, de ugyanígy számítanak a fő érrendszeri kockázati tényezők is, például a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség. Ezekkel valóban tudnánk mit kezdeni.”

A két részletben alvás egyáltalán nem új ötlet. Roger Ekirch történész kutatásai szerint a mesterséges világítás elterjedése előtt ez számított megszokottnak a nyugati világban. Az emberek este aludtak néhány órát, éjfél körül természetes módon felébredtek egy-két órára, majd következett a „második alvás”.

Ekirch szerint az éjszaka közepén jelentkező álmatlanság valójában „a korábbi alvásminta makacsul tovább élő maradványa”.

Laboratóriumi kísérletek is ezt támasztják alá. Amikor a résztvevők hosszú időszakokat töltöttek sötétben, néhány hét alatt maguktól átálltak a kétfázisú alvásra. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem alváskutatója úgy fogalmazott: „Az alapvető alvásmintánk szinte biztosan nem egyetlen összefüggő szakaszból áll.”

Az éjszakai műszak nemcsak az alvásritmust borítja fel, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet. A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az éjszakai műszakot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. A döntést korlátozott humán, elegendő állatkísérletes és erős mechanisztikus bizonyítékokra alapozták. Ennek a terhelésnek a legszélsőségesebb példáit a Covid-osztályok éjszakai műszakjai mutatták meg. Az ott dolgozók a fizikai és lelki teherbírásuk határára kerültek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk