hirdetés

TUDOMÁNY

Minden, amit az indiai duplamutáns koronavírusról tudni lehet

Egyelőre keveset tudnak a tudósok a koronavírus indiai mutánsáról, ami már megjelent Európában is.
hirdetés

Már Angliában is terjed a duplán mutálódott indiai koronavírus, ami könnyen elképzelhető, hogy hamarosan Európa többi országában is felbukkanhat. Ez a vírustörzs terjedt el leginkább Indiában, ahol a fertőzöttek és az elhunytak száma is rövid idő alatt az egekbe szökött. A brazil változathoz hasonlóan nagyon fertőzőképesnek vélt indiai mutációról egyelőre még keveset lehet tudni. A The Guardian összeállításából kiderül, hogy mekkora veszélyt jelenthet a világra az indiai mutáció.

Hogyan fedezték fel az indiai duplamutáns koronavírust?

Indiai tudósok megfigyelései alapján 2020 decembere és idén március között kezdett terjedni az új mutáció az ország második legnépesebb államában, Mahárástrában. Az indiai egészségügyi minisztérium március 24-i bejelentése szerint a régióban szekvenált koronavírusok közül 15-20 százalék is két mutációt (E484Q és L425R) tartalmazó törzshöz kapcsolódik.

Ez az arány azóta már 60 százalék fölé szökött, a két mutánsból létrejött új variáns neve pedig B.1.617 lett.

hirdetés
Mikor érkezett meg Európába?

Az angol közegészségügyi hivatal (PHE) a múlt héten jelentette, hogy februári mintákból azonosították az indiai mutációt. Az első jelentések szerint Angliában egyelőre 73, Skóciában pedig 4 olyan fertőzöttről tudnak, aki az indiai koronavírust kapta el. Matt Hancock brit egészségügyi miniszter legutóbbi bejelentése szerint azonban már 103 indiai mutánssal fertőzött ismert az országban. A betegek többsége a fertőzés előtt járt Indiában, de már ismert olyan fertőzött is, aki Angliában kapta el a vírust.

Mennyire veszélyes az indiai variáns?

Ezt egyelőre nehéz megmondani. A PHE a múlt héten hivatalosan is "vizsgált változatnak" minősítette. Így jelölik a kevésbé ismert, de potenciálisan aggasztó mutációkat.

A tudósok egyelőre azt vizsgálják, hogy az indiai variáns mennyiben más a többi, már ismert mutációhoz képest, vagyis gyorsabban terjed-e, súlyosabb betegséget okoz-e és az oltás vagy korábbi betegség miatt kialakult immunitást megkerüli-e.

Amennyiben az előbbiekre igen a válasz, könnyen átkerülhet a mutáció az "aggodalomra okot adó" besorolás alá.

Erre pedig minden esélye megvan az új vírustörzsnek. Az indiai koronavírusban található egyik mutáció, a L452R segítheti az antitestek legyőzését, míg a másik, a E484Q a dél-afrikai mutánsban megtalálható E484K mutációhoz hasonlóan részben ellenállóvá teheti a vakcinákkal szemben. Ennek alapján egyelőre valószínűtlennek tűnik, hogy az indiai törzs teljesen ellenálló legyen az oltásokkal szemben, mivel a vakcinák után kialakuló védettség ennél lényegesen összetettebb.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
A Rovatból
hirdetés

Négy és félmilliárd éves meteoritot talált egy Nagy-Britanniában élő magyar

A londoni Természettudományi Múzeumban állítják ki a különleges leletet.
hirdetés

Egész Nyugat-Európában látni lehetett azt a fényes tűzgömböt, amely február végén csapódott a Földbe Dél-Angliában. A jelenséget megfigyelő tudósok azonnal oda is küldtek egy kutatócsoportot, amelyet szerencséjükre egy kint élő magyar is elkísért. A ház lakója elmondta, hogy az autóbejáróban talált rá egy elszenesedett maradványra, és egyből arra gondolt, hogy egy meteorit-darab lehet az.

A londoni Természettudományi Múzeumban állítják ki azt

a négy és félmilliárd éves meteoritot, amelyre a Nagy-Britanniában élő magyar talált rá. A Földünknél is idősebb, rendkívül ritka lelet értékes információkkal szolgálhat a Naprendszer és az élet keletkezéséről.

A maradvány felfedezője az RTL Híradónak azt mondta: először el sem hitte, hogy mit talált. Elmesélte, hogy a barátja meteorit-kutató egy skóciai egyetemen. Ők is elindultak, hogy bejárják a környéket, hátha ráakadnak még darabokra. Napokig kerestek, ráadásul a bárányürülékkel teli terepen nehéz volt felismerni egy idegen tárgyat. Végül a "laikus" Bianka sikerrel járt. Sikított, ugrált, nagyon örült, mikor a többi szakértő megerősítette, hogy valóban meteoritot talált.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója

VIDEÓ: „Meteoritot találni olyan érzés, mint nyerni a lottón”

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
TUDOMÁNY

Furcsa összefüggés van az agyméret és az ásítás között

Ez a vizsgálat kicsit közelebb vihet az ásítás eddigi rejtélyeinek megoldásához, például hogy egyáltalán miért ásítunk.
Fotó: Vicran/Pixabay - szmo.hu
2021. május 14.

hirdetés

Az ásítás az egyik legrégebbi ösztönös cselekvés az emlősök, így az ember esetében, a pontos okát azonban mindmáig nem tudjuk biztosan.

Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy ilyenkor az agyunk extra oxigént vesz fel, amivel éberebben tartja magát. A következtetés logikusnak tűnt, hisz az ember legtöbbször álmosság vagy unalom miatt ásít, de tudósok ezt a feltételezést megcáfolták, többek között azzal, hogy lemérték, semmivel nem jut több oxigén ilyenkor a szervezetünkbe, mint egy nagyobb sóhajtás alatt. Ráadásul már magzati korunkban is előszeretettel ásítozunk, holott ilyenkor még nem a szánkon át lélegzünk.

2007-ben az Albany Egyetem kutatócsoportja arra a következtetésre jutott, hogy az ásítással hűteni akarjunk agyunkat, hasonlóan a számítógép ventillátorához. Ezzel tulajdonképpen jobb teljesítményre sarkalljuk legfontosabb szervünket, hisz "túlmelegedés" nélkül tovább tudjuk optimális helyzetben használni.

Egy vadonatúj, nagyszabású kutatás ezt az elméletet látszik igazolni. Egy, a 2007-es kísérletben is részt vevő kutató vezetésével 1291 ásítást vizsgáltak, köztük 55 emlősét és 46 madárfajét - írja a Sciencealert.

Arra jutottak, hogy minél nagyobb az állat agya és több az idegsejtje, annál hosszabb az ásítása.

„Számos állatkertbe elmentünk, és a kerítés mellett vártuk, hogy az állatok ásítsanak. Elég hosszú munka volt - mesélte el a kísérlet módszertanát Jorg Massen etológus, a hollandiai Utrechti Egyetemről.

hirdetés

Az ásítás mintázata minden állatnál állandó, az időtartam arányos a faj agyának méretével és az idegsejtek számával - állapítja meg a kutatás. Azt is feltételezik, hogy az ásítás már az emlősök és a madarak közös ősénél is jelen lehetett, azt azonban nem sikerült megfejteni, hogy mennyire régen alakult ki ez a reflex.

Azt is megfigyelték, hogy az emlősök általánosságban hosszabban ásítanak, mint a madarak. Ennek oka, hogy a madarak vérének hőmérséklete gyorsabban tud változni, így kisebb hűtés is elegendő az agyuknak. Korábban egy tanulmány pedig azt állapította meg, hogy

az egerek átlagos teljes ásítási hossza körülbelül 0,8 másodperc, míg az embereké 6,5 másodperc.

A kutatást végző tudósok ugyanakkor kijelentették, hogy az ásítás hosszában egy-egy fajon belül nincs szignifikáns különbség, azaz például az emberi intelligencia különbsége nem befolyásolja azt.

A kutatások viszont azt jelentik, hogy bár az ásítás az emberi kultúrákban egyetemesen udvariatlanságnak számít, ezzel az aktussal valójában azt fejezzük ki, hogy annyira érdekel a másik ember, hogy hajlandóak vagyunk energiát ölni agyunk hűtésébe, csak hogy jobban oda tudjunk rá figyelni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés

Anyagon áthatoló fénysugár – ez a felfedezés forradalmasíthatja az orvosi képalkotó eljárásokat

Egy új típusú fényállapot segíthet abban, hogy az orvosok sokkal nagyobb felbontással lássák a vizsgált területet – magyarázza Rácz Péter fizikus.
hirdetés

Nemrégiben a Nature Photonicsban jelent meg az a tanulmány, amelyben a kutatásban részvevő szerzők a holland Utrecht Egyetemről, valamint az osztrák TU Wien-ről beszámoltak arról, hogy kifejleszettek egy olyan új típusú fényállapotot, amelyet az úgynevezett “szórás-invariáns állapot”-nak neveztek el.

Ez a felfedezés forradalmasíthatja az orvosi képalkotó eljárások pontosságát.

A fény hullámok összege, amely általában minden olyan inhomogén közegen szóródik, amelyen áthatol. Például a füstöt is azért látjuk lézerfényben, mert a fény, amely megvilágítja, elhajlik, illetve szóródik, de attól a fény egy része változatlanul haladhat tovább ugyanabba az irányba.

Ez a kísérlet viszont a fény leképeződését is megváltoztatja, vagyis annak a fénynek az állapotát, amely áthalad az adott objektumon, vagy közegen. A fényhullámoknak ez egy olyan csoportja, amit nem változtat meg egy adott közeg, csupán halványítja azt az áthaladás során. Amikor áthatol valamin, majdnem olyan formában érkezik meg a túloldalra, mintha a közeg, amelyen áthatolt nem is lenne ott. Ezzel lehetővé válhat bármilyen tárgynak az alaposabb belső analizálása.

A kísérlet abból állt, hogy fényt térben moduláltak, vagyis egy olyan eszközt helyeztek egy porral beszórt üveglap elé, amely különböző tulajdonságú fényhullámokat képes létrehozni. Ezáltal megalkottak egy olyan állapotot, amely a porra szórás-invariáns állapotba kerül, vagyis nem változik meg jelentősen.

"Az, hogy egy hullám áthatol-e egy tárgyon, nemcsak a hullámhossztól, hanem a hullámformától is függ." - nyilatkozta a kutatásban Phd hallgatóként résztvevő Matthias Kühmayer.

hirdetés

"A szerzők azt állítják, hogy egy adott porra vonatkoztatva, ami jelen esetben cink-oxid nanorészecskékből állt, - amelyet hozzávetőlegesen 5-10 mikrométer vastagságban helyeztek fel véletlenszerű elrendezésben egy hordozó üvegre - létre tudtak hozni olyan állapotú fényt, ami ha áthalad ezen a rendezetlen közegen, akkor változatlanul ugyanazt a formát, hullámmintát kapják egy detektorra érkezve, mintha pusztán a levegőn haladt volna át a fény" - mondja Rácz Péter fizikus, a WIGNER Fizikai Kutatóintézet munkatársa.

"Jelen esetben a Göncöl-szekér csillagkép elrendeződést rajzolták ki. A különbség mindösszesen az, hogy kissé halványabb képet kapunk vissza a levegőn való áthaladáshoz képest, hiszen gyengül a fény, mert elnyelődik. De egyéb tulajdonsága alapvetően nem változik."

Stefan Rotter kutató matematikai módszerekkel írta le a fényszórási hatásokat. Először a véletlenszerűen elrendezett nanoanyag réteg fényszórását kellett leírniuk, majd ebből matematikailag kiszámolniuk, hogy milyen hullámformák lehetnek azok, amik ezen át tudnak hatolni változás nélkül.

"Kifejlesztettek egy matematikai eljárást is. A kísérlet szerint külön mérték a fény vízszintes és a függőleges polarizációjú komponenseit is. Ezeknél azt lehetett látni, hogy a fény intenzitása lecsökkenve érkezik a detektorra, amikor áthalad a porral teli nanorészecske rétegen, de az eloszlása nem változott jelentősen. Ezáltal a hullámszóródás hiányát illetve csökennését látták."

Emellett több, más fajta hullámformát is létre lehet hozni az eljárásból, hiszen nem csupán egyfajta ilyen állapotú fény létezik, mert ezeket kombinálni is lehet.

A fény, amelyet találtak, lehetőséget adhat biológiai minták jobb leképezésére, például a sejtek mikroszkópon keresztüli pontosabb vizsgálatára, vagy orvosi diagnosztikai eszközök, mint a röntgen vagy CT fejlesztésére.

"Ez a szórás-invariáns hullám sokkal pontosabban, sokkal nagyobb felbontással lenne képes leképezni a feltérképezni kívánt területet, hiszen ha élesebb képet látnak az orvosok, pontosabb diagnózist tehet lehetővé a számukra"

- magyarázza Rácz Péter.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY

Koronavírus: az első oltás után az emberek 96 százalékának vannak antitestjei bizonyos vakcinák esetében

A brit kutatás során a Pfizer/BioNTech és az Oxford/AstraZeneca vakcináival oltottakat vizsgálták.
hirdetés

Az AstraZeneca és a Pfizer vakcinákkal oltottak több mint 90 százalékánál kialakulnak a koronavírus elleni antitestek már az első adag után, a második oltást követően pedig ez az arány közel 100 százalék, írja egy kutatás alapján a The Guardian. A tanulmány során 8517 angol és walesi beoltott mintáit vizsgálták a tudósok.

A kutatásban arra jutottak, hogy mind az AstraZeneca, mind a Pfizer első adagja után az oltottak 96,42 százaléka kezdett antitestet termelni 28-34 napon belül. A második dózis után 7-14 nappal ez az arány 99,08 százalékra emelkedett.

Összesen 13 232 mintát vizsgáltak 8517 embertől, akiknek az oltás előtt nem volt antitestje. Mindenkit kizártak a mintaadók közül, aki már rendelkezett korábbi fertőzés miatt antitestekkel. A kutatásban résztvevők átlagos életkora 65 év volt, vagyis a mintavételt még az oltások megkezdésének korai szakaszában végezték, amikor az idősebb korosztály kapta meg a vakcinákat.

A University College London (UCL) kutatói szerint ez azt jelenti, hogy mindkét vakcina egyformán hatásos a Covid-19 elleni küzdelemben. A tudósok egyenesen az orvostudomány bravúrjának nevezik a rendkívül magas hatékonyságú vakcinákat, melyeket nagyon rövid alatt fejlesztettek ki az évszázad eddigi legpusztítóbb járványával szemben.

A tanulmányból kiderül, hogy az antitestek gyorsabban jelentek meg azoknak a szervezetében, akik a Pfizer védőoltását kapták meg, de négy hét elteltével megközelítőleg ugyanannyi antitesttel rendelkeztek az AstraZenecával oltottak is, mint a pfizeresek.

hirdetés
A tudósok szerint az első injekció után alacsonyabb ellenanyagszintje volt azoknak, akik valamilyen krónikus betegségben (pl. cukorbetegség, rák, szívbetegség) szenvednek. Ám a második oltás után a teljesen egészségesek antitest-szintjéhez viszonyítva ez a különbség eltűnt.

A tanulmány végén nyomatékosítják: a kutatás eredményei is alátámasztották, hogy a legnagyobb fokú védelmet a második oltás után éri el a vakcinák hatékonysága, ezért nem szabad senkinek kihagynia, aki már az első oltáson túlesett.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: