Megvan a technológia a mamutok feltámasztásához, de egy borzalmas etikai kérdés áll a tudósok útjában
Egy tudományos áttörés egy lépéssel közelebb hozhatja a gyapjas mamutok visszatérését, miután kutatóknak sikerült ribonukleinsavat (RNS) kinyerniük egy 39 ezer éves, szibériai örök fagyban talált, rendkívül épen megmaradt mamutborjúból, Yukából – írta az UniLAD. A felfedezés azért számít mérföldkőnek, mert ez a valaha kihalt állat teteméből sikeresen kinyert legrégebbi RNS.
A tanulmány társszerzője, Love Dalén, a Stockholmi Egyetem evolúciós genomika professzora ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klónozás még nem lehetséges azonnal. „Közvetetten a tanulmánynak van relevanciája abban az értelemben, hogy az RNS visszanyerése a jövőbeni vizsgálatokban hasznos betekintést adhat abba, mely gének fontosak bizonyos tulajdonságok kialakulásához” – nyilatkozta. Az RNS elemzése ugyanis nemcsak a genetikai kódot tárja fel, hanem azt is megmutatja, mely gének voltak aktívak az állat halálakor, így segít megérteni a mamutokra jellemző tulajdonságok, például a vastag szőrzet és a zsírréteg kialakulását.
A technológiai fejlődés ellenére a projekt komoly etikai és gyakorlati akadályokba ütközik. Az egyik legégetőbb kérdés a magzat kihordása. Erre a legvalószínűbb jelölt egy ázsiai elefánt lenne, ami béranyaként adna életet a mamutborjúnak. Ez a helyzet rendkívül traumatikus lehet mind az anyaállat, mind a borjú számára, hiszen egy teljesen más fajt kellene felnevelnie – a cikk érzékletes példája szerint ez olyan, mintha egy ember lombikprogram után egy csimpánzt szülne.
A cikk szerzője felveti azt a szempontot is, hogy miközben a tudósok egy kihalt faj feltámasztásán dolgoznak, rengeteg ma is élő állatfaj van a kihalás szélén az emberi tevékenység, például a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt, amelyek megmentésére szintén lehetne fordítani az erőforrásokat.
A gyapjas mamut visszahozása nem új ötlet; a terület legismertebb szereplője a Colossal Biosciences nevű biotechnológiai cég, amely kifejezetten a kihalt fajok, köztük a mamut, a tasmaniai tigris és a dodó „feltámasztására” szakosodott. A cég célja nemcsak a tudományos szenzáció, hanem ökológiai helyreállítás is: érvelésük szerint a mamutok mint nagytestű növényevők visszatelepítése a szibériai tundrára segíthetne helyreállítani az ottani füves pusztát, ami lassíthatná az örök fagy olvadását és az üvegházhatású gázok felszabadulását.
Beillesztenék azokat a mamutgéneket, amelyek a hidegtűrésért, a sűrű szőrzetért és a vastag zsírrétegért felelősek, így létrehozva egy hideghez alkalmazkodott, mamutszerű elefánthibridet, amely betölthetné a kihalt faj ökológiai szerepét.