Kiderült, mi okozta két éve a kékalgák elszaporodását a Balatonban – idén egyelőre kiváló a vízminőség

Sok tévhit kering a Balatonról, mint például, hogy a balatoni strandokon feltátalt sült hekk a tó vizében nőtt fel, holott a hekk egy tengeri ragadozóhal. Ilyen tévhit az is, hogy ha algát vélünk felfedezni édesvizeinkben, akkor azt gondoljuk, hogy az a rossz vízminőség jele, pedig algából is többféle van, és nem mind okoz vízminőség-problémát.

A vízi élet alapját az algák adják, nélkülözhetetlenek a vízi táplálékláncban. Az algákat ugyanis megeszik a kisrákok (zooplankton), a kisrákokat a kis halak, őket pedig a nagyobb halak. Gyakorlatilag minden, a tóban található élőlény alapvetően függ az algáktól is.

"Amikor nagymértékben elszaporodnak, akkor beszélhetünk vízminőség-problémáról, elsősorban azért, mert a kékalgáknak vannak olyan törzseik, amelyek valóban képesek toxinokat, méreganyagokat termelni. Ezek a méreganyagok mindenekelőtt a környező vízi világra veszélyesek, de problémákat okozhatnak, ha nagyobb mennyiségben bekerülnek az ivóvízbe, illetve egyes formáik akár fürdés során is, például bőrirritáció válthatnak ki." - magyarázza Somogyi Boglárka, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet algológusa.

A Balaton vízminőségét havonta egyszer mérik a tó hossztengelye mentén, öt pontról véve mintát. Nyaranta, amikor a kékalgák jellemzően elszaporodhatnak a Batalonban is, még sűrűbben, kéthetente vesznek mintát. Emellett az alga-biomassza mennyiségét a tóban műholdfelvételek segítségével is nyomon követik.

"Később, a 90-es évek közepétől nagymértékben csökkent a nyáron domináns kékalgák mennyisége a tóban, és valamikor a 2010-es évek elején fordulópontot figyeltünk meg, amikortól a kékalgák mellett a fecskemoszatok is vezető szerephez jutottak. Azóta év- és nyárfüggő, hogy e két csoport között melyik jut domináns szerephez, de nyaranta többnyire mindkét csoport jelen van."

Cianobaktériumok a Balaton planktonjában (fénymikroszkópos felvétel, 2019 nyár)

A legújabb eredmények alapján úgy tűnik, hogy az időjárás is nagy mértékben befolyásolhatja, hogy mikor van probléma a tó vízminőségével.

A 80-as, 90-es években az algásodás oka az volt, hogy a vízgyűjtő területről rengeteg foszfor érkezett a tóba. Ez az emberi tevékenység hatása volt, a foszfor ugyanis szennyvízből, mosószerekből, műtrágyából került a befolyókba.

"A foszfor-túlkínálat tette lehetővé a kékalgák nagymértékű elszaporodását, így az algásodás visszafordításához a foszforterhelés csökkentésére volt szükség. Ebben az időszakban szerencsére több ezzel kapcsolatos beruházás is megvalósult, például korszerűsítették a szennyvíztisztítást, és megépítették a szennyvíz-körcsatornát a tó körül. Ennek eredményeképpen lecsökkent a tó külső foszforterhelése, ami az algák biomasszájának csökkenését eredményezte, viszont ehhez körülbelül tíz év kellett." - mondja Somogyi Boglárka.

Az üledékben felhalmozódott belső foszforkészlet ugyanis egy jó időre még elegendő foszforral látta el az algákat a vízben.

"Most már kijelenthetjük, hogy az algák elszaporodásához szükséges foszfortöbbletért nem okolhatjuk a külső terhelést, tehát más helyzettel nézünk szembe, mint az 1980-as években. A foszfor 2019 nyarán a tó üledékéből szabadulhatott fel. A kulcskérdés, hogy mi tette azt lehetővé, és úgy tűnik, hogy itt van fontos szerepe az időjárásnak."

A 2019-es évben nagyon meleg nyár volt. Szélcsendes időszakokban ki tudott alakulni egy erős hőmérsékleti rétegzettség, ami oda vezetett, hogy az üledékfelszín közelében elfogyott az oxigén, és az így létrejött anaerob körülmények között foszfor szabadulhatott fel az üledékből.

"A fizikai környezet szempontjából a 2019-es év egy anomália volt a Keszthelyi-medence történetében, magas vízhőmérséklettel, magas vízállással és rossz fényellátottsággal. A vízalatti fényviszonyok részletes vizsgálata azt mutatta, hogy 2019-ben az üledékfelszínen gyakorlatilag sötétség honolt, az ott lakó algák életterét megszűntetve. Algák hiányában az üledékfelszínen leállt az oxigéntermelés, és ennek, valamint egy erős hőmérsékleti rétegződésnek köszönhetően az üledék vizéből származó foszfor kijutott a vízoszlopba.”

A kékalgák jelentős része képes a légköri nitrogén megkötésére egy speciális sejtjük segítségével. Erre a többi alga nem képes. A nitrogénkötő kékalgák számára ezért elsősorban foszfor szükséges, hiszen nitrogént tudnak szerezni maguknak a levegőből. Így ha jelentős foszforterhelés ér egy tavat, akkor többnyire a kékalgák kezdenek gyors szaporodásba.

"A zöldalgák között nincsenek olyan fajok, amelyek képesek lennének méreganyagok, toxinok termelésére, tehát ha például zöldalgák szaporodnak el egy tóban, akkor fürdést tekintve igazából nem okoznak vízminőség-problémát."

A szakemberek a közeljövőben is folyamatosan nyomon követik majd, hogy hogyan alakul a tóban az algák tömege. Sőt, nemcsak a tó vizében, de az üledékfelszínen élő algák tömegét és elterjedését is monitorozzák majd. "Szeretnénk megtalálni azokat a helyeket, ahol vastagabb algagyep alakulhat ki az üledékfelszínen és tisztázni, hogy pontosan milyen körülmények vezetnek ehhez." - mondja Somogyi Boglárka.