prcikk: A csendes gyilkos, ami nem a testet, hanem a lelket öli meg | szmo.hu
EGÉSZSÉG
A Rovatból

A csendes gyilkos, ami nem a testet, hanem a lelket öli meg

Felkavaró, egyben felemelő könyv született a nőket érintő betegségről, az endometriózisról. Szerzője, Dr. Jekkel Gabriella az érintettek egyike.


Csupán néhány éve hallottam először betegségről, ami a nőket sújtja. Az endometriózisról, ami számtalan gondot okoz, és ami nők ezreinek életét keseríti meg.

Az endometriózis nőgyógyászati kórkép, melyben a normális esetben csak a méh felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható. Leggyakrabban a hashártyát érinti, ami belülről béleli a hasüreget, és beborítja a kismedencei szerveket. Az endometriózisban érintetteknél különféle összenövések alakulhatnak ki, ami többek között igen fájdalmas menstruációval jár – ez az egyik tipikus tünete.

Erről a betegségről írt könyvet Csendes gyilkos címmel Dr. Jekkel Gabriella, aki az érintettek egyike a saját élményei és tapasztalatai alapján. A főszereplő Szofi, egy kislány, aki számára a várva várt nővé válás gyötrelmekkel teli út. Dr. Jekkel Gabriellával a könyvről és a betegségről beszélgettünk.

- Nem volt túlságosan fájdalmas olyan problémáról írni, amiben személyesen érintett?

- Szinte az egész életemet végigkísérte a nőgyógyászati betegség. Orvostól orvosig jártam, már szinte az első havi ciklusom megjelenésétől.

Mivel ez még a 90-es évek elején volt az orvosok nem ismerték ezt a betegséget, inkább csak kísérleteztek rajtam,

és próbálták kideríteni vajon mi okozhatja a problémáimat, amelyek szó szerint megkeserítették az életemet, mind kislányként, mind pedig már felnőttként.

17 éves voltam, amikor kimondták, hogy meddő vagyok

– ezt is elég érdekes módon, ami kiderül a könyvből –, de ez a tény akkor még nem zavart, hiszen kamaszként terveim voltak. Nem is nagyon gondoltam abba bele, hogy egyszer nekem családom vagy gyermekem lesz. Az orvosok mondatai akkor köszöntek vissza, amikor már babát szerettem volna, és persze nem lehetett.

Mivel a csoda folytán mégis született egy gyermekem – a hozzá vezető fájdalmas útról testi és lelki oldaláról szól a könyv –, a születésnapján mindig előtörnek az emlékek, hogy mennyi szenvedés árán lehet ő most velem.

Néhány éve a férjem kérdezett rá arra, hogy nem írom-e meg mindezt, hiszen másoknak talán reményt adhatok vele, hogy nem szabad feladni.

- Mi volt a legnehezebb a Csendes gyilkos című könyv megírásában?

- Igazából nem volt nehéz megírni a könyvet. Gyerekkorom óta írok cikkeket, könyveket. Rendszerint csak leírom a gondolataimat, és a mondatok kikerekednek a „papíron”. Ez most sem volt másképp. Talán egy kicsit az időbeli sorrend elhelyezésén kellett elgondolkodnom.

- Teljesen a saját tapasztalataira támaszkodott, vagy sorstársak történeteit, élményeit is beleszőtte?

- A könyv kizárólag a saját tapasztalataimat írja le. Nem vettem bele más nők történeteit, ígyis talán túl sok minden történt velem az elmúlt huszonegynéhány év alatt. Ráadásul a könyv története 9 évvel ezelőtt véget ért, amikor megszületett a fiam.

Azóta azonban újabb és újabb „élményekkel” gazdagodtam. Megtaláltam a férjem, akivel kistestvért szeretnénk a fiam mellé. Ezért már több mint 5 éve küzdünk. Az endometriózisom ez idő alatt még jobban elhatalmasodott a testemben, most már a petesejtjeim nagy részében is ez van. Az elmúlt években átestem több inszemináción és lombikon is, tehát a könyv folytatása is tervben van.

- Miért fontos ez a téma? Miért kell erről a betegségről beszélni?

- Az endometriózis egyre több nőnél okoz problémát.

A könyv címe is jelzi, hogy egy csendes gyilkos, ami nem öli meg a testet- hiszen nem halálos betegség- de a lelket igen, mivel nagy százalékban meddőséget okoz.

Legtöbbször pedig éppen a babára vágyó nőknél derül ki a betegség. Valószínűleg azért, mert nem jön a baba, és vizsgálatokra mennek a nők, ahol kiderül az endometriózis.

- A könyv miben segíthet másoknak?

- Reményt nyújthat azoknak, akik évek óta babára vágynak, hogy csodák igenis léteznek. Hiszen engem is meddőnek nyilvánítottak, mégis van egy egészséges kisfiam. A könyvből pedig kiderül, hogy valóban csoda, hiszen a babára törekvésemben nem volt partnerem a párom, ráadásul én versenyt futottam az idővel, mert a sok-sok műtét után már az orvosaim azt mondták, hogy ha még egyszer operációra kerül sor, akkor kiveszik a méhemet és a petefészkeimet is.

- Tartja-e a kapcsolatot más érintettekkel, és tudják-e segíteni egymást?

- Több, a betegséggel foglalkozó oldalnak vagyok a tagja, és ha tudok segítek. Akár a történetemmel, akár a tapasztalatommal.

- Mennyien lehetnek azok a nők, akiket érinthet ez a probléma?

-Akár a nők 20 százalékánál is előfordulhat. Ezek a számok azonban a már felismert betegek ismeretében alakultak ki.

Nagyon sok nő nem is tud arról, hogy endometriózisban szenved. Sokan pedig nem mernek beszélni a tüneteikről.

Ami a nagyon erős és fájdalmas vérzéssel, és a fájdalmas együttlétekkel is járhat. Sokan elfogadják a tényt, hogy ez a normális. Míg mások inkább saját magukat hibáztatják, a nőiességüket, hogy valami nem jó velük. Beszélni azonban nem beszélnek róla, hiszen sokaknál tabutéma vagy éppen szégyellik a tüneteiket. A könyvet ezért is írtam, szerintem sok nő helyett is kimondtam dolgokat.

- Milyen problémákért felelős az endometriózis?

- Az endometriózis elsődlegesen a meddőségért felel, illetve a nehezebb fogantatásért, de attól függően hol található a szervezetben, nagyon sok más problémát is okozhat. A leggyakrabban a női szerveken jelenik meg, ezután a bélrendszeren – ahol összenövéseket okozhat – de megjelenhet akár az agyban is.

- Létezik enyhébb és súlyosabb megjelenési formája?

- Igen, létezik, de ezt csak szövettan és műtéti úton lehet megállapítani. Ma már a legtöbb operációt laparoszkópiával végzik – bár nálam ezt sem tették sajnos, minden alkalommal felvágtak – ám ettől még műtéten esik át a nő, ami testi-lelki nehézséget okoz.

- Mi vár azokra, akikről kiderül, hogy ebben a betegségben érintettek?

- Ez változó, annak függvényében, mennyire súlyos az endometriózis. Előfordulhat, hogy akár diétával is visszaszorítható, de lehet, hogy többszörös műtéttel is újra meg újra megjelenik a szervezetben.

- Hogyan lehet kezelni vagy gyógyítani az endometriózist?

- Gyógymód nincs rá, mivel nem tudják, mi okozza. Sokszor javasolják a ciklus szüneteltetését mesterséges úton, de ez a mesterséges klimax, annak minden negatívumával, ami egy fiatal nőnél nem túl szerencsés. Ráadásul az sem biztos, hogy a szüneteltetés után normálisan visszaáll a nő ciklusa.

Az endometriózis ellensége, ha nincs ciklus – tehát a terhesség is megfelelő ellenszere lehet, ám a betegség éppen a teherbeesést gátolja meg. Viszont azzal, hogy megszüntetik a ciklust, a betegség nem tűnik el. Sok esetben ilyenkor egy műtéttel eltávolítják az „endós” gócokat és szöveteket, de amint visszaáll a ciklus, újra fejlődni kezdenek – főleg, ha súlyos endometriózisról van szó. Az orvosok jelenleg nem ismerik a miérteket és a megoldásokat sem. Egy nő pedig, aki babát szeretne, nem azt akarja hallani az orvosától, hogy hónapokra, akár évekre állítsák le a ciklusát.

- Mit tehetnek azok, akik gyermeket szeretnének, de nem jön össze az első próbálkozások alkalmával?

- Érdemes teljes kivizsgálást végeztetni. Sőt, ha felmerül a betegség gyanúja, akkor érdemes átesni egy műtéten, hogy biztosan megállapítsák a jelenlétét. És ha a pár babát szeretne, akkor nem kell túl sokat várni, ma már az inszemináció és a lombik révén is „könnyebb” az esély a kisbabára- de persze ehhez kell a partner is.

- Milyen életmódváltoztatással lehet esetleg csökkenteni a tüneteket vagy enyhíteni azokat?

- Enyhíteni lehetséges, de azt nem tudom, mennyire lehet csökkenteni. Én most egy éve vágtam bele egy „teszt” diétába, amit kifejezetten az endometriózis csökkentésére kutattam ki.

Mivel még egy lombikot tervezünk a jövő év folyamán, hogy legyen a fiunknak kistestvére, az ottani vizsgálatokon majd kiderül mennyire volt hatékony a módszer.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Köpni szabad, öblíteni szigorúan tilos?” – itt az új szabály, ami felülír mindent, amit a fogmosásról eddig tudtál
Nemzetközi fogorvosi szervezetek a „köpj, ne öblíts” elvét javasolják, a szájvíz használatát pedig egy másik napszakra időzítik.


Egy frissítő, erősen mentolos fogmosás után a legtöbbünk számára teljesen automatikus, szinte reflexszerű mozdulat, hogy a csapot megnyitva egy nagy korty hideg vízzel öblítjük ki a szánkat. Tisztaságérzet, friss lehelet, a habos fogkrém nyomainak tökéletes eltüntetése – generációk óta ezt a kőbe vésett rutint követjük a fürdőszobákban. Mégis,

egyre több hivatalos egészségügyi ajánlás állítja a szöges ellentétét: ha fogmosás után nem öblítünk azonnal vízzel, a fogkrémben lévő fluorid sokkal tovább védi a fogainkat.

Bár a napi rutin megváltoztatása első hallásra jelentéktelen apróságnak tűnik, a téma valóságos indulatokat generál az emberek között, hiszen a megszokott, azonnali tisztaságérzet csap össze a tudományosan igazolt, hosszú távú fogászati megelőzéssel.

Az elmúlt időszakban a közösségi médiát is letarolta a téma, a rövid videós platformokon futótűzként terjedt a „köpj, ne öblíts” üzenet, ami rengeteg felhasználóból váltott ki heves reakciót. A laikusok által felkapott trendre a szakmai szervezetek is reagáltak, és a meglepetés sokakat arcul csapott: a furcsa, megszokhatatlannak tűnő tanács nagy vonalakban valóban megállja a helyét. A brit nemzeti egészségügyi szolgálat útmutatója egyértelmű:

„Ne öblíts vízzel közvetlenül fogmosás után, mert lemossa a fogakon maradó, koncentrált fluoridot.”

Az Amerikai Fogorvosi Szövetség is ebbe az irányba mozdult el, bár egy kompromisszumos javaslattal: aki ragaszkodik az öblítéshez, tegye azt kevés vízzel, vagy várjon legalább húsz percet.

A tudományos háttér is ezt támasztja alá. Egy 2024-es vizsgálat kimutatta, hogy az öblítés elhagyásával a szájüregi fluoridszint tartósabban és magasabban marad, ami hatékonyabb védelmet nyújt a fogszuvasodás ellen.

Ez a megnövekedett koncentráció segíti a fogzománc ásványi anyagainak visszaépülését, és gátolja a baktériumok savképző tevékenységét.

A helyes sorrend tehát: először fogselyem vagy fogköztisztító kefe a lepedék fellazítására, majd kétperces fogmosás magas fluoridtartalmú (felnőtteknél 1350-1500 ppm) fogkrémmel. Ezután a felesleget ki kell köpni, de nem kiöblíteni. Ha valaki mégis szájvizet használna, azt a nap egy másik szakaszában, például ebéd után tegye, hogy ne mossa le a fogkrém jótékony hatását.

Magyarországon a helyzetet bonyolítja, hogy nincsen országos, közösségi ivóvíz-fluoridálási program, így a lakosság fluoridbevitelének szinte egyetlen jelentős forrása a fogkrém. Ennek helyes használata ezért kiemelten fontos a fogszuvasodás megelőzésében.

A módszer különösen hasznos lehet a fogszuvasodásra hajlamosabb csoportoknak, például gyerekeknek, fogszabályzót viselőknek vagy azoknak, akik gyakran fogyasztanak cukros, savas ételeket és italokat.

Aki szeretne változtatni a berögződésein, próbálja ki két hétig az öblítésmentes módszert a javasolt sorrenddel. A legfontosabb, hogy a témáról konzultáljon saját fogorvosával, aki személyre szabott tanácsot adhat a fogkrém típusára és a szájápolási rutinra vonatkozóan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Aggódva szaglászta a gazdája száját a kutya, ezzel mentette meg az életét
A 60 éves nőt a kétéves kutyája addig nem hagyta békén, amíg orvoshoz nem ment.


Egy kutya heteken át a gazdája száját szaglászta, és ezzel a zavaró, furcsa szokással végül megmentette az életét. Amikor az angol Colleen Ferguson először vette észre, hogy Inca nevű kutyája valamiért a leheletére vadászik, és minden egyes alkalommal aggodalmas fintorral odébbáll, még a legrosszabb rémálmaiban sem sejtette, mekkora a baj.

A makacs, megmagyarázhatatlannak tűnő állati jelzés végül egy alapos, teljes testes orvosi vizsgálathoz vezetett, amely feketén-fehéren kimutatta, hogy a nő bal tüdejében egy korai fázisú rosszindulatú daganat lappang.

A ritka szerencsének és az állat kitartásának köszönhetően a szakemberek még azelőtt elcsípték a halálos betegséget, hogy az áttéteket képzett vagy végzetessé vált volna.

A történet akkor kezdődött, amikor a hatvanéves nő német juhásza hirtelen, minden előzmény nélkül megváltoztatta a viselkedését. A kutya napokon, majd heteken keresztül kitartóan a gazdája szája körül szimatolt, mintha valami láthatatlan, de rendkívül intenzív nyomot követne. Ferguson először a legkézenfekvőbb magyarázatra gyanakodott, vagyis arra, hogy valami gond lehet a fogaival vagy az ínyével.

Haladéktalanul felkereste a fogorvosát, de a szakember a legalaposabb vizsgálat után is mindent teljesen rendben talált a szájüregében.

Mivel az állat továbbra is nyugtalanul viselkedett, és a szaglászás nem maradt abba, a nő a háziorvosához fordult segítségért. A vérvételek és az általános vizsgálatok során sorra zárták ki azokat a rejtett betegségeket, például a gluténérzékenységet vagy a cukorbetegséget, amelyek jellegzetes szájszagot okozhatnak, de minden lelete negatív lett.

Inca azonban nem adta fel.

„A viselkedése megváltozott velem szemben, elkezdett a számra fókuszálni. Mintha csak a számra koncentrált volna az egész lénye, és addig nem lehetett elhessegetni, amíg ki nem fújtam a levegőt”

– idézte fel Ferguson a Daily Mirrornak. A nő a kutya állhatatossága miatt egyre jobban aggódott, ezért úgy döntött, az orvosok megnyugtató leletei ellenére inkább kifizet saját maga egy teljes testes képalkotó vizsgálatot, hogy minden kétséget kizárjanak. A diagnózis lesújtó volt:

a felvételek egy golf-labda nagyságú, nagyjából 4,3 centiméter átmérőjű tumort mutattak ki a bal tüdejében, I. stádiumban.

A nemdohányzó, korábban biológiatanárként dolgozó nőt sokkolta a hír. „Eszembe sem jutott, hogy tüdőrák lehet. Olyan megrázó volt, mert nem dohányzom, és a fáradtságon kívül semmilyen tünetem nem volt.”

Fergusont hamarosan megműtötték. Az operáció sikeres volt, a daganatot teljes egészében eltávolították. Mivel a rákot korai fázisban fedezték fel, sem kemoterápiára, sem sugárkezelésre nem volt szükség. A beavatkozást végző sebész is elismerte az eset rendkívüliségét.

„A sebész azt mondta: ‘Sosem kapjuk el az I. stádiumban; a kutyája megmentette az életét’”

– emlékezett vissza a nő. A tudomány mai állása szerint a kutyák rendkívül érzékeny szaglása képes lehet a daganatos sejtek által termelt, a lehelettel vagy más testnedvekkel távozó illékony szerves vegyületek (VOC) kiszűrésére. Klinikai kísérletek sora igazolta már, hogy a speciálisan kiképzett ebek nagy pontossággal képesek azonosítani többek között a tüdő-, mell- vagy prosztatarákos mintákat. A kutatók jelenleg olyan elektronikus „orrok” fejlesztésén dolgoznak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek lennének utánozni ezt a képességet, széles körben elérhetővé téve a korai, nem invazív szűrési módszereket.

Inca kutya a PDSA állatvédő szervezet hivatalos elismerésében részesült életmentő tettéért.

Via Daily Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Döbbenetes adatot tárt fel egy óriási kutatás: a Parkinson-kórral élők 96 százaléka egy súlyos tünettől szenved
A betegek szinte mindegyike álmatlansággal vagy nappali álmossággal küzd. Ezt a panaszt gyakran a szaglásvesztés és a szédülés is kíséri.


Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.

A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.

Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.

Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.

Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.

Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.

A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.

Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.

A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.

A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.

A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).

Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.

A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.

Via Science Alert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
A legveszélyesebb tévhitek az agyhártyagyulladásról: ezért nem szabad a kiütésre várni
A sötétlila, nem elhalványuló kiütés a véráramfertőzés (szepszis) kései jele, nem a betegség kezdete. Aki erre a tünetre vár, az a kritikus állapotig halogatja az életmentő orvosi segítségkérést.


Ez a betegség nem egy elhúzódó nátha, hanem egy villámgyors lefolyású vészhelyzet, ahol a késlekedés szó szerint életekbe kerülhet. A legnagyobb ellenség pedig nemcsak a kórokozó, hanem a tévhitek is, amelyek hamis biztonságérzetet keltenek.

Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ - CDC - nem finomkodik, amikor a meningococcus baktérium okozta agyhártyagyulladásról és a vele járó véráramfertőzésről beszél.

Mielőtt rátérnénk a leggyakoribb félreértésekre, a legfontosabb, hogy tudd, mikor kell azonnal cselekedni.

Felnőtteknél és idősebb gyerekeknél a hirtelen fellépő magas láz, a kínzó fejfájás és a merev, mozgathatatlan tarkó klasszikus tünetegyüttese azonnali vészjelzés, amit gyakran fényérzékenység, hányinger vagy zavartság kísér.

Csecsemőknél a figyelmeztető jelek sokkal árnyaltabbak lehetnek: a baba túlzott aluszékonyságot, vigasztalhatatlan sírást, az étel elutasítását, valamint a koponyán lévő kutacs feszülését vagy elődomborodását mutathatja.

Ha ezekhez hideg végtagok, szapora légzés, erős izomfájdalom, és később sötétlila kiütések társulnak, amelyek nem halványulnak el még akkor sem, ha átlátszó tárggyal (például pohárral) enyhén megnyomjuk őket, az már a véráramban terjedő fertőzés, azaz szepszis jele lehet, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Ilyenkor Magyarországon egyetlen helyes lépés van: azonnal hívni a 112-t és egyértelműen jelezni az agyhártyagyulladás gyanúját.

Sokan gondolják, hogy ez egy tipikus gyermekbetegség, ami felnőttként már nem fenyeget. Ez az első és talán legveszélyesebb tévhit.

Bár a kisgyermekek valóban a legveszélyeztetettebb korosztály, a bakteriális agyhártyagyulladás bárkinél, bármikor lecsaphat.

Az elmúlt évek adatai ráadásul azt mutatják, hogy bizonyos kórokozótörzsek kifejezetten a 30 és 60 év közötti felnőtteket támadták.

„Bizonyos esetekben a fertőzés rendkívül gyorsan súlyosbodhat, és a beteg órákon belül meghalhat” - nyilatkozta az American Medical Association-nek Dr. Jeffrey Silvers infektológus.

A kockázat tehát nem korfüggő, a legnagyobb hiba mégis az, amikor a beteg vagy a családja egyetlen, jól ismert tünetre vár.

„Megvárom, amíg megjelenik a kiütés” – hangzik a második tévhit, ami végzetes lehet.

A jellegzetes, nem elhalványuló bőrjelenség ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, és ha megjelenik is, az gyakran már a betegség egy kései, rendkívül súlyos szakaszát jelzi.

A betegség influenzaszerű tünetekkel indulhat, de az állapot órák alatt drámaian romolhat. „Szólaljanak meg a vészcsengők, mert az agyhártyagyulladás olyan, mint a villámcsapás; sosem gondolod, hogy veled történik meg” – mondta a Meningitis Now-nak egy túlélő kislány édesanyja, aki a szülői ösztönére hallgatva kért időben segítséget.

A harmadik gyakori félreértés a védőoltásokhoz kapcsolódik. Sokan hiszik, hogy ha be vannak oltva, teljes védettséget élveznek.

A valóság az, hogy bár a vakcinák a megelőzés leghatékonyabb eszközei, nem fednek le minden egyes kórokozót és szerotípust. Az oltottság drasztikusan csökkenti a kockázatot, de nem teszi nullává.

Éppen ezért a gyanús tünetek jelentkezésekor az oltási státusztól függetlenül ugyanaz a szabály érvényes: azonnali orvosi segítségkérés.

Ezzel szorosan összefügg a negyedik tévhit: a halogatás. A betegség lefolyása annyira gyors, hogy nincs idő mérlegelni vagy arra várni, hogy a tünetek maguktól enyhüljenek.

Minden egyes óra késlekedés rontja a túlélési esélyeket és növeli a maradandó károsodások, például hallásvesztés, agykárosodás vagy végtag-amputáció kockázatát.

Végül sokan tévesen ítélik meg a fertőzés terjedésének módját is.

Az ötödik tévhit szerint a betegség egy rövid, hétköznapi találkozás során is könnyen elkapható.

Ezzel szemben a leggyakoribb bakteriális kórokozó terjedéséhez jellemzően szoros és hosszan tartó kontaktus szükséges, például közös evőeszköz használata, csókolózás vagy egy háztartásban élés.

A beteggel való szoros kapcsolat esetén a hatóságok döntenek a megelőző antibiotikumos kezelés szükségességéről.

A betegség ritka, de a lefolyás brutalitása miatt a legkisebb gyanú is azonnali cselekvést követel. Ahogy a már idézett édesanya fogalmazott: „Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha várok.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: