KULT
A Rovatból

Ez nem tévé, ez az HBO legjobb sorozata – The Last of Us kritika

Nemcsak az eddig látott legjobb videojáték-adaptáció, hanem saját érdemei miatt is kiemelkedő sorozat a Last of Us.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. január 17.


Link másolása

Nem mernék messzemenő következtetéseket levonni egy sorozatról az első rész alapján, de az HBO legújabb üdvöskéjének pilotepizódja közel játékfilm-hosszúságú, így, ha tartják ezt a színvonalat, egy új klasszikus születik!

A Last of Us videójátékok világhírűek, a „legjobb játékok” toplistákon mindig előkelő helyen szerepelnek és mivel elég történetközpontúak, könyörögtek egy jó adaptációért. Craig Mazin, frissen a közönségkedvenc Csernobil és a kockáknak szánt Mytic Quest után belenyúlt a tutiba. Megtalálta tökéletes alkotópárját Neil Druckmann személyében, aki az első két játék történetét is írta. Az első epizódot a páros nemcsak írta, de Mazin rendezte is. Az egész epizód szinte végig kézikamerát használ, közel főszereplőinkhez és ettől

lüktet a feszültség a tévé képernyőjén.

Nagyon nehéz ennyire jól fenntartani az izgalmat, a néző folyamatosan audiovizuális támadás alatt áll és mégsem fárad el. Hasonlóan, mint anno a Csernobilban, de most már tudjuk, hogy Mazin nem csak párbeszédekkel tudja a növelni a suspense-t. Érezzük, hogy ebben a világban akárki meghalhat.

A történet a hatvanas években kezdődik, egy talkshow-val, ahol a tudósok arról vitatkoznak, mi okozza majd az emberiség vesztét. Az egyik kutató azzal riogat, hogy az Ophiocordyceps unitareralis nevű gombafaj nemcsak a rovarok felett lesz képes átvenni az irányítást, hanem az emberi szervezetet is uralni tudja, abban az esetben, ha megváltoznának a környezeti tényezők és hőségtűrőbb lenne. Ezután előreugrunk 2003-ba, ami, valljuk be, tökéletes időpont egy apokalipszis számára: még nincs social media, az internet nincs mindennapos használatban, a mobilhálózat gyenge, így az embereknek esélyük sincs, hogy gyorsan informálódjanak.

Sokan érzik, hogy valami nem stimmel, viszont sok esetben, mire eljut hozzájuk a hír az erőszakos, zombiszerű, agresszívvá vált emberekről, már késő.

Ahogy a prológus előrevetítette, a gombafaj elkezd megállíthatatlanul terjedni. Innentől nem spoilerezek, de minőségileg a sorozatot bátran egy Hollywoodi katasztrófafilm mellé lehet tenni, nem biztos, hogy meg tudnánk mondani, melyik a hatalmas költségvetésű blockbuster.

Pedro Pascal a tökéletes casting mintapéldája. Olyan szinten magáévá tette Joel karakterét, hogy ha csak ül és néz, már akkor is megtudunk róla minden szükséges információt. Még több filmben szeretném látni ezt a zseniális karakterszínészt! Akinek sokkal nehezebb dolga lesz, az Bella Ramsey, aki Elle szerepében brillírozik. Sok múlik a fiatal színésznő tehetségén,

gyakorlatilag Elle és Joel interakciói viszik előre a történetet, ezen is múlik a sorozat sikere.

Joelnek át kell kísérnie Elle-t a gombákkal fertőzött Amerika egyik pontjából a másikba. Igazi posztapokaliptikus road movie. A probléma az, hogy nemcsak a szörnyek állnak a főszereplőink és a céljaik közé, hanem tolvajok, rabszolgatartók és rosszabbnál rosszabb emberek.

Visszatérve a feldolgozáshoz: rég láttam ennyire elegánsan, egyszerűen bemutatni egy modern ország teljes szociális, gazdasági és lelki összeomlását. Az emberek koszosak, csak lézengenek, éheznek, céltalanok és szomorúak.

Amerika, a demokrácia melegágya egy elnyomó, kegyetlen rendszerként él tovább.

Ez az autokratikus hatalom próbál túlélni a modern világ romjain. A hangulat már az első tíz percben csillagos ötös, a depresszív és szomorú életérzés, az, hogy a mindennapoknak milyen nehézségei vannak, teljesen átjárja a nézőt.

Ebben nagy szerepe van a vizuális effekteknek, a díszleteknek, a kosztümöknek, nem tudok mást mondani, mint hogy az egész produkciós design 100%-on teljesít. Már most minden technikai Emmy- és Golden Globe-díjat kiosztanék nekik 2023-ra. Érezni, hogy az alkotók nagy rajongói a játéknak, tisztelettel adóznak elődjüknek, és mégis rátesznek egy lapáttal. A kamerakezelés látványos, feszültséggel teli, Mazin nem csak írónak elsőrangú, de rendezőként sem okoz csalódást. Nem csak néhány kép és motívum, de a zene is egy az egyben a játékokból köszön vissza.

Azok, akik ismerik az alapanyagot, rengeteg utalást vélhetnek felfedezni.

Még az első játék menüjének hátterét is láthattuk visszaköszönni. Akik nem ismerik a videójátékot, azok sem maradnak le semmi fontosról, csak apróságokról. Továbbá érdekes lesz az évad folyamán, hogy milyen irányba viszik az alkotók majd a történetet, mert ha valamitől majd marginálisan el akarnak térni a játékhoz képest, abban az esetben várható negatív visszhang, ugyanis a The Last of Us rajongói notóriusan büszkélkedhetnek az internet legtoxikusabb közösségével. Amikor a második játékban történt egy tragikus csavar, több halálos fenyegetést is kaptak a fejlesztők.

Ez nem csak egy „videójáték a valóságban”-típusú csoda, ami azzal a céllal készült, hogy a rajongók kiélhessék magukat. A sorozat saját érdemei miatt érdemli ki a dicséretet, nem pedig azért, mert ez az egyik legjobb, ha nem „A legjobb” adaptáció a piacon, sőt, azon is felülemelkedik. Ha tartják ezt a színvonalat, már januárban megkaptuk az év egyik legjobb sorozatát. Tökéletesen megragadták a játék szellemiségét, atmoszféráját, és ahogy összerakták, még túl is nőttek az alapanyagon.

Sikerült átültetniük egy másik médiumra, úgy, hogy nem csorbult az alapmű üzenete, a fő gondolatai.

Jó kezekben van minden Last of Us-rajongó kedvenc párosa, én imádtam az első részt, szerelmes lettem. Csak így tovább! Nézői szemmel már jól indult a 2023-as év. A sorozat első epizódja megtekinthető magyar szinkronnal az HBO Max kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: