KULT

Ez nem tévé, ez az HBO legjobb sorozata – The Last of Us kritika

Nemcsak az eddig látott legjobb videojáték-adaptáció, hanem saját érdemei miatt is kiemelkedő sorozat a Last of Us.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. január 17.



Nem mernék messzemenő következtetéseket levonni egy sorozatról az első rész alapján, de az HBO legújabb üdvöskéjének pilotepizódja közel játékfilm-hosszúságú, így, ha tartják ezt a színvonalat, egy új klasszikus születik!

A Last of Us videójátékok világhírűek, a „legjobb játékok” toplistákon mindig előkelő helyen szerepelnek és mivel elég történetközpontúak, könyörögtek egy jó adaptációért. Craig Mazin, frissen a közönségkedvenc Csernobil és a kockáknak szánt Mytic Quest után belenyúlt a tutiba. Megtalálta tökéletes alkotópárját Neil Druckmann személyében, aki az első két játék történetét is írta. Az első epizódot a páros nemcsak írta, de Mazin rendezte is. Az egész epizód szinte végig kézikamerát használ, közel főszereplőinkhez és ettől

lüktet a feszültség a tévé képernyőjén.

Nagyon nehéz ennyire jól fenntartani az izgalmat, a néző folyamatosan audiovizuális támadás alatt áll és mégsem fárad el. Hasonlóan, mint anno a Csernobilban, de most már tudjuk, hogy Mazin nem csak párbeszédekkel tudja a növelni a suspense-t. Érezzük, hogy ebben a világban akárki meghalhat.

A történet a hatvanas években kezdődik, egy talkshow-val, ahol a tudósok arról vitatkoznak, mi okozza majd az emberiség vesztét. Az egyik kutató azzal riogat, hogy az Ophiocordyceps unitareralis nevű gombafaj nemcsak a rovarok felett lesz képes átvenni az irányítást, hanem az emberi szervezetet is uralni tudja, abban az esetben, ha megváltoznának a környezeti tényezők és hőségtűrőbb lenne. Ezután előreugrunk 2003-ba, ami, valljuk be, tökéletes időpont egy apokalipszis számára: még nincs social media, az internet nincs mindennapos használatban, a mobilhálózat gyenge, így az embereknek esélyük sincs, hogy gyorsan informálódjanak.

Sokan érzik, hogy valami nem stimmel, viszont sok esetben, mire eljut hozzájuk a hír az erőszakos, zombiszerű, agresszívvá vált emberekről, már késő.

Ahogy a prológus előrevetítette, a gombafaj elkezd megállíthatatlanul terjedni. Innentől nem spoilerezek, de minőségileg a sorozatot bátran egy Hollywoodi katasztrófafilm mellé lehet tenni, nem biztos, hogy meg tudnánk mondani, melyik a hatalmas költségvetésű blockbuster.

Pedro Pascal a tökéletes casting mintapéldája. Olyan szinten magáévá tette Joel karakterét, hogy ha csak ül és néz, már akkor is megtudunk róla minden szükséges információt. Még több filmben szeretném látni ezt a zseniális karakterszínészt! Akinek sokkal nehezebb dolga lesz, az Bella Ramsey, aki Elle szerepében brillírozik. Sok múlik a fiatal színésznő tehetségén,

gyakorlatilag Elle és Joel interakciói viszik előre a történetet, ezen is múlik a sorozat sikere.

Joelnek át kell kísérnie Elle-t a gombákkal fertőzött Amerika egyik pontjából a másikba. Igazi posztapokaliptikus road movie. A probléma az, hogy nemcsak a szörnyek állnak a főszereplőink és a céljaik közé, hanem tolvajok, rabszolgatartók és rosszabbnál rosszabb emberek.

Visszatérve a feldolgozáshoz: rég láttam ennyire elegánsan, egyszerűen bemutatni egy modern ország teljes szociális, gazdasági és lelki összeomlását. Az emberek koszosak, csak lézengenek, éheznek, céltalanok és szomorúak.

Amerika, a demokrácia melegágya egy elnyomó, kegyetlen rendszerként él tovább.

Ez az autokratikus hatalom próbál túlélni a modern világ romjain. A hangulat már az első tíz percben csillagos ötös, a depresszív és szomorú életérzés, az, hogy a mindennapoknak milyen nehézségei vannak, teljesen átjárja a nézőt.

Ebben nagy szerepe van a vizuális effekteknek, a díszleteknek, a kosztümöknek, nem tudok mást mondani, mint hogy az egész produkciós design 100%-on teljesít. Már most minden technikai Emmy- és Golden Globe-díjat kiosztanék nekik 2023-ra. Érezni, hogy az alkotók nagy rajongói a játéknak, tisztelettel adóznak elődjüknek, és mégis rátesznek egy lapáttal. A kamerakezelés látványos, feszültséggel teli, Mazin nem csak írónak elsőrangú, de rendezőként sem okoz csalódást. Nem csak néhány kép és motívum, de a zene is egy az egyben a játékokból köszön vissza.

Azok, akik ismerik az alapanyagot, rengeteg utalást vélhetnek felfedezni.

Még az első játék menüjének hátterét is láthattuk visszaköszönni. Akik nem ismerik a videójátékot, azok sem maradnak le semmi fontosról, csak apróságokról. Továbbá érdekes lesz az évad folyamán, hogy milyen irányba viszik az alkotók majd a történetet, mert ha valamitől majd marginálisan el akarnak térni a játékhoz képest, abban az esetben várható negatív visszhang, ugyanis a The Last of Us rajongói notóriusan büszkélkedhetnek az internet legtoxikusabb közösségével. Amikor a második játékban történt egy tragikus csavar, több halálos fenyegetést is kaptak a fejlesztők.

Ez nem csak egy „videójáték a valóságban”-típusú csoda, ami azzal a céllal készült, hogy a rajongók kiélhessék magukat. A sorozat saját érdemei miatt érdemli ki a dicséretet, nem pedig azért, mert ez az egyik legjobb, ha nem „A legjobb” adaptáció a piacon, sőt, azon is felülemelkedik. Ha tartják ezt a színvonalat, már januárban megkaptuk az év egyik legjobb sorozatát. Tökéletesen megragadták a játék szellemiségét, atmoszféráját, és ahogy összerakták, még túl is nőttek az alapanyagon.

Sikerült átültetniük egy másik médiumra, úgy, hogy nem csorbult az alapmű üzenete, a fő gondolatai.

Jó kezekben van minden Last of Us-rajongó kedvenc párosa, én imádtam az első részt, szerelmes lettem. Csak így tovább! Nézői szemmel már jól indult a 2023-as év. A sorozat első epizódja megtekinthető magyar szinkronnal az HBO Max kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: