Egyre több svéd fiatal küzd kiégéssel a kiegyensúlyozottság országában
Hetente szemben találjuk magunkat olyan cikkekkel, melyek a svéd életérzésről, a "lagom"-ról, az ottaniak nyugalmáról, fizetéséről vagy épp szociális hálójának szuperségéről szól.
Akkor hogyan lehet, hogy mégis egyre több svéd huszonéves munkavállalót kezelnek "klinikai kiégéssel" a munka és magánélet egyensúlyának földjén?
Márpedig a munkaórák száma például híresen kedvező: csupán a dolgozó emberek 1%-a vállal heti 50 órát vagy annál többet.
Mégis növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik a kiégés miatt mennek betegszabadságra, vagy akár hagyják ott véglegesen a munkahelyüket.
Mindez a drámai kimerültség, illetve újabb szóval élve a burnout szindróma, vagyis a "klinikai kiégés" számlájára írható.
Holott korábban a kiégést leginkább pályájuk végén járó, középkorú, vagy inkább idősebb emberekhez kötöttük, mostanra nem cssk Svédországban, de a világ valamennyi nemzetében felüti a fejét a munka világába frissen belépő és ott jelentős stresszfaktorral és túlterheltséggel szembesülő fiataloknál - vagy akár még korábban, az egyetemi évek alatt.
A BBC riportjában két fiatal lány is elmesélte személyes történetét.
"Tulajdonképpen több mint egy évig voltam betegszabadságon, ebből 3-4 hónapig csak az ágyban feküdtem"
- meséli Natali Sounvieri, aki marketing menedzserként dolgozott, amikor csupán 25 évesen "lecsapott rá" a kiégés.
Reggel 8-tól délután 5-ig dolgozott a munkahelyén, ám általában otthon is leült a gép elé befejezni a teendőit - meg kell hagyni, ez sem szokatlan tendencia manapság.
Jelenleg a mentális egészségügy területén dolgozik oktatóként.
Elmondása szerint nem a munkaórák száma számít igazán, hanem az ellenőrzés és az erőforrások, amiket a munkahelyén kap az ember, ez pedig egy komplex problémát szül.
Emberfüggő, hogy a vezetőség hozzáállása, vagy az általános munkakörnyezet "borítja-e ki a bilit".
"Bárki kiéghet"
- hangsúlyozza Natali.
Cecilia Axelandet szintén kimerültséggel írták ki a munkahelyéről - mindössze 23 éves korában.
