KULT
A Rovatból

„Egy japán rajongónk 200 kilométert utazott, hogy láthasson bennünket” – Ázsiában turnézott a Bohemian Betyars

Két hét alatt 10 koncertet adott a magyar zenekar Dél-Koreában és Japánban, ottani élményeikről beszélgettünk velük.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 31.



Eddigi leghosszabb ázsiai turnéján van túl a Bohemian Betyars. Három dél-koreai koncerttel kezdtek, amelyek közül az egyiket az országot Észak-Koreától elválasztó demilitarizált övezetben tartották. Utána Japánba utaztak tovább, ahol hét bulijuk volt, köztük az ország egyik legnagyobb fesztiválján. Szűcs Levente énekes-gitárost és Fehér Gábor basszusgitárost kérdeztük a hazaérkezésük után.

– A Covid óta első alkalommal tértetek vissza Ázsiába. Mi változott az elmúlt 3 évben?

Szűcs Levente: Szerencsére nem visszalépés történt az előző ázsiai turnénk óta, sokkal inkább előrelépés: több embernek, jobb időpontokban játszhattunk, mint korábban. Viszont arrafelé még eléggé előtérben van a Covid, főleg Japánban. Gyakorlatilag mindenki maszkot visel, a beutazási szabályok is kifejezetten szigorúak. Pár nappal az indulásunk előtt annyit enyhítettek, hogy akinek megvolt a három oltása nyugati vakcinából, annak nem kellett mellé PCR-tesztet is elvégeztetnie. Szóval elindult a lassú nyitás, de összességében még mindig abban a paranoiában vannak, mint mi voltunk két évvel ezelőtt.

– Akkor hogy valósulhatott meg mégis ez a turné?

Szűcs Levente: Úgy, hogy lassan azért nyitnak ők is. Például az Asagiri Jam fesztivál, ami az egyik legnagyobb az egész országban, normál esetben 15 ezer fős, most pedig 9 ezren voltak. A bárokban viszont nem tűnt úgy, mintha érvényben lenne bármilyen létszámkorlát.

Fehér Gábor: Este 10 után már Tokióban is elég sokan csak az állukon hordják a maszkot. Van azért ellenpélda is, az utolsó hétvégén voltam raftingolni, és ott két japán még evezés közben is maszkot viselt. Igaz, Japánban már a Covid előtt is elterjedt volt ez.

– Hogyan dőlt el, milyen városokat ejtetek útba?

Szűcs Levente: Erről az ottani menedzserünk döntött. A fő cél az volt, hogy az Asagiri Jamen mindenképp fellépjünk, mivel ezt már három évvel ezelőtt is terveztük, de akkor egy tájfun miatt az utolsó pillanatban az egész fesztivált lemondták.

Utólag visszagondolva jobb is, hogy így történt, mert most sokkal profibban és felkészültebben állhattunk színpadra. Illetve az is rossz lett volna, ha fellépünk, esetleg megnyílik előttünk egy csomó másik lehetőség, majd néhány hónapra rá kitör a Covid. Most viszont letettük a névjegyünket és lehet tervezni a folytatást.

Fehér Gábor: Külföldiként játszani egy ilyen fesztiválon elég nagy presztízs. Akinek sikerül bekerülnie, az rendszerint elegendő referenciát szerez ahhoz, hogy odafigyeljenek rá és további turnékra is lehetőséget kapjon.

Szűcs Levente: Érdekes az is, hogy bár Japán lakossága több mint tízszer akkora, mint Magyarországé, az egész országban összesen van három nagy fesztivál.

– Hogy sikerült bekerülnötök?

Fehér Gábor: A menedzserünknek van egy slotja (vagyis szabadon felhasználhatő idősávja), ahová minden évben be tud rakni valakit, és most bennünket választott. Őt még 2018-ban ismertük meg, amikor egy szöuli showcase fesztiválon játszottunk. Előzetesen végignéztük, milyen szakmabeliek lesznek ott, és róla többen is mondták, hogy mindenképp beszéljünk vele, mert ő az „atyaúristen”.

Meghívtuk a koncertünkre, és miután vége lett, bejött a backstage-ünkbe. Előadott egy teljesen valószínűtlen sztorit, hogy japánként az argentin fővárosban, Buenos Airesben nőtt fel, mivel a szülei séfek, és meg akarták csinálni ott az első japán éttermet. Kiköltöztek, és a szomszédjukban egy Szabó nevezetű család lakott.

Szűcs Levente: Emiatt adott volt a kötődése a magyarokhoz, ezért amikor látta, hogy egy magyar zenekar is játszik az említett fesztiválon, nem volt kérdés, hogy megnéz bennünket. Így is tett, és elmondása szerint szerelem volt első látásra.

– A közönségben voltak olyanok, akik már ismertek benneteket korábbról, és direkt miattatok jöttek?

Szűcs Levente: Kicsit szürreális, de többen voltak olyanok is, akik már a koncert előtt a mi pólóinkat viselték, mivel vettek az előreküldött merch-ből. Koreában is akadtak olyanok, akik már a beállás alatt ott álltak és integettek az első sorban. Még magyar zászló is volt náluk, végig integettek, a végén odajöttek fotózkodni is... Egészen hihetetlen.

– Magyarokkal is találkoztatok a koncerteken?

Fehér Gábor: Csak nagyon kevéssel, a külképviseletek dolgozóin kÍvül talán 6 vagy 8 magyar lehetett összesen.

– Milyen különbségek vannak az európai és az ázsiai közönség hozzáállásában?

Szűcs Levente: Ott sokkal jólneveltebbek. A fesztiválon eleve reggel 10-11 körül kezdődnek a koncertek, este 9-re pedig vége is az élő zenének. Szemetelés nyilván szóba sem jön – egyébként az egész helyszín annyira gyönyörű, a Fuji hegy lábánál van egy nemzeti parkban, hogy neked se jutna eszedbe –, és a fák tövét vagy a bokrokat sem használják vécének. Inkább kiállják a végtelen sorokat a toi toi előtt, szóval abszolút tisztelettudó mindenki.

Alkoholt azért isznak, ha pedig beindul a buli és feloldódnak például a mi zenénkre, még több őrült jelenetet tudnak produkálni, mint amit itthon megszokhattunk. Valószínűleg ilyenkor engedik ki a gőzt, ami a mindennapok során a szigorú, hierarchikus munkahelyi környezetben felgyülemlik bennük. Ráadásul sokaknak ezek voltak az első koncertjei a Covid óta, emiatt és érezni lehetett az óriási felszabadultságot.

– A koreai és a japán közönség eltér valamiben?

Fehér Gábor: Koreában jóval erősebbek az európai, vagy inkább az amerikai kulturális hatások. Többet isznak, nem olyan óriási a fegyelmezettségük, illetve angolul is jobban beszélnek. A színpadról is észrevehető volt, hogy keményebben tudnak bulizni.

– Játszottatok egy fesztiválon a két Korea közötti demilitarizált övezetben is. Ez milyen élmény volt?

Szűcs Levente: Nagyon jó, bár elég fáradtak voltunk, mivel ez volt az első koncertünk a megérkezésünk után. Ráadásul az indulás előtti este még Nyírbátorban léptünk fel, onnan hazaértünk hajnal 3-kor, majd két óra alvás után indultunk a reptérre.

Leszálltunk Szöulban, jött értünk a busz és már vitt is tovább bennünket a fesztiválra, ami további két és fél, három óra utazás volt. Akkor már elég durván kijött a jetlag rajtunk, de miután odaértünk, egyből menni kellett a beállásra. Ezt követően aludtunk újabb egy órát, majd kezdődött a koncert.

Fehér Gábor: Utána pedig megint buszba raktak bennünket és már mentünk is tovább egy másik városba. Intenzív volt, annyi biztos.

Szűcs Levente: Viszont ott is egészen elképesztő fogadtatásban volt részünk. Van róla fent videó is, ahogy körtáncolnak, pogóznak, vonatoznak, sőt még arról is, hogy három ember ül egymás nyakában óriási zászlókkal. Mindenhol végtelenül boldog tekinteteket láttunk a közönségben.

– Milyen emlékezetes pillanatok voltak még?

Szűcs Levente: Japánban nagyon tetszett, hogy sokat voltunk vidéken, körbejártunk egy egész nagy területet. Iszonyúan finom rameneket ettünk, elmentünk egy kikötői kis faluba is, ahol a frissen fogott tonhalat tálalták fel... Szóval gasztronómiai élményekből sem volt hiány. Az utolsó koncertünk pedig óriási hegyek között volt (kicsit olyan helyen, mintha a japán Tátra lenne), ez a gyönyörű táj is nagyon feltöltött bennünket. Ráadásul ide már Kakas (Palágyi Máté hegedűs-énekes – a szerk.) felesége is megérkezett, akivel a turné előtt néhány héttel házasodtak össze, és itt maradtak nászúton. Nagyon vicces volt, hogy utoljára az esküvőn buliztunk együtt, majd egy hónap elteltével Japánban folytattuk.

Fehér Gábor: Szintén Japánban történt, hogy egy nagyon kicsi pincében játszottunk, ahol nem volt szinte semmi levegő. Nagyjából 30 ember zsúfolódott be rajtunk kívül, gyakorlatilag ömlött rólunk a víz. Nagyon örülök, hogy sikerült lenyomni ezt a bulit, mert ott és akkor nem volt annyira jó élmény... Koreában viszont fantasztikus volt, hogy az egyik szabadtéri koncerten végig szakadt az eső, de az embereket egyáltalán nem érdekelte: türelmesen kivárták a kezdést, majd őket is tök jól meg tudtuk mozgatni.

– Az angol és a magyar nyelvű dalok fogadtatása között volt különbség?

Szűcs Levente: Már csak magyar nyelvűeket játszottunk, az angol dalok az évek során fokozatosan kikoptak a repertoárból. Ráadásul a legtöbb helyen csak nagyjából 40 percünk volt, emiatt sem éreztük azt, hogy bármelyik angol nyelvű számunk annyira erős lenne, hogy inkább azt játsszuk el, mint a Gubancos anyagát. Tervben van, hogy koncepciózusabb angol dalokat is írjunk, esetleg eleve a külföldi piacra szánva, de ezek egyelőre nincsenek meg. Szerencsére a zenénket elég jól át lehet élni nyelvtudás nélkül is.

Mélyebb, búsabb számokat egyébként annyira nem is vettünk elő, kivéve a Csavargót. Ez is vicces sztori: van egy rajongónk, aki már négy vagy öt éve, az első vagy a második japán turnénkon is megjelent, akkor és most is 200 kilométert utazott, hogy ott lehessen a koncertünkön. Kiderült, hogy teljesen véletlenül találta meg a YouTube-on a Csavargót, de azonnal beleszeretett. Annyira, hogy amikor Európában járt, direkt eljött Magyarországra, hogy felkutassa a lemezünket. Több lemezboltba is elment, mire végül sikerült megszereznie.

Szóval most újra ott volt, hozott magával egy ajándék konyakot, és reménykedve kérdezte, hogy ugye játsszuk a Csavargót? Eredetileg nem terveztük, mivel nem volt nálunk tambura, és a 40 perces szettbe se annyira fért bele, de olyan szomorú lett, amikor mondtuk neki, hogy végül csak az ő kedvéért eljátszottuk. Ott állt az első sorban teljes önkívületben, végig üvöltötte a szöveget, miközben folytak a könnyei. Olyan boldogságot okoztunk neki, hogy bőven megérte módosítanunk az eredeti tervet.

– Anyagilag mennyire érte meg a turné?

Fehér Gábor: Kakas tervezi a büdzsét, szóval ezt még nem tudjuk biztosan, de reméljük, hogy legalább nullszaldósra sikerült kihoznunk.

– Mi a következő kitűzött célotok külföldön?

Szűcs Levente: Elvileg ha jó bulit csinálsz az Asagiri Jamen, az belépőkártya a másik nagy fesztiválra, a Fuji Rockra. Mivel a menedzserünknek oda is van kontaktja, bízunk benne, hogy ha nem is jövőre, de 2-3 éven belül lehetőséget kapunk. Ha hasonlítani kellene, az előbbi felel meg talán a VOLT-nak, az utóbbi pedig a Szigetnek. Ezen kívül ami új országként tervben van, az Kanada, két koncertet már lekötöttünk jövő nyárra. Nincs kizárva, hogy az USA-ba is átmegyünk, de mivel ez a fesztiválszezon közepén lesz, mérlegelni kell, meddig maradjunk ott – a teljes augusztust beáldozni, amikor Magyarországon és Európában is játszhatnánk, nem biztos, hogy megérné.

Fehér Gábor: Mielőtt bejött a Covid, januárban még játszottunk egy amerikai showcase fesztiválon, ahol rengeteg kontaktot sikerült összeszednünk. Most próbálunk ezek közül minél többet felmelegíteni. Szerencsére a két kanadai buli fedezi a repjegyünket, ezért bízunk benne, hogy sok szervezőnek vonzóak lehetünk, ha már úgyis ott vagyunk a kontinensen.

– Új dalok és lemez tervben van?

Szűcs Levente: Május óta szinte egyáltalán nem tudtunk dalokat írni, mert folyamatosan úton voltunk, novembertől viszont a heti 1-2 hétvégi koncert mellett jobban rá fogunk érni.

Főleg kooperációkat tervezünk, közös dalokat szeretnénk kihozni magyarokkal és külföldiekkel egyaránt, ahogy a Parno Graszttal is tettük. A külföldiek közül a német Bukahara zenekarral barátkoztunk össze a legutóbbi ottani turnén, de itthon is több ötletünk van, kivel csinálnánk szívesen ilyet. A terv az, hogy először megírjuk a saját részünket, télen pedig már náluk pattogna a labda, hogy ők is hozzátegyék a magukét.

Fehér Gábor: Olyanok leszünk, mint a rapperek, mi is csak feateket fogunk kiadni... (nevet)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Áprilisban történt egy eset” - Laár András nem tér vissza a KFT zenekarba
A KFT folytatja a koncertezést az új tagokkal, a nyári fesztiválok tapasztalataira hivatkozva. A dobos úgy nyilatkozott, hogy nincs jele a kapcsolat rendeződésének Laár Andrással, ugyanakkor azt kívánják, legyen ereje kilábalni a helyzetéből.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



Immár hivatalos, hogy új tagokkal bővült a KFT. Laár András áprilisi távozása után Szekeres András és Nedvig Balambér csatlakozott a zenekarhoz. A rajongók reakciója vegyes, írja a Blikk.

„Laár idén áprilisban azt mondta, többé nem jön. Jön viszont Szekeres András (ének) és Nedvig Balambér (gitár). Jó lesz. Több lesz a zene és kevesebb a bohóckodás. Ez a nyár – a számos fesztiválszereplés – bebizonyította, igazunk volt, hogy nem hagytuk abba. Köszönjük a közönség részéről megnyilvánuló nyitottságot és a nagy-nagy tapsokat” – írta Facebookon Bornai Tibor, a zenekar egyik alapítója.

A bejelentés után sokan támogatásukról biztosították az együttest, mások szerint Laár nélkül nem KFT a KFT.

„A koncerteken teljesen egyértelmű a helyzet, nagy szeretettel fogadott minket mindenhol a közönség. Természetesen nem egyszerű ez az egész, hiszen negyvennégy éven át együtt játszottunk Laár Andrissal, aki emblematikus énekese, szerzője volt a zenekarnak. Az interneten látok olyan kommenteket, amelyekből az derül ki, hogy hiányolják őt” – mondta a lapnak Márton András, a KFT dobosa, aki azt is elmesélte, hogy a történtek óta is rendszeresen fellépnek, az év végén pedig a Magyar Zene Házában adnak koncertet, míg jövőre, a zenekar alapításának 45. évfordulója alkalmából szerveznek ünnepi esteket.

„Áprilisban történt egy eset, ami miatt szakítottunk Laár Andrással, azóta egyikünk sem kereste a másikat. Nincs jele annak, hogy ez megváltozna. Szomorúan látjuk, mi van Andrissal, és a zenekar minden tagjával együtt azt kívánjuk, hogy legyen ereje kijutni ebből a helyzetből”

– tette hozzá Márton.

„Lehullott róluk a lepel, ez egy szeretet nélküli társaság. Teljesen világosan kiderült, hogy nem szeretnek engem, ehelyett érdekkapcsolat fűzte őket hozzám. Ezt régóta tudom, és nem értettem, miért van így, de most vége lett” – fogalmazott Laár András egy korábbi interjúban a szakítás kapcsán.

A zenekarnak állítólag elege lett abból, hogy az énekes késve érkezett a próbákra, és előbb távozott. Laár az elmúlt években sorban lezárt több ügyet: elvált, elhagyta az általa is alapított L’art pour l’art Társulatot, majd végleg szakított a KFT-vel is. Az együttes Magyarország második leghosszabb ideje az eredeti felállásban játszó pop-rock zenekara volt.

Laár most egy egykori Hip Hop Boyz-taggal dolgozik együtt. Kalocsai Krisztián abban is segíteni szeretne, hogy kárpótolják azokat, akik előre fizettek asztrológiai elemzésért, de a művész nem jelent meg a megbeszélt időpontban.

„Nincs semmi közünk a KFT együtteshez, így nem is szeretnénk kommentálni a körülöttük zajló eseményeket. Örömmel látjuk, hogy prosperál a zenekar” – válaszolta a Blikk kérdésére Kalocsai Krisztián Laár András nevében is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a legjobban várt magyar sorozat: Bróker Marcsi olyan legenda lesz, mint Repülős Gizi vagy a Viszkis
Az RTL saját fejlesztésű sorozata profi munka nagyszerű színészekkel, de azért helyenként kiszámítható és relativizáló.


FIGYELEM! A cikk kisebb SPOILEREKET tartalmaz!

Nagyon érdekes a Bróker Marcsihoz hasonló alkotások lélektana. " A filmsorozatot valós eset ihlette, de a megjelenített események, szervezetek, karakterek és egymáshoz való viszonyaik a képzelet szülöttei" írják ki a film elején. De ez csak egy kötelező kör, ami valójában sem az alkotókat, sem a nézőket nem érdekli különösebben. Mostantól ez Bróker Marcsi története, és azok, akik látják, bármiféle kritika nélkül beveszik majd. Ugyanúgy, ahogy tényként kezelik, hogy személyesen Dobrev Klára adott utasítást 2006-ban a tüntetők szétverésére, vagy azt, hogy Freddie Mercury a 80-as évek közepén otthagyta a Queent, hogy szólókarrierbe kezdjen.

Bróker Marcsi a magyar kriminalisztika 21. századi történetének emlékezetes figurája, olyan "előkelő" társaságban forog a neve, mint a Viszkis, Tribuszerné, és lehet, ennek a sorozatnak köszönhetően egyszer majd

épp olyan hamis romantika veszi majd körbe személyét, mint Repülős Gizit vagy Rózsa Sándort. Ambrus Attila példáját látva akár még közkedvelt celeb is lehet belőle, miután kiszabadult.

Mindazonáltal jobban jár mindenki, ha a Bróker Marcsi sorozatot fikcióként kezeli, és nem kezdi el találgatni, mi benne a valóságmorzsa.

Erős alkotógárda állt össze az idei ősz legjobban várt magyar sorozatához. Ditz Edit producer és férje, Geszti Péter neve összeforrt az igényességgel. A vezető író A nyomozót vagy a Terápiát is jegyző Gigor Attila. Herendi Gábort aligha kell bemutatni bárkinek, bár meglehetősen megosztó alkotó, az vitathatatlan, hogy számos közönségsiker fűződik a nevéhez. A másik rendező, Fazekas Máté Bence pedig olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Kilakoltatás vagy az Apám szíve.

A sorozat a végén kezdődik: tanúi lehetünk Bróker Marcsi letartóztatásának Belize-ben. Majd visszatérünk a kezdetekhez, a 90-es évek végére. Innentől a sorozat ide-oda ugrál a két idősík között, míg nem a sorozat végén össze nem találkozik a kettő.

A 90-es évek végén Marika (Bacskó Tünde) immár 25 éve dolgozik egy karcagi bankfiókban. Amikor az igazgató nyugdíjba megy, mindenki arra számít, hogy Marikát nevezik ki a helyére. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, inkább egy külső embert hoznak, a csinos, fiatal ám okos és agilis Angélát (Szilágyi Csenge).

Marika érthetően búskomorságba esik, amiért így átléptek rajta, főleg, mikor a fiatal kolléganő ahelyett, hogy előadná a saját ötleteit, Marikától várja az újító javaslatokat. Marika frusztrációját fokozza, hogy a családja többi tagja mind épp az álmait próbálja megvalósítani. Férje, Feri (Thuróczy Szabolcs) lángossütőt üzemeltet, lánya, Csilla (Tóth Zsófia), kozmetikai szalont nyitott. Fia, Norbi (Martinovics Máté) még érettségi előtt van, és futballistának készül – bár később kiviláglik, hogy ez sokkal inkább az apja, Feri álma, mint az övé.

Marika úgy érzi, mindenki azt várja, hogy a fix állásával és fizetésével biztosítsa a családnak a stabil hátteret azért, hogy mindenki más úgy élhesse az életét, ahogy tetszik. Pedig neki is vannak álmai: valaha stewardess szeretett volna lenni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felmond a bankban, hitelt vesz fel és Kunviator néven utazási irodát nyit.

Csak hogy a kezdeti lendület gyorsan elakad. Norbi komolyan megkárosít egy helyi üzletembert, Kálmánt (Anger Zsolt), és hogy elkerüljék a feljelentést, Marikának a teljes kezdőtőkéjét oda kell adnia a férfinak. Ráadásul azzal kell szembesülnie, hogy az utazásai senkit nem érdekelnek. Bár a régi ügyfelei felkeresik új irodájában, de csak azért, mert mind azt szeretné, ha a befektetéseiket továbbra is Marika kezelné.

Az asszony eleinte hárítja, hiszen nincs engedélye ilyen tevékenységre, és az önbizalma sem elég nagy.

Ám amikor azzal kell szembesülnie, hogy teljesen csődbe megy – minden értelemben –, ha nem sikerül tőkét szereznie, beadja a derekát.

Persze szó sincs arról, hogy bárkit meg akarna károsítani: mindent precízen könyvel, szerződést ír az ügyfelekkel, a rábízott pénzt valutába fekteti, és ígéretéhez híven, a bankinál sokkal kedvezőbb kamatokat biztosít. Egészen addig, amíg el nem következik az első pénzügyi válság, amikor a bizalmukat vesztett ügyfelek egyszerre akarják kivenni a tőkéjüket. Marika régi szerelme, a gazdag vállalkozó, Gyula (Terhes Sándor) bíztatására úgy dönt, kihasználja azt a bizalmi tőkét, amit 25 év alatt szerzett Karcagon, és meggyőzi az embereket, hogy hagyják nála a pénzüket.

Innentől egyre többet kockáztat, kezd ráérezni az édes élet ízére. A városban is egyre nő a befolyása, részesedést szerez a helyi kábel tévéből, lekenyerezi a polgármestert, Sándort (Ficzere Béla), mindenki a tenyeréből eszik. De meddig lehet ezt folytatni? Marika minden krízis helyzetre azt mondja: "Megoldom!" És részben tehetségének, részben szerencsének, részben befolyásos barátoknak köszönhetően sokáig tényleg megússza a meredek szituációkat.

Miután ismerjük a sztori végét, az izgalmat nem az adja, hogy mi fog történni, hanem mikor és hogyan jutunk el odáig. Egyfajta Colombo dramaturgia: végig tudjuk, ki a bűnös, csak azt nem, hogy fog lelepleződni. Kicsit a Totál szívás is eszünkbe juthat, hisz itt is azt láthatjuk, hogy csúszik egy alapjában véve jóravaló, semmi rosszat nem akaró ember egyre mélyebbre a bűnben.

A Bróker Marcsi nagyon profin összerakott sorozat, és szórakoztató is, ugyanakkor néha az az érzésem, túlságosan rutinból készült. A szerzőknek a kisujjában van a forgatókönyvírás, viszont éppen ezért nagyon sok a panelmegoldás.

Ettől pedig sokszor kiszámíthatóvá válik a történet, és nem csak azért, mert tudjuk, hogy a végén Bróker Marcsit le fogják csukni.

Amikor például az elején Marika megérkezik a bankba, és csodálkozva szembesül az új, fiatal kolléganővel, Angélával, azonnal tudhatjuk, hogy Marika nem fogja megkapni az igazgatói kinevezését. Vagy amikor a lánya, Csilla észreveszi, hogy valaki lopja a hajfestéket a szalonból, nyilvánvaló, hogy ennek hamarosan jelentősége lesz.

Ugyanakkor vannak nagyon szépen felépített pillanatok is. Például amikor több részen keresztül várjuk, hogy mikor találkozhat az immár letartóztatot Marcsi a családjával, és ők hogyan fogadják majd.

A karakterek elég jól ki vannak dolgozva, a legkisebb epizódszereplő is próbál több lenni egyszerű, kétdimenziós papírfiguránál. Amihez persze kellenek a remek színészek is, akiknek a játéka sok esetben – nyilván szándékosan – a profi és a civil szereplő határán mozog, ami valahogy hihetőbbé teszi az egészet.

Két nagyon finom, érzékeny alakítást láthatunk. Az egyik a főszereplő, Bacskó Tünde, akinek szívből kívánom, hogy meghozza ez a sorozat a kiugrást, mert kiváló színésznő, és izgalmas lenne látni, mire képes más típusú szerepekben. Az ő megformálásában Bróker Marcsi nem egy megátalkodott bűnöző, hanem egy gyarló, sokszor önmagát is becsapó, hús-vér nő. Anya, feleség. Egy olyan ember, akin kicsit átlépett a történelem, aki még abban szocalizálódott, hogy ha jó vagy és szorgalmasan dolgozol, akkor szép lassan felérhetsz a szamárlétra tetejére. Csakhogy közben megváltozott a világ, és kiadták a jelszót: fiatalítani kell. Bróker Marcsi lehetne akárki, aki néhány rossz döntés és kísértés hatására rossz irányba indul. Lehetne a szomszédunk, a kolléganőnk, az anyukánk.

A másik alakítás, amit kiemelnék, Thuróczy Szabolcsé. Szabolcs az egyik legtöbbet foglalkoztatott színészünk, nagyon ismert, nagyon népszerű, és lássuk be, sokszor nagyon hasonló szerepeket osztanak rá. Ő a hőbörgésre hajlamos, kicsit vagy nagyon alkoholista, erőszakos, de azért szerethető családapa. Thuróczy mégis képes mélységet vinni a sablonokba. Amikor az ember azt várná, hogy robbanjon, visszakapcsol, és ettől sokkal nagyobb feszültséget teremt. Az pedig, ahogy a feleségét a börtönben meglátogató, időskori Ferit játssza, annyira finom, hogy szavakat sem találok rá. Bacskó és Thuróczy olyan kémiát teremt az idősödő házaspár között – akik a beszélőn épp csak egymás kisujját érinthetik meg –, am igazán különleges.

A Bróker Marcsi fő kérdése, amit el kell döntenünk magunkban, hogy mi az, ami még megbocsátható akár magánéleti, akár társadalmi szinten.

Sokszor volt az az érzésem, hogy a sorozat nagyon relativizálni próbálja Bróker Marcsi bűneit, és bár nyilván nem menthetőek fel az ügyfelei sem, akik kapzsiságtól vezetve, a nagyobb hozam reményében vitték hozzá a pénzt "okosba", nem pedig a bankba, azért alapvetően ők mégiscsak áldozatok.

A sorozat nagy erénye a korábrázolás, ami a zenék kiválasztásánál kezdődik. Elhihetitek, hogy nem vagyok, és soha nem is voltam különösebben nagy rajongója sem a Carpe Diemnek, sem az Animal Cannibalsnak.

Mégis, amikor az első rész elején meghallottam az Álomhajót, olyan volt, mint egy régi ismerőssel találkozni.

Mondjuk egy olyan osztálytárssal, akivel régen utáltátok egymást, és most mégis örültök, ha összefuttok. Instant odavarázsolta az ezredforduló hangulatát, és a készítők gondosan ügyeltek rá, hogy a korszak benne legyen minden díszletben és kellékben is. Szóval a hozzám hasonló X-eknek már csak nosztalgiából is érdemes megnézni a 6 epizódos minisorozatot.

A színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza, amit kell. A rendezők jó érzékkel vegyítettek az ismeretlenebb szereplők közé ismerős arcokat. Cseke Katinka a városi tévé vezetőjének szerepében vagy Rezes Judit mint ügyvéd üdítő színfolt, akárcsak a Kálmánt alakító Anger Zsolt vagy a polgármester bőrébe bújt Ficzere Béla, akit szerencsére egyre többet láthatunk egyre nagyobb szerepekben a tévében és a filmvásznon. Kicsit sajnálom, hogy a Norbi barátnőjét, Anitát játszó Mosolygó Sárának nincs igazán lehetősége megmutatni, mit tud. Az esetek többségében a háttérben van, alig mond néhány szót.

De még így is képes érzékeltetni azt a lelki változást, ami a gimnazista lányból időközben édesanyává érő nőben végbement.

Bróker Marcsi története egyelőre csak az RTL+ premiumon streamelve érhető el. Akinek van lehetősége, mindenképpen nézzen bele, szerintem ott fog ragadni, de reméljük, hogy idővel a tv programban is találkozhatunk vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET: