Az immunrendszer korai öregedését is okozhatja a koronavírus

Geológusok megállapították, hogy az afrikai kontinens a vártnál gyorsabban halad a kettészakadás felé. A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy aktív hasadék Kelet-Afrikában elérte a „kritikus küszöböt”, és a folyamat végén egy új óceán születhet – írta meg a ScienceAlert. A „hamarosan” persze geológiai léptékben értendő, ami még néhány millió évet jelent.

– mondta Christian Rowan, a Columbia Egyetem geotudósa.

A kutatók a Kelet-afrikai-árokrendszer egy meghatározott részére, a Kenyán és Etiópián áthúzódó, több száz kilométeres Turkana-hasadékra fókuszáltak. Korábbi szeizmikus mérések újraelemzésével megállapították, hogy a földkéreg a hasadék közepén mindössze 13 kilométer vastag, míg a peremeken meghaladja a 35 kilométert.

Ez a vékonyodás jelzi az úgynevezett „kivékonyodás” vagy „nyakazódás” fázisát. Amikor egy kontinens kérge 15 kilométernél vékonyabbra nyúlik, a szétszakadás gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik. „Minél vékonyabb lesz a kéreg, annál gyengébbé válik, ami elősegíti a hasadás folytatódását” – magyarázta Rowan.

A folyamat hátterében az áll, hogy az Afrikai-lemez két részre válik: a kontinens nagyját hordozó, hatalmas Núbiai-lemezre nyugaton, és a kisebb Szomáliai-lemezre keleten. Ez utóbbihoz kapcsolódik az a térség is, amely Madagaszkár szigetét is magában foglalja, bár a geológusok itt különálló, kisebb mozgó egységeket, például Lwandle-mikrolemezt is azonosítottak.

– erősítette meg Anne Bécel geofizikus, a tanulmány társszerzője.

Pár millió év múlva a kivékonyodás fázisát az óceánosodás követi. A kéreg annyira elvékonyodik, hogy a mélyből feltörő magma új óceáni medencét és tengerfeneket hoz létre, amelyet az Indiai-óceán vize tölt majd fel. Egy ehhez hasonló, előrehaladottabb folyamat már most is megfigyelhető az északkelet-afrikai Afar-mélyföldön.

A felfedezés legérdekesebb része az emberi evolúcióra vonatkozó következtetése. A kutatók szerint a Turkana-hasadékban a kivékonyodás körülbelül 4 millió évvel ezelőtt kezdődött, egy heves vulkáni tevékenységet követően. Ez egybeesik a térségben talált legkorábbi emberelőd (hominin) kövületek korával.

A folyamat felgyorsította az üledékképződést, ami tökéletes körülményeket teremtett a fosszíliák megőrződéséhez. Lehetséges tehát, hogy ez a terület nem azért számít az emberiség bölcsőjének, mert ott zajlottak volna kiemelkedő evolúciós események, hanem mert a geológiai folyamatok kivételesen jó állapotban konzerválták az ott élt élőlények maradványait.

– írják a kutatók.

Anyatejet csepegtetnek egy apró fecskendővel egy oxigénhiánnyal született kisbaba orrába a Semmelweis Egyetem klinikáján – egy világszinten is úttörő magyar módszerről számolt be csütörtök este az RTL Híradó.

A forradalminak tűnő eljárással az oxigénhiány miatt agykárosodott újszülöttek agyának regenerációját próbálják segíteni. A speciális terápiát a világon először alkalmazták így, a kezelést egy márciusban született kisfiú is megkapja. A lényege, hogy a babáknak 28 napon keresztül, naponta kétszer, orron keresztül juttatják a központi idegrendszerükbe a saját édesanyjuktól származó tejet. A márciusi kisfiú édesapja a Híradónak arról beszélt, miért éltek a felajánlott lehetőséggel.

Az apa azt is hozzátette, szimpatikus volt számukra, hogy egy teljesen természetes anyagról van szó. De hogyan is működik pontosan a módszer? A kutatók szerint az anyatejben lévő őssejtek és más értékes anyagok – például idegsejt-növekedési faktorok – így felszívódva segíthetik az agy gyógyulását. A kutatás egyik szerzője, Dr. Méder Ünőke egy szemléletes hasonlattal írta le a folyamatot.

Az eljárás nem előzmény nélküli. A Semmelweis Egyetem kutatócsoportjának megvalósíthatósági és biztonságossági vizsgálatát a Pediatric Research nevű rangos szaklap közölte. A módszert korábban már sikeres állatkísérletek is igazolták, Németországban és Kanadában pedig koraszülötteken alkalmazták. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák: a terápia jelenleg kizárólag újszülötteken alkalmazható, és ők is csak a saját édesanyjuk anyatejét kaphatják meg a kezelés során.

A terápia hatékonyságát egy most is futó, nagyobb, úgynevezett randomizált, kontrollált vizsgálat (NEO-BRIGHT) fogja tisztázni a Semmelweis Egyetemen.

Kiderült, hogy Európa legaktívabb vulkánja, a fenséges és félelmetes Etna nem úgy működik, ahogy eddig hittük. A több mint félmillió éves óriás jó ideig őrizte titkát, most azonban egy nemzetközi kutatócsoport felfedte, hogy a működése mögött egy olyan mechanizmus áll, amit eddig csak a tengerfenék apró, jelentéktelennek tűnő tűzhányóinál ismertek a tudósok. Ahogy a ScienceAlert beszámolt róla, a felfedezés nemcsak egy régi rejtélyt old meg, de átírhatja a vulkánokról alkotott képünket, és finomíthatja a kitörések előrejelzését is.

A geológusokat régóta zavarba ejtette az Etna.

A vulkánok működését leíró klasszikus modellek mind csődöt mondtak, amikor az Etna viselkedését próbálták megmagyarázni. A legtöbb tűzhányó ugyanis három fő kategóriába sorolható: vagy ott jön létre, ahol a kőzetlemezek széthúzódnak, vagy ahol az egyik a másik alá bukik, vagy pedig egy mélyből feltörő forró anyagcsóva, egy forrópont felett. Az Etna egyik dobozba sem illett bele igazán. Bár egy alábukási zóna közelében fekszik, ahol az Afrikai-lemez az Eurázsiai alá bukik, a lávájának kémiai összetétele sokkal inkább a forrópontokra jellemző. Csakhogy a térségben nincs ismert forrópont.

A svájci, olasz és francia kutatókból álló csoport a Geology című szaklapban publikált tanulmányában egy merőben új magyarázattal állt elő. Modelljük szerint a vulkán nem a felszín közelében, frissen képződő magmából táplálkozik. Ehelyett egy sokkal mélyebben, körülbelül 80 kilométeres mélységben, a földköpeny egy részlegesen olvadt zónájának tetején felhalmozódott, ősi olvadékot csapol meg. Ez a magma régóta ott rekedt, és csak arra vár, hogy valami utat nyisson neki a felszín felé. Ez a „valami” pedig maga a lemeztektonika. Ahogy az Afrikai-lemez megtörik és meghajlik az Eurázsiai-lemez alá bukva, a kőzetben mélyre ható repedések keletkeznek.

Ez a mechanizmus eddig csak egyetlen helyen volt ismert: az óceáni lemezeken található, apró, mindössze pár száz méter magas tengeralatti vulkánoknál, amelyeket „petit-spot” vulkánoknak neveznek. Az Etna újdonsága, hogy az első ismert példa lehet egy hatalmas, több mint 3300 méter magas, szárazföldi sztratovulkánra, amely ugyanezen elv alapján működik. Az elméletet erős bizonyítékok támasztják alá. A kutatók az Etna félmillió éves történetéből származó lávamintákat elemeztek, és azt találták, hogy a magma kémiai összetétele a hosszú idő és a környező tektonikai viszonyok változásai ellenére is meglepően állandó maradt. Ez egy stabil, mélyben lévő forrásra utal, nem pedig egy folyamatosan változó, sekélyebb magmakamrára.

Sébastien Pilet, a tanulmány vezető szerzője, a Lausanne-i Egyetem professzora egyértelműen megfogalmazta az áttörést. „Tanulmányunk azt sugallja, hogy az Etna egy hasonló mechanizmus révén jöhetett létre, mint ami a 'petit-spot' tengeralatti vulkánokat generálja” – idézte a kutatót a kutatásról kiadott elsődleges sajtóközleményt publikáló EurekAlert. A felfedezés valódi meglepetést okozott, hiszen a méretbeli különbség óriási.

A kutató hozzátette: „Ezzel szemben az Etna egy nagy sztratovulkán, amelynek aktivitása körülbelül 500 000 évvel ezelőtt kezdődött, és amely ma több mint 3000 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.” Az új modellnek komoly gyakorlati következményei is vannak. Ha a kitörések végső kiváltó oka a lemeztektonikai feszültségek által vezérelt „pumpa”, akkor a vulkán megfigyelésében még nagyobb hangsúlyt kaphat a mélyben zajló szeizmikus aktivitás és a felszín deformációinak mérése. Az olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet szerint

– számolt be róla a Phys.org.

Az Etna különleges működése logikusan illeszkedik a Földközi-tenger térségének geológiai képébe, ahol az Afrikai- és Eurázsiai-kőzetlemezek komplex ütközése miatt a dinamikus geológiai folyamatok mindennaposak. Az Etna tehát nem egy klasszikus forrópont-óriás, hanem valószínűleg egy lemezhajlás által vezérelt, „petit-spot”-szerű rendszer nagytestvére. Ez az új megközelítés egyszerre magyarázza a vulkán különleges kémiai összetételű láváját és a szinte kimeríthetetlennek tűnő utánpótlást. Ha a modellt széles körben megerősítik, a mediterrán vulkánok kockázatértékelése és a megfigyelési stratégiák is finomodhatnak, nagyobb hangsúlyt fektetve a mélyben rejlő repedésrendszerek és a tektonikus feszültségek monitorozására.

Megoldódott egy többéves rejtély: kiderült, mi az a furcsa, aranyszínű gömb, amelyet az alaszkai partoknál, több ezer méter mélyen találtak. Nem tojás és nem is szivacs, hanem egy anemónaszerű állat, a Relicanthus daphneae maradványa – írta a Live Science. A felfedezés lezárta a találgatásokat, amelyek azóta folytak, hogy a tudósok először megpillantották a különös képződményt.

A történet 2023 augusztusában kezdődött, amikor a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal expedíciója egy távirányítású járművel a Csendes-óceán fenekét kutatta.

„Mindenki csak nézte: ‘Mi a csuda? Mi ez?’”

Ezt Allen Collins, a washingtoni Smithsonian Természettudományi Nemzeti Múzeum zoológusa mondta, aki a vizsgálatokat vezette. A csapat először alapvető anatómiai jeleket keresett, de sem szájat, sem izmokat nem találtak, ami egy állatra utalt volna.

A mikroszkópos vizsgálat azonban áttörést hozott:

A következő lépés a genetikai teszt volt, amely rengeteg mikrobán kívül egy anemónaszerű szervezet, a Relicanthus daphneae DNS-ét is kimutatta. Ekkor vonták be a kutatásba Estefanía Rodríguezt, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum kurátorát, aki a szövetet kutikulaként azonosította.

A tudósok között még vita tárgya, hogy a Relicanthus daphneae pontosan hová tartozik. A genetikai adatok alapján egy testvércsoportot alkothat a valódi anemónákkal. Rodríguez szerint azonban a morfológiai jelek egyértelműek.

„Morfológiailag anemóna, és én hiszem, hogy anemóna” – mondta. „Csak nincs még elég mintánk, hogy ezt bizonyítsuk.”

Az állat valószínűleg képes leválni a szikláról, és új helyen egy új kutikula segítségével ismét megtelepedni, hátrahagyva a régit.