Kamu volt Bakács éhségsztrájkja, azt is elmondta, miért csinálta
Mi is megírtuk, hogy Bakács Tibor hétfőtől éhségsztrájkba kezd a Parlament előtt, amíg nem változtatják meg a végrehajtási törvényt. Az újságíró, kritikus szerint ugyanis elfogadhatatlan a végrehajtók mohósága és erkölcstelensége.
„Nem fogok sem enni, sem inni addig, amíg nem változtatják meg a bírósági végrehajtási törvényt, mert erkölcstelen, aránytalan, precedens nélküli a magyar jogtörténetben, ha nem, akkor meghalok, s mondom nektek boldogan, mert ez már nem élet, hanem lélekölő nyomorúság” – ezt írta a korábbi Facebook-posztjában.
Most azonban kijelentette, hogy soha nem is akart éhségsztrájkba kezdeni, csak pénzt akart gyűjteni egy rákos ismerőse számára.
Ezt írta az új posztban:
Most nagyon sokan meg fognak haragudni rám, törölnek, gyalázni fognak, de nem baj, nem bánom, s abban bízom, megértitek, miért csináltam ezt
– kezdi új posztját Bakács Tibor.
„Hétfőn nem fogok éhségsztrájkolni. Miért?
1) Melodráma: amint megjelent a poszt, szinte mindenki nekem esett. Ennek semmi értelme, a magyar társadalom empátiahiányos, ki nem szarja le a szegényeket, mindegy, hogy te vagy más. A fiaim meg kétségbeesnek, ha velem valami baj történik, ki mutat nekik utat apaként. Kaptam különböző szintű fenyegetéseket is, de ez azért nem érdekes, mert valamitől hiányzik belőlem a félelem.
2) Octopus gerillamarketing: a gerillamarketing lényege, hogy nem költesz egy fillért sem a marketingre, ezt mások, főleg a média fizeti ki. Ez után a poszt után még jobban fog gyűlölni a média (RTL, Index, 444 STB...), ezt azért nem bánom, mert ők sem voltak kegyelmesek velem, amikor loptam. Nem voltak empatikusak, inkább kárörvendőek, mondhatnám, eljött a bosszú ideje.
Intermezzo: Eszembe jutott, hogy hónapok óta azért darál a végrehajtás, mert bosszút akarnak rajtam állni. Egyszer K. Tamással dolgoztam a Tóniék ellen Erdélyben, Borboly Csaba azóta is a hatalomban van, és szarrá vertük őket. A Tóni tehetséges, magányos, és okos, de ha a tényeket nézzük, nem jobb nálam, talán ezért? Vagy Simicska? Vagy egy megcsalt férj? Fogalmam sincs, de nagyon unom, amit velem csinálnak.
A polipszerű marketingnél egymásba kapcsolódnak a csúsztatások. Fontos a valóságalap – valóban levettek kb. 900 ezer forinttal négy buszjegy miatt, valóban nem élek nagyvonalú életet, minden forintnak megvan a helye. Valóban felháborító a bírósági végrehajtás. Egyszer egy ügyész azt mondta nekem, hogy Tibor, az a kérdés, hogy jutott a bírósági végrehajtás oda, hogy a szervezett bűnözés szedi be nekik a pénzt. Nem Schadl György a kérdés, hanem hogy alakulhatott ez ki?
A stratégiám az volt, Sun Ce a mesterem, hogy egy elterelő támadással kezdem, mindenki arra figyeljen, míg én a kertek alatt belopózom. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a szereplő higgyen a szerepében, mert akkor nem tűnik hazugságnak. Ha hinnék abban, hogy az éhségsztrájkom miatt lenne egyetlen parlamenti képviselő is, aki felemeli a seggét azért, hogy javaslat formájában megpróbálok segíteni a szegényeken, akiket folyamatosan, országszinten kaszál egy extraprofithajtó maffia, akkor megtenném, de nem hiszek sem Ungár Péterben, sem Gyurcsányban stb.
Ha nem hiszek ebben, akkor mégis miért csinálom mindezt, tudván, hogy egyszer lebukok, mint szalámi az elektronikus kapuban.
3) Az ima
Most úgy tűnik, hogy eltérek a témától, de nem, sőt. Írtam már nektek, hogy három emberért imádkozom. Putyin dögöljön meg, egy másik ember lelke fogja fel Isten gondviselését és szeretetét, a harmadik ember rákos, fiatal, és felesége van, közben a halál kocogtatja az ablaküveget.
Sajnos, roppant kicsiny és bizonytalan a hitem, de sokat tanultam, s arra gondoltam, hogy Isten nem fog meghallgatni – de lehet, hogy tévedek ez ügyben is –, akkor nemcsak én fogok jól járni, hanem Pisti is, halleluja. Pascal ezt úgy mondaná, hogy 50%, hogy nincs Isten, de emiatt érdemes abban hinni, hogy mégis létezik.
Mindennap kb. egy órán át csinálom, malomima, nem az értelmére gondolok, hanem tekerem a malmot, Ignatió atya módszere, azt látom, hogy nekem biztos jót tesz.
4) A valódi cél
Ha a közösségi térben, ami pusztán indulatú töltésű, s arra szolgál, hogy a tömegeket manipulálja – nekem sem megy nehezen, közlöm, hogy kész vagyok a halálra – akik ismernek, tudják, hogy igaz –, elindítom a kommandósaimat, hogy megszerezzék a szükséges pénzt. Nem nagy összeg, 12 000 000 forint, ennyi az a gyógyszer, amire a kollégámnak szüksége van. Meg kell köszönnöm azoknak, akik már utaltak, de két nap alatt még nem jött össze.
Ezért újra ideírom a számlaszámát, Kiskartali István: 10403057 8676 8154 7869 1013
(Arra gondoltam, hogy nemcsak imával vagyok képes segíteni rajta, hanem gerillamarketinggel is, s ha összejön az összeg, az dobja rám az első követ... Egy ember életét megmenteni, a világot megmenteni... vagyis ha nem jön össze a pénz, törni fogom a fejem, hisz most már ez nekem életcélom. Jó, Isten azért adta nekünk a tudományos gondolkodást, hogy legyen gyógyszerünk, de mennyire egyszerű lenne, ha csodát tenne. Mindig veszekszem vele.)
A kitaszítottságot megszoktam, a mindennapi kenyérért imádkozom, de nagyon elkeserít, hogy nincs a parlamentben egyetlen képviselő sem, aki tenne valamit. Ha megcsináltam volna a sztrájkot, abban bíztam volna, hogy odajön Menzer Tamás, és ígéretet tesz, hisz ez nem politikai kérdés, nemcsak a bíróság, hanem a BKK is, pár hónappal ezelőtt Karácsony Gergő lapot kért a gyalázatra, ma már 25 ezer Ft-nál kezdődik a büntetés, így a végrehajtás tovább emelte a profit szintjét.
Volt a Tilos Rádióban egy műsorom 25 éven át, az volt a szlogenje, péntek van, megöltük az Istent. Ma vasárnap van, s hiszek bennetek, hogy küldtök még egy kicsi pénzt a Pistinek” – írja Bakács a nem rövid posztban.
