SZEMPONT

Halácsy Péter az iskolai mobil-tilalomról: Nálunk ez közös megegyezés alapján működik, nem pedig kényszerből

A Budapest School és a Prezi alapítója szerint az iskolai mobilhasználat valóban komoly probléma, de nem érdemes ugyanazt a szabályt alkalmazni egy 6 évesre, mint egy 17 évesre. Emellett több időt kellett volna adni a rendszer bevezetésére, hogy jobban felkészülhessenek a közösségek erre a változásra.

Fischer Gábor - szmo.hu
2024. szeptember 02.

Mától lépett életbe az a rendelet, amely szerint az iskolákban nem tarthatnak maguknál mobilokat, tabletet vagy okosórát a diákok, csak abban az esetben, ha az oktatáshoz valamelyik órán szükség van rájuk. Mindezért a tanárok felelnek, akik ezentúl akár át is kutathatják a diákok holmiját. Az új szabály nagy port kavart, főleg azután, hogy azonnali hatállyal leváltották az ország egyik legjobb gimnáziumának, a budapesti Madách Imre Gimnáziumnak az igazgatóját, miután ők közleményben tájékoztattak arról, hogy náluk nem szedik be a mobilokat. Szerintük erre az új rendelet is lehetőséget ad, mivel ők ezeket a digitális eszközöket folyamatosan használják az oktatásban. A Belügyminisztérium azonban másképp látta.

Hogy a többi iskolában hogyan értelmezik az új szabályozást, az első tanítási napokban derül majd ki.

A 2020 óta hivatalosan is magániskolaként működő Budapest School falai között a kezdetektől a jelenlegi közoktatástól eltérő, személyre szabott oktatási koncepcióval tanítják diákjaikat és fő céljuk, hogy a gyerekek boldog, egészséges felnőttekké váljanak, akik hozzájárulnak környezetük jóllétéhez.

Kíváncsiak voltunk, hogy ők hogy viszonyulnak a digiális eszközök használatához és mit gondolnak az új szabályozásról. Halácsy Pétert, a Budapest School egyik alapítóját kérdeztük, aki egyben az egyik legsikeresebb magyar informatikai startup, a prezentációs szoftveréről híressé vált Prezi egyik alapítója is, így sajátos szemszögből lát rá a témára.

– Mit gondol a rendeletről?

– A kormány által felismert probléma, az iskolai mobilhasználat, valóban komoly probléma, és fontos, hogy foglalkozzunk vele. A mobiltelefonok – számos előnyük mellett – erős függőséget, figyelemzavart és szorongást okozhatnak. Már a jelenlétük is zavarhatja az elmélyült tanulást. És ez nem csak az iskolai hatékonyság problémája:

a szülők többsége érzi, hogy a szociális média és a technológia miatt ma nagyon nehéz elég jó szülőnek lenni.

A mobiltelefonokkal az a probléma, hogy egyszerre a kultúránk mindennapos eszközei, másrészt veszélyforrást is jelenthetnek. Munkára, tanulásra és kapcsolattartásra használjuk a technológiát, és szerintem nem luddita az, aki aggódik az eszközök lehetséges egészségügyi, pszichés és jóllét romboló hatásai miatt.

A környezetemben a szülők többsége valamilyen módon korlátozza a gyerekeik mobilhozzáférését, és ez szerintem helyes.

A Budapest School sok közösségében, a kisebbeknél egyáltalán nem hozhatnak be a gyerekek mobilt, vagy az a gyakorlat, hogy a tanítási idő alatt összegyűjtjük a telefonokat, amelyeket csak a nap végén kapnak vissza. Középiskolásoknál az is elég lehet, hogy megállapodunk: mindenki a táskájában tartja „ne zavarj” üzemmódban. A szülők bevonása is különösen az alsó tagozatban fontos. Mi a szülőtársakkal akkor állapodtunk meg, amikor a gyerekem 7 éves volt, hogy tízéves korukig egyáltalán nem veszünk okostelefont a gyerekeknek. Valójában nincs is szükségük rá, teljesen fölösleges. Szerintem a biztonságos közlekedéshez sincs szükség okostelefonra. Egyébként sokan úgy gondolják, hogy akár 14 éves korukig sem kellene saját okostelefont adni a gyerekeknek. A jelenlegi rendelettel kapcsolatban, amely szerint 6-tól 18 éves korig szeptember másodikán be kell rakni a telefont a táskába és leadni az iskolában, az a véleményem, hogy nem vesz figyelembe néhány fontos szempontot. Például azt, hogy

nem érdemes ugyanazt a szabályt alkalmazni egy 6 évesre, mint egy 17 évesre.

Az életkori különbségeket figyelembe kellene venni a szabályozásban, hiszen a fiatalabb és idősebb diákok igényei, érettsége és felelősségtudata eltérő.

– Mit kellene másképp csinálni?

– Amikor a diákok bemennek az iskolába és le kell adniuk a telefonjaikat, sokakban harag és frusztráció fog felgyülemleni. Sokan úgy tekintenek a telefonjukra, mint a személyiségük részére vagy fontos vagyontárgyukra. Lehet, hogy egy 17 éves diák esetében már elégséges lenne az a megállapodás, hogy a telefonját ne vegye elő, csak tartsa a táskájában. Ez egy nehéz kérdés, és biztosan lesznek olyan gyerekek, akik a WC-ben elbújva használják majd az Instagramot. A szabályok kialakításánál figyelembe kellett volna venni a diákok életkori különbségeit és az eszközhöz való kötődésüket. A másik probléma, hogy szerintem több időt kellett volna adni a rendszer bevezetésére, hogy jobban felkészülhessenek a közösségek erre a változásra. De fogalmazhatok erősebben is:

augusztus 9-én, a nyári szünet közepén bevezetni egy szeptember 1-jén életbe lépő, mindenkit ennyire érintő változást szerintem nem hatékony.

Ettől nem fogunk gyorsabban haladni.

– Olyan esetről is hallottam, hogy a kamaszgyerek két telefont visz be az iskolába. Az egyiket leadja, a másik nála marad.

– Ez is jól mutatja, mennyire összetett a helyzet, és mennyire hasonló problémákról beszélünk, mint a függőség vagy a személyes szuverenitás. Az igazán érdekes kérdés az, hogyan vélekedik a társadalom a telefonokról. Tíz-húsz évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a mobiltelefon az esélyegyenlőség része lesz, és hatalmas tudást biztosít a diákok számára.

Az oktatási rendszert azonban nem sikerült megfelelően hozzáalakítani. Például sem az érettségin, sem a központi felvételin nem használható a mobiltelefon, sőt tiltott eszköznek számít.

Ez azt jelenti, hogy a telefont, mint digitális asszisztenst, nem kezdtük el helyesen használni az oktatásban. Ehelyett a felnőttek által sokszor nem is értett közösségi média funkciója vált dominánssá, ami teljesen más irányba vitte a mobiltelefon szerepét a diákok életében. Most pedig ezt próbáljuk meg kitiltani.

– Hogyan működhet a telefon, mint digitális asszisztens? Hogyan tudja segíteni a tanulást?

– A technológia digitális asszisztensként rengeteg módon segítheti a tanulást. Nem kell mesterséges intelligenciával támogatott egyéni matekkorrepetálásról beszélnem, vagy hogy egy gyerekcsapat képes ma a nemzetközi űrállomás munkatársainak feltenni kérdéseket, egyszerűen elég annyira gondolni, hogy az iskoláknak a működésükbe be kéne azt építeni, amit a gyerekek maguktól tudnak, hogy ma minden megtanulható az internetről. Sajnos a hülyeség is. De szerintem az is fontos, főleg általános iskolásoknál nem feltétlenül szükséges, hogy minden gyerek saját eszközzel rendelkezzen az iskolában.

Például tízéves gyerekek üljenek körbe egy számítógépet, amelyhez egy nagy monitor csatlakozik, és így közösen kereshetnek az interneten, tanulhatnak együtt.

Ehhez nem kell, hogy az eszköz személyes tulajdonban legyen, ugyanúgy, ahogy régen is elég volt levenni a lexikont a polcról, nem kellett mindenkinek külön példány. Ezzel elkerülhetjük az egyéni eszközökhöz kötődő zavaró tényezőket is, például a közösségi média értesítései és üzenetei nem szakítják félbe a közös tanulást.

– A közösségi média helyes használatát nem kellene tanítani? Hiszen lehet jól is használni azt, vannak erre példák is.

– Igen, a közösségi média helyes használatát mindenképpen tanítani kellene, de nem mint digitális kultúra, hanem mint önismeret, társadalomismeret, humánetológia vagy egészségtan. Például azt a kérdést, hogy miért jó érzés egy like-ot kapni egy Instagram-posztra, nehéz lenne beilleszteni a magyar kerettanterv tantárgyi felosztásába. Biológia? Etika? Osztályfőnöki óra? De akkor mondok mást is, ami a mobilhoz kötődik:

a pornóról is beszélnünk kellene a gyerekekkel. A gyerekek ugyanis könnyen hozzáférhetnek a pornóhoz, és a mobiltelefonok lehetőséget adnak arra, hogy titokban, a felnőttektől elvonulva böngésszenek ilyen oldalakat. Kutatások szerint a 13 éves korosztály többsége már látott pornót.

Ezért fontos, hogy ne csak a közösségi média, hanem az internetes tartalmak helyes kezelését is megtanítsuk, hogy a gyerekek tudatosan és biztonságosan tudjanak navigálni az online világban.

– Léteznek szülői felügyeleti eszközök, amelyekkel kontrollálni lehet a gyermekek internetes tevékenységét.

– Igen, ezek nagyon hasznosak, például lehetővé teszik az időkorlátok beállítását vagy bizonyos tartalmak szűrését. Azonban nem minden szülő rendelkezik ezekkel az eszközökkel vagy a használatukhoz szükséges tudással. Vagy nem meri felvállalni a „rossz szülő” szerepét, hiszen mindenki más mobilozik a haverok közül. Az egyik praktikus tanács az, hogy

próbáljuk meg közösen kialakítani az új szabályokat, például azt, hogy a gyerek ne vigye be a telefont az ágyba este. Ez egyébként a felnőttek számára is hasznos lehetne, hiszen sok tanulmány mutatja, hogy a telefonmentes hálószoba javíthatja az alvás minőségét.

Szóval ezt mégsem kell közösen kialakítani, csak tessék bevezetni. De a viccet félretéve: érdemes otthoni mobilhasználatra betartható, közösen elfogadott szabályokat kialakítani. Elismerem, hogy ez egy nehéz beszélgetés lehet, különösen akkor, ha a család már régóta másképp működik. De soha nincs késő változtatni, és fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat rosszul, ha most jönnek rá, hogy változtatni kell. Az első lépés talán az lehet, hogy leülünk a gyerekkel, és elmagyarázzuk, miért fontos ez a változás. Esetleg bevonhatjuk őket is a szabályok kialakításába, hogy érezzék, nem egyszerűen csak rájuk kényszerítjük az új rendszert. A jó hír az, hogy a mai fiatalok talán jobban megtanulják, hogyan használják helyesen a mobiltelefonokat, mint mi. Ők már beleszülettek ebbe a digitális világba, és ha megfelelő útmutatást kapnak, képesek lehetnek egyensúlyt teremteni a technológia előnyei és veszélyei között. Ezt a tanulási folyamatot pedig támogathatjuk azzal, hogy mi magunk is példát mutatunk, és megosztjuk velük a saját tapasztalatainkat.

Sok fiatalnál látom, hogy 16 évesen maga telepíti a képernyőidő-korlátozó alkalmazásokat, ahogy egyre több barátom lép ki a Facebookról, mert rájön, hogy nem teszi boldoggá.

– Az önök iskolájában ezzel mi a helyzet? Hogyan lehet mobilt használni, illetve hogyan építik be a tanításba ezeket az eszközöket?

– Az óvodás korcsoportban nálunk egyáltalán nincs szükség képernyőre vagy mobilra. Ha mégis előkerül, akkor közösen nézzük, mert fontos, hogy a szülők is részt vegyenek ebben. Tudom, hogy sok szülőt idegesít például a Bogyó és Babóca, vagy más gyerekmese, de ha a gyereknek mesét akarok mutatni, akkor igenis, tessék együtt nézni a gyerekkel, mert ez közös élmény lehet. És amikor szülőként már nem bírom, akkor a gyereknek már rég elég volt. Még akkor is, ha azt mondja, hogy még, még, még. Az alsó tagozatban sincs helye az okostelefonnak, a gyerekek nem viszik be az iskolába. Itt digitális eszközök csak akkor kerülnek elő, amikor a tanuláshoz szükségesek, és ezek közös eszközök, amelyeket megosztunk egymás között.

A felső tagozatban már gyakoribb a telefonok begyűjtése, amit a kormány is szorgalmaz, de nálunk ez közös megegyezés alapján működik, nem pedig kényszerből. Fontos, hogy a gyerekek értsék, miért van erre szükség, és egyetértsenek a szabályokkal.

A középiskolában a diákok eddig megtarthatták a telefonjaikat a táskájukban, de itt is az a szabály, hogy csak akkor veszik elő, amikor arra valóban szükség van. Ez persze kihívás, hiszen a telefon ott van kéznél, és nagy a kísértés, hogy ránézzenek, ahogy a felnőttek is gyakran kinyitják a hűtőt, hátha találnak benne valami nasit. A digitális eszközöket is meg kell tanulni helyesen használni, ugyanúgy, ahogy annak idején a ceruzát is meg kellett tanulnunk használni. Ezzel a megközelítéssel igyekszünk egyensúlyt teremteni a technológia nyújtotta lehetőségek és a tanulási folyamat között. Az, hogy az új rendeletet hogyan tudjuk jól és hatékonyan végrehajtani, még sok beszélgetést és egyeztetést igényel. Fontos, hogy a szabályokat úgy alakítsuk ki, hogy azok ne csak betarthatók legyenek, hanem a gyerekek, diákok, családok és a tanárok számára is értelmesek és hasznosak legyenek. A közös párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy minden érintett megértse és támogassa a változtatásokat, így biztosítva, hogy a rendelet valóban pozitív hatással legyen az iskolai környezetre.

– Az Önök tanmenetében benne van ezeknek az innovációknak a megtanítása?

– Nálunk nincs különóra arra, hogy most kifejezetten az eszközök használatát tanulják meg a gyerekek. Az ilyen készségek a különféle feladatok és projektek során alakulnak ki természetes módon, ahogy például nincs külön ceruzahasználat-óra sem az alsó tagozatban. Az eszközök használatának gyakorlata beépül a mindennapi tanulásba. Emellett fontos témákat is érintünk, mint például a függőségek, a pornó vagy az álhírek, hogy a gyerekek ne csak technikailag, hanem emberileg is tudatosak legyenek az eszközök használatában.

– Hány éves kortól beszélnek a pornóról? A digitális tartalommal kapcsolatban.

– Felső tagozattól kezdünk beszélni a pornóról és a digitális tartalmakkal kapcsolatos kockázatokról, főleg a szexuális nevelés, a testi és lelki harmónia kapcsán. Persze a pornó nagy része mobilon érhető el, de a tartalomról kell beszélni, nem magáról az eszközről.

– A kormány a felsősöknek és a középiskolásoknak ingyen laptopot ad használatra. Felmerül a kérdés, hogyan érdemes a számítógép használatát szabályozni

– Fontos, hogy a szabályozás ne csak a gépidőre összpontosítson, hanem arra is, hogy a gyerekek hogyan használják ezeket az eszközöket.

Óriási a különbség aközött, hogy valaki csak a TikTokot nézegeti, vagy kreatív tevékenységekre, például animációk készítésére használja a számítógépet.

Ugyan mindkét esetben ugyanazt az eszközt használja, a cél és a használat módja meghatározó. De közben az is igaz, érdemes törekedni arra, hogy 14 éves kor alatt a gyerekek ne kapjanak okostelefont, amely főleg szórakoztatásra és közösségi médiára van optimalizálva. Vagy, ha van, akkor legyen térben és időben korlátozva a használata, és lehetőleg sose használják egyedül a mobilt. Ha viszont van egy számítógép, amit alkotásra, tanulásra is használhatnak, az teljesen más dolog. Mondjuk ebben az esetben sose szokott felmerülni a korlátozás igénye. Nehezebb kérdés szokott lenni a számítógépes játék: vannak, amelyek fejlesztik a kreativitást és a problémamegoldó képességet, míg mások inkább passzív, TikTokhoz hasonló értelmetlen görgetést jelentenek csak. A csetelés kérdése is külön téma. Oké-e, ha a gyerekem chatel a haverjaival este 7-kor, pedig egész nap együtt lógtak az iskolában?

Csak azért, mert nem a fonóban találkoznak a gyerekek közösségi kapcsolódásra, hanem WhatsAppon, attól az még egy fontos szociális funkciót tölt be.

Szóval azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek a generációnak a digitális kommunikációra épül a kultúrája. Ez egy létező kultúra, amelyet meg kell érteni és megfelelően irányítani, hogy a gyerekek egészséges módon használják a technológiát.

– Miközben nem mindegy, hogy egy ismerőssel csetel a gyerek, vagy egy vadidegennel. Ahogy az utcán sem állok szóba vadidegennel...

– Valóban, nem egyszerű kérdés. Az online térben, ahogy a valós világban is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan viselkedjenek biztonságosan. Nem mindegy, hogy kivel csetelnek: egy ismerőssel vagy egy vadidegennel. Az utcán sem állunk szóba bárkivel, de azt is meg kell tanulni, hogy ha valaki segítségre szorul, ne fordítsuk el a fejünket. Ugyanez igaz az online világra is:

a gyerekeknek meg kell tanulniuk felismerni, ha valami furcsa, vagy kényelmetlen számukra.

Például, mi a teendő, ha egy 14 éves kislány után fütyülnek az utcán? Erről mikor, melyik órán beszélhetnek a gyerekek egy felnőttel? Ezek a helyzetek hasonlóak ahhoz, amit az online zaklatás kapcsán is megtapasztalhatnak. Ezekről a kérdésekről beszélni kell, és fontos, hogy a gyerekek tudják, hogyan reagáljanak. Az állandó kérdés pedig az, hogy ki kezelje ezeket a helyzeteket. Sok szülő az iskolától várja el, hogy kezelje az online zaklatást, ha az iskolatársak között történik, de gyakran az iskola azt mondja, hogy mivel ez nem az intézmény területén történt, nincs ráhatása. Ezért elengedhetetlen, hogy mind a szülők, mind az iskolák együttműködjenek ezekben az esetekben, és világos szabályokat alakítsanak ki arra vonatkozóan, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket. A gyerekeknek pedig meg kell tanulniuk, hogy mikor és hogyan kérjenek segítséget, akár otthon, akár az iskolában.

– Holott, ha az osztálytársak között mondjuk egy játszótéren alakul ki ilyen helyzet, és az a tanár tudomására jut, akkor csak előveszi a gyerekeket, hiszen hiába nem az épületen belül történt, de az iskolai csoport dinamikája folytatódott, csak más helyszínen, ami vissza is hat az iskolai működésre.

– Pontosan így van. Az iskolai közösség dinamikája nem korlátozódik az iskola falai közé. Ha egy játszótéren alakul ki konfliktus az osztálytársak között, és ez visszahat az iskolai légkörre, akkor természetes, hogy a tanár foglalkozik vele, még ha nem is az iskola területén történt. Ugyanez érvényes az online térre is.

Az online zaklatás vagy konfliktusok ugyanúgy részei lehetnek az iskolai közösség problémáinak, és hatással vannak a gyerekek közötti kapcsolatokra.

Ezért fontos, hogy az iskolák felismerjék és kezeljék ezeket a helyzeteket, függetlenül attól, hogy hol történtek, mert mindez visszahat az iskolai működésre és a tanulók közérzetére.

– A mobiltelefonokat a Madách Gimnáziumban taneszközként akarták használni, körülbelül ugyanúgy, ahogy az a Budapest Schoolban is gyakorlat. Hol siklott félre a kommunikáció, miért reagálhatott erre ilyen idegesen a kormány?

– Én sajnos nem értem, hogy mi történt a Madách igazgatójával, hogyan tudott egy konfliktus ilyen gyorsan a szakításhoz, felmentéséhez eszkalálódni. Pont ezeket a szakmai vitákat kéne végigbeszélnünk, de nagyon nem így. Egyrészt, amit csinálni akartak, az, ha jól értem, a törvény adta lehetőségek kereteiben is megoldható. Másrészt meg szerintem egy hasznos gondolat, hogy

ha a mobil nem okoz problémát, és hasznos taneszközként használják, akkor a közösség hadd döntse el, hogy hogyan kezeli a problémát.

Mi egyébként a középiskolás korosztályban hasonlóan kezeltük a helyzetet, de tulajdonképpen a közösség már eddig is az (ön)korlátozás mellett döntött. Tényleg nagyon nehéz nem ránézni az értesítésekre is, amikor egyébként előveszem a saját telefonomat eredetileg azért, hogy például rákeressek, mit mondott Kossuth.

Kapcsolódó

Tovább bővül, 400 új helyet hoz létre a Budapest School

Ebben az iskolában a tanulást a tanárok és a diákok is a saját ügyüknek tekintik – többek közt erről beszélt Halácsy Péter, a BPS egyik alapítója.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Három rendőrt megöltek egy pennsylvaniai lövöldözésben

A rendőrök egy családon belüli ügy miatt jártak a helyszínen, amikor tüzet nyitottak rájuk. Két rendőr életveszélyesen megsérült, a támadót lelőtték.

KÉK HÍREK

Rejtély a Balatonnál: annyira összeégett holttestet találtak, hogy a nemét és az életkorát sem tudják megállapítani

Egyetlen támpont a kövér testalkat, a halál oka továbbra is rejtély. A rendőrség azt kéri, hogy aki tud valamit az áldozatról, haladéktalanul jelentkezzen náluk.

KÉK HÍREK

Horribilis büntetésekre számíthatnak az autósok, holnaptól új szabályok lépnek életbe

Az országos kamerahálózat holnaptól automatikusan kiszúrja a bekötetlen utasokat. Övenként 20–40 ezer forintos csekk és 3–5 büntetőpont jár, a sofőr csak nyilatkozattal mentheti magát.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

Kapcsolódó

Svéd miniszterelnök: Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” terjeszt

Ulf Kristersson úgy látja, a magyar kormányfő a közeledő választások miatt kétségbe van esve. Ezért mondhatta, hogy Svédország már nem civilizált ország, hanem a barbarizmus uralja.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Lődd le!” - kiáltotta egy rendőr, miután egy fejszenyéllel berobbantotta a kocsijuk ablakát egy ámokfutó Dabasnál

A tárgyaláson bemutatott videó szerint a férfi a szántóföldre hajtott, fejszenyéllel rátámadt a járőrautóra, majd az 5-ös főúton a rendőrségi kisbusznak ütközött. A büntetőügy októberben folytatódik, a vádpontok között emberölés kísérlete is szerepel.

KÉK HÍREK

Meghalt egy egyhetes kisbaba Simontornyán - 7 éves testvére eshetett rá véletlenül

A Tolna vármegyei rendőrség megerősítette a halálesetet, de további részleteket nem közöltek. A körülmények feltárásához szakértőket vontak be, a helyiek mentőhelikopterről és kora estig tartó helyszínelésről beszélnek.

KÉK HÍREK

„Ennyi volt, itt a vég” - sorra késelte társait egy miskolci szociális otthon lakója

A férfi a közösségi térben kétszer hasba szúrta egyik társát, majd egy másik késsel újabb sérüléseket okozott több lakónak. A hatóságok szerint egy sérült életveszélyben van.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

Kapcsolódó

Mehringer Marci: Én nem gondolom, hogy nekünk forradalmat kell csinálnunk… még

Az X-Faktor egykori felfedezettje szerint a művészeknek mindig kritikusan kell szólniuk a hatalomhoz. Új dala már több mint egymillió megtekintést hozott neki a YouTube-on.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rendőrre támadt egy 15 éves fiú Siófokon, a szülők az egészet élőben közvetítették

A siófoki rendőrök egy iskolaőrt fenyegető fiatalt akartak előállítani, de elszabadultak az indulatok. Három embert őrizetbe vettek, és a helyszíni élő videó fontos bizonyíték lett.

KULT

Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

KÉK HÍREK

Részeg férfi sétált be a MOL százhalombattai védett finomítójába – órákig bolyongott az őrzött területen

A férfi több épületbe is bement, mire észrevették. A MOL belső vizsgálatot indított, a biztonsági cég nem válaszol a kérdésekre.

SZEMPONT

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt

A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.

Maier Vilmos, fotók: Nagy Bogi/SzMo - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„El akarják venni a cégem” – Mészáros Lőrinc emberei vetettek szemet Felföldi József vállalatára, állítja az az édességgyáros milliárdos

Az egyre több kormánykritikát megosztó Felföldi József azt állítja, politikai nyomás miatt értékesíti külföldön a termékeit. A „szívószálpápa” elárulta: tisztességtelen ajánlatot tettek a cégére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A szakértők szerint több különös rejtély is van Kaszás Nikolett eltűnésének ügyében

Nem tudni például, hogy miért nem a telefonjáról érkezett az utolsó üzenet. Ahogy az sem nyilvános egyelőre, hogy honnan küldték azt. Ráadásul a Pilis sem olyan nagy kiterjedésű, hogy közel 10 nap alatt ne találhatták volna meg.

KÉK HÍREK

Jó anyának tartja magát a nő, aki megfojtotta kisfiát, majd öngyilkos akart lenni Berekfürdőn

A nő gyakran italozott a környékbeli sörözőkben, miközben a gyermeke egyedül maradt otthon. A gyilkosság napján is délutánig ivott.

KÉK HÍREK

Biliárddákóval ölte meg húgát egy férfi Nógrád megyében

A 43 éves gyilkos a 8 éves unokahúga szeme láttra végzett testvérével. Utána ő maga hívta a segélyhívót, a rendőrségen pedig beismerte tettét.

SZEMPONT

„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője

A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.

Malinovszki András / Fotó: Office of the Governor of Utah – Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)