A Fekete özvegy egyáltalán nem emlékezetes film, de Budapestet jó látni benne
2010-ben az Iron Man 2-ben ismerkedhettünk meg Scarlett Johansson karakterével, a Fekete Özveggyel. Sajnos 11 évet kellett várni az önálló mozira, amelyben részletesen bemutatják a múltját, titkait, és választ kaphatunk a legfontosabb kérdésre, mely a Bosszúállók óta mindenkit foglalkoztat: hogy mi is történt Budapesten.
A 2021-es Fekete özvegy film egy hatalmas kihagyott ziccer. A kémfilmek klasszikus hollywoodi termékek, saját ritmussal, stílussal és hangulattal.
majd felborítja az egészet egy Roger Moore-i James Bond történettel és Halálos irambanokat idéző fizikával.
A film lehetett volna sokkal jobb is, minden alapanyag megvolt hozzá: Scarlett Johansson, Florence Pugh, Rachel Weisz, David Harbour, és amit ők képviseltek a filmben. Ms. Pugh és Mr. Harbour kiemelkedők a szerepükben, előbbi eszméletlen kemény, utóbbi vicces próbál lenni.
Kihozta mindenki a maximumot a karakteréből. Látszott, hogy a színészek élvezték a forgatást, de amit az írók elkövettek ebben a forgatókönyvnek nevezett katyvaszban, az a Marvel korábbi műveit idézi – és nem jobbakat (Thor 1-2, Captain Marvel).
érezni, hogy a stúdió sok helyen beleszólt a forgatásba. Cate Shortland rendező amit tudott, valószínűleg megtett azért, hogy a Fekete özvegy jó film legyen, de sajnos nem sikerült. Egy közepesen gyenge alkotás lett ScarJo második budapesti kalandja. Amúgy a budapesti részek kb. 2 akciójelenetet és 20 perc játékidőt jelentenek a filmben, nem sok, de ez is valami, és végre Budapestet játszhatja fővárosunk, nem Berlint vagy Prágát. Jó volt hallani a feliratos változat hátterében a magyar mondatokat egy-egy statiszta szájából.
A történet kb. 40 perc alatt jutott el arra a pontra, hogy az egyszerű néző is megérti, mi miért zajlik itt. Ez az első 40 perc a film legjobb része, ami ezután következik, az egy bugyuta összevisszaság, amit videojátékokban fogadnék el maximum történet címszó alatt. Miután kiderül, mi miért történik, az egész cselekményt előre ki lehet találni.
– a két óra tíz perces játékidő pedig sokkal hosszabbnak tűnik. Elvesztegetett lehetőség az egész, még talán az a legizgalmasabb rész, amikor Natasha és Yelena arról beszélgetnek, mi történt anno Budapesten.
Látszik, hogy figyeltek a részletekre.
A legnagyobb meglepetés az egész filmben az volt, hogy a csúcsforgalom idején a rakparton 100 km/h-ás sebességgel tudtak száguldozni, a szokásos dugóban araszolás helyett.
a 62-es villamost, vagy a Keletit, a tipikus magyar bérházakat, aztán az ott kitörő akciót. Igaz, láttunk már ilyet az Atomszőkében vagy a Kém-ben, (egyébként előbbiben a harcjelenetek is sokkal jobbak voltak, mint jelen filmünkben), de azért jó érzéssel tölti el a magyar nézőt. Minden harcjelenetben gyorsan vágott „jaj csak a kaszkadőr ne nagyon látszódjon a felvételeken” típusú akciókat láthattunk. Mindenről lerí a CGI, tudom, manapság ritkák a praktikai effektek, de egy kémfilmből nekem nagyon hiányoznak.
Pedig én alapvetően a zsáner rajongói közé tartozom, mind a kémfilmek, mind a szuperhősfilmek a kedvenceim közé sorolhatók.
Amint kiléptem a moziteremből, elfelejtettem mindent, amit láttam. Feledhető, kissé kellemetlen és felesleges film lett a Fekete özvegy. Főleg a család gondolatán van a hangsúly, ami nem lenne probléma, a kezdés nagyon hangulatos, de
Minden második mondat „a család”, és mindenki minden robbanást túlél. Nem viccelek, karakterek arcukon lévő sebekkel megússzák azt, hogy rájuk robbantanak egy 5 emeletes épületet, és itt nem szuperkatonákról, vagy asgardi istenekről van szó. Pedig meglepő módon, még véres is a film – már a Marvel szintjéhez képest, de még a 16-os korhatárbesorolással se tudnak mit
kezdeni, hogy komolyabb legyen a film. Minden feszült pillanatra jut egy-két béna, oda nem illő poén.
Az egész film szürke, és kissé esetlenül van fényképezve. Nagyon nehéz ennyi szép és tehetséges embert ennyire rondán és jellegtelenül bemutatni… hatalmas teljesítmény a fényképész részéről. A főgonosz rettenetesen unalmas, a hozzá kapcsolódó csavar pedig totál érdektelen és röhejes. Az említett mesebeli fizikának köszönhetően a gonosz néhol inkább vicces, mint egy elpusztíthatatlan Terminator. Amíg a párbeszédes részek valamennyire működnek a főszereplők között, az akció annyira nem működik a jók és a rosszak között.
Jószívvel ajánlani nem tudom, Marvel rajongóknak is csak módjával, de nem nézhetetlen darab: középszerű és kihagyott ziccer – ezek jutnak eszembe a film megnézése után.
