JÖVŐ
A Rovatból

Balogh Petya: A kínai DeepSeek semennyire nem veszélyes, sőt, egy demokratikusabb irányba viszi az AI-fejlesztést

Az olcsó kínai AI megjelenése megrengette az amerikai tőzsdét. Balogh Petya szerint azonban ennél jobb nem is történhetett volna. Lehet, hogy a nagy amerikai techcégek, amelyek ezért a monopóliumért versenyeztek, most veszítettek, de a világ mindenképpen nyert.


Komoly pánikot váltott ki Amerikában, hogy egy kínai cég olyan mesterséges intelligenciával állt elő, amelyik töredékáron készült, és mégis hasonló teljesítményt nyújt, mint a ChatGPT. A DeepSeek mindössze 5,6 millió dollárba került. A hírre az amerikai tőzsde a történelem egyik legnagyobb részvényzuhanásával reagált. A mesterséges intelligenciákhoz drága chipeket gyártó NVidia egyetlen nap alatt 600 milliárd dollárt veszített az értékéből. Ez 17%-os esés, igaz, az első pánik után másnap 8%-ot erősödtek a cég részvényei.

De a DeepSeek rávilágított arra, mennyire törékeny az amerikai óriáscégek előnye Kínával szemben a mesterséges intelligencia terén.

Donald Trump úgy reagált, végsősoron jó dolog történt, mert hosszabb távon olcsóbban lehet majd fejleszteni. Hogyan lehet, hogy ilyen olcsón ki tudott jönni a DeepSeek, és ez az esemény milyen hatással lesz a mesterséges intelligencia fejlesztésére? A kérdéseinkre Balogh Petya válaszolt, aki az STRT Holding Nyrt igazgatósági elnöke, és befektetéseik mellett csapatával tavaly több ezer cégvezetőnek tartott oktatást az AI fejlődéséről és várható üzleti hatásairól. Kiderült, őt kifejezetten feldobták az új fejlemények.

– Örülünk, és miért örülünk?

– Azért, mert az egyik nagy dilemmája a technológiának az utóbbi évtizedekben, hogy több olyan technológia volt, ami nagyon nyitottnak, nagyon szabadnak és demokratizálónak indult, és végül egy-egy monopólium rátelepedett. Maga a webes böngészés és információszerzés is szabadnak indult, hiszen bárki tud weboldalt csinálni, de aztán kiderült, ahhoz, hogy bárkinek a weboldalát megtaláljuk, csak egy darab játékos lett a Google, akin keresztül ezt hatékonyan és jól lehetett megoldani.

Úgyhogy végül is a webet a Google monopóliumba tudta ezzel hajtani, és a webes kereséseknek, hirdetéseknek ő lett a vámszedője. És most már ott tartunk, hogy akár a tranzakció értékének a negyede, ötöde hirdetési költség formájában ennél a vámszedőnél landol.

Ugyanígy a social médiában a Meta, azaz a Facebook anyacége, az Instagram és más platformok révén szintén monopóliumot alakított ki, és most arra törekszik, hogy a TikTokot is megszerezze, ezzel tovább erősítve pozícióját. Tehát egy szabadnak, nyitottnak indult technológiából végül monopólium lett. A mesterséges intelligencia kapcsán ez azért veszélyes, akárcsak a Google kapcsán, hogy aki a tudáshoz való hozzáférést vezérli, annak nemcsak brutális gazdasági, hanem hihetetlen politikai befolyásoló ereje is lesz. Nem véletlen, hogy amikor Trump először nyert, akkor azt egyértelműen egy, a Facebookot ügyesen használó csapatnak, a Cambridge Analyticának köszönhette jelentős mértékben, mert a Facebookot, mint manipulatív eszközt a politikai célokra fegyverként bevetve tudtak a szavazókra hatni.

Ha ugyanez történik a mesterséges intelligenciában, akkor lesz egy cég, amely eldöntheti, hogy egy-egy kérdésben mit tudjon az egész emberiség.

És akkor jön egy kis kínai játékos, aki pedig megmutatja, hogy több nagyságrenddel olcsóbban közel olyan színvonalat tud előállítani. És nem elég, hogy megcsinálja ezt, és árban versenyezne vele, hanem a teljes fejlesztését, az összes programkódot, a teljes adatbázist, a létrejövő mesterséges intelligenciát mindenestől bedobja a közösbe.

– Ez neki miért jó?

– Érdekes, hogy nem ők kezdték ezt a játékot, hanem nyílt forráskódú fejlesztésben is sokan kísérletezgettek, hogy tudnak-e valami hasonlót csinálni, mint a ChatGPT, de a legnagyobb játékos az utóbbi években ebben a Meta lett, a Facebook anyacége. A cég még nem tudja, hogyan fog üzleti hasznot húzni, de azt tudja, hogy nem szeretné, ha a három nagy monopóliumból valaki más nyerje meg a versenyt. Ezért egy Llama nevű modellt tett elérhetővé, amely szintén ingyenesen hozzáférhető.

Ez egyfajta válasz volt a nagy monopóliumokra: egy esély arra, hogy a piac demokratizálódjon.

Most a kínaiak rájöttek arra, hogy mindabból a kutatási eredményből, amit az emberiség az utóbbi években a témában felhalmozott, hogyan lehet nagyon olcsón, nagyon könnyen, közel olyan szintű mesterséges intelligenciát előállítani, mint egy évvel ezelőtt a csúcstechnológia volt. És ez nekik kevesebb, mint 6 millió dollárba került, és egy kis csapattal csinálták meg, ráadásul egy kis kutatócsapattal. Innentől ez továbbfejleszthető, újra tréningezhető.

Pár millió dollárnyi energiát elégetve egy szerverteremben, a kommunista propagandát kiszedve, bárki tud csinálni egy saját változatot, mert ott van hozzá minden készen.

És ami még izgalmasabb, hogy amennyiben valaki erre építve egy új dolgot akar fejleszteni, akkor már ingyen elérhető ez a lépcső, és innen már csak a következő lépésre kell költeni. Azaz hirtelen a nyílt forráskódú, a mindenki által hozzáférhető, mindenki által ingyen használható technológia, ha nem is leelőzte, de majdnem utolérte a csúcstechnológiát.

– Ez nagyon szépen hangzik, hogy innentől kezdve bárki a saját képére és hasonlatosságára szabva újabb és újabb AI-okat tud létrehozni. Na, de ezt mégiscsak egy nem éppen baráti hatalom fejlesztette ki. Biztos, hogy nem veszélytelen ránk nézve, hogy ez az AI Kínából jön?

– Szerintem semennyire nem veszélyes. Nyilván a DeepSeek-ként elérhető modellben vannak olyan témák, amik a kínai központi narratívát tartalmazzák, és ha csak egy olcsó konkurenciája lenne a ChatGPT-nek, ha nem adtak volna ki semmit nyílt forráskódra, akkor ez egy olcsóbb, csak éppen egy másik ország aktuális narratíváját közvetítő modell lenne, amiben lehetne egyfajta társadalmi, kulturális, politikai veszély. De igazából mindegyik nagy nyelvi modell tud eszköz lenni arra, hogy valakinek a narratíváját közvetítse.

Úgyhogy a demokratikusabb világ irányába mind üzleti, mind társadalmi oldalról nem az vezet, hogy egy olyan modell nyerjen, aminek az értékeivel jobban egyetértek, hanem az, hogy ebből egy sokszereplős piac jöjjön létre, amiben sokféle modell van, és kialakul a modellek között egy verseny, mert ingyen elérhető most már nagyon sokféle modell.

Ennek adott egy újabb lökést most a DeepSeek is, de ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon hamar fog valaki csinálni majd egy ugyanilyen tudású, szintén ingyenes, akár ingyen hozzáférhető, de a kínai helyett például egy európai narratívát közvetítő modellt. És igazából ez benne a jó. A társadalom érdeke nem abban van, hogy az amerikai vagy a kínai narratívát hordozó modell győzzön, hanem hogy nagyon sokféle modell legyen, és legyen köztük verseny.

– Nagyon sok esetben tetten értük azt, hogy a kínaiak elég kreatívan értelmezik a licencjogot. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a DeepSeek teljesen originális fejlesztés, és nem részben ipari kémkedés eredménye?

– A mesterséges intelligencia területén az az izgalmas, hogy nagyon felgyorsultak az események, de a technológia nagyja bárki által elérhető tudományos publikációkban zajlik. A szédítő gyorsaságról tavaly nyáron volt egy személyes élményem: kijött egy új kutatási publikáció, ami újfajta algoritmust javasolt arra, hogy hogyan lehetne hatékonyabban képeket generálni. Majd pár nappal később megjelent a forráskód, ami ezt megvalósította, szintén ingyen hozzáférhetően, mert valaki ezt elolvasta és implementálta, ezután megint csak pár nappal később már le lehetett tölteni egy olyan ingyenes, közösség által fejlesztett szoftvert, ami ezt tudta, és pár héttel később pedig a fizetős szoftverekbe is beépült ez az új megoldás. Talán az OpenAI az egyetlen, aki a nevével ellentétben szinte semmit nem publikál, vagy nagyon keveset csak. A 60-as években az Intel, akkori nevén Fairchild Semiconductor marketingvezetője megfigyelte, hogy kétévente duplázódik az ugyanannyi dollárért eladott tranzisztoroknak a száma. Kétévente tudnak mindig duplázni és újra duplázni. Akkor 100 tranzisztor volt nagyjából egy mikrochipben. Gordon Moore volt ez az ember, és róla nevezték el Moore törvényét. Ha ez a jóslata akkor igaz, akkor most, mivel 60 év alatt 30-szor duplázott a technológia, a 100 darab tranzisztorból mára körülbelül 100 milliárdnak kellene lennie.

És így is lett, ha bemegyünk az almás boltba, akkor a 134 milliárd tranzisztorral rendelkező M2 Ultra processzoros Macintosh-t haza tudjuk vinni.

Az AI viszont, ahogy én is kutattam, nem ezen a pályán fejlődik, hanem ennél meredekebb a gyorsulás üteme. Összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatos kutatásokat és eredményeket, amiből az rajzolódott ki, hogy a főbb hajtóerejei a mesterséges intelligencia fejlődésének oda mutatnak, hogy jelenleg nagyjából évi 26-szoros az a tempó, ahogy fejlődik.

Azaz évente tudunk olyat, hogy ugyanazt a szintet huszonhatod áron érhetjük el, vagy 26-szor pontosabbat tudunk létrehozni ugyanannyi pénzért. Ez kétéves távon 650-szeres fejlődés, ami eddig soha nem látott tempó az emberiség történelmében.

És ez alapján én azt számolgattam, hogy ha valaki a ChatGPT négyesnek az egy-másfél évvel, majdnem két évvel ezelőtti színvonalát most valaki a kutatási költség huszadáért, huszonötödéért, tehát pontosan olyasmi összegért tudja megvalósítani, mint amennyibe a DeepSeek került, az nagyjából ezen a trendvonalon van rajta. Azaz van-e egy brutális, felfoghatatlan, emberi aggyal beláthatatlan fejlődési tempó, és az, hogy a DeepSeek 6 millió dollárból megcsinálta azt a modellt, ami körülbelül az egy évvel ezelőtti ChatGPT-vel pariban van nagyjából, az pont ennek a brutális fejlődésnek a visszaigazolása.

– De ha innen nézzük, hogy az új kínai AI rajta van ezen a vonalon, akkor valójában nem volt akkora meglepetés, hiszen csak egy korábbi modellel jött ki, ami pontosan ennek megfelelően olcsóbb. Akkor viszont nem értem ezt a nagy tőzsdei pánikot.

– Az ad okot pánikra, az a nagy kérdés merült fel, hogy amit készítenek 5 milliárd dollárból, annak egy éven belül az értéke a huszada lesz. Ez a dilemmája annak a típusú kutatásnak, amit az OpenAI is végez, meg a Google, vagy az Anthropic is.

Ezeket a nagy nyelvi modelleket ennyire drágán fejleszteni fontos és jó cél, csak sosem fog anyagilag megtérülni. Amiért a befektetők ennyi pénzt fektettek ezekbe az alapkutatásokat végző cégekbe, az az a hit volt, hogy a hármójuk közül valamelyik ezt meg fogja nyerni, és monopóliumként ez majd sokszorosan megtérül. De amit a DeepSeek példája mutat, az pontosan az, hogy a tavalyi eredményt újra szinte fillérekért el lehet érni.

Azonban, ha évről évre drasztikusan csökken a belépési küszöb, hogy valaki ugyanezzel foglalkozzon, akkor nem lesz monopólium, és az nem tudja kirabolni az emberiséget, akkor nem tud az OpenAI-ba, vagy a Microsoftba, vagy a Google-be, vagy az Anthropicba fektetett sok milliárd dollár sokszorosan megtérülni. És ez okozta az ijedtséget, hogy ezek a típusú befektetések, amit az alapmodell fejlesztésére fordítanak, valószínűleg sohasem fognak megtérülni. Viszont voltak olyan cégek, amiknek nem esett a részvényárfolyama. Ezek azok voltak, amelyek nem ezzel a típusú alapkutatással foglalkoznak, hanem csak használják a mesterséges intelligenciát.

Egy olyan cég, ami a mesterséges intelligenciát használva szolgáltatást fejleszt egy iparág számára, annak ez a legjobb dolog, ami történhet, hogy hirtelen a költségei, amiből az adott piaci szolgáltatását nyújtani tudja, leesett a huszadára, vagy századára, és le fog majd újra esni, és újra.

És ez azt jelenti, hogy valószínűleg a mesterséges intelligencia körül a nagy megtérülés nem az alapmodellek fejlesztésében lesz, hanem a mesterséges intelligencia modellek ipari, vagy kereskedelmi hasznosításában, azaz a megoldások készítésében.

– Én szőrösszívű kapitalistaként valóban kivonnám a pénzemet az alapkutatásból, viszont ennek az lenne a következménye, hogy lelassul vagy leáll maga a fejlesztés, nem lesznek újabb modellek.

– Igen, és nem. Biztos, hogy emiatt lesz tőkekivonás ezekből a nagyon nagy alapkutató cégekből. A másik oldalról viszont van egy Hugging Face nevű gyűjtőoldal, ahol mesterséges intelligencia modelleket lehet publikálni ingyen. Az a különlegessége ennek az oldalnak, hogy ma már több mint egymillió különböző mesterséges intelligencia modell érhető el ott ingyen, publikusan a közösségbe bedobva, és több mint 3 millió fejlesztő van ebben a közösségben, akik mesterséges intelligencia fejlesztéssel foglalkoznak valamilyen szinten. Tehát nem fog ettől leállni a folyamatos fejlődés, mert már nem néhány szakember, szűk kis csoportokban, elszigetelten viszi előre ezt a tudományágat, hanem nagyon széles fejlesztőbázisa lett, rengeteg ebbe beletanuló szakértővel, akik együtt hozzák az innovációkat és áttöréseket.

Valószínűleg, ha a három nagy játékos visszavesz a fejlesztési tempóból, és kevesebb pénzből gazdálkodva fejleszt újabb és újabb modelleket, akkor is brutális tempóban fog fejlődni ez a terület, de egy sokkal kiegyensúlyozottabb irányban.

Például az Nvidia részvényei azért estek, mert rájöttek a befektetők is, hogy ha nem fog tízmilliárdokat költeni a Google évente AI-hardverek beszerzésére, akkor az a pénz nem fog beáramlani az Nvidiához, így hosszú távon nem tudja azt a profitabilitást, bevételszintet az Nvidia biztosítani. Mert a másik nagy csavar a sztoriban az, hogy a kínaiak azért tudták 6 millió dollárból megoldani a saját fejlesztésüket, mert az amerikaiak blokkolták, hogy a legkorszerűbb chiptechnológiához hozzáférhessenek Kínában, ezért kénytelenek voltak a számukra elérhető, kevésbé fejlett technológiát használva dolgozni.

– Hogy állunk az AI karbonlábnyomával? Bizonyos hírek szerint a legnagyobb környezetterhelést jelenleg ez az iparág okozza.

– Ez nem igaz. A ChatGPT elkér tőlünk 4-5 dollárt 1 millió szótagnyi gondolkodásért. Azért egymillió szótagnyi gondolkodás az sok, tehát azt be lehet látni, hogy annyit olvasni vagy írni, vagy végiggondolni, az nagyon sok gondolkodás, és az pár dollárba kerül. Ez a bizonyos 26-szoros fejlődési tempó, ebben az is benne van, hogy ugyanazt a szintű gépi gondolkodást, amit egy évvel ezelőtt egy dollárnyi energiából tudtunk megcsinálni, azt mostanra kb. a tizedéből. Tehát van egy drasztikus csökkenése az egy egységnyi gondolkodásra eső energiaköltségnek. Az tény, hogy nagyon sok cég rengeteg üzleti alkalmazásban és nagyon sok gondolkodást használ, és ezek nagyon központosítottan, néhány adatközpontban jelentkeznek, és nem mindenkinek otthon a saját számítógépén.

Azaz az energiafelvétel is pontszerűen, központosítottan történik jelenleg. De ez elosztva több százmillió végfelhasználóra, ha mindenki emiatt fél wattal többet fogyasztana a saját háztartásában, mert helyben futtatná ezeket a programokat, észre sem vennénk a teljes energiafelhasználásban ennyi többletet.

Számokra fordítva: az OpenAI néhány százmillió dollárt költ áramra évente, így alig egy ezrelékét használja az Egyesült Államok összes energiafelhasználásának, valószínűleg a teljes AI iparág is kevesebb, mint egy százalékát összesen, miközben a bitcoin globális működése a teljes amerikai fogyasztáshoz képest 2,5-4 százalékot. Az AI rengeteg közvetlen hasznot hajt, többszázmillió embernek segítve naponta, míg a másikkal csak spekulálni lehet. Abba is gondoljunk bele, hogy ha egy emberrel gondolkodtatnánk egymillió szótagnyit, akkor több hétig kellene őt etetni, itatni, energiával ellátni, kiszolgálni az igényeit, feldolgozott élelmiszert az asztalára tenni. Könnyen belátható, hogy csak ez nagyságrendekkel több, mint pár dollár. Ilyen szempontból az egységnyi elvégzett munkára vetített lábnyom messze tört része minden másnak, ráadásul több gondolkodást tud az emberiség végezni, mint korábban. Ráadásul a modellek robbanásszerű fejlődésével, ami akkor is észvesztően gyors marad, ha vissza is vesznek kissé a tempóból, hamarosan eljutunk oda, hogy

minden eszközünkbe, számítógépünkbe, mobiltelefonunkba, hűtőnkbe előbb-utóbb beépül majd az a képesség, hogy helyben tudjon mesterséges intelligenciát futtatni, és így ez az áramfelhasználás sem feltétlenül fog hosszú ideig a nagy adatközpontokban maradni, hanem ennek egyre nagyobb része ki fog kerülni a kliensekhez.

Ilyen körei voltak már a technológiának, amikor hirtelen mindent szerverekre raktunk, aztán meg kiderült, hogy sokkal praktikusabb egyes programokat helyben futtatni, mert már helyben is tudjuk, hiszen olyan okosak a készülékeink. Tehát nem gondolom, hogy ennek a technológiának hosszú távon brutális kell, hogy legyen az energialábnyoma, pontosan a fejlődési tempója teszi lehetővé azt, hogy ez ne így legyen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Moldován András: Rengeteg fanyalogva számlákat tologató, papírt nyomtató ember munkáját a mesterséges intelligencia veszi át
A Cápák között megmondóembere szerint Európa lemarad azok mögött az országok mögött, ahol érték a munka, de a mesterséges intelligencia és a robotika mindent megváltoztat. Interjúnkból kiderül az is, miért lett újra cápa, és mekkora üzlet ez.


Az ismert üzletember egy év kihagyás után úgy döntött, visszatér a műsorba, ráadásul új könyve is megjelent Határtalan keretek címmel. Ez már bőven elég indokot szolgáltatott arra, hogy ismét interjút készítsek vele.

– Határtalan keretek című új könyvedben azt írod, a mesterséges intelligencia sokaknak el fogja venni a munkáját. Ez önmagában még nem olyan meglepő, a világ jelentős része fél ettől. Te viszont még azt is hozzá teszed, hogy örülsz ennek.

– Az elmúlt években kialakult egy olyan világ, ahol a munkavállalók szívességet tesznek a munkáltatónak azzal, hogy egyáltalán elmennek dolgozni. Amikor azon múlik, hogy kinyitom-e az üzletet, hogy egy nem túl tanult, nem túl felkészült személy bejön-e napi 30 ezerért hamburgert sütni vagy mosogatni, az szerintem a kapitalizmus megcsúfolása. Véleményem szerint a mesterséges intelligencia és a vele együtt fejlődő robotika ki fogja ezt váltani.

Nem kell majd több mosogató meg hamburgersütő, mert ezeket a feladatokat átveszik majd a humanoid robotok.

Az autógyárban már ma sincs szükség annyi dolgozóra, mint régen, mert robotok dolgoznak. Az emberek újból meg fogják becsülni, hogy van munkájuk és fizetésük, ha ismét küzdeni kell majd ezekért. Tisztelni fogják azokat, akik ezt adják, és nem játsszák a sértett mártírt, amiért dolgozniuk kell. És persze nincs "mindig" meg "soha", én se mindenkire mondom ezt, hanem csak látom, hogy a nyugati világ, különösen Európa elindult egy ilyen irányba és ennek eredményeként azt látom, hogy lemarad. Azok a népek, akik alázattal, tisztelettel, becsülettel sokat dolgoznak, előrébb járnak. Nézd meg Kínát. Nézd meg Dél-Koreát. Nézd meg, hogy 2017 óta hány százalék GDP növekedés volt az Egyesült Államokban és hány százalék Európában. Vagy mennyit költöttek Európával szemben ezek az országok adatközpontok létrehozására. A szakadék napról napra nő.

Hogy a politikusok ezt hogyan fogják kezelni, és hogy a sok 10 vagy 100 millió munkanélkülivel mit lehet kezdeni, az nagyon érdekes kérdés lesz.

Az előre látó politika talán ezért kezdte pedzegetni, hogy mindenki kapjon egy minimális, havi fix illetményt, ami azt fogja eredményezni, hogy tettre, munkára, harcra kész emberekből nyugdíjasokat csinálnak, ez pedig borzasztó.

– Nem tudom, mennyire lehet az általad sorolt országokat és Európát összehasonlítani.

– Szerintem túl messziről nézed. Közelről nézve a „city” pénzügyi részében az összes gyakornok heti 80 órát dolgozik. Halálra dolgozzák magukat. Este kilenckor sétálsz, és még mindenütt ég a villany az irodaházakban. Ugyanez van Japánban, Dél-Koreában. Kínában ketten alszanak egy ágyban, mert az egyik nappal dolgozik 12 órát, azután cserélnek. Európában pedig 32 és 35 órás munkahétről beszélünk. Ez nem megy. Ezt az MI ki fogja váltani.

Rengeteg fanyalogva számlákat tologató, papírt nyomtató ember helyett MI fogja végezni a munkát, és el kell menniük majd máshova dolgozni.

Akkor majd nem lesz hiány kertészből meg fagylaltosból, és visszabillen helyére a világ.

– Közben azt is írod a könyvedben, hogy az ember lehetőség szerint olyasmivel foglalkozzon, amihez van tehetsége.

– Pontosabban azt írom, hogy olyasmit csináljon, amivel boldog. Szerintem ez a fontos. És általában abban vagyunk boldogok, amit szeretünk csinálni. És talán az helyes, hogy azt szeretjük csinálni, amiben tehetségesek vagyunk.

– De mi van, ha mondjuk kellene egymillió fagylaltos, de csak 500 ezer olyan ember van, aki fagylaltos szeretne lenni?

– Nem lesz mindenki boldog. Ez hamis gondolat. Szerintem most sok kihívás előtt áll az emberiség, és ennek leginkább az az oka, hogy határtalanok lettek a keretek. Úgy gondolom, a szorosabb etikai, anyagi keretek között működő, jól szabályozott struktúrákban élő emberek jobban teljesítettek és teljesítenek még ma is. És még egyszer mondom: azokban az országokban, ahol sokat dolgoznak, ahol érték a munka, ott nem lettek határtalanok a keretek.

– Mert nem értelmezzük helyesen az asszertivitást, ahogy a könyvedben is írod?

– Nagyrészt. Az asszertivitás az önérdek érvényesítése, mások érdekének figyelembevétele mellett. Ezzel szemben a politikai korrektség korában az önérdek érvényesítése már nem lehet fontos, csak a másik érdekének a figyelembevétele. Na, ezek lettek a határtalan keretek.

Az én világomban az egyszemélyes vécére nem kell ráírni, hogy fiú vagy lány. Az egy egyszemélyes vécé.

Az emberek egyenlők. És nem három féle vécét kell csinálni három különböző nemnek, a férfinek, a nőnek meg a nem tudom milyennek. Hanem olyat, ahol egy ajtó mögött van egy vécé és mindenki bemehet. A sok wc előtt pedig az emberek együtt is tudnak kezet mosni.

– Nagyon szimpatikus, ahogy a tehetséget meghatározod a könyvedben.

– Tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult. De ami a legfontosabb: ez a definíció nem mondja azt, hogy a tehetségesnek nem kell tanulnia. Azt mondja, hogy nagyon sokat kell tanulnia, csak picit előnyben van.

De ha valaki kisebb tehetséggel többet tanul, akkor simán megelőzheti a tehetségesebbet, ha az lustább nála!

– Térjünk vissza a fagylaltoshoz: mit tehet az, aki nem tud elhelyezkedni abban, amiben tehetséges, mert mondjuk, nem kell annyi fagylaltos?

– A tehetség utat tör. Nézd meg, hogy a világ tele van olyan mélyről jövő emberekkel, akik hegedűművészek, operaénekesek, matematikusok lettek. Az igazi tehetség utat tör, és az igazi tehetségek megvalósítják az álmaikat!

– Neked miért fontos a könyvírás? Mit ad neked?

– Fiatalon ötévig újságíró voltam. Nekem öröm és boldogság, hogy írhatok! Örülök, hogy van egy kiadó, ami már a második kötetemet adja ki.

– A személyes branded szempontjából fontosnak érzed, hogy írsz?

– Igen, ez része a brandemnek. Két könyv, az azért már valami, nem? Ez így jó. Az előadásaim is jók, meg a videókurzus is, ez mind tudástranszfer, remélem értéket teremtek. A Cápák között is jó, mert az is én vagyok, és nagyon szeretem.

– Akkor beszéljünk a Cápákról. Miért mentél el, és ha már elmentél, miért jöttél vissza?

– Azért mentem el, mert volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy a műsor nagyon arról szól, mit mondok egy vállalkozónak, vagy mit nem. Hét éve csináltam, és úgy éreztem, hogy elég. Picit szereplőnek kezdtem érezni magamat. Eltelt egy év, felhívtak és megkérdezték, mit gondolok, hogy látom, néztem-e a műsort. Nyilván néztem és azt mondtam, hogy szerintem ez egy nagyon jó formátum. De kellene találni bele egy palit, aki kicsit vicces, aki kicsit mást mond, mint amit várnak. Több életet tudd vinni a cápák közötti kommunikációba. Ők erre azt felelték, hogy ez vagyok én.

Én pedig úgy voltam vele, hogy cápának lenni jó, és ha komolyan gondolják, és van egy új csapat, akkor boldogan visszajövök. Szeretek cápa lenni.

Most összeállt egy olyan társaság, akikkel én sosem szerepeltem még együtt. Wáberer György, Varga Sándor, Csillag Péter, Tóth Ildikó és én. Elképesztő emberek, olyan hét napot töltöttünk együtt, hogy elmondani nem tudom, milyen jó volt. Ezért jöttem vissza, és ameddig akarják, boldogan maradok. És soha többet nem mondok fel, az is biztos. Ha legközelebb nem vagyok benne a műsorban, akkor az azt jelenti, hogy kiraktak. Kétszer nem lehet felmondani, mert a másodiknál nincs visszaút.

– Üzletileg ez mennyire nagy buli? Hány olyan üzletet találtál, amire azt mondod, hogy ezért megérte benne lenni?

– Nekem abban a hét évadban, amiben eddig szerepeltem, összesen hét befektetésem valósult meg. Háromban a tulajdonrészemet jelentősnek nevezhető haszonnal eladtam, négyben megvan a tulajdonom, amit valamilyen módon növeltem is. Ha megengeded, szívesen elmondom, hogy ez a Molin AI, a Giggle, a WerMamba és a Suncity. Végtelenül izgalmas cégek. Hogy ez nagy üzlet-e, az relatív kérdés. Fiatal vállalkozásokról beszélünk, nagyon sokat fejlődtek, nagyon sokat nőttek. Ma már bőven 100 milliót meghaladó bevételű vállalatok, a semmiből. Szerintem még egy-két év és nyereségesek is lesznek! De persze, több olyan is volt, ami nem valósult meg. A műsorban az hangzott el, hogy beszállok, de aztán mégsem lett belőle semmi.

– Ennek mi az oka?

– A műsor összehozza a feleket, de mi nem tudjuk, ki jön be az ajtón, nincsen internetünk. Ott kell megítélni az egész helyzetet, az egész világot.

Mivel sok pénzről beszélünk, simán benne van, hogy később meggondolja magát az ember.

Például említhetném a Natuirti, ami első látásra szerelem volt. Egy fantasztikus vállalkozó, egy csodálatos ember. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy megvalósuljon, és mégsem tudott. Van olyan is, amikor a vállalkozó gondolja meg magát!

– A vállalkozások jövőjét is befolyásolja az MI. Ha elveszi a munkákat, akkor szerinted milyen területekre érdemes átképeznünk magunkat, milyen vállalkozásokat indítsunk? Például nagyon hosszú időn keresztül az informatikus volt az álomfoglalkozás, most pedig ők vannak a legnagyobb bajban.

– Igen, mert az eddigi 50 informatikus helyett elég lesz 1, aki kijavítja a kódokban azokat a hibákat, amiket az MI vétett. Viszont sok MI tervező mérnök kell. Az egyik szakma, ami biztonságban van, a villanyszerelő. Nem tudom elképzelni, hogy az elkövetkező 10-20 évben R2D2-k fogják behúzni a kábelt vagy megjavítani a lámpát.

Sok olyan kétkezi munka van, amit még hosszú ideig nem tud majd átvenni robot. És nyilván ez a szakmunkás szektor nagy részére igaz lehet.

De olyan masina biztos lesz, hogy kiválasztod 50 képből, milyen frizurát akarsz, sőt, lefényképez és javasol neked egy frizurát, bedugod a fejedet és 13 másodperc alatt levágja a hajadat. A bárban a pult mögött csak egy ember fog állni, és hat robot szolgálja ki az italt. Az MI egyszer ránéz a bárpultra, és onnantól fogva tudja majd, melyik ital hol van. A világ össze koktélja benne lesz a fejében, és mindent meg tud csinálni, ráadásul mindig és minden körülmények között pont ugyan úgy! Viszont az okos, gondolkodni képes embert sosem fogja helyettesíteni a valamire megtanítható mesterséges intelligencia!

– Az is nagy kérdés az MI-vel kapcsolatban, amiről sok szó esik mostanában, hogy szükség van-e még lexikális tudásra. Hiszen az MI mindenre tudja a választ.

– De ha nem szerzünk lexikális tudást, honnan fogjuk tudni, hogy mit kérdezzünk az MI-től? Most ott tartunk, hogy lesz két füles, amit ha felvesz egy spanyol meg egy magyar, érteni fogják egymást, és beszélgethetnek. Akkor minek kell nyelveket tanulni? Miért íratnak az egyetemek végén szakdolgozatot? Micsoda pazarlás! Az MI biztos jobbat ír. De ha nem tanulunk egyetemen, hogy fogjuk megmondani neki, milyen forrásokat használjon, és mi a kutatásunk célja? Felfedező nem lesz az MI! A világ nagyon izgalmas, de mostanában olyan gyorsan változik, hogy nem nagyon értjük! Soha nem volt még ilyen izgalmas az emberiség sorsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Letaglózó adat érkezett: A Végítélet Órája még soha nem állt ilyen közel az éjfélhez
A tudósok vészjósló bejelentést tettek. De miért pont most ugrott előre a mutató, és melyik fenyegetés a legsürgetőbb mind közül?


Vészjóslóan ketyeg az óra: már csak 85 másodperc van hátra a szimbolikus világvégéig. A Végítélet Órája január 27-én, kedden négy másodperccel került közelebb az éjfélhez, így már csak 85 másodpercet mutat. Ez a legközelebbi állás a mutató 1947-es bevezetése óta.

Az „éjfél” a globális katasztrófát jelképezi, az időt pedig a Bulletin of the Atomic Scientists tudósai állítják be minden évben.

A tudósok több tényezővel indokolták a döntést. Ezek között szerepel a nukleáris fegyverek, a klímaváltozás és a bomlasztó technológiák, például a mesterséges intelligencia kontrollálatlan terjedése által jelentett növekvő kockázat. Alexandra Bell, a szervezet elnök-vezérigazgatója szerint „minden másodperc számít, és fogy az időnk”. A helyzetet súlyosbítja a nemzetközi bizalom leépülése is. Daniel Holz, a tudományos és biztonsági testület elnöke hozzátette:

„a nagy országok még agresszívabbá, ellenségesebbé és nacionalistábbá váltak”.

Szerinte ez azért veszélyes, mert „ha a világ egy »mi kontra ők« típusú, zéró összegű játszmára bomlik, az növeli annak a valószínűségét, hogy mindannyian veszítünk”.

Az órát 1947-ben azért hozták létre, hogy felhívják a figyelmet a nukleáris háború veszélyeire. A hidegháború végén, 1991-ben állt a legtávolabb, 17 percre az éjféltől. Azóta a fenyegetések összetettebbé váltak, és 2010 óta a mutató csak előre mozdult. A helyzetet tovább élezi, hogy február 5-én lejár a New START, az utolsó amerikai–orosz stratégiai fegyverkorlátozási szerződés, és egyelőre nincs kilátásban új megállapodás.

A fizikai fenyegetések mellett egy másik válság is zajlik. A Nobel-békedíjas Maria Ressa szerint „információs Armageddonban élünk”, amelyet a hazugságokat a tényeknél gyorsabban terjesztő technológia hajt.

„Tények nélkül nincs igazság. Igazság nélkül nincs bizalom. Ezek nélkül pedig lehetetlen az a radikális együttműködés, amelyet ez a pillanat megkövetel. Nem tudunk megoldani olyan problémákat, amelyeknek a létezésében sem értünk egyet”

– figyelmeztetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Akár 10 millió háztartás éves vízfogyasztásával is felérhet az AI vízigénye
Sőt, a 2024 és 2030 között a szerverkapacitások bővítése évi 24–44 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával járhat, ami 5–10 millió új autó forgalomba helyezésével egyenértékű.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. november 12.



Egy új, a Nature Sustainability című tudományos folyóiratban közzétett kutatás számszerűsítette, milyen súlyos környezeti hatásokkal jár az AI-adatközpontok rohamos bővítése az Egyesült Államokban.

Az eredmények szerint 2024 és 2030 között a szerverkapacitások bővítése évi 24–44 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával járhat, ami 5–10 millió új autó forgalomba helyezésével egyenértékű.

A szakemberek „megdöbbentőnek” nevezték ezt a nagyságrendeket, ugyanakkor megoldási javaslatokat is felvázoltak: az adatközpontok helyszíneinek jobb megválasztásával, a megújuló energiaforrások használatával és a hűtés hatékonyabbá tételével a környezeti terhelés akár 70–85 százalékkal is csökkenthető.

A probléma globális: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ adatközpontjainak áramfogyasztása 2026-ra akár meg is duplázódhat. Az Egyesült Államokban a villamosenergia-igény növekedésének már most is közel felét az adatközpontok adják, az AI-ra fókuszáló létesítmények fogyasztása pedig a becslések szerint megnégyszereződhet. Ennek már kézzelfogható következményei vannak: az USA legnagyobb áramhálózatának egyik fontos kapacitásaukcióján rekordmagas árak alakultak ki a 2026–27-es időszakra, amiben a szakértők szerint kiemelt szerepet játszott az adatközpont-láz.

A most publikált tanulmány szerint a hatalmas lábnyom oka, hogy a villamosenergia-szektor dekarbonizációja önmagában nem tudja ellensúlyozni az AI-szektor rendkívül gyors növekedését. A nettó zéró kibocsátás eléréséhez a meglévő terveken felül további 28 gigawattnyi szél- vagy 43 gigawattnyi napenergiakapacitásra lenne szükség. A kutatás arra is rávilágít, hogy nem mindegy, hova telepítik az adatközpontokat. A szélenergiában gazdag államok, mint Texas, Montana vagy Nebraska kedvezőbbek, míg a vízhiányos régiók, például Arizona és Nevada kifejezetten kockázatosak.

A megoldást a technológiai fejlesztések is segíthetik, mint a fejlett folyadékhűtés, a szerverek jobb kihasználtsága és az okos ütemezés.

A szerverek hűtéséhez elképesztő mennyiségű, évente 731–1125 millió köbméter vízre is szükség van, ami 6–10 millió amerikai háztartás éves vízfogyasztásával egyenértékű

– írja a Gizmodo.

A vízlábnyom jelentős része közvetett, vagyis az áramtermeléshez kapcsolódik. Az iparág már keresi a válaszokat: a Microsoft például olyan új, vízmentes hűtési technológiát tesztel Arizonában és Wisconsinban, amely adatközpontonként évente több mint 125 millió liter vizet spórolhat meg. Más cégek, mint a Google, alternatív megoldásokkal, például tengervízzel hűtik egyes európai létesítményeiket.

Az amerikaiak már a saját bőrükön érzik az AI-adatközpontok térnyerésének árát: meredeken emelkednek a villanyszámlák, és egyre rosszabb a légszennyezettség helyzete.

A helyi közösségek és a techcégek között egyre több a konfliktus. Virginiában, az adatközpont-ipar fellegvárában például Loudoun megye megszüntette az automatikus engedélyezést, egy másik megyében pedig egy gigaprojekt bírósági akadályokba ütközött a lakossági ellenállás miatt. Ezzel szemben Nyugat-Virginiában a törvényhozás korlátozta a helyi önkormányzatok beleszólását, ami szintén heves tiltakozásokat váltott ki.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Hollywood kiborult az AI-színésznő miatt – Az alkotói „a következő Scarlett Johanssonnak” szánták, de már visszakoznak
A hús-vér művészek szerint Tilly Norwood megjelenése tönkreteheti a kreatív munkájukat. Az AI-karakter készítői cáfolnak, közben a szakértők szerint több forog kockán annál, hogy a sztárok egy része digitális lesz-e vagy sem.


Miután egy mesterséges intelligencia által létrehozott színésznő feltűnése komoly felháborodást váltott ki az amerikai filmiparban, a karakter alkotója – korábbi nyilatkozatait jelentősen újrakeretezve – közölte: nem akar vele embereket helyettesíteni. Hollywoodban ugyanakkor sokan kételkednek benne, hogy az AI-színésznő – és mindaz, ami vele elindulhat – tényleg érintetlenül hagyná a kreatív szakmát.

Ez a konfliktus újabb fejezet a filmipar és a technológia harcában. Az alkotók attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkájukat és kiszorítja őket. Kérdés, hogy ez mennyire érdekelné az embereket, ha sokkal több és gyorsabban készülő – művi, de megszólalásig élethű – tartalmat kapnának? A világ változik, és az AI-tartalmak fogyasztása nyilván egyre kevésbé hozza majd zavarba a nézőket.

Ki az a Tilly, aki miatt felfortyant a filmipar?

Tilly Norwood egy színészi ambíciókkal rendelkező fiatal nő, hullámos barna hajjal, finom vonásokkal, ellenállhatatlan mosollyal, de van egy kis gond: ezek egyike – ahogy ő maga sem – valódi, hanem a Particle6 lenyűgöző terméke. A londoni produkciós cég rajta kívül digitális effekteket, virtuális környezeteket, élethű generált videós tartalmakat és sok másfajta szolgáltatást kínál filmekhez és tévéműsorokhoz, de kérdés, hogy a szakmában indult közfelháborodás után akarnak-e még velük dolgozni a filmstúdiók. Kár lenne, ha nem, mert több szempontból is forradalmi vállalkozás, viszont a generált színésznő ötletével talán túl messzire mentek, ami egy életre hazavághatja a presztízsüket.

Ahogy azt mi is megírtuk, Tilly – pontosabban a digitális személy ötletgazdája – már több hollywoodi ügynökségnél „munkára jelentkezett”, de a szakma ellenségesen fogadja.

A közösségi médiában látható jelenléte alapján Tilly egy színészi karriert építő Z generációs influencer, aki a rumlis hálószobájáról, a reggel vett kávéról vagy éppen arról posztol, hogy imád fákat fotózni a közeli parkban. Az Instagramon megosztott, kezdetben életszerű pillanatok közé lassan promóciós videók vegyültek, bennük különböző ízelítőkkel, hogy Tilly milyen jól mutatna posztapokaliptikus fantasyban, hátborzongató thrillerben, futurisztikus katasztrófafilmben, kosztümös drámában vagy akár csak egy autóreklámban.

Nos, sokkolóan jól. A képkockák mindegyike látványos és hihető, Tillyről pedig konkrétan azt sugallják, hogy megfelelő generálással bármit, de tényleg bármit képes eljátszani.

„20 másodperc alatt szörnyekkel harcoltam, robbanások elől menekültem, eladtam neked egy autót, és majdnem Oscart nyertem. Egy nap munkája… szó szerint! Keress magadnak egy színésznőt, aki mindezt tudja” – hivalkodik az egyik kisvideóhoz írt posztban Tilly.

Az AI-színésznő oldalára feltöltött másik, „AI Commissioner” című promóvideó (amiben nem mellesleg 16 teljesen élethű AI-val generált személy szerepel) azt állítja, hogy a Particle6 rendszere képes minden tartalom előállítására, ami egy filmhez kell: több és jobb sztorit talál ki, mint az emberek, megírja a forgatókönyvet, legenerálja a helyszíneket és a kifinomult színészi játékot – ráadásul úgy, hogy mindez speciálisan a nézői igényekre optimalizálva születik meg, a főszerepben akár a „szomszéd-lány-vibe” miatt rendkívül szerethető Tilly Norwooddal. Összességében tehát arra utalnak, hogy velük nem lehet hibázni, a tőlük rendelt tartalom sikerre van ítélve – nyilván sokkal, de sokkal kevesebbért, mintha minden egyes feladatra embert vettek volna fel.

Pokolba kívánják az AI-val generált sztárt

A startup projektje lassan bontogatta a szárnyait – egészen múlt vasárnapig, amikor a Deadline a szeptember utolsó napjaiban rendezett Zürichi Filmfesztivál „Zurich Summit” konferenciáján bemutatkozó Tilly kapcsán megírta: már lehetnek olyan hollywoodi ügynökségek, amelyek szerződtetnék az AI-színésznőt. A lap szerint a stúdiók csendben nyitnának az AI-tartalmak felé, de az ügyből minden lett, csak csendes folytatás nem. Tilly Instagram-oldalán több száz dühös hozzászólás jelent meg – köztük ismert hollywoodi nevekkel.

Sophie Turner (Trónok harca) azt írta az egyik poszt alá, hogy „hűha… kösz, nem.”

Cameron Cowperthwaite (Fallout) szerint, amit lát, az „hihetetlenül meggondolatlan és őszintén szólva nyugtalanító. Remélem, minden elképzelhető – sőt, minden elképzelhetetlen – módon visszaüt.”

Ralph Ineson (Nosferatu) pedig csak kurtán odavetette, hogy „B****átok meg”.

A felháborodást látva először lekapcsolták a kommentelést az oldalon, majd megosztották a Particle6-ot alapító Eline Van Der Velden közleményét. Ebben a holland komika – akit arcról a legtöbben a Miss Holland című vígjátéksorozatból ismerhetnek, de jó ideje már csak producerként tevékenykedik – azzal próbálja megvédeni Tillyt, hogy ő „nem egy emberi lény helyettesítője, hanem egy alkotói munka, egy műalkotás. Mint előtte sok más művészeti forma, ő is beszélgetéseket indít el, és ez önmagában mutatja a kreativitás erejét.”

A vállalatvezető hangsúlyozza, hogy nem a humán színészek alternatívájaként kezeli a mesterséges intelligenciát, hanem „egy új festőecsetként”.

„Ugyanúgy, ahogy az animáció, a bábjáték vagy a CGI új lehetőségeket nyitott – anélkül, hogy elvette volna az élő színjátszás értékét – az AI is egy új módot ad a kezünkbe” a történetmesélésre. Van Der Velden hozzáteszi: ő maga is színész, és úgy látja, „semmi – legkevésbé egy mesterséges karakter – nem veheti el az emberi előadás mesterségét és örömét”. Tilly pedig ugyanolyan munka eredménye, „mint amikor valaki lerajzol egy karaktert, megír egy szerepet vagy játszik egy előadásban”. A cégalapító leszögezte, hogy sok idő, szakértelem és kísérletezés kell ahhoz, hogy egy ilyen figura életre keljen.

„Úgy gondolom, a mesterséges karaktereket a saját műfajuk alapján kell megítélni, a saját értékeik szerint, nem pedig közvetlenül az emberi színészekhez hasonlítva. Minden művészeti formának megvan a helye, és mindegyik értékes lehet a maga egyediségével. Remélem, az AI-t be tudjuk fogadni a művészet nagy családjába: egy új lehetőségként, amellyel kifejezhetjük magunkat a színház, a film, a festészet, a zene és számtalan más mellett. Ha minden alkotási formát ünneplünk, akkor új hangok, új történetek és új kapcsolódási lehetőségek előtt tárjuk ki az ajtót” – írja Van Der Velden.

Hollywood nem osztja a lelkesedést a generatív AI iránt

Sok színész – messze nem alaptalanul – úgy látja, hogy a Tillyhez hasonló karakterek az ő munkájukból születnek, hiszen minden generatív AI-modellt emberek által készített tartalmak segítségével tanítanak be. Éppen ezért a művészek évek óta kongatják a vészharangot, hogy nincs rendjén, ha a fejlesztők az ő engedélyük – és pláne fizetség – nélkül használják fel az arcukat, játékukat, hangjukat az AI-modellek tréningjére.

Mara Wilson (Mrs. Doubtfire) a cég szemébe is vágta egy kommentben, hogy „ezt nem ti készítettétek. Százak – valódi dolgozók, valódi fotósok, operatőrök – hozták létre. Ti elvettétek a munkájukat, és úgy tesztek, mintha a tiétek lenne.”

A művészek ellenséges hozzáállása nem újkeletű, olyannyira nem, hogy a 2023-as hollywoodi sztrájkokat részben már a mesterséges intelligencia körül alakuló félelmek motiválták. A szakszervezetek akkor olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek védelmet biztosítanak számukra az AI felhasználásával szemben. Ezek a szerződések ugyanakkor nem tudják megakadályozni, hogy mások (vagyis nem a megállapodást aláíró filmstúdiók) AI-eszközökkel hozzanak létre emberi színészek játékára emlékeztető tartalmakat.

A technológia nem csak a művészeknek okoz fejtörést, hanem a nagy médiacégeknek is, akik több pert indítottak AI-vállalatok ellen. A Disney és az Universal például a Midjourney képgeneráló platformnak ment neki, mondván, a fejlesztők engedély nélkül használták fel a tartalmaikat a modell betanítására. Azt állították, a Midjourney jogtalanul készített másolatokat a közkedvelt karaktereikről, például Bart Simpsonról vagy Wall-E-ről. A Warner Bros. nemrég hasonló okokból indított eljárást a vállalat ellen.

Ennél is frissebb ügy a szeptember utolsó napján kiadott Sora 2 videógenerátor, amelyről az OpenAI a Wall Street Journal szerint előre jelezte a stúdióknak és ügynökségeknek, hogy tartalmazhat szerzői jog védelme alá eső anyagokat. Ezzel kapcsolatban Varun Shetty, a cég médiapartnerségekért felelős vezetője azt állította a CNN-nek, hogy együttműködnek a jogtulajdonosokkal, hiszen meg akarják érteni, hogy ők „miként szeretnék viszontlátni a tartalmaikat” az AI-ökoszisztémában, „beleértve a Sorát is”.

Az OpenAI szerint egyébként a Sora előre blokkolja az olyan AI által generált videókat, amelyek élő művészek stílusát utánozzák, és lehetőséget ad a közszereplőknek arra, hogy letiltsák arcképük újbóli megjelenítését a technológián keresztül.

De miért szült ennyi indulatot az AI-színésznő?

Mivel Tilly Norwood a sokadik olyan AI-val generált karakter a közösségi médiában, akiről könnyű elhinni, hogy valós személy, szokatlan lehet a felé irányuló indulat. A korábbi esetek legfeljebb meghökkenést váltottak ki, komoly botrányt nem.

Aitana López virtuális mesterséges intelligencia modellt például egy ismert színész is merész üzenetekkel bombázta és randizni hívta, mire a kreatív csapat tisztázta a helyzetet, megígérve, hogy nem hozzák nyilvánosságra a híresség nevét és az üzenetek tartalmát.

A valósághű képek miatt szintén sokan hittek Milla Sofia létezésében, holott a finn „világutazó” és „divatikon” (aki újabban énekes is) profilján szintén csak és kizárólag generatív AI-val előállított tartalmak szerepelnek.

Tanulságos továbbá Kenza Layli sikere, hiszen az AI-influencert nem az illúzió kedvéért, hanem küldetéstudatból hozta létre a Phoenix AI. Azt akarták, hogy legyen a digitális térben egy karakter, „aki” a marokkói nőiességet képviseli, ultraglamúros, elegáns stílusban. A cél egyfajta kulturális reprezentáció volt, de sokan valódi személyként kezelték.

Tilly Norwood sokban nem különbözik ezektől a karakterektől – már ha maradunk annál az analógiánál, hogy López, Sofia és Layli szintén munkát (ez esetben figyelmet) vonhat el élő tartalomgyártóktól.

A Particle6 digitális színésznőjét valószínűleg azért övezi jóval nagyobb felháborodás, mert új plafont tör át: eddig csak emberek által játszott szerepeket orozhat el, ráadásul – ha hiszünk a produkciós cég magabiztos kampányának – úgy, hogy esélyt sem ad az élő színészeknek, hiszen „bármit” el tud játszani.

A SAG-AFTRA amerikai színészszakszervezet éppen ezért visszautasítja az „AI-színészek” ötletét, és Tilly Norwood feltűnésével közleményben emlékeztette a producereket a korábbi sztrájkok lezárásakor aláírt szerződéses kötelezettségekre, amelyek előírják, hogy szintetikus szereplőt csak akkor lehet alkalmazni, ha ezt előre egyeztetik a szakszervezettel.

„Ez nem old meg semmilyen ‘problémát’ — inkább új problémát teremt: ellopott előadások felhasználását, amelyek kiszorítják a színészeket a munkából, veszélyeztetik a megélhetésüket, és leértékelik az emberi művészetet” — írja a szervezet, hangsúlyozva, hogy kifejezetten elítélik „a szintetikus előadók” ötletét.

Hozzátették: az alkotás emberközpontú, „és annak is kell maradnia”.

„Hogy világos legyen: ‘Tilly Norwood’ nem színész, hanem egy számítógépes program által létrehozott karakter, amelyet számtalan profi előadó munkáján képeztek ki — engedély és díjazás nélkül. Nincs élettapasztalata, amiből meríthetne, nincs érzelme, és ahogy eddig láttuk, a közönség nem érdeklődik az olyan számítógépes tartalom iránt, amelynek nincs köze az emberi tapasztalatokhoz” — fejtegeti a SAG-AFTRA.

A 160 ezer előadóművészt képviselő szervezet tiltakozása azt követően jelent meg, hogy Eline Van der Velden a zürichi konferencián kijelentette: az általa létrehozott Tilly Norwood akár már „a következő hónapokban” ügynökségi szerződést kaphat. A cégvezető korábban sem idegenkedett a nagy szavaktól a projekt kapcsán: egy júliusi interjúban például úgy fogalmazott,

„azt akarjuk, hogy Tilly legyen a következő Scarlett Johansson vagy Natalie Portman.”

A Particle6 célkitűzését, valamint annak esélyét, hogy a cég AI-színésznője valódi sikert arathat, Yves Bergquist, a Dél-Kaliforniai Egyetem Szórakoztatóipari Technológiai Központjának mesterséges intelligenciával foglalkozó igazgatója nemes egyszerűséggel „badarságnak” nevezte. A szakértő a Reutersnek nyilatkozva közölte: persze teljesen érthető, hogy Tilly megjelenését „idegesség és félelem” övezi, de szerinte nem kell attól tartani, hogy a tehetséges embereket digitális karakterre cseréli a filmipar.

A vezető filmesekkel és stúdióvezetőkkel napi kapcsolatban lévő Bergquist azt állítja, a szakma „komoly embereit” egyáltalán nem érdekli a teljesen szintetikus karakterek fejlesztése.

Van der Velden korábban hangoztatott analógiájára reagálva pedig azt mondta: Scarlett Johanssonnak például azért van rajongótábora, mert „Scarlett Johansson egy személy”, vagyis aki nem élő ember, az ebben a szakmában nem válhat népszerűvé, következésképp nem lesz belőle sztár, így csak miatta senki nem ülne be egy filmre – magyarul nem éri meg „foglalkoztatni”.

Rendben, de mi tesz az AI azokkal a filmesekkel, akik nem világsztárok? Az Oxfordi Saïd Business School 2025‑ös előrejelzése arra számít, hogy a generatív text‑to‑video AI-modellek gyors ütemben válnak mainstreammé. A stúdiók, ha főszereplők generálásra nem is, de elő- és utómunka folyamatokba, többek között háttérszereplők vagy statiszták generálására, látványtervezésre és világteremtésre mindenképpen be fogják vetni az AI-eszközöket.

Az elemzés kitér arra is, hogy a stúdiók ún. „szintetikus közönségmodelleket” fognak használni a forgatókönyvek és marketingötletek tesztelésére, ami felgyorsíthatja az ötletek piacra juttatását.

Tilly döbbenetesen élethű – Így csinálták

Az AI-színésznő karakterét a Particle6 AI‑stúdiója, a Xicoia hozta létre, és első szerepe a fentebb írt „AI Commissioner” című szkeccs volt, amelyet tíz különböző AI‑szoftver felhasználásával állítottak össze, és a forgatókönyv is ChatGPT‑vel készült. A vállalat a saját fejlesztésű DeepFame avatar‑motorra építi AI‑szereplőit. Ez a rendszer „teljes háttértörténetekkel, különálló hangokkal, fejlődő narratív ívekkel és teljesen kidolgozott személyiségekkel” ruházza fel a digitális karaktereket, akik képesek rögtönözve beszélni, monológokat előadni, trendekre valós időben reagálni, és a különböző platformok közönségéhez igazítani a hangulatukat. A cég egy rajongói interakciós platformmal együtt fejleszti ezeket az avatárokat, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki a nézőkkel.

Az AI megoldások a gyártás minden fázisában jelen vannak: az AI‑vezérelt forgatókönyv‑generálástól a képi megvalósításig, amiről a cég honlapja azt állítja, hogy akár 90 százalékkal csökkentheti a gyártási költségeket – szerintük a kreativitás vagy a minőség beáldozása nélkül.

A Particle6 a 2015‑ös alapítása óta több műfajban készített tartalmakat. Dolgoztak a Miss Holland című BBC Three‑sorozaton, a Hearst Networks számára gyártott True Crime Secrets, vagy a Sky Kids gyerekcsatornának készült Look See Wow! műsorokon.

A weboldalon felsorolt ügyfeleik között olyan platformok szerepelnek, mint az Apple TV+, a BBC, a Daily Mail és az Amazon Prime Video, szóval a szakmában ismert és foglalkoztatott produkciós cégről van szó.

Mindez azt jelzi, hogy a művészek tiltakozása ellenére az AI‑alapú szolgáltatásokat reklámokban, sorozatokban és online kampányokban is alkalmazzák. A Tillyt is alkotó Xicoia stúdió pedig a tervek szerint több mint 40 AI‑szereplőt hoz létre, akik egy közös univerzumban fognak „élni”, és hatással lesznek egymás történeteire.

De a Televisual és IBC beszámolói szerint a Particle6 nem csupán új AI-karakterek megalkotásán dolgozik. A Xicoia csapata együttműködik „több olyan hollywoodi sztárral” – akik fiatalabb vagy mai önmaguk digitális verzióiként akarnak megjelenni a képernyőn, dolgozik legendás előadók hagyatékának megidézésén, sőt, valós időben válaszoló online személyiségek generálásán is, ami magában hordozza az „élő” fellépések és a merchandising lehetőségét.

A technológia nem mellesleg alkalmas lehet filmelőzetesek és reklámfilmek készítésére, természetfilmes montázsok és szimulált természeti környezetek létrehozására, összeomlások vagy különböző ütközések effektjeinek realisztikus megjelenítésére, illetve történelmi események rekonstruálására.

Összességében tehát nem csak AI-színészek építésével, hanem széleskörű audiovizuális megoldásokkal foglalkoznak, ami – akárhogy igyekeznek mosakodni – valóban hatással lesz az emberi munkára. Ezt, még a botrány kitörése előtt, Van der Velden sem tagadta, sőt, kifejtette, hogy a cég koncepciója szerint a jövő sztárjai szintetikusak lesznek, „soha nem fáradnak el, nem öregszenek és kapcsolatba léphetnek a rajongókkal”. Ezzel együtt a vállalat azt kommunikálja, hogy a siker kulcsa valójában nem a technológiának, hanem a mögötte álló történetmesélőknek köszönhető.

Árulkodó AI-tendenciák a videójáték-fejlesztésben

Bár a fejlesztők és a mesterséges intelligenciával dolgozó produkciós vállalatok szeretnek gyökeresen mást kommunikálni, az emberi szerepek valóban visszaszorulhatnak az AI-technológia terjedésével. A videójáték-iparban már korábban megtörténtek, vagy jelenleg is zajlanak olyan folyamatok, amelyektől a filmművészek mostanában igyekeznek megmenekülni.

A gaming iparág különböző munkafolyamatai – mint a karaktertervezés, a világépítés vagy a kódolás területe – gyakorlatilag már átestek az automatizálás és az ún. augmentálás jelenségén. Előbbi akkor történik, amikor az AI emberi beavatkozás nélkül hajt végre feladatot, az utóbbi pedig kiegészíti az embert.

Egy a TechCrunch által idézett 2015 és 2022 közötti munkaerőpiaci vizsgálat azt találta, hogy a technológiai szektorban akár a feladatok 56 százalékát automatizálhatja vagy augmentálhatja a mesterséges intelligencia.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy bár új munkahelyeket – például AI‑biztonsági vagy etikai szakértők – valóban eredményezhet, a technológia terjedése napjainkban inkább elbocsátásokhoz vezet. Az elemzés rámutat, hogy a videójáték‑fejlesztésben dolgozó grafikusok és programozók nagyon is érintettek, hiszen az AI képes kódot írni vagy karaktermodelleket generálni. És miközben a filmesek a mesterséges sztárok miatt tiltakoznak, érdemes lenne jobban odafigyelni egy sor más kapcsolódó, csak éppen technológiai szakmára, amelyek – a gamingben látottakhoz hasonlóan – kikopnak a mindennapokból. És ezeknek az alkotóknak az eltűnését a nézők már most sem veszik észre, hiszen nekik csak a végeredmény: a minél több és minél látványosabb produkció fogyasztása fontos. Félő, hogy idővel mindegy lesz nekik az is, vajon hús-vér színészt, vagy egy színész digitális mását nézik a képernyőn.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk