KULT
A Rovatból

X-Faktor, 1. élő show: ByeAlex Freddy Krueger pulcsijában érkezett, Csobot Adél megkopasztott egy paradicsommadarat

Mardoll pedig pudlifejű ősasszonynak öltözött, de szerencsére jó éneklésből sem volt hiány. Kritika.


Ezt is megértük: elérkezett az első élő adás. Innentől felgyorsulnak az események, hiszen rögtön négyen ki is esnek, és a döntővel együtt mindösszesen csak öt élő adás lesz. Pozitívum, hogy ezek szerint a műsor készítői nem babonásak, mert akárhogy is számolom, az előválogatókkal együtt összesen 13 adás jön ki.

Annyira lefoglalt minket, hogy melyik tehetséges versenyző jut tovább és esik ki, hogy elfeledkeztünk egy nyugtalanító tényről:

a mentorok Miller Dávidot is magukkal vitték az élő showba.

Amúgy Miller Dávidot eddig kedveltem, de most dalra fakadt. Persze könnyű neki dalra fakadni, nem fogják kiejteni, és még szék sem kell hozzá.

Jó, csak gonoszkodok, Dávid nem énekel rosszul, és ha Istenes Bence és Csobot Adél promózhatta a válogatóban a Sowiesót, akkor ennyi Dávidnak is jár. A nagy bevonulás közben azon töprengtem, ki lehet a pudlinak öltözött versenyző. Aztán rájöttem: Mardoll, ki más.

A mentorok is úgy öltöztek fel, mint akiknek az éjszaka közepén atomtámadás érte a gardróbját, hetekig pucéran voltak kénytelenek járni, és most már mindegy nekik, mit, csak ruhát kapjanak.

Alexet talán a kedvenc filmjei ihlették meg: Grindelwald hajában és Freddy Krueger pulcsijában érkezett. Adél dzsinn lány frizurát csináltatott és megkopasztott egy paradicsommadarat, csodálom is, hogy a környezettudatos Peti szó nélkül hagyta.

Persze ő is figyelemre méltó öltözetben érkezett, Harry Potterbe oltott Kőhalmi Zoliként vonult be, de nekem még Dexter is eszembe jutott róla, a feltaláló kölyök. Laci volt a legvisszafogottabb, szerintem belátta, a mentor csapat elérte az őrületnek azt a fokát, hogy már csak a normalitással lehet kitűnni onnan.

A Harmonies kezdte a műsort. Amúgy az adás este 8-tól negyed 1-ig tartott, ami csak egy dolgot jelenthetett: bitang hosszú felvezető kisfilmeket (és sok reklámot).

Sajnos az egyes produkciók egyelőre nem elérhetőek az RTL hivatalos felületein, kénytelenek vagytok beérni a felvezető videóval, illetve kutakodni az internet bugyraiban.

Dua Lipa If You Don’t Wanna See Me című számát énekelték, picit beidézve Whitney Hustont is. Nem tudom, hogy csinálja ez a három lány, de miközben az este (és a verseny) során alig volt olyan énekes, aki ne betlizett volna, ők mindig tisztán énekelnek, még három szólamban is. A lányok természetesen széket kaptak.

A reklámszünetben teleszórták a színpadot dinókkal, és érkezett Mardoll, akiről kiderült, mégsem pudlinak öltözött, hanem ősasszonynak. (Gondolom, ez nem az a műsor és produkció, ahol értelme volna rámutatni, hogy a dinoszauruszoknak semmi köze az ősemberekhez.) Egyébként a dal (bár még mindig zavarban vagyok, amikor egy rapszámot dalnak nevezünk) fent van a youtube-on, angolul tudóknak ott a szöveg is.

Könyvdarálóknak nem ajánlom.

Legyen elég annyi, a „go full in, hit my tonsils” (kb. told fel a mandulámig) sor nem a gégészet szépségeire próbál rávilágítani.

Mardoll-lal kapcsolatban dilemmáztam, nem tudtam eldönteni, hogy ő egy nagyon érzékeny művész, akinek sok gondolata van a világról, vagy egyszerűen csak zizi. Most az utóbbira hajlok, de az biztos, hogy neki színpadon a helye. Nem feltétlenül azon a színpadon, ami előtt én ülök (esetleg állok), de színpadra született, az biztos. Nem meglepő, hogy leült.

Nagy Regina színpadra lépése előtt Peti hosszú monológot tartott arról, hogy a kommentelőknek bele kéne gondolniuk, miket írkálnak adott esetben gyerekeknek. Tök igaza van, de mind tudjuk, hogy teljesen reménytelen.

Viszont én is önkorrekciót tartok. Nekem Regina eddig nem tetszett annyira, mert hát szép hangja van, aranyos, de a Szécsi Pál dalok éneklése annyira nem tudott lázba hozni.

Na de most! A Nem vagy te Néró című dalt énekelte, amit valaha Késmárky Marika vitte sikerre (tudom, fogalmatok sincs, ki ő, guglizzatok rá), de Reginának olyan jól állt, mintha direkt neki írták volna. Magabiztos természeteséggel mozgott a színpadon. Le a kalappal, Marót Viki aggódhat, új retro királynő van születőben. (Regina produkcióját néztem újra a legtöbbször ebből az adásból.)

Három erős produkcióval indult tehát a show. Ekkor jött Roland, akiről Alex elmondta, nem alakult ki még a zenei egyénisége. Azt is felvetette, hogy Roland nem popénekes, inkább az alternatív stílusok illenek hozzá.

Ennek ellenére Justin Biebert adott neki, ami minden, csak nem alternatív. A korábbi versenyzőkhöz képest nem volt meggyőző, nem érdemelt (és nem is kapott) széket. Roland a felvezető kisfilmben elmondta, hogy nagyon megviselte a stressz, például köhögést okozott nála. Laci szerint alighanem az előadásán is ez érződött.

Imi Plaza az egyik kedvencem a műsorban, mert Mardoll mellett a másik nagy bohóc (jó értelemben), aki képes hatalmas show-t csinálni. Laci nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy elsüssön egy poént. Még a válogatón felvetette Iminek, hogy a Modern Talking You My Heart You my Soulját kellene elénekelnie – és lőn.

Petinek ez a poén nem esett le, teljesen értetlenül állt azelőtt, hogy miért ezt a dalt választották.

Amúgy kicsit én is csodálkoztam a dalválasztáson, mert Laci a mentorházban pont azt kifogásolta Imi produkciójában, hogy elhitte magáról, nagy énekes, miközben nem az. És bár a Modern Talking azon együttesek közé tartozik, akikre ma már nem vagyok büszke (mármint hogy anno rajongtam értük), azt nem lehet elvitatni, hogy Thomas Anders nagyszerű énekes, impozáns hangterjedelemmel.

Iminek viszont a fejhangok nem mentek zökkenőmentesen.

Bár nem mondták ki egyértelműen, félmondatokból azt szűrtem le, hogy magától Imi sosem énekelte volna el ezt a számot, és lehet, Laci jobban tette volna, ha hagyja a versenyzőjét a saját ízlése után menni. Nem sikerült jól a produkció, annak ellenére, hogy Imi nagyon szerethető figura, és remekül áll neki a színpad.

Nem biztos, hogy az éneklés az ő útja. Én az RTL potentátjai helyében kipróbálnám műsorvezetőként, simán el tudnám képzelni egy Talk Show hostjaként, ahol az is belefér, hogy néha dalra fakad – még Friderikusz is próbálkozott ilyesmivel, és az ő karrierje sem roppant bele, pedig... Végül csak Lacitól és Alextől kapott volna széket, így a veszélyzónába került.

Nem úgy, mint Mehringer Marci, akit eddig is nagyon szerettem, de most még jobban a szívembe zártam. A bevezető videójában ugyanis pár pillanatra felvillant egy home video, amin Marci kisfiúként Cseh Tamást énekelt. Nem tudom, Alex, olvasod-e ezt, de amióta vannak magyar zenei tehetségkutatók, azt várom, hogy valaki Cseh Tamást énekeljen.

Ha netán meglépnétek ezt, ígérem, hogy életemben először fogok sms-ben szavazni.

Mivel Marci most AWS-t énekelt, így érthetően nem is szavaztam (igaz, nem is volt rá szüksége, hiszen leült és fel sem állt a műsor végéig). Nekem azzal együtt tetszett az előadás, hogy az AWS munkássága eddig nem szippantott be. 4 igent kapott.

A Beneath My Skin előadása sajnos nem volt ilyen sikeres, ahogy meg is jegyezték a mentorok, szétesett a produkció. Nem kaptak széket.

Paulina is az évad legnagyobb felfedezettjei közé tartozik. Most is saját dalt hozott, ami a mentorokat megosztotta, nekem bejött. Szegény Paulinát felültették a magasba, talán ez is hozzájárult, hogy nem tudott olyan felszabadultan énekelni, ahogy kellett volna.

De még így is sokkal jobban vinni tudott magával, mint Mardoll vagy a Beneath My Skin.

Ennek a dalnak van már klipje, ezért ha az X-Faktoros produkciót nem is, a videót megnézhetitek.

Szerencsére a mentorok is úgy gondolták, hogy a kis megingás ellenére is széken a helye a lánynak, hiszen az egyik legjobb énekes és dalszerző a mezőnyben, így leülhetett. Viszont ezzel elérkezett az első helycsere ideje. Mivel mind a négy szék foglalt volt, a nézők szavazhattak, ki álljon fel. A Harmonies került a veszélyzónába.

A Palace sosem volt a kedvencem, és most sem lett az. Az általuk képviselt cukirock (vagy popmetal) alapjában véve sosem jött be. Vannak olyan átütő erejű előadók, akiktől még ezt is elfogadom (pl. Bon Jovi), de a Palace nálam nem ez a kategória. Talán Alex fogalmazta meg a legjobban: „A rock and rollhoz nem tej és kakaó kell, hanem vodka”. Word.

Szerencsére senkit nem érdekel, hogy én mit gondolok, a mentoroknak tetszettek a srácok. Laci odáig ment, hogy akár a döntőben is ott lenne a helyük. (Spoiler: ennek ellenére nem kaptak széket, és nem lesznek ott a döntőben, mert kiestek.)

Ne is vesztegessünk rájuk több szót, hiszen jött Kamilla, és leénekelte a fejünket. Pedig Lady Gaga is azon előadók egyike, akinek a dalaival rendszeresen elvéreznek a zenei tehetségkutatókban. De Kamilla kész, érett előadó, akinek nem kell semmi, csak egy színpad, egy mikrofon és a hangja, hogy varázsoljon. Ami ritka:

kicsit úgy tűnik, az összes mentor benne látja az idei X-Faktor győztesét.

Mardollt váltotta a székeken.

Alee kicsit éneklősre váltott. Bevallom, én nem érzem, hogy annyira más lett volna ez a produkciója, mint a Nincsen gond és egyetértek Adéllal, aki úgy érezte, hogy ennél volt már sokkal átütőbb is a srác.

Ezzel együtt szerethető, múlt heti klipje is már 650 000 feletti megtekintésnél tart. Drukkolok neki. Regina helyére ülhetett le.

Tabatabai Flóra lépett színpadra utoljára, aki a mentorok szerint önmagához képest gyengébb volt, de még így is elég jó ahhoz, hogy leülhessen. (Az éneklés után megtudhattuk Alextől, hogy Flóra betegeskedett a felkészülés alatt.)

A nézők meglepő módon Kamillát állították fel.

Így már biztos volt:

Paulina, Flóra, Alee és Marci ott lesz a második élő show-ban. Ezután Ruszó Tibi énekelt nekünk egyet – nagyon jól énekel a srác, megérdemelne valami jó dalt is a tucattermék szerelmes ömlengés helyett –, majd Dávid lezárta a szavazást.

A szavazás nem hozott nagy drámát. Bár sajnálom, hogy búcsút kell mondanunk Imi Plázának, de be kell látnom, a továbbjutottak közül senkit nem cserélnék le rá. Elköszöntünk Rolandtól, akinek talán még sok az X-Faktor, de reméljük, nem adja fel.

Szegény Adél járt a legrosszabbul a mentorok közül, hiszen a Palace és a Beneath My Skin is kiesett – de hát a zenekarok sosem tartozott a legnépszerűbb kategóriák közé. Arccal a jövő szombat felé!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.


Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.

Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.

Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.

Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.

A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.

„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.

Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.

A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nulla forint állami támogatást kapott a 95 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a jubileumi évadára
A hivatalos indoklás szerint a jubileumi évadra benyújtott szakmai koncepció nem volt megfelelő. Botka László, Szeged polgármestere szerint a döntés méltánytalan és elfogadhatatlan az elmúlt időszak botrányait tekintve.


„Szakmailag nem kellően megalapozott” – ezzel az indoklással utasította el a Nemzeti Kulturális Alap pályázatait lebonyolító Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatási kérelmét.

A fesztivál 2026-os, jubileumi 95. évadára nyújtották be a pályázatot. Az elutasításról szóló, hétfőn elküldött levélben a következő indoklás szerepel:

„Jelen kérelem most nem részesül támogatásban, mivel a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak.”

A döntésről szóló értesítést Botka László, Szeged polgármestere hozta nyilvánosságra a Facebookon.

„0 forint. A Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése szerint ennyit ér ma Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az indoklás: »szakmailag nem kellően megalapozott«.

80 ezer néző bizalma. Több mint 1,1 milliárd forint bevétel egyetlen év alatt. Több száz művész és szakember munkája. És ezzel szemben áll egy anonim döntőbizottság ítélete” – írta a polgármester.

Botka szerint méltánytalan és elfogadhatatlan, hogy „miközben az elmúlt időszak botrányai világosan megmutatták, milyen szempontok alapján vándorolnak kulturális milliárdok, Szegedet »szakmai hiányosságokra« hivatkozva zárják ki a támogatásból”.

A polgármester közölte, hogy a támogatás nélkül is megrendezik az eseményt, amit az ország legnagyobb és legszebb szabadtéri színházi fesztiváljának nevezett.

Az utóbbi hetekben számos kritika érte a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztásait. Először Molnár Áron színész hívta fel a figyelmet arra, hogy egy ideiglenes NKA-kollégium mintegy 17 milliárd forintot osztott szét a választások előtt. Szerinte a kedvezményezettek között számos, a Fideszhez köthető vagy a párt kampányában szerepet vállaló előadó volt.

A botrány hatására sorra mondtak le az NKA bizottságainak tagjai, köztük Bús Balázs alelnök, valamint Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila.

A kialakult helyzetre reagálva az új kormányzat részéről Tarr Zoltán, a TISZA Párt elnökségi tagja hétfőn már arról beszélt, hogy véget vetnek a pártszimpátia alapú pénzosztásnak, és átvilágítják az NKA-t, valamint minden civil pályázatbírálási rendszert. Céljuk a szakmai alapú elbírálás és a teljes átláthatóság biztosítása a kulturális támogatásoknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kilencven éves Szilágyi János, a magyar rádiózás egyik meghatározó figurája
A Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Szilágyi János ma ünnepli 90. születésnapját. Pályáját a Halló, itt vagyok! című műsora határozta meg, amelyben tudatosan kerülte a politikát.


Volt egy idő, amikor még nem podcastnak hívták, ha valaki beszélgetett emberekkel, hanem rádióműsornak. Nem volt stúdióba beállított növény, nem kellett hozzá feliratkozás, Patreon, YouTube-kommentháború. Volt helyette egy mikrofon, egy telefonvonal, meg Szilágyi János.

1936. május 3-án született Budapesten, és ha valakinek a neve mellé Magyarországon oda lehet írni, hogy rádiós legenda, akkor az övé mellé egészen nyugodtan oda lehet.

Szilágyi pályája nem úgy néz ki, mint egy szépen laminált karrierút. Volt gyakornok a Rádióban, dolgozott vidéki lapoknál, minisztériumi sajtóosztályon, visszakerült a Magyar Rádióba, később újságoknál, tévében, talkshow-ban dolgozott tovább, és közben valahogy mindig ugyanaz maradt: egy riporter, aki nem úgy kérdezett, mintha a válasz már előre meglenne a fejében.

A nagy dobása persze a Halló, itt vagyok! volt, amely 1980 januárjában indult, és 1989 decemberéig ment hétfő esténként.

Egy betelefonálós műsor, ami ma már nem tűnik forradalminak, mert mára mindenki mindenhová betelefonál, kommentel, üzen, élőzik és felháborodik. Csakhogy akkor ez még nem a zaj része volt, hanem maga az esemény. Az ország ült a rádió mellett, és hallgatta, ahogy ismeretlen emberek beszélnek szerelemről, magányról, dühről, csalódásokról, apró magyar tragédiákról és még apróbb magyar reményekről.

A műsor lényege zavarba ejtően egyszerű volt: bárki betelefonálhatott. Névtelenül is. Szerelmi ügyekkel, családi bajokkal, magánéleti katasztrófákkal, hétköznapi nyomorúságokkal. Szilágyi pedig kérdezett. Nem mindig simogatva, nem mindig puhán, de úgy, hogy abból többnyire beszélgetés lett, nem kihallgatás.

Egy 2020-as interjúban úgy fogalmazott: nincs kínos kérdés, csak tudni kell megfogalmazni, és jó helyen, jó időben feltenni.

Ez elég pontos ars poetica egy olyan embertől, aki a magyar nyilvánosságban még akkor tanulta meg az egyenességet, amikor az egyenesség nem feltétlenül volt karrierstratégia.

A Halló, itt vagyok! sikere szinte hisztérikus volt – ezt később maga Szilágyi is így idézte fel. A betelefonálós műfaj ma már közhely, akkor viszont még nem volt az. Akkoriban az, hogy egy hallgató egyszer csak beleszólhatott az országos nyilvánosságba, nem „interaktív formátum” volt, hanem kisebb csoda. Persze magyarosan: némi gyanakvással, némi ítélkezéssel, és

azzal a klasszikus mondattal, hogy „mennyi hülye hív fel téged”. Szilágyi erre állítólag azt válaszolta: „te is hülye vagy, csak nem telefonálsz”.

Ennél tömörebben az ország lelkiállapotát azóta sem nagyon sikerült összefoglalni.

1989-ben aztán abbahagyta. Nem azért, mert nem működött, hanem mert túl jól működött, és közben a rendszerváltás politikai indulatai elkezdték benyomni az ajtót. Szilágyi azt mondta, a műsor emberekről és magánéletekről szólt, nem arról, hogy ki kit akar kipaterolni.

A politika-mentesség volt a legfontosabb alapelve, amelyet évtizedekkel később is következetesen képviselt.

„Nem megyek bele, hogy az egyik szidja Orbánt, a másik szidja Gyurcsányt, a harmadik mindkettőt, én pedig azt hallgassam.”

A formátum erejét mutatta, hogy 2021-ben a 168.hu felületén újraéledt. Az akkori bejelentéskor Szilágyi egyértelművé tette a játékszabályokat: „Halló, újra itt vagyok… szerdánként, este 7-kor bármit megbeszélhetünk… A politikából és a járványból viszont már mindenkinek elege van, ezért… ne fárasszuk egymást” – közölte a 168.hu. A kiadó tulajdonosa akkor úgy fogalmazott: „A Halló, itt vagyok! a magyar médiatörténet egyik fontos pillére… Szilágyi János élő legenda.” A próbálkozás azonban nem bizonyult tartósnak: Szilágyi 2024-ben a Blikknek azt mondta, az újraindított műsor „nem tartott sokáig, elhalt, kimúlt és végérvényesen véget ért”.

A sikerei mögött egy különleges kérdezéstechnika áll, módszeréről kendőzetlen őszinteséggel beszélt, nem rejtve véka alá a szakmai profizmust sem, ami az empátiával együtt adta stílusának egyedi élét.

„Nagyon cinikusan fog hangzani, de tényleg így van: bárki legyen az, akár a pápa, akár a házmester, amikor interjút készítek vele, ő nekem a munkaeszközöm.”

A pályakép azonban nemcsak szakmai diadalok sorozata. Személyes élete során komoly megpróbáltatásokkal is szembe kellett néznie. Egy drámai műtét története során tévesen diagnosztizált tüdőrákkal operálták, a hiba csak a beavatkozás után derült ki.

A közelmúltban pedig a tőle megszokott nyíltsággal beszélt az időskori nehézségekről. Az ATV Húzós című podcastjában elmondta, hogy a memóriazavar jeleit tapasztalja magán. Az Index cikke szerint az orvosa úgy vélte, a feledékenysége az öregedéssel is együtt járhat, és nincs „betegszinten”, Szilágyi saját megélését drámai szavakkal írta le.

„Nagyon erős demenciám van… Rohadtul felejtek… Spekulálok, de nem jutnak eszembe nevek, a legegyszerűbb szavak.”

A szakma eközben életműszinten ismerte el a teljesítményt. 1996-ban Gáll Ernővel megosztva kapta meg a Joseph Pulitzer-emlékdíjat életmű kategóriában, amely a hazai újságíró-társadalom egyik legrangosabb elismerése – rögzíti a díj hivatalos oldala. Nyugdíjas éveit visszavonultan, de anyagi biztonságban éli.

„Az évek alatt összegyűjtött pénzünkből élünk, így nem kell sehol munkáért kopogtatnom. Ráérő nyugdíjasként jól megvagyok itthon, a családommal és a barátaimmal”

– nyilatkozta a BEST magazinnak.

De talán még fontosabb, hogy öröksége ma is élő formátumokban hat tovább. Az a civil hang, a kényes kérdések kulturált felvállalása, amit ő meghonosított, sok mai beszélgetős műsorral rokonítható.

Boldog születésnapot, Szilágyi János!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meryl Streep 5 év szünet után tér vissza 20 évvel ezelőtti szerepébe, és még mindig rajongva utálhatjuk Az ördög Pradát visel 2-ben
Lady Gagával és a divatvilág krémjével erősít Andy, Miranda, Nigel és Emily sztorija, amely már inkább a hatalmi csatározásokról szól, de még mindig nagyon vicces.


20 év nagy idő. A filmkészítésben és a divatban is. 20 év alatt rengeteg változás mehet végbe a világban, a trendekben éppúgy, mint a társadalmi felfogásban. Mégis 20 év után döntöttek úgy a 2006-os Az ördög Pradát visel alkotói, hogy ideje megismételni az egykori sikert. David Frankel rendező (Miami rapszódia, Marley meg én, Vad évad, Amit még mindig tudni akarsz a szexről, A heng ereje, Váratlan szépség) filmje anno hatalmas sikernek bizonyult: a mindössze 35 millió dolláros gyártási kötségeire világszinten 326,5 milliót keresett csak a mozikból, emellett hozott egy Oscar-jelölést Meryl Streepnek a női főszereplők közt (az eddigi huszonegyből a tizennegyediket), és egy Patricia Field jelmeztervezőnek is. Nem mellesleg pedig kultfilm lett belőle, a divatról szóló filmek között legalábbis mindenképp, nagyon rá tudott csatlakozni ugyanis az akkori közhangulatra.

Anne Hathawayből is sztárt csinált, a Neveletlen hercegnő (2001) után ez volt a második nagy dobása főszereplőként, illetve megismertette a világgal Emily Bluntot, akinek ez volt a második mozifilmje a brit Szerelmem nyara (2004) után. Streep pedig egy tőle akkor még viszonylag szokatlan szerepkörben tündökölhetett, nem sokszor játszott ugyanis korábban negatív karaktereket (Nőstényördög, A mandzsúriai jelölt).

Az utóbbi hét évben ráadásul semmilyen mozis tartalomban nem szerepelt; az utolsó egész estés filmje a 2021-es Ne nézz fel! volt, de az meg a Netflixen debütált, ahogy a 2020-as The Prom – A végzős bál is, a szintén 2020-as Szabad szavak pedig az HBO Maxon, így a legutóbbi szélesvásznú premierje a 2019-es Kisasszonyok volt.

Ezt az 5 (vagy 7) éves hiátust szakította most meg azért, hogy ismét belebújjon egyik legismertebb és legnépszerűbb karaktere, Miranda Priestly bőrbébe

Az ördög Pradát visel 2-ben persze nemcsak ő és Anne Hathaway térnek vissza, hanem Emily Blunt, valamint az első rész titkos sztárja és talán legszimpatikusabb karaktere, Nigel is Stanley Tucci alakításában, ahogyan Tracie Thoms is Lilyként vagy a szlovák születésű Tibor Feldman Irv Ravitzként. Ugyanakkor, akik Adrien Grenier (Nate), Simon Baker (Christian) vagy Rich Sommer (Doug) újbóli felbukkanására számítottak, csalódni fognak, nem teljes hát a reunion.

A sztori szerint egyébként a filmbeli világban is eltelt kb. 20 év. Miranda továbbra is a Runway főszerkesztője, Nigel pedig továbbra is a jobbkeze. Andy (Hathaway) azóta neves újságíró, és komoly, a társadalmat érintő cikkek szerzője lett a Vanguard magazinnál, amely épp a történet elején, egy újságírós díjátadó kellős közepén értesíti a dolgozóit arról, hogy nincs többé munkájuk. A Runway is válságban van, mivel kapcsolatba hozzák a lapot egy komoly botránnyal, így a tulajdonos Irv visszahívja a frissen munkanélküli Andyt rovatvezetőnek, hogy rakja rendbe a magazin renoméját. Miranda persze nem örül, hogy felsőbb utasításra odatették mellé Andyt (akire nem is emlékszik), de kénytelen együtt dolgozni vele, a lánynak pedig úgy tűnik, kiváló ötletei vannak. Felbukkan persze Emily is (Blunt), aki időközben a Runway legnagyobb hirdetője, a Dior vezető pozíciójában dolgozik, sőt, összejött egy milliárdossal (Justin Theroux), így Miranda és Andy rendesen ki vannak neki szolgáltatva.

Az ördög Pradát visel 2 a 2020-as évek szellemében sokkal inkább szól a hatalmi harcokról, mint a divatról. Oligarchák, luxuscikkek, urizálás, cégeladások, csődök, felvásárlások, úgy tűnik, ebbe az irányba tolódott el mostanra a hangsúly, ezzel pedig a forgatókönyvíró, Aline Brosh McKenna is tisztában volt.

Az első rész egyébként még Lauren Weisberger regénye alapján készült (szintén McKenna adaptálta), a folytatás azonban már eredeti szkripttel rendelkezik. Ennek tükrében Andyből a negyvenes éveire is gyermektelen, egyedülálló nőt csinált, aki még nem találta meg a nagy őt, és minden erejével a munkájára koncentrál, de azért a biztonság kedvéért lefagyasztatta a petesejtjeit. Emilyből elvált nő lett két gyerekkel, Mirandának új férje, van, a hegedűművész Stuart (Kenneth Branagh), Nigel pedig maradt Nigel. S amikor ez a kvartett újra összeáll, ismét megindulnak a fúrások, ármánykodások vagy akár a békülések, összefogások is.

A második rész nagy erénye, hogy sikeresen megidézi a 20 évvel ezelőtti kezdetek hangulatát, és a karaktereit is épp annyi változtatással küldi a vásznakra, amennyi még belefér.

Miranda például a korral valamennyit lágyult, és bár nem hazudtolja meg önmagát, a 2020-as évek társadalmi érzékenységére ő is kénytelen reagálni. Például nem hajíthatja a kabátját az asszisztense arcába, azt neki kell felekasztania a fogasra, illetve a jelenlegi első asszisztense, Amari (A Bridgeton családból ismert Simone Ashley) munkakörébe az is beletartozik, hogy ha Miranda valami sértőt, nem „píszít” készül mondani, csinálni, figyelmeztesse őt, hogy talán nem kéne.

A film fókuszának elcsúszása (a divatvilág persze most is számottevő jelenetben kap helyet, de a sztori alakulása egyre inkább a partvonalra küldi ezt a tematikát) bizonyára megosztó lesz, az első rész rajongói közül sokan kifogásolják majd, mégis meglepően jól működik még mindig ez a formula. Frankel és McKenna képesek annyi humorral, szarkazmussal, mondanivalóval, jól működő karakterdinamikákkal és szórakoztató cameókkal (Lady Gaga az első helyen, Donatella Versace a másodikon) megpakolni a filmet, hogy az esetlenségek és csetlések-botlások is könnyen megbocsáthatók legyenek. Meryl Streep pedig rég volt ilyen jó. Legalább öt éve…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk