TUDOMÁNY
A Rovatból

„A legnagyobb forrásom a NASA” – titokzatos ismeretlen tájékoztat hetente a világűrről

Két éve rendszeresen jelentkezik a YouTube-on magyar nyelvű űrkutatási témájú videóival. Színvonalas közszolgálat egy személyben.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. október 06.



Másfél évvel ezelőtt, valamikor a végtelennek tűnő lezárások alatt találtam rá az Űrkutatás Magyarul elnevezésű Youtube-csatornára. Mindig is érdekelt a téma, rá is kattintottam. Ottragadtam, azóta rendszeres nézője vagyok. Közérthetően, igényesen közvetít ismereteket. Nálunk, ahol nem létezik közszolgálati televíziózás, komolyan hiányt pótol az, amit csinál. Vannak ismeretterjesztő csatornák, de az ott látható filmek bármilyen lélegzetelállítóak, képtelenek olyan gyorsan reagálni ennek az állandóan fejlődő tudományterületnek a történéseire, mint ezek az epizódok. Mazsola a hab tetején, hogy egy ideje egy kifejezetten aktuális, Nemzetközi Űrhírek sorozatot is elindított, heti rendszerességgel.

Persze, hogy kíváncsi lettem, ki az az ember, aki ezt csinálja, meg is kerestem, vállal-e egy interjút. Válaszolt: interjút igen, de csak akkor, ha nem derül ki, hogy ki ő, mert szerinte lényegtelen, ki csinálja, sokkal fontosabb az, hogy mit. Ez annyira szokatlan volt, hogy még inkább kíváncsi lettem rá.

A teázóban, ahol találkoztunk, délelőtt lévén alig lézengtek, nem volt nehéz kiszúrnom a NASA kabátot és NASA pólót viselő fiatalembert. Kérését elfogadva, csak annyit árulok el, megnyerő, mosolygós férfi, különös ismertetőjele: a lelkesedés, ahogy magyaráz arról, amit csinál.

- Manapság, amikor szinte mindenki magát akarja megmutatni, honnan jön ez, hogy te még azt sem szeretnéd, hogy a neved kiderüljön?

- Amíg egy Youtube-csatorna az űrkutatásról szól, addig teljesen mindegy, hogy ki csinálja. Ha az hiteles, ha az érdekes, ha az szórakoztató, akkor egyáltalán nem lényeges, hogy ki az, aki ezt gyártja.

- Miért?

- Ez nem egy egyszemélyes műfaj. Mint ahogy a holdraszállás sem volt az. Nem hiszem, hogy Neil Armstrongról szólt volna. Itt nem a személy a lényeg, hanem a tett. Ha megnézel egy dokumentumfilmet, meg szokták nézni az emberek, hogy azt most ki rendezte? Ki narrálta?

- Zavarna kifejezetten, ha megtudnák, hogy te vagy az?

- Igen, szerintem. Ha például leülök veled meginni egy kávét, akkor nem szeretném, hogy valaki odajöjjön, hogy “Hú, tényleg te vagy az, tényleg? Csinálhatnánk egy képet?” - erre abszolút nem vágyom.

- Mesélsz magadról?

- Teljesen átlagos fiatal vagyok, semmi különleges nem történt az életemben, ami az űrkutatás irányába terelt volna. Egyszerűen érdekelt a téma. Az egyetemen filmgyártást tanultam, utána teljesen más közegben helyezkedtem el, hétköznapi, civil állásaim voltak, az életemnek és a munkámnak semmi köze nincsen az űrkutatáshoz.

- Akkor hogyan jött ez az egész?

- Maga az űrkutatás, az már kölyökkorom óta foglalkoztatott, apámnak előbb volt meg a szakszolgálati engedélye repülőre, mint jogsija autóra. Ő már gimnazista kora óta vezet repülőt, pilótának készült.

- Hivatásosnak?

- A seregben Mig-21-re képezték, de pont akkor, amikor Moszkvába kellett volna két évre mennie Mig-21 képzésre, akkor születtem én. S akkor már nem akart kimenni ennyi időre, abbahagyta. Repült Mig-21-en, de nem ő vezette. Azóta teljesen más, civil foglalkozása van, de a repülés, az űrhajózás iránti szerelem az tőle van. Ő mesélt az űrhajókról, a holdraszállásról, és ez mindig is nagyon érdekelt. Igazából, mint fogyasztó voltam jelen ebben a közegben, kerestem mindig az újabbnál újabb könyveket, filmeket erről a témáról.

Így indult a csatorna is, hogy kerestem egy olyan magyar nyelvű youtube-csatornát, aki ezzel foglalkozik. Volt az Ozone-nak a Nemzetközi Űrhírek. Az egy idő után megszűnt, és azt vártam, hogy mikor indul már újra. Nem indult, nem találtam semmit, akkor mondtam, hogy csinálok én egyet. Így kezdtem.

Elkezdtem írni a szövegeket, felmondtam, az elején nagyon pocsék minőségben, aztán vettem jobb mikrofont, majd lassabban kezdtem el beszélni, végül a vágásnál is egyre többet értettem a dolgokhoz.

- Van média alapképzettséged, nem volt idegen a terület. Az animációkat is te csinálod?

- Nem teljesen. Én csinálom, de nagyon sokat veszek át más tartalomgyártóktól. A legnagyobb forrásom a NASA. Szabadon lehet használni, amit feltettek, csak egy feltétel van, hogy nem szabad rossz színben feltüntetni az amerikai űrhivatalt. Most nagyon sok jön a SpaceX-től, ők is publikálhatóvá teszik az anyagaikat, ugyanazokkal a feltételekkel. A zenéket is szabad felhasználású könyvtárakból válogattam. A jogvédett tartalmakkal vigyázni  kell.

- Ez egy komoly meló. Máshol lektor is van, szerkesztő is, itt mind te vagy egyedül?

- Nem feltétlenül. Vannak olyan témák, melyekben korábban téves információ hangzott el a videóban, ezeket általában a kommentekben szokták kiigazítani, s akkor én be is rakom a leírásokba, hogy ez például hibásan hangzott el. Vannak olyan egy-egy tematikába szakértő srácok, akik írtak, hogy ebben és ebben a témában nyugodtan küldjem el nekik előre a szöveget, egyeztessek velük, szívesen javítják. Van közöttük, aki például a rakétatechnikához ért, de itt van például egy egyetemi oktató, aki fizikával kapcsolatos kérdésekben segít.

- Hogy jöttek?

- Így. Hogy megjegyzésként írtak.

- Tehát már van egy háttér, akik segítenek neked.

- Igen. De még van nyelvtantanár ismerősöm is, aki retorikai-stilisztikai szempontból átnézi a szövegeimet...

- Ő mondta, hogy lassabban beszélj?

- Ezt mindenki mondta. Az első öt-hat résznél még úgy gondoltam, hogy aki gyorsan beszél, az határozottságot sugall, nem az az elmélázós fajta. Hát az egészet jól ledaráltam, sok szöveggel, rövid videó, aki akarja visszatekeri, biztos így jó. De minden második komment az volt, hogy tök jó a duma, de már a második mondat után elvesztették a fonalat. Az első hat részt újra is vettem, ráadásul jobb mikrofonnal. Ezeknek már csak ez a javított, lassabb, nyugodtabb változata van fent, az eredetiek már csak a csatornatagok számára elérhetők.

- S hogy találsz témákra?

- Hát az nem nehéz. Pont az Űrhírek, ami rávilágít, hogy hétről-hétre nekünk válogatni kell, olyan sok minden történik, nem is fér bele minden, ami az adott héten történt. Téma tehát van. Az Űrhíreket a Spacejunkie.hu oldallal párhuzamosan csinálom.

- Ők találtak rád, hogy ezt a csatornát csinálod?

- Igen. Érdekes volt az egymásra találásunk, mert ez még akkor volt, amikor pár száz feliratkozóm volt csak. A Vénuszon talált foszfinos videómmal kapcsolatban történt.

Éppen néztem az élő közvetítésüket ugyanebben a témában, és ott elmondták, hogy van ez a csatorna, az én csatornám, és hogy ott is milyen jól elmondom, hogy több helyről kell bizonyítani egy állítást, több vizsgálattal, nem lehet egyetlen mérésre hivatkozva elhamarkodott állításokat tenni. S akkor fel is vettük egymással a kapcsolatot és beszélgettünk egyre többet. Most meg már ott tart a dolog, hogy nekik van egy űrhír portáljuk, hetente összegyűjtik a legfontosabb cikkeket, abból válogatok. Az a cél ezzel, hogy felkeltsem az érdeklődést az emberekben. A leírásban ott van a link, amire kattintva megtalálják a kapcsolódó cikkeket. Ők meg kirakják az én videóimat.

Az a nagy előnye ennek a csatornának, hogy egy rést, egy hiányt tölt be. A Spacejunkie élő adásokat ad, az azoknak jó, akik meg akarják nézni a rakéta indítást, érdekli őket, mi történik, tök jól elmondják. Nagyon jól működik ez a két csatorna egymás mellett, mert nem vagyunk konkurenciái egymásnak.

Tehát téma mindig van. Próbálok aktuális dolgokat találni, hogy ha indul egy szonda valahova, akkor a megelőző hetekre időzítem azt a részt, ami arról szól, de most például elkezdtem a Naprendszer bemutatását, most tartunk a Marsnál.

- Egy anyag elkészítése gondolom a források fordításánál kezdődik, aztán meg kell írni a szövegedet. És van egy időkereted.

- Igen. Igyekszem tizenöt és húsz perc közé szorítani a mondandómat.

Minden téma olyan, hogy bármikor másfél órát tudok beszélni róla. De nem szeretném annyira elnyújtani. Én azt szeretném, hogy ez egy könnyed dolog legyen, hogy vasárnap leülök és este a szendvics elmajszolgatása mellett éppen meg tudom nézni.

Nem egy egész estés műsort akarok csinálni. Van egy rész, aminek az a címe, hogy hogyan készült. Sokan érdeklődtek, hogyan csinálom, milyen programmal, mit használok, stb. Szépen elmagyarázom benne, hogyan gyűjtöm össze a szöveget, hány nap, amíg megnézik, megvizsgálják, átírom, javítom, felolvasom a szöveget, aztán megvágom, végül rárakom a képet. Egy epizóddal három-négy napi munkám van, nyilván nem reggeltől estig ülök a gép előtt, most egy ideje már hetente jön ki új rész, nagyjából minden második nap a gép előtt ülök. És még van a rendes munkahelyem is.

- Megéri?

- Igen.

- Miért?

- Egyrészt a tudás átadása csodálatos dolog, nekem ez hivatás. Annyira csodás dolog, ahol élünk, ahogy élünk, és itt nyilván nem a Földről csak, hanem az azon kívüli dolgokról is beszélek. Mindenkinek lehetősége van erről tudni. Nincs titok ebben a dologban. Megfogsz egy távcsövet és megnézed a Hold krátereit. Vagy a Marsot. Az, hogy küldünk egy összerakott fém szerkezetet, ami leszáll egy másik bolygón és ott fotókat készít, és láthatjuk itt, ez csodálatos. Ezekről mindenkinek tudnia érdemes. Nyilván nem a jármű csavarjairól beszélek. Ennek az érdekes tudásnak az átadása nagyon fontos. Én is mindig ámulattal hallgattam azokat a tanáraimat, akik ennek a csodálatos részét próbálták átadni.

Nem mellesleg anyagilag is megéri. Nem titkolom, ebből bevételem is van.

- Ez egy második fizetés?

- Igen.

- Mióta?

- A Youtube két feltételt támaszt: minimum ezer feliratkozó kell és az elmúlt harminc napban minimum négyezer óra megtekintésnek kell lenni az összvideóimnak. Amikor ezt elkezdtem csinálni, 2019 decemberében, majdnem egy évig, 2020 őszig kb. hétszáz feliratkozót értem el. Azalatt nagyjából tizenöt rész jött ki. Akkor történt velem egy csoda. Nem tudom máshogy fogalmazni. Éppen édesapámnál ebédeltem, és beszélgettünk, hogy alakul a csatorna. Mondtam, megvan a hétszáz feliratkozó, pont ma lett meg. Előkapja a telefonját, azt mondja: nyolcszáz, nem? Nem, tegnap este ellenőriztem. De nyolcszáz, mondja. Veszem elő a telefonomat, látom: nyolcszázötven. Frissítek megint: kilencszáz. Nem értettem, mi történik. Azt gondoltam, elromlott a Youtube algoritmusa. Várok fél órát, nézem: ezer. Ezerkettőszáz. Felhívtam nővéremet Németországban, neki is van egy Youtube vlogja, nézzen már rá. Kérdezem mennyit látsz nálam? Mondja: ezerháromszáz. S a tiedé? Az övé nem változott. Arra gondoltam, valaminek kellett történnie. Talán valamelyik magyar vlogger bemondta a videójában, hogy van ez.

Egyből keresni kezdtem, nem vagyok nagy ismerője ennek a világnak de párat megnéztem, nyomoztam pár haverommal, és megtaláltuk a Fókuszcsoport nevű csatornát. Nekik volt egy epizódjuk, amiben öt méltánytalanul elhanyagolt Youtube-csatornával foglalkoztak. Akkor elindult, pikk-pakk átléptem az ezret, onnantól lettem Youtube-partner, onnantól van bevételem.

Amikor ezt elkezdtem csinálni, akkor nagyon bíztam abban, hogy pár év alatt elérhetek öt-tízezer feliratkozót. S akkor csurran valamennyi a munkahelyi fizetésem mellé is, és még el is érek valakiket. Tudok szórakoztatni is ezekkel a videókkal. S a hosszú távú terveim között volt, hogy talán egyszer majd húsz-harmincezres feliratkozó tábort el lehet érni. Most eltelt két év és most lassan meglesz az ötvenezredik feliratkozó. Ezek után nem tudom hol a határ.

- Ez éppen egy éve van így. Azelőtt gondoltál arra, hogy de jó lenne, ha lehetne ezzel pénzt keresni?

- Mindenképpen, ez nekem célom volt. Sőt az is, hogy ez egyedüli megélhetésem legyen majd.

- Ez a későbbi célod?

- Igen.

- Van ennek realitása?

- Igen.

- Mi kell ehhez?

- A pénzösszeg. Amint eléri a havi fizetésemnek a nyolcvan százalékát, akkor azt mondom, hogy megéri inkább kicsit kevesebb pénzért, de teljesen a magam uraként élni tovább.

- Akkor több tartalmat is tudsz csinálni.

- Akár több tartalmat is. Igen. Ez a következő cél, szerencsére növekvőek a számok, minden nap új feliratkozók vannak,

- És a továbbiakban is egymagad akarod a csatornádat működtetni?

- Abszolút.

- Jöttél már szemben magaddal? Azaz másokat hallottál már beszélni a te csatornádról?

Olyan már volt, hogy haverjaimnak mások ajánlották, az Űrkutatás Magyarul egyes epizódját, és akkor mondták, hogy hé, hát a haverunk csinálja.

Meg olyan is volt, hogy volt ötven támogatói pólóm, és egyszer az volt rajtam egy Tankcsapda-koncerten és utána valaki írt, hogy “láttam egy ilyen pólós srácot a Tankcsapdán”. Hát nem akartam megírni, hogy az konkréten én voltam. Csak annyit írtam neki, hogy tök jó, hogy hordják a pólót.

- Neked mi volt az első tudatos élményed az űrkutatásból? Hol tartottak akkor?

- Az űrsikló-korszak. Hogy konkrétan melyik indítás, azt már nem tudom. Az űrállomás, meg az űrsikló. Amikor már abszolút követtem a dolgokat, az mondjuk a Curiosity marsjáró landolása 2012-ben. 2005-10 között már próbáltam a nagyobb eseményeket élőben megnézni. Akármikor, ha hajnali négykor volt, akkor is, ha másnap iskolába mentem, akkor is. Ha élőben nem is láthatom, nem tudok kimenni Floridába, de a közvetítést mindenképpen.

- Egyszer ki kéne menni...

- Tervben van egyébként, a cimboráimmal, lehet, hogy kimegyünk egy Falcon Heavy indításra.

- Artemis-1?

- Még szebb lenne, de akkor már inkább a kettes, vagy a hármas, ahol ember is van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Szuper El Niño jöhet, Európába is betörhet a sarkvidéki hideg télen
A Csendes-óceán egyenlítői térségében a vízfelszín már 3–4 Celsius-fokkal melegebb az átlagosnál. Az erősödő El Niño közvetett hatásaként Európába is nagyobb eséllyel érkezhet időnként sarkvidéki eredetű, fagyos levegő.


Rekorderősségű lehet a 2026/2027-es télen tetőző El Niño-jelenség, több nagy nemzetközi előrejelző rendszer már a „szuper” kategóriát valószínűsíti. A Csendes-óceán és a légkör már most látványos jeleit mutatja annak, hogy átállt az El Niño-üzemmódra, ami komoly hatással lehet a bolygó időjárására.

A Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői térségében a tengerfelszín hőmérséklete már most 3-4 Celsius-fokkal haladja meg az átlagot. Ez a hatalmas energiaadag a jelenség fő motorja, amit a trópusokon erősödő nyugati szelek csak tovább táplálnak – írja a Severe Weather Europe.

A felszín alatt egy hatalmas meleg víztömeg, egy úgynevezett Kelvin-hullám halad kelet felé, melynek magjában a hőmérsékleti anomália a 7 fokot is meghaladja.

A legfontosabb időjárási modellek, köztük az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ és az amerikai szezonális modell, egyöntetűen a „szuper El Niño” kategóriába sorolják a várható eseményt. Az esemény 2026 késő őszén vagy a tél elején érheti el a csúcsát. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal hivatalos előrejelzése is a „nagyon erős” kategóriát tartja a legesélyesebbnek.

A légkör már reagált a változásokra: a Csendes-óceán felett tartósan alacsony nyomású zóna és emelkedő légmozgás alakult ki. Ez a jelenség, az úgynevezett Walker-cella átrendeződése azt jelzi, hogy a trópusi folyamatok már a globális légköri keringést alakítják.

A téli előrejelzések szerint a legerősebb hatás Észak-Amerikát érheti. Ezzel párhuzamosan Kanada felett egy magasnyomású blokk alakulhat ki, ami időnként hidegbetöréseknek nyithat utat az USA felé.

Egy felerősödött déli jet stream miatt az Egyesült Államok déli, középső és keleti részén a szokásosnál jóval csapadékosabb, viharosabb idő várható.

A szezonális modellek emellett a sztratoszférikus poláris örvény januári-februári gyengülését is valószínűsítik. Ez növeli a hirtelen sztratoszférikus melegedések és az ebből fakadó hidegkitörések kockázatát Észak-Amerikában és Európában is.

A Meteorológiai Világszervezet már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a Csendes-óceánban a hűvösebb La Niña fázis véget ért, és nagy eséllyel egy erős El Niño veszi át a helyét. A klímaváltozás miatt egyre melegebb óceánok miatt már korábban is felmerült egy szuper El Niño lehetősége. Tudományos kutatások szerint a jelenség gazdasági veszteségei dollártrilliókban is mérhetők.

Bár a jelenség epicentruma tőlünk távol van, a hatásai Magyarországot is elérhetik. A globális folyamatok nálunk először csapadékosabb, majd egy tartósan száraz időszakot hozhatnak, ezzel felborítva a megszokott időjárási mintákat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása: a DNS-ük szerint meglepően jó egészségi állapotban voltak nem sokkal azelőtt, hogy végleg eltűntek
Egy friss Nature-tanulmány szerint a Belgiumban és Franciaországban élt késői neandervölgyiek DNS-ében szinte semmi nyoma a közeli rokonok közötti házasságnak. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a népszerű elméletet, miszerint a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a kihalásukhoz.


Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.

A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.

Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.

„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – fogalmazott a szakértő.

Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.

„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.

A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.

Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója szerint a neandervölgyiek termékeny egyedeiket egy „egyirányú folyamatban veszítették el a Homo sapiens csoportok felé, ami hozzájárulhatott a vesztükhöz”.

A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.

A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy

a korábbi, kevés mintán alapuló kutatásokkal szemben ez a munka először adott részletes, régióspecifikus képet a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról.

 

Via BBC ScienceFocus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Tudósok kiszámolták, maximum meddig élhet egy ember, ha minden öregedéssel járó egészségügyi hatást kiiktatunk
Megállapították, hogy szervezet élettartamának még ebben az elég erősen hipotetikus esetben is van egy határa. Az idővel felhalmozódó apró genetikai hibák miatt elkerülhetetlen a vég szerintük.


A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatóinak szimulációi szerint ha elméletben minden más, az öregedést felgyorsító negatív hatást – például a rákot, demeciát és hasonló betegségeket – kiiktatnánk, a medián élettartam akkor is 146 és 194 év között érne véget – írta szerdán a ScienceAlert.

Ez azért van, mert az öregedést nem csak a betegségek okozzák. A modell azt mutatja, hogy a szervezetünkben folyamatosan keletkező, és idővel felhalmozódó apró genetikai hibák, az úgynevezett szomatikus mutációk önmagukban is működésképtelenné tennék a testet, igaz jóval a jelenlegi 79 éves várható élettartam után.

A legsebezhetőbb pontnak a nem, vagy csak alig osztódó sejtekből álló szervek, így az agy és a szív bizonyultak, mivel ezekben a sejtek egy életen át gyűjtik a károsodásokat.

Ezzel szemben a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan cserélődnek, így sokkal tovább képesek fenntartani a funkciójukat.

Hangsúlyozták, hogy a kutatásuk fő célja egyébként nem az volt, hogy meghatározzák, mi az emberi élet időtartamának felső határa, hanem hogy egy olyan modellt állítsanak fel, amellyel nagyjából mérhetővé válik, hogy a különböző biológiai folyamatok hogyan járulnak hozzá az öregedéshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Súlyos betegségeket kockáztatnak, akik éjszaka dolgoznak – egy egyszerű trükk mentheti meg őket
A norvég kutatók által megfigyelt dolgozók közül sokan ösztönösen reggel aludtak hosszabban, délután pedig még egyszer ledőltek. Az egybefüggő nappali alvás hiánya miatt többen szorongtak, miközben a kutatók szerint éppen a szunyókálás segíthet rajtuk.


Reggel hatkor érsz haza az éjszakai műszakból. Hullafáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, ahogy aludni próbálsz. Egy hosszú alvás helyett két rövidebb alvási szakasz hozhatja meg a pihenést.

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éjszakai műszak miatt felborult alvásritmus súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, a szívrohamtól a rákig. Norvég kutatók most egy meglepő, de történelmi előzményekkel is rendelkező elméletet vizsgálnak. Elképzelhető, hogy a megosztott, úgynevezett bifázisos alvás segíti a leghatékonyabban a regenerálódást.

A kutatócsoport Oura-gyűrűkkel követte az északi sarkkörön dolgozó munkások alvását. Azt találták, hogy sokan ösztönösen két részletben alszanak. Reggel hosszabban pihennek, majd délután ismét ledőlnek egy rövidebb időre. Dr. Line Victoria Moen szerint a dolgozók gyakran szoronganak amiatt, hogy nem tudják egyhuzamban átaludni a napot.

„Jó lenne végre elmondani nekik, hogy egy rendes délutáni szunyókálás valójában segíthet” – tette hozzá.

Az alváshiány veszélyeire egy cambridge-i kutatás is felhívta a figyelmet. A tudósok az agy öntisztító mechanizmusát, az úgynevezett glimfatikus rendszert vizsgálták. Ez alvás közben távolítja el az agyban felhalmozódott méreganyagokat, köztük az Alzheimer-kórral összefüggő amiloid- és tau-fehérjéket.

A kutatók több mint 40 ezer ember agyi felvételeit elemezték. Azoknál, akiknek gyengébben működött ez a „tisztítórendszer”, évekkel később jelentősen nagyobb eséllyel alakult ki demencia.

A tudományos bizonyítékokat egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, írta a BBC. A kutatást vezető Hugh Markus professzor ugyanakkor óvatosságra intett. „Az alvás fontos, de ugyanígy számítanak a fő érrendszeri kockázati tényezők is, például a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség. Ezekkel valóban tudnánk mit kezdeni.”

A két részletben alvás egyáltalán nem új ötlet. Roger Ekirch történész kutatásai szerint a mesterséges világítás elterjedése előtt ez számított megszokottnak a nyugati világban. Az emberek este aludtak néhány órát, éjfél körül természetes módon felébredtek egy-két órára, majd következett a „második alvás”.

Ekirch szerint az éjszaka közepén jelentkező álmatlanság valójában „a korábbi alvásminta makacsul tovább élő maradványa”.

Laboratóriumi kísérletek is ezt támasztják alá. Amikor a résztvevők hosszú időszakokat töltöttek sötétben, néhány hét alatt maguktól átálltak a kétfázisú alvásra. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem alváskutatója úgy fogalmazott: „Az alapvető alvásmintánk szinte biztosan nem egyetlen összefüggő szakaszból áll.”

Az éjszakai műszak nemcsak az alvásritmust borítja fel, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet. A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az éjszakai műszakot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. A döntést korlátozott humán, elegendő állatkísérletes és erős mechanisztikus bizonyítékokra alapozták. Ennek a terhelésnek a legszélsőségesebb példáit a Covid-osztályok éjszakai műszakjai mutatták meg. Az ott dolgozók a fizikai és lelki teherbírásuk határára kerültek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk