Ujj Mészáros Károly: „Ezt a filmet ne a Liza szemüvegén keresztül nézzék”
- Ritka az annyira egyértelmű filmsiker, minta milyen a Liza, a rókatündér volt. Elég magasra tetted a lécet a magad számára is. Érzed, hogy nagyok az elvárások akár a közönség, akár a szakma részéről az új filmmel kapcsolatban?
- Picit igen. A sajtóvetítés óta kezdem érezni, részben az azóta lezajlott beszélgetések hatására. El is határoztam, hogy a premier előtt mondok néhány mondatot a közönségnek, hogy ezt a filmet ne a Liza szemüvegén keresztül nézzék. Ami egyébként nem mentegetőzés, nagyon szeretem ezt a filmet.
Igazából jobban szeretem, mint a Lizát, mert komolyabb, érettebb munkának gondolom. Csak nem tudom, hogy lehetne elérni, hogy önálló entitásként, prekoncepció nélkül fogadja be a közönség.
- Nem volt kísértés, hogy ragaszkodj az egyszer már bevált recepthez?
- Egyáltalán nem, sőt! Amikor elkezdtem gondolkozni, mi lehetne a következő nagyjátékfilmem egy valamiben biztos voltam, hogy teljesen mást akarok csinálni, mint a Liza volt.
- A Liza után azt nyilatkoztad: „...ha ebből is tudunk olyan különlegeset csinálni, mint amennyire a Liza különleges volt a maga műfajában, akkor lehet, hogy ezt is megnézik”. Hogy érzed, sikerült?
- Úgy érzem, hogy igen. Mint már mondtam, nagyon szeretem ezt a filmet.
- Az előzetesek alapján, egy egészen más filmet és egy egészen más Balsai Mónit láthatunk, mint a Lizában. Nagyon sok helyen olvashattuk, hogy ez egy skandináv típusú krimi. Ez pontosan mit jelent?
- Annak idején lehet, hogy én kezdtem ezt terjeszteni, mert a kiindulópont mindenképpen a skandináv krimik világában keresendő. Nesbø könyvei, vagy olyan filmek mint a Tetovált lány első része vagy A híd mindenképpen hatást gyakoroltak a film létrejöttére.
- Egy sikerfilmmel a hátad mögött könnyebb volt tető alá hozni az új filmedet, kevesebb akadályt kellett legyőzni?
- A Liza esetében nyolc évbe tellett, míg az első ötlettől eljutottunk a film bemutatójáig. Ehhez képest ez a három és fél év mindenképpen rövidebb volt, de ugyanakkor sűrűbb is. Annak idején a Liza mellett nagyon sok mindennel foglalkoztam még. Az X esetében viszont ennek szentelhettem szinte minden időmet.
- A film egyik szenzációja, amit az élet hozott, Kulka János szereplése. Hogy tudtad rávenni a szereplésre, és milyen volt a közös munka?
- Egyáltalán nem kellett rávenni. Örömmel vállalta. Igazából már a betegsége előtt neki ajánlottam ezt a szerepet. A betegsége után körülbelül 5 hónappal találkoztunk. Addigra már elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon szerette volna eljátszani a neki szánt karaktert. Úgy 4 hónappal rá elkezdtünk próbálni, amit borzasztó nagy alázattal, odaadással végzett, és utána a forgatáson is ugyanez volt a helyzet, ahol borzasztó nagy terhelésnek volt kitéve, de hősiesen tűrte.
Nagyon felemelő élmény volt Jánossal dolgozni, közelebbről megismerkedni vele. 
- Móniról és rólad az embernek óhatatlanul eszébe jut Fellini és Giuiletta Masina. Miközben Móni vitathatatlanul szenzációsan sokoldalú színésznő, az emberben azért mégis mocorog a kisördög, hogy mi a sorrend? Szándékosan Mónira írtad a Lizát és az X-et, vagy kitaláltad a filmeket, és közben rájöttél, hogy ezekre a szerepekre Móni a tökéletes választás?
- Mind a két film egyértelműen rá íródott. Mindvégig rá gondoltam, nem volt kérdéses.
- Véget tud érni aznapra a forgatás, amikor kihunynak a reflektorok, vagy még otthon a konyhaasztalnál is a film a téma?
- A forgatási őrületben az ember este elájul, nem tud tovább beszélgetni róla. Akkora megterhelés alatt állunk, hogy örülünk, ha kicsit nem kell foglalkozni vele. Persze a próbák alatt nagyon sok mindent megbeszéltünk.
- Nem csak a film világában álltatok elő újdonsággal, hanem a színházban is. Most mutatták be a Büszkeség és balítélet két színészre című darabot a Centrál Színházban. Mesélnél róla?
- Schmied Zoli és Balsai Móni nagyon szerettek volna színházban is együtt játszani. Filmben már többször is volt lehetőségük, de színpadon még nem. Ezt szóvá tették Puskás Tamásnak, a Centrál Színház igazgatójának, és azt is felvetették, hogy én rendezzem. Tamás nagyon örült mindkét felvetésnek, és elkezdtünk darabot keresni. Baráthy György, a színház dramaturgja ajánlott többet is, végül Jane Austen regényének ez a kétszemélyes átiratát választottuk, amely Angliában nagy sikert aratott. Egy csodálatos próbafolyamat után szeptemberben mutattuk be.
Nagyon jó volt látni, hogy mekkora örömmel fogadta a publikum, állva tapsoltak a premieren.
- A Liza után szinte azonnal elkezdtél dolgozni az X-en. Most megvan már a következő ötlet?
- Az az érdekes, hogy nincs. Egy hosszabb munkát fogok csinálni, ami nem saját ötletből készül, sajnos azonban egyelőre nem árulhatok el róla többet. De amint azzal végeztem, nagyon intenzíven el fogok gondolkozni, hogy mi legyen a következő saját film.
