KULT
A Rovatból

Ujj Mészáros Károly: „Ezt a filmet ne a Liza szemüvegén keresztül nézzék”

Milyen volt Kulka Jánossal dolgozni? Hogyan lehet szétválasztani a forgatást és a magánéletet, ha a rendező és a főszereplő egy párt alkotnak? Interjú az X – A rendszerből törölve rendezőjével.


- Ritka az annyira egyértelmű filmsiker, minta milyen a Liza, a rókatündér volt. Elég magasra tetted a lécet a magad számára is. Érzed, hogy nagyok az elvárások akár a közönség, akár a szakma részéről az új filmmel kapcsolatban?

- Picit igen. A sajtóvetítés óta kezdem érezni, részben az azóta lezajlott beszélgetések hatására. El is határoztam, hogy a premier előtt mondok néhány mondatot a közönségnek, hogy ezt a filmet ne a Liza szemüvegén keresztül nézzék. Ami egyébként nem mentegetőzés, nagyon szeretem ezt a filmet.

Igazából jobban szeretem, mint a Lizát, mert komolyabb, érettebb munkának gondolom. Csak nem tudom, hogy lehetne elérni, hogy önálló entitásként, prekoncepció nélkül fogadja be a közönség.

- Nem volt kísértés, hogy ragaszkodj az egyszer már bevált recepthez?

- Egyáltalán nem, sőt! Amikor elkezdtem gondolkozni, mi lehetne a következő nagyjátékfilmem egy valamiben biztos voltam, hogy teljesen mást akarok csinálni, mint a Liza volt.

- A Liza után azt nyilatkoztad:

„...ha ebből is tudunk olyan különlegeset csinálni, mint amennyire a Liza különleges volt a maga műfajában, akkor lehet, hogy ezt is megnézik”. Hogy érzed, sikerült?

- Úgy érzem, hogy igen. Mint már mondtam, nagyon szeretem ezt a filmet.

- Az előzetesek alapján, egy egészen más filmet és egy egészen más Balsai Mónit láthatunk, mint a Lizában. Nagyon sok helyen olvashattuk, hogy ez egy skandináv típusú krimi. Ez pontosan mit jelent?

- Annak idején lehet, hogy én kezdtem ezt terjeszteni, mert a kiindulópont mindenképpen a skandináv krimik világában keresendő. Nesbø könyvei, vagy olyan filmek mint a Tetovált lány első része vagy A híd mindenképpen hatást gyakoroltak a film létrejöttére.

- Egy sikerfilmmel a hátad mögött könnyebb volt tető alá hozni az új filmedet, kevesebb akadályt kellett legyőzni?

- A Liza esetében nyolc évbe tellett, míg az első ötlettől eljutottunk a film bemutatójáig. Ehhez képest ez a három és fél év mindenképpen rövidebb volt, de ugyanakkor sűrűbb is. Annak idején a Liza mellett nagyon sok mindennel foglalkoztam még. Az X esetében viszont ennek szentelhettem szinte minden időmet.

- A film egyik szenzációja, amit az élet hozott, Kulka János szereplése. Hogy tudtad rávenni a szereplésre, és milyen volt a közös munka?

- Egyáltalán nem kellett rávenni. Örömmel vállalta. Igazából már a betegsége előtt neki ajánlottam ezt a szerepet. A betegsége után körülbelül 5 hónappal találkoztunk. Addigra már elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon szerette volna eljátszani a neki szánt karaktert. Úgy 4 hónappal rá elkezdtünk próbálni, amit borzasztó nagy alázattal, odaadással végzett, és utána a forgatáson is ugyanez volt a helyzet, ahol borzasztó nagy terhelésnek volt kitéve, de hősiesen tűrte.

Nagyon felemelő élmény volt Jánossal dolgozni, közelebbről megismerkedni vele.

- Móniról és rólad az embernek óhatatlanul eszébe jut Fellini és Giuiletta Masina. Miközben Móni vitathatatlanul szenzációsan sokoldalú színésznő, az emberben azért mégis mocorog a kisördög, hogy mi a sorrend? Szándékosan Mónira írtad a Lizát és az X-et, vagy kitaláltad a filmeket, és közben rájöttél, hogy ezekre a szerepekre Móni a tökéletes választás?

- Mind a két film egyértelműen rá íródott. Mindvégig rá gondoltam, nem volt kérdéses.

- Véget tud érni aznapra a forgatás, amikor kihunynak a reflektorok, vagy még otthon a konyhaasztalnál is a film a téma?

- A forgatási őrületben az ember este elájul, nem tud tovább beszélgetni róla. Akkora megterhelés alatt állunk, hogy örülünk, ha kicsit nem kell foglalkozni vele. Persze a próbák alatt nagyon sok mindent megbeszéltünk.

- Nem csak a film világában álltatok elő újdonsággal, hanem a színházban is. Most mutatták be a Büszkeség és balítélet két színészre című darabot a Centrál Színházban. Mesélnél róla?

- Schmied Zoli és Balsai Móni nagyon szerettek volna színházban is együtt játszani. Filmben már többször is volt lehetőségük, de színpadon még nem. Ezt szóvá tették Puskás Tamásnak, a Centrál Színház igazgatójának, és azt is felvetették, hogy én rendezzem. Tamás nagyon örült mindkét felvetésnek, és elkezdtünk darabot keresni. Baráthy György, a színház dramaturgja ajánlott többet is, végül Jane Austen regényének ez a kétszemélyes átiratát választottuk, amely Angliában nagy sikert aratott. Egy csodálatos próbafolyamat után szeptemberben mutattuk be.

Nagyon jó volt látni, hogy mekkora örömmel fogadta a publikum, állva tapsoltak a premieren.

- A Liza után szinte azonnal elkezdtél dolgozni az X-en. Most megvan már a következő ötlet?

- Az az érdekes, hogy nincs. Egy hosszabb munkát fogok csinálni, ami nem saját ötletből készül, sajnos azonban egyelőre nem árulhatok el róla többet. De amint azzal végeztem, nagyon intenzíven el fogok gondolkozni, hogy mi legyen a következő saját film.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk