Túléltem a bőrrákot
Autóban ülök, néma csendben. M6. Szélsebesen rohan velem a táj. Hirtelen megpillantom a zöldellő szőlőtőkék között a domboldalon, a már ismerős, hófehérre meszelt présházakat. A cserepek színe is illeszkedik a környezethez, mintha tudatos gondossággal tervezték volna a természet színpompás árnyalatihoz őket. Pontosan tudom, hogy innen még 60 perc, és úti célom végéhez érek.
Izgulok, és közben azon morfondírozom, hogy az élet nem vesztette el a humorérzékét. Igazán nem. Az eszemmel persze tudom, és közvetlen közelről sajnos láttam is, de most meg is tapasztalom az érzést, hogy az ember valóban milyen nagyon törékeny. Helyet foglalok a váróteremben és türelmesen kivárom, amíg a nevemen szólítanak.
Eljött a pillanat, és belépek a szobába. A másodperc tört része alatt felmérem a helyzetet... olyan furcsa minden! Korábban, a vizsgálatok ideje alatt egészen más hangulat uralkodott. A varratokat kiszedik, közben előkerül a szövettan eredménye is. Higgadtan, de határozottan közlik velem a diagnózist. Pozitív eredményt mutatnak a patológiai vizsgálatok! Melanoma, vagyis bőrrák! Tényleg humoros az élet, kozmetikus vagyok, és ...BŐRrák.
Viccesnek kicsit sem érzem a helyzetet, viszont a dolog pikantériája azért kézzel fogható, mert ismerem a bőrt kívülről-belülről, és most mégis a bőröm az, ami megtréfál. Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján kimondható, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő a melanomával érintett személyek száma.
A bőrráknak több fajtáját ismeri az orvostudomány, egyik sem olyan agressziv mint a melanoma malignum. Tulajdonképpen bátran kimondhatjuk, hogy a bőrráknak egyetlen halálos fajtája, az maga a melanoma.
Tudomásul vettem a diagnózist, mi mást is tehetnék, és közben gyorsan egyeztetünk egy következő időpontot egy második műtétre. Két nap múlva! Sürget az idő.
Kilépek a rendelőből és tudom, hogy telefonálnom kellene, hiszen megígértem. De úgy érzem, képtelen vagyok értelmes sorrendben összerakni a szavakat egymás után.Pánikra semmi ok, nyugtatgatom saját magam és a közvetlen környezetem is később. Az orvosi papírokból kiderül, hogy a daganatot sikeresen eltávolították, a beteg sejtek nem szórodtak... nem lesz baj, nincs baj. Kettes besorolást kaptam a skálán. A második műtét, "csak" egy biztonsági metszés, hogy valóban minden rendben legyen.
Mostanra már túl vagyok ezen a beavatkozáson is. Újabb hetek telnek el a második szövettan eredményére várva. Várom a leletet és a találkozót az onkológus professzorral. Közben reménykedem, hogy erre az egész, testileg-lelkileg kimerítő tortúrára, csak a hosszú forradás a vállamon fog emlékeztetni később.
Innentől kezdve folyamatos orvosi kontroll és ellenőrzés alatt leszek, de ha ez nem így lenne, egészen biztos, hogy akkor is rendszeresen ellátogatnék szűrővizsgálatokra. Ez most már tulajdonképpen bármelyik bőrgyógyászati rendelőben lehetséges. Mobil anyajegyszűréseket is végeznek az ország több pontján is.
Biztosan mindenkiben felmerül a kérdés, hogy mik lehetnek a bőrrák kialakulását kiváltó okok?
40 éves vagyok. Amikor gyerek voltam, épp csak hallottunk az Ausztrália felett kilyukadt ózonrétegről. Fényvédelemről talán egyáltalán nem is! (Húúú, anyukám lehet, hogy most kiakad).
A strandon mindenki kókuszillatban úszott, mert a helyi ABC-ben egyetlen fajta bronzolajat lehetett vásárolni. A (!) bronzolajat.
Olykor-olykor leégtünk, na és? Különösebben nem foglalkoztunk vele, mi gyerekek.
Most már tudjuk, hogy a gyerekkori napégés bizony felnőttként bosszulja meg magát. Értelmet nyer "a bőr nem felejt" kijelentés!
De mielőtt mindenki pánikba esne, mert bizony ő is többször pecsenyére pirult gyerekként, elmondom, hogy a kiváltó okok között ez csak egyetlen tényező.
Természetesen ide sorolható a genetikai hajlam is, ha valakinek a családjában esetleg történt már korábban rákos megbetegedés.
Fokozott figyelmet kell fordítani a fehér, érzékeny és anyajeggyel rendelkező bőrökre.
...A jól bevált kakaóvajamat most SPF50+ UVA,UVB naptejre cserélem, és nyugodtan mondhatom nagyon-nagyon szerencsésnek magam, mert túlélem a bőrrákot!
