KULT
A Rovatból

Sztárbox: Azt hittük, a tevepatás Vizipóknál nincs lejjebb, de akkor Csobot Adél bekonferálta Pakk-pakkot

Nem csak a ringben, a lelátón is sztárok ültek, de szükség is volt rájuk, hogy az RTL leplezni tudja a tényt, miszerint a jó 2 órás műsorban jó, ha összesen fél óra szólt a sportról. Kritika.

Link másolása

Bevallom, kicsit zavarban voltam, amikor feladatnak kaptam, hogy írjak a Sztárboxról, azért ez mégis más, mint egy tehetségkutató, gondoltam én.

Aztán megnéztem az első adást és rájöttem, nincs is olyan nagy különbség.

Egész sokáig elvoltam anélkül, hogy hallottam volna az Ibbigang hip-hop formációról, és nem érzem úgy, hogy hülyén haltam volna meg enélkül. Legalábbis a Jóéjt című daluk alapján, ami a Sztárbox „himnusza” (bár a himnusz semmilyen formai követelményének nem felel meg).

Meg kellett állapítanom, a 2000-es évek elején egyszer már nagyot futott, és most újra leporolt műsor kicsit az új lehetőségekről is szól: végre megint jut egy kis reflektorfény Kokónak, Madárnak és Héder Barnának. Igaz, Barnáról néha az volt a benyomásom, hogy mindjárt elalszik.

Csobot Adél aranyos volt, mint mindig, de volt, amikor mintha nem tudta volna, pontosan hol van és kivel is beszél. És kicsit kínos volt, amikor mondat közben elvette a mikrofont Puskás Peti szája elől.

Még szerencse, hogy van egy Szujó Zolink, aki igyekezett némi szakmaiságot és értelmet vinni a show-ba. Merthogy sajnos a végeredmény mégiscsak sokkal inkább emlékeztet az X-Faktor szintű showkra, mint egy nívós sporteseményre.

Sírva könyörgök: engedjük el a kabala figurákat!

Mi magyarok akkor sem tudnánk jó kabalaifgurát kitalálni, ha az életünk múlna rajta. Bizonyos értelemben persze az életünk múlik rajta, mert ha így folytatjuk, mind meghalunk. Vagy a szégyentől, vagy a röhögéstől.

Azt hittük, a tevepatás Vizipóknál nincs lejjebb, de akkor jött Csobot Adél és bekonferálta Pakk-pakkot, a meghatározhatatlan fajú és nemű kabalaállatot. Pakk-pakk csont nélkül elmenne a hamarosan debütáló Five Nights at Freddy’s filmben.

Vannak felvezetővideók. Erősen rombolja a sport fílinget, amikor az edző biztosít minket, hogy Frohner Fecó minden nap meghal az edzőteremben, majd a sztárfodrász a következő pillanatban alig feltűnően kibontja a szponzor tejberizsét (vagy a szponzor tejberizsnek látszó tárgyát).

Molnár Áronnak is volt videója, róla kiderült, hogy nagypapája és annak sógorai is bokszolók voltak. Úgy látszik, a vér nem vált vízzé, mert alaposan összekócolta Fecó haját, úgy kiütötte a második menetben. Noár az első pillanattól irányította a mérkőzést, ment előre, Fecó nem sok vizet zavart. Volt egy-egy szép megmozdulása, de valószínűleg pontozással is a színész nyert volna. Ám amikor Fecó Noár baljától földre került, az edzője bedobta a törölközőt.

Egyetlen pozitívum mindenképpen van: itt nem lehet azzal jönni, hogy a hülye zsűri nem ért hozzá.

A két menet közti szünetben Csobot Adél Miller Dávid véleményét kérte ki a mérkőzésről. Végül is a 10 millió bokszszakértő országában aligha kell fennakadnom ezen.

Következtek a hölgyek. Megyeri Csilla egyenesen Jézushoz hasonlította az edzőjét, Tóth Tamás „Barbárt” – hiába no, látszik, hogy debreceni Református Hittudományi Egyetemre járt. Csilla a nagy ütéseiben bízott.

Berki Mazsi ennek ellenére pontozással legyőzte. Talán nem utolsó sorban azért, mivel korábban karatézott, míg ellenfele inkább a néptáncban jeleskedett

Ervin nagyon odatette magát, még a család olaszországi nyaralásán is edzett. De Árpa Attilát sem kell félteni, tudjuk jól, milyen maximalista, és hát az amerikai futball nem rossz előélet a bokszhoz.

Az egész est számomra legigazibb pillanata az volt, amikor Attila és Ervin meccse közben a kamera Borbély Alexandrára tévedt. Abban a percben nem színésznő volt, hanem egy aggódó feleség.

Attilát semmi és senki nem állíthatta meg, meglehetősen hamar, egy menet alatt kiütötte Ervint.

Összességében a Sztárbox inkább egy nagy esztrádműsor, ami nyomokban sportot is tartalmaz. A készítők is érezhették ezt, mert a szpíker, Jakab Csaba minden edzőt hosszasan bemutatott, hogy jelezzék, micsoda komoly sportesemény is ez. Kicsit olyan volt, mintha amikor egy gagyi, „zs” kategóriás filmet azzal próbálna eladni, hogy a szereplők amúgy nagyszerű művészfilmekben is játszottak egykor.

Bízunk benne, hogy azért adásról-adásra jobb lesz. A jövő héten Brasch Bence KKevin ellen száll ringbe, Sáfrány Emese ellenfele Dobos Evelin lesz, Istenes Bence pedig ifjabb Schobert Norbival néz szembe.

Az biztos, hogy Dobos Evelin sok féltékeny feleségnek okozna örömet, ha jól megverné Emesét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk