KULT
A Rovatból

Sztárbox: Az Istenes-Schobert mérkőzés volt az egyetlen, ahol végül a nagyobb arc nyert

Mindenki ugyanazokat a közhelyeket puffogtatja a bokszmérkőzések kapcsán, de ezzel együtt is úgy tűnik, bejött az RTL-nek a költséges műsor a nézettségi versenyben. Kritika.


Az RTL klub pénzt, paripát nem kímélve indította be október végén a Sztárbokszot. A felkért hírességek nyilván nem ingyen vállalták a fél éves felkészülést, és az edzők sem szerelemből foglalkoznak velük.

Aztán otthagyták az RTL székház kényelmét, kibérelték és berendezték a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontot, ami megint csak nem két fillér. Ráadásul gondoskodnak róla, hogy a meccsek alatt a közönség soraiban ott tolongjon a hazai celebvilág krémje.

(Számomra új elem, hogy a meghívottak között immár youtuberek is feltűntek, mint például Dezső Bence.)

Még az edzők között is akadnak ismert nevek, Sáfrány Emesét például Miló Viki készítette fel, aki szép sporteseményei mellett egykor maga is felkapott vendége volt a kereskedelmi csatorna műsorainak, sőt, férfi magazinban is találkozhattunk vele.

A celebek persze valószínűleg nem kapnak pénzt a részvételért, örülnek, ha kamera közelébe kerülhetnek. Igazán szórakoztató figyelni, hogyan igyekeznek felhívni magukra a közönség soraiban interjú alanyokra vadászó Csobot Adél és Héder Barna figyelmét.

Az első adás után úgy tűnik, bejött a húzás: A Sztárbox jóvoltából az RTL meg tudta verni a TV2-t vasárnap este. Ezt persze a TV2 nem nézheti tétlenül, és bevetette a csodafegyvert: november 05-én Tóth Gabira és új pasijára hárult a feladat, hogy visszacsalogassa a pletykára éhes nézőket a Sztárban sztár leszek elé. Hogy ez mennyire vált be, az majd később derül ki, ha kijönnek a friss nézettségi adatok.

Ahogy a sportcsarnokban is vannak felvezető meccsek, a tévében valójában már a Fókusz végén elkezdődik a Sztárbox. Itt az előző elődöntő történéseit dolgozzák fel interjúkkal, összefoglalókkal. Akadt egy-egy érdekesebb bejátszás, Kokó például véget vetett az elmúlt hét egyik nagy vitájának.

Sokan úgy vélték, Árpa Attila sportszerűtlen volt, amikor a megrogyó Nagy Ervint tovább csépelte. Mindenki Kovács Pistije viszont megerősítette: amíg a bíró nem állítja le a mérkőzést, a bokszolónak mennie kell és ütni. Árpa tehát csak tette a dolgát.

A második elődöntő bizarr pankrátor show-val kezdődött, ami sportbemutatónak röhejes volt, humornak pedig siralmas.

Azt nem tudnám eldönteni, hogy valójában minek szánták. Mint utóbb kiderült, Frohner Fecó előző adásban bemutatott vetődése ihlette a fiúkat.

Hiába, a modern televíziózás igazi kihívása, hogy 2 és félórányi műsoridőt (oké, mínusz reklámok) miként töltsünk ki 20 percnyi tényleges tartalommal. Mert hát maguk a mérkőzések körülbelül ennyi időt vettek igénybe.

A felvezetés szép pillanata volt, amikor megemlékeztek a napokban elhunyt Szegő Andrásról. Szegő számomra újságíró etalon, interjú kötetét mindenkinek csak ajánlani tudom, de egyben lelkes bokszoló is volt.

Nagy elmék, ha találkoznak: előző bokszkritikámat azzal fejeztem be:

„Az biztos, hogy Dobos Evelin sok féltékeny feleségnek okozna örömet, ha jól megverné Emesét.”

Szujó Zoli barátunk a hölgyek mérkőzését felvezetve szinte szóról szóra ugyanezt mondta. Szeretném azt hinni, hogy olvasta a cikkemet, és megtetszett neki, de természetesen nem kizárt, hogy ugyanaz jutott eszébe.

Amúgy is megfigyeltem, hogy mennyire kevés eredeti gondolat születik a boksz kapcsán. A nők mérkőzéseiről beszélve szinte mindenki rúzs- és sminkelkenést emlegetett, illetve cicaharcot. És jelen esetben alig volt olyan szereplője az estnek, aki ne tett volna valami összekacsintós megjegyzést Emese „színészi” múltjára.

Oké, tény, hogy az egykor Aleska Diamond néven futó hölgy esetében egész másképp hangzik az amúgy ártalmatlan „kielemeztük a videóit” mondat, de azt hiszem, itt az ideje, hogy mindannyian továbblépjünk, és elengedjük ezt.

Bár sokan cikizik ezt a műsort is, azért annyi mindenképp a javára szól, hogy míg más műsorok esetében lehet spekulálni, mennyire igaziak, ezekre a bunyókra nem lehet azt mondani, hogy megjátszották.

Ennyire nem lehet jó színész mindenki, és hát azért azok az izmok sem lesznek csak úgy maguktól.

Lecserélték a ringszpíkert, ezúttal a csatorna hangja, Both András „Boci” konferálta fel a mérkőzéseket. Nekem kicsit rontja az összhatást, hogy a ringszpíker mindent kártyáról olvas. Az rendben van, hogy az adatokat nem biflázzák be, de a szellemes(nek szánt) felvezető szöveg sokkal sutább felolvasva.

Az első mérkőzésen nem mertem volna tippelni a végeredményre. Alapjában véve Dobos Evelin és Sáfrány Emese közül az utóbbi tűnik energikusabbnak, vagányabbnak a mindennapok szintjén. Evelinben van valami hűvös, tartózkodó, az ember sosem tudja, mire számítson tőle.

A mérkőzés első pillanatai is ezt tükrözték. Emese megindult, mint egy cséphadaró, ellenfele hátrálni kényszerült. De kiderült, a színésznő nem csak testben, fejben is alaposan felkészült az eseményre, mert hamarosan megálljt parancsolt Emesének és ellentámadásba lendült. Míg az első menet döntetlen közelinek tűnt, a folytatásban Evelin átvette az irányítást, és végül egyértelmű pontozással nyert.

Következett Brasch Bence és KKevin összecsapása. A színész már hét éve bokszol, még a fenegyerek Árpa Attila is úgy nyilatkozott, hogy Bence az egyetlen, akivel nem szívesen kerülne össze a ringben – márpedig erre minden esélye megvan.

A rapper KKevin olyan nagy arccal adta elő magát, hogy félő volt, be sem tud mászni a ringbe a két kötél között. Meg is üzente Bencének, hogy fél menetnél ne számítson többre. Mint oly sokszor, sejteni lehetett, hogy óriási bukta lesz ebből.

Ennek a meccsnek a visszatérő fordulata a „nem a pénz számít” mondat lett. Már-már kínosan sokszor emlegették. Minden esetre a népmesei elem bejött, Bence a harmadik menetben kétszer is padlóra küldte kőgazdag ellenfelét. A második után a mérkőzésvezető leállította a találkozót.

Az est főmérkőzését zene előzte meg. Mihályfi Luca és Ekhoe lépett színpadra, és ez volt az a pillanat, amikor a döbbenettől csak pislogni tudtam. Mihályfi Luca egy csodás hangú, tehetséges énekesnő, aki az X-Faktorban nagyszerűbbél nagyszerűbb dalokat énekelt. Ehhez képest kaptunk egy hallgathatatlanra autotune-olt produkciót. Feltételezem, erre azért volt szükség, hogy ne legyen kínos Ekhoe szereplése. De tényleg ez az irány?

Az egy dolog, hogy a popszakma tele van pozícióba került senkiháziakkal, de már ott tartunk, hogy egy jó énekesnek is a szintjükre kell silányulnia, ha érvényesülni akar?

Luca, ne hagyd magad! Te sokkal többre vagy hivatott ennél.

Bevallom, sokat gondolkoztam, írjak-e valamit Csobot Adél öltözékéről, de aztán láttam a férjét bunyózni, és úgy döntöttem, nem fogok.

Istenes Bence egyébként nemcsak remekül bokszol, de ismét bebizonyította, hogy zseniális kommunikációs szakember. Először is, itt az üzengetés. Az elmúlt hetekben Istenes egy alkalmat sem hagyott ki, hogy beleszálljon ifjabb Schorbert Norbiba. Ennek eredményeként egyfolytában beszéltek róluk, és a műsorvezető elérte, hogy ez legyen az este legjobban várt meccse, a főmérkőzés.

Míg a kisfilmjében még azt láthattuk, hogy Bence és edzője, Tóth Tamás „Barbár” Norbi testiépségéért imádkozik az edzőteremben, a mérkőzés előtti villáminterjúban a versenyző érezhetően visszább vett az arcából. Arról beszélt, hogy a szurkálás a sportág velejárója, szerinte ennyi belefér, és elismerően beszélt ellenfeléről. (Megalapozva, hogy ha – mint várható volt – nyer, ne alázza meg ellenfelét, amivel könnyen elveszthette volna a rajongók szimpátiáját.)

Nyilván Bence öltözéke sem volt véletlen.

Biztos lehetett benne, hogy a sárga rojtokkal díszített párducfoltos nadrággal feltűnést kelt, ez is beszédtéma lesz.

Mindezek mellett persze kiválóan is bokszolt. Magabiztos volt, tudta, hogy mit csinál, néha még azt is megengedte magának, hogy kicsit produkálja magát a közönségnek. Ilyen egy igazi profi: végig tudta, mit csinál a ringen kívül és belül. Ami persze nem jelenti azt, hogy Norbi ne lephette volna meg. A 18 éves fiú egyáltalán nem volt veszélytelen ellenfél, az is sokat elmond a képességeiről, hogy ez volt eddig az egyetlen mérkőzés a fiúknál, amely pontozással dőlt el – természetesen Bence javára. Ez volt az est egyetlen mérkőzése, ahol a nagyobb arc nyert - nyilván azért, mert ebben a magabiztosság mögött volt tartalom is.

Ugyancsak Norbi volt az egyetlen az est vesztesei közül, aki nem lépett le a ringből, mielőtt mikrofonvégre kaphatták volna. Sőt, bejelentette, hogy nem hagy fel a boksszal, versenyszerűen fogja űzni, és komoly eredményeket fog elérni. Úgy legyen.

Ennek a meccsnek a visszatérő közhelye a „fiúból férfi lett” fordulat volt. Akinek van felnőttkorú gyereke, az azért szerintem tudja, hogy nem akkor lesz valaki felnőtt, ha végigverekszik négy menetet egy ringben, de majd Norbi is megtanulja.

A jövő héten Pintér Tibor és Dobrády Ákos, Járai Kíra és Nyári Dia valamint Szegedi „Fecsó” és Curtis mérkőzik meg. Az utóbbi mérkőzés olyan, amire azt szokás mondani: én már csak egy kávét kérek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az év legfeszültebb filmje megmutatja, mi történne, ha atomrakétát lőnének ki az USA-ra – A Feszült helyzet izzasztóan reális veszélyekkel paráztat
A bombák földjén és A bin Láden-hajsza rendezője remek színészek segedelmével hozza ránk a frászt, s veti fel, hogy milyen gyorsan véget érhet az általunk ismert világ.


Az első Oscar-díjas női rendező, Kathryn Bigelow új filmje ijesztően reális és hiteles képet fest korunk egyik legnagyobb félelméről: mi történik akkor, ha valahonnan (nem tudni pontosan, honnan) kilőnek egy nukleáris rakétát az Egyesült Államokra? Izgalmas alapvetés.

És nem tipikus feldolgozás.

A Feszült helyzet ezzel indul, bemutatva az USA nemzetbiztonsági és egyéb szerveinek működését, pontosabban, hogy miként is kezelnek egy ilyen helyzetet. Sőt, mindjárt három szempontot kapunk.

Az elsőben egy reggel Olivia Walker kapitányt (Rebecca Ferguson) arról tájékoztatják a Fehér Ház hadműveleti központjában, hogy egy csendes-óceáni figyelmeztető radar egy azonosítatlan rakétaindítást észlelt, s meglepő módon nem az indításkor, hanem már repülés közben észlelte azt. Eleinte észak-koreai rutintesztnek vélik, a helyzet azonban ijesztő fordulatot vesz, amikor a rakéta alacsony pályára áll, a számítások szerint pedig 20 percen belül becsapódik az Egyesült Államok területén, konkrétan Chicagóban.

Elindul a videókonferencia a hadműveleti központ, a Pentagon és a fegyveres erők különböző parancsnokságai között, amelyhez utoljára maga az elnök (Idris Elba) csatlakozik. Elindítanak két földalapú elfogórakétát (GBI) is, hogy semlegesítse a nukleáris robbanófejet, közben pedig elkezdik evakuálni a fontos személyeket. Egy ponton, nem sokkal a rakéta becsapódása előtt, amikor az elnöknek egy a világ sorsát meghatározó döntést kell meghoznia, elsötétül a kép, majd visszaugrunk 30 percet az időben, és átváltunk a következő nézőpontra.

A másodikban a STRATCOM parancsnoka, Anthony Brady tábornok (Tracy Letts) értesül a kilövésről, és csatlakozik a többi fél konferenciájához, miközben a helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó, Jake Baerington (Gabriel Basso) fontolóra veszi, hogy a támadást Észak-Koreának tulajdonítsa, így a Nemzetbiztonsági Ügynökség szakértőjéhez, Ana Parkhoz (Greta Lee) fordul.

Ő pedig arra következtet, hogy Észak-Korea képes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákat használni. Azonban egyik fél sem képes egyértelműen beazonosítani a rakéta eredetét.

A harmadik nézőpontban pedig már az elnök áll a középpontban, akit egy kosárlabdameccsen tájékoztatnak a nukleáris veszélyről. A Titkosszolgálat azonnal evakuálja, a kocsiban, majd a helikopteren pedig Baerington és Brady véleményét figyelembe véve érzelmileg összeomlik, hiszen egy olyan döntést kell meghoznia, ami megpecsételheti a világ sorsát: vajon mérjen-e válaszcsapást a támadó országra, noha senki sem biztos, melyik országról is van szó.

Kathryn Bigelow-ról azt eddig is tudtuk, hogy ért a suspense-hez. A pattanásig feszült pillanatok és atmoszféra mestere ő, amit a 2009-es A bombák földjénben (amiért a filmtörténelemben elsőként megkapta a legjobb női rendező Oscar-díját, azóta pedig még ketten követték őt: Chloe Zhao A nomádok földjéért és Jane Campion A kutya karmai köztért) és a 2012-es Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajszában is bizonyított. A Feszült helyzet azonban abban elüt e két filmtől, hogy most nem megyünk ki terepre, főként szoba- és terembelsőkben játszódnak a jelenetek, a csodás sztárgárdának köszönhetően (olyan további színészek tűnnek még fel a fent felsoroltakon kívül, mint Jason Clarke, Jared Harris, Anthony Ramos, Jonah Hauer-King, Moses Ingram, Brian Tee, Willa Fitzgerald vagy Kaitlyn Dever) azonban nem is hiányoznak a nagyszabású külsők és/vagy katonai bevetések.

Nincs is ezekre idő, hiszen mindegyik szempont bő félórát fed le, a rakéta észlelése után pedig mindössze 19-20 perc van a becsapódásig, tehát ennyi idő áll rendelkezésre feldolgozni a válságot.

A Feszült helyzet nézői közül biztosan sokan csalódottak lesznek a lezárás miatt, Kathryn Bigelow azonban sosem az olcsó hatásvadászatra utazott. Noah Oppenheim (Az útvesztő, A beavatott-sorozat: A hűséges, Jackie, Nulladik nap) forgatókönyve alapvetően azért elképesztő, már látszólag ijesztően hitelesen mutatja be a legfelsőbb amerikai szervek protokolljait, s ebben leledzik legfőbb érdkességfaktora is: megláthatjuk, hogyan működik a zárt ajtók mögött (ahova a legtöbbünknek sosem lesz esélye bekukucskálni) egy ilyen helyzet felismerése és kezelése.

Az év egyik legfeszültebb filmjéről van tehát szó, amely azonban a válaszadás helyett inkább (jogos) kérdéseket vet fel, és meglegyint minket egy olyan, az általunk ismert világot elpusztító szcenárióval, amely a valóságban is könnyedén bekövetkezhet.

Ebben áll a film ereje, és nem abban, hogy robbanásokat, várospusztítást és katonai hadmozdulatokat vagy gombafelhőket mutogasson.

Stílusában épp emiatt leginkább talán a Tizenhárom nap: Az idegháború című 2000-es Kevin Costner-filmhez hasonlít, amelyben a Kennedy-adminisztráció próbálja kezelni 1962-ben a kubai rakétaválságot, amikor könnyedén kirobbanhatott volna a III. világháború. A Feszült helyzet is ezt a lehetőséget veti fel: egy atomháborúét, csak már a modern korban. Egy olyanban, amikor mindenkinek viszket az ujja, s a legfőképp azoké, akik meg is tudnak nyomni néhány végzetes gombot…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Komjáthy György
A Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője 91 éves volt.


Életének 92. évében elhunyt Komjáthy György EMeRTon-díjas és Fonogram szakmai életműdíjas magyar zenei szerkesztő, a Magyar Rádió volt munkatársa – közölte családja a közösségi médiában.

Komjáthy 1952–1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgona-zeneszerzés-népzene szakán tanult, majd 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.

1986–1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt, az utolsó három évben már nyugdíj mellett. 1999-től a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője.

Gyermekei így emlékeztek meg róla: „Szeretted az életet, imádtad a családodat, rajongtál a hobbidért, a zenéért, munkádért. Öt hete még aktívan dolgoztál – ahogy mondtad. Azt tervezted, hogy a rádiózás 100 éves születésnapján virágot teszel második otthonod, a Bródy Sándor utca 5-7 épületéhez. Sajnos december 1-jén már nem lehetsz ott.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk