KULT
A Rovatból

Szerintünk ezek a filmek és színészek nyerik az idei Oscar-díjakat

Fraser, Farrell vagy Butler? Blanchett vagy Yeoh? Az idei Oscar-gála kifejezetten izgalmasnak ígérkezik, több nagy kategóriában egyáltalán nincs lejátszva még a meccs.


A 95. Oscar-díjátadó producerei úgy tűnik, próbálják jóvá tenni az előző évek bűneit. Például újra élőben lehet majd megnézni mind a 23 kategória díjának kiosztását, vagyis egyetlen szégyenteljes gála után eltörölték azt a filmalkotókkal szembeni tiszteletlen döntést, miszerint nyolc kategóriát kivágnak az élő adásból, hogy azok szobrocskáit a közvetítés előtt osszák ki, és csak utólag, megvágott formában vágják be a show-ba a reklámszünetek alatt. Emellett idén visszahozták egy harmadik menetre házigazdának Jimmy Kimmelt, aki a botrányos 2017-es (ekkor hirdették ki tévedésből a Kaliforniai álmot a legjobb film győztesének a Holdfény helyett), valamint a 2018-as átadót vezette. Vagyis úgy tűnik, kezd visszaállni a dolgok rendje, remélhetőleg idén emlékezetesebb showelemekkel dúsítják majd fel a köszönőbeszédek közötti időt is.

A jelöltek kapcsán mindenesetre nem lehet panaszunk, klasszikus filmkészítési technikákat alkalmazó és újító produkciók, valamint szerzői és közönségfilmek egyaránt bekerültek a kalapba, vagyis számos zsáner rajongója drukkolhat a kedvencének.

Ráadásul mi, magyarok is élőben követhetjük a gálát március 13-ára, hétfőre virradóra, hiszen néhány napja jött a hivatalos bejelentés, miszerint itthon a Disney+ streamingszolgáltatón lehet majd követni élőben a gálát magyar kommentár és feliratozás nélkül. Ha pedig valaki nem tud ébren maradni éjszaka, utólag is visszanézheti a platformon az átadót. Viszont idén az amerikai óraátállítás miatt hazai idő szerint az eddig megszokotthoz képest egy órával korábban kezdődik a haddelhadd, vagyis március 12-én, vasárnap késő este, 23:30-kor startol élőben a vörös szőnyeges bevonulás, majd éjjel 1 órakor veszi kezdetét maga a gála. Ami azt jelenti, hogy korábban ágyba kerülhetnek a filmfanatikus éjjeli baglyok!

Mi pedig, ahogy tavaly, idén is megpróbáljuk megjósolni a főbb Oscar-kategóriák nyerteseit, lássuk, kik és mik a legnagyobb esélyesek!

Legjobb nemzetközi játékfilm

A jelöltek: Argentína, 1985 (Argentína), A csendes lány (Írország), (Lengyelország), Közel (Belgium), Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)

Na ez az a kategória, aminél nagyjából felesleges izgulni, drukkolni. Szinte teljesen bizonyos, hogy Németország idén behúzhatja a rendszerváltás utáni harmadik, összesen negyedik díját (a korábbi győzelmek: A bádogdob 1980-ban – még az NSZK színeiben, a Hontalanul Afrikában 2003-ban, valamint A mások élete 2007-ben). Mivel Edward Berger filmjét, a Nyugaton a helyzet változatlant összesen 9 díjra jelölték, köztük pedig idegen nyelvű mivolta ellenére a legjobb film kategóriában is, így egyértelmű, hogy viszi a nemzetközi játékfilm díját, ahogy erre számos példa volt akár az utóbbi évtizedekben is (pl. Tigris és sárkány, Szerelem, Roma, Élősködők, Vezess helyettem). Hiszen, ha a másik négy alkotás közül valamelyik kapná meg mégis ezt a díjat, akkor miért nem azt jelölték a legjobb film kategóriájában? Idén itt biztosra mehetünk.

Tippünk: Nyugaton a helyzet változatlan (Németország).

Legjobb női mellékszereplő

A jelöltek: Angela Bassett (Fekete Párduc 2), Hong Chau (A bálna), Kerry Condon (A sziget szellemei), Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor), Stephanie Hsu (Minden, mindenhol, mindenkor)

Szinte az utolsó pillanatig nem volt kérdéses, hogy Angela Bassetté lesz ez a díj a Fekete Párduc 2-ben nyújtott alakításáért. Egyébként az öt hölgy közül ő az egyetlen, akinek volt már jelölése, igaz, jó régről, 1994-ben kapott nominációt a legjobb női főszereplők közt a Tina című életrajzi filmért, amelyben Tina Turnert alakította. A Fekete Párduc 2-ért pedig megkapta többek között a Critics Choise Awardot, a Hollywoodi Kritikusok díját és a Golden Globe-ot is. Meglepetésre azonban a Színészek Szakszervezete (SAG) mégsem őt, hanem Jamie Lee Curtist díjazta a Minden, mindenhol, mindenkorért, márpedig a SAG elismerése a legfőbb előszoba az Oscarhoz. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni Kerry Condont sem A sziget szellemeiért, aki pedig a BAFTA-t húzta be idén kiváló alakításáért. Szóval egyelőre háromesélyes a móka, de szerintünk még mindig Bassett lehet a befutó, egyrészt a több mint 40 éves karrierje, másrészt a diverzitás miatt, hiszen összesen két fekete színészt jelöltek idén, a másikuk, Brian Tyree Henry pedig nagyjából esélytelen a férfi mellékszereplőknél.

Tippünk: Angela Bassett (Fekete Párduc 2)

Legjobb férfi mellékszereplő

A jelöltek: Brendan Gleeson (A sziget szellemei), Brian Tyree Henry (A kiút), Judd Hirsch (A Fabelman család), Barry Keoghan (A sziget szellemei), Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

A színészi kategóriák közül talán a legegyértelműbb a férfi mellékszereplőké, hiszen az Indiana Jones és a végzet temploma Picurja, valamint a Kincsvadászok Richard ’Data’ Wangja, Ke Huy Quan nagy színészi visszatérését nagyjából minden, mindenhol és mindenkor díjazta, a Golden Globe-on és a SAG-on is ő nyert, talán csak a BAFTA-t happolta el előle Barry Keoghan. Szóval nagy meglepetés lenne, ha nem Quan érdemelné ki idén ezt a szobrot, ha azonban valami csoda folytán mégsem, akkor valószínűleg A sziget szellemei valamelyik színésze, Brendan Gleeson vagy Barry Keoghan lehet a kiválasztott. De erre nem mutatkozik sok esély.

Tippünk: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb női főszereplő

A jelöltek: Cate Blanchett (Tár), Ana de Armas (Szöszi), Andrea Riseborough (To Leslie), Michelle Williams (A Fabelman család), Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Az idei botránykategória! Már duplán is. Az első az volt, amikor a jelöltek bejelentésénél kiejtették Andrea Riseborough nevét a To Lesie című apró független filmért, ami óriási meglepetés volt, senki nem számított az angol színésznő nominációjára. Majd az Akadémia vizsgálódni is kezdett az ügyben, mivel olyan panaszok érkeztek hozzájuk, amelyek szerint a az Oscar szabályait megszegő kampány zajlott azért, hogy a tagok szavazzanak Riseborough-ra, vagyis a To Leslie rendezője, Michael Morris ismert színészeket kért meg arra, hogy ajánlják Andreát a voksolók figyelmébe. Az is kérdéses volt, hogy Riseborough megtarthatja-e a jelölését. A vezetőség végül úgy döntött, maradhat a nomináció, de szigorítani és egyértelműsíteni fogják a jövőben a kampányszabályokat. A másik botrány pedig a két fő esélyest érinti. Michelle Yeoh, a kategória egyik nagy favoritja ugyanis nemrég megosztott az Instagram-profilján egy internetes cikkből egy idézetet, amelyben a szerző azt írja, hogy ne a másik nagy esélyes Cate Blanchett nyerjen, hiszen neki már van két Oscar-díja (az Aviátorért és a Blue Jasmine-ért), Yeoh karrierjét viszont abszolút fellendíthetné egy szobrocska, illetve ő lenne az első ázsiai színésznő, aki e kategóriában győzedelmeskedik.

Sokan támadták az inkorrekt megosztásért a 60 éves színésznőt, aki nem sokkal később törölte a posztot, az Oscar-szavazás azonban addigra már lezárult, szóval elvileg ez a húzás nem befolyásolja majd a végső eredményt.

De igen, szinte 50%, hogy Yeoh vagy Blanchett viszi ezt a díjat, Michelle Williams pedig a Brokeback Mountain: Túl a barátságon, a Blue Valentine, az Egy hét Marilynnel és A régi város után ötödszörre is hoppon marad. Yeoh ugyanakkor esélyesebbnek számít, hiszen övé lett a Golden Globe és a SAG díja is, Blanchettnek pedig be kellett érnie a BAFTA-val. Titánok harca lesz!

Tippünk: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb férfi főszereplő

A jelöltek: Austin Butler (Elvis), Colin Farrell (A sziget szellemei), Brendan Fraser (A bálna), Paul Mescal (Volt egyszer egy nyár), Bill Nighy (Living)

A legizgalmasabb küzdelem itt várható, ugyanis hárman is esélyesek a díjra. Colin Farrell Golden Globe-ot kapott, Austin Butler úgyszintén, valamint a BAFTA-t is, Brendan Fraser pedig a legfontosabbat, a Színészi Szakszervezet díját tudhatja magáénak, vagyis még bármi lehetséges. Butler mellett az szól, hogy az Akadémia kifejezetten szereti az ismert emberré átalakuló színészi alakításokat életrajzi filmekben (pl. Will SmithRichard király, Rami MalekBohém rapszódia, Gary OldmanA legsötétebb óra, Eddie RedmayneA mindenség elmélete, Daniel Day-LewisLincoln, Colin FirthA király beszéde, Sean PennMilk, Forest WhitakerAz utolsó skót király, Philip Seymour HoffmanCapote, Jamie FoxxRay, és ez csak az utóbbi 18 év egyetlen kategóriából…), Fraser mellett pedig, hogy a nagy színészi visszatéréseket is kedvelik, bár a legutóbbi ilyennél Mickey Rourke (A pankrátorért, szintén egy Darren Aronofsky-film) végül alulmaradt Sean Penn Milkjével szemben. Fraser viszont nagyon népszerű most, és Rourke-kal ellentétben ő megnyerte a SAG díját is, így továbbra is fő esélyes.

Tippünk: Brendan Fraser (A bálna)

Legjobb rendező

A jelöltek: Todd Field (Tár), Dan Kwan, Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor), Martin McDonagh (A sziget szellemei), Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge), Steven Spielberg (A Fabelman család)

Ha a két Daniel győzedelmeskedik idén (márpedig nagyon úgy áll a helyzet), akkor az Oscar-átadók 95 éves története során harmadszor fordul elő, hogy egy direktorpárosé a legjobb rendezés díja (korábban Jerome Robbins és Robert Wise kaptak együtt a West Side Storyért 1962-ben, valamint a Coen fivérek, Joel és Ethan a Nem vénnek való vidékért 2008-ban). Kwant és Scheinertet a Rendezők Szakszervezete (DGA) is díjazta idén, márpedig az egyesület díjának 74 éves története során csupán 9 alkalommal fordult eddig elő, hogy más kapta a rendezői Oscart, mint aki a DGA elismerését (utoljára 3 éve – DGA: Sam Mendes, Oscar: Bong Joon Ho). A Golden Globe-ot viszont Spielberg kapta, szóval ő sem teljesen esélytelen, és ha nyerne, azzal a harmadik rendezői Oscarját érdemelné ki a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése után, ezzel pedig behozná Frank Caprát és William Wylert, s már csak eggyel lenne lemaradva a 4 díjat bezsebelő, rekorder John Fordtól. Rajtuk kívül még talán McDonagh rúghat labdába, de az bizonyos, hogy nehéz lesz elvenni ezt a díjat a két Danieltől.

Tippünk: Dan Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb film

A jelöltek: Avatar – A víz útja, Elvis, A Fabelman család, Minden, mindenhol, mindenkor, Nyugaton a helyzet változatlan, A sziget szellemei, A szomorúság háromszöge, Tár, Top Gun: Maverick, Women Talking

Ha esetleg bejönnek a tippjeink, az azt jelenti, hogy idén egy kisebb tarolásnak lehetünk majd szemtanúi, ami mostanság ritkán fordul elő az Oscaron, az utóbbi években sokkal jobban elolszlanak a díjak. A Minden, mindenhol, mindenkornak viszont az előrejelzések szerint minden esélye megvan arra, hogy mind a technikai (pl. vágás, jelmez), mind a főbb kategóriákban (film, rendező, női főszereplő, férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv) kiemelt esélye van a győzelemre, ami így akár 7 +/- 1 díjat is hozhat annak a filmnek, amelynek 2022 tavaszi bemutatója idején nem sokan gondolták volna, hogy Oscar-matéria lehet, majd bumm, jött a 11 jelölés. Szóval egyelőre abszolút favoritnak számít a legjobb film kategóriájában is, ám a győzelme természetesen nincs kőbe vésve.

Még simán előfordulhat (a Producerek Szakszervezetének előremutató díja ellenére is), hogy az Amerikai Filmakadémia tagságának túl bizarr ez a film a végső győzelemhez, és egy klasszikusabb hangvételű alkotást, pl. a Golden Globe-ot is elnyerő A Fabelman családot vagy a BAFTA-díjas Nyugaton a helyzet változatlant emelik ki.

Bizony, ez utóbbit sem szabad itt leírni, az Élősködők három évvel ezelőtt legalábbis bizonyította, hogy bármi megtörténhet, ráadásul a Nyugaton a helyzet változatlan már egyszer nyert legjobbfilm-díjat az Oscaron, méghozzá az eredeti Remarque-regény 1930-as filmváltozata, szóval érdekes lenne, ha két verzió is hazavinné a fődíjat. A fentiektől függetlenül azonban szerintünk is itt az ideje az Oscar életében is az újításnak, az eredeti, szokatlan és előremutató filmkészítésnek, a jövő mozijának, ennek tükrében pedig csakis a bageles-virsliujjjas-hasitasis-dimenzióugrálós-mosómedvés őrület lehet a befutó 2023-ban.

Tippünk: Minden, mindenhol, mindenkor


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Azahriah most írja be magát a történelemkönyvekbe – óriási műsorral tért vissza az MVM Dome-ban
Hosszabb kihagyás után az ország jelenlegi legnépszerűbb előadója újra koncertet adott az MVM Dome-ban. Rengeteg kérdés merült fel, hogy vajon hova lehet még tovább fokozni, tud-e Azahriah újat, nagyobbat mutatni. Most mindenre választ adott a színpadon.
Varga Vencel - szmo.hu
2025. október 18.



Azahriah a hosszabb kihagyás, vélt vagy valós kényszerszünet (nevezhetjük bárhogy) után az MVM Dome-ban tervezi azt folytatni, ahonnan egyébként eleve nincs nagyon hova: ő az első magyar előadó, aki „kivitte a játékot”. A tripla Puskásnál fizikailag sem lehet tovább feszíteni a popipari húrokat.

Az elmúlt hetekben ugyan már jelentek meg új dalok, amelyek bőven a popszámoktól teljesen eltérő struktúrákkal bírnak, de a háromszoros teltház első napján különös zsongás övezett mindenkit kishazánkban, hogy mi lesz innen a következő lépés.

A bennem lévő legnagyobb kérdés magasan az volt, hogy vajon a „közönség kiszolgálása” lesz-e terítéken a visszatérésnél, vagy sokkal inkább a saját művészi világ megmutatása egy akkora közönségnek és olyan szabadsággal, amely korábban példátlan volt kishazánkban. Legyünk őszinték, az algoritmusok és percemberek világában azzal élni, hogy hat és félperces (kommentszekció szerint) magnum opusokat” dobáljunk ki bármilyen előjel nélkül, valószínűleg egyedül Baukó Attila privilégiuma. Vagy hát, pontosabban többeké, de ő marad az egyetlen, akit ezek után is gigantikus érdeklődés övez.

A koncert egy igazi népünnepélyként indul, egészen azt érezzük, hogy innentől sokkal inkább vagyunk egy színházi előadáson. Ebben pedig mind a dalok sorrendje, mind az esemény íve, az ezredmásodpercre megkomponált táncok visznek egy történetet. Azahriah pedig egy emelvényről prófétál, merthogy valóban, amiről beszélünk, az inkább már egy prófétai szerepkör.

Nincs hamis prófétálás, a közönség pedig igyekszik kapaszkodni a történeti szálba. Amit én kifejezetten üdvözlök, hogy sokkal jobban a zenélésen van a fókusz.

Pontosabban:

nem a slágerparádé durrogtatása, hanem egy olyan élmény létrehozása a cél, ami kicsit kilendíti a hazai közönséget a klasszikus értelmében vett aréna-showkból. Nincs felesleges co2 durrogtatás, vannak viszont egészen bátor kiállások.

„Én unom” - mondja mellettem valaki, amire kapásból jön a „mert nem érted” válasz itt hátul, és való igaz, egy tényleg nehezebb koncert ez, ami a mindenkori fogyasztónak a mindennapjait jellemzi.

Valóban van egy massza, aki „nem érti”, akinek ez valahol sok, valahol nem az, amire befizetett.

Ez a fajta színpadon történő örömzenélés igazán kedves és frissítő élményként hat, de teljesen jogos a kérdés, hogy vajon a „népakarat” győz hamarabb, vagy ez a fajta váteszség, ami bőven feszegeti a fogyasztói és művészi határokat.

Ebben a versenyfutásban a mai napon biztosan Azahriah győzött, a kiadatlan/újabb dalokat bár olykor megszeppenve, de mégiscsak erősen kapaszkodni akaró figyelemmel követi a körülöttem állók sokasága. Vajon összejön Azahriahnak akár a PASO-témákra és egyéb rétegzenei előadók témáira hajazó dalokkal kicsit társadalmilag is dolgozni, vajon cél-e ez egyáltalán bármennyire?

Mind látványban, fénytechnikában sokszor egészen elképesztő dolgokkal találom szembe magam, ugyanakkor mind zeneiségében beleköthetetlen koncerten vagyunk, ahol a legizgalmasabb az egészben az, hogy fel sem tűnik sok ponton, hogy különálló dalokat hallunk, vagy hogy nagy slágereknél sem feltétlen a refrének kapnak fókuszt.

„Helyezzétek magatokat kényelembe, kapcsoljátok ki a telót, ha úgy van”. Itt jutottunk el a tételig, ahol talán a cél is megfogalmazódott a korábban már végtelen Krasznahorkai jellegű körmondatokban kerülgettük ezt, maga a zene, a zene hallgatása, annak a valódi megélése a cél végtére, innentől pedig azt gondolom, hogy a rajongókkal együtt imádkozunk azért, hogy több ilyen jellegű előadónak sikerüljön ekkora tömegeket megmozgatni.

Az esemény második fele váltott inkább át a slágerparádéra, és így két koncertet kaptunk egyben: egy új érának a megcsillogtatását, és egy rövidtávú memóriás nosztalgiaparádét, ami a feloldozást is jelentette a sújtáscunamiból.

Kicsit bánom is, „sokkal felvizezettebb” lett az élmény innentől, viszont ekkor jött meg a tömeg hangorkánja is.

Azahriah a cikk elején feltett kérdésemre azt a választ adta, hogy bizony megy a koncert a „saját feje után”, és megpróbálkozik azzal, hogy rántja magával a közönséget, amennyire csak tudja, ez pedig szerintem a jelenlévők 75 százalékánál működött is.

És bár sokak számára a jelenség maga egy igazi popipari lufi, amit várnak, hogy kipukkadjon, ez inkább elindult egy, korábban hazai előadó által teljesen járatlan úton, ami talán maga sem tudja, hogy merre tart, és ami a legjobb benne, hogy nem is kell neki.

Amíg a közönség hagyja neki, hogy ez így legyen, vagy neadjisten „feleekkora” tömeget vonz be az elkövetkezendő években, nagyon jó dolog, hogy van egy ilyenünk itthon.

Azahriah pedig most írja be magát a történelemkönyvekbe, noha ezek nem a slágerek miatt lesznek, és ez mennyivel jobb így.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A Házasság első látásra valóban érdekes kísérlet, csak épp a tudományos megalapozottsága azért megkérdőjelezhető
A műsor, amit „az ország kedvenc párkereső realityje-ként hirdetnek, azért mégsem olyan nagy truváj ott, ahol a mezőny olyan „klasszikusokból” áll, mint a „Házasodna a gazda”, a „Nagy ő” és a már címében is riasztó „Szingli vagy svindli”.


A Házasság első látásra annak idején az RTL-en debütált, a második évad viszont már a TV2-őn startolt. Már megszokhattuk az efféle műsor csereberét, a Sztárbox például a TV2 formátuma volt valaha, most pedig évek óta az RTL nézőit boldogítja. Már ha.

A műsor lényege, hogy hölgyek és urak házasodnak össze úgy, hogy először az oltár előtt találkoznak. A jelentkező férfiakból és nőkből a szakértők mindenféle tudományos (vagy annak eladott) szempontok alapján alakítják ki a párokat. Ezt folyamatosan "kísérletnek" hívja mindenki. Ám a tudományos jelleget azért némileg árnyalja, hogy idén a három pszichológus – Tóth Melinda, Rozs Erika és Gaál Viktor – mellett idén egy asztrológust is integráltak a szakértők közé Liszkay Judit személyében.

Senki érzékenységét nem akarom megbántani, én sem vagyok teljesen mentes spirituális meggyőződésektől, de azt gondolom, az efféle gyakorlatokat mégis csak külön kéne választani a tudománytól.

A pszichológia és a különböző segítő szakmák bárki számára elérhető bizonyítékokkal, megismételhető vizsgálatokkal alátámasztott diszciplínákon alapulnak. Míg az asztrológia és társai ily módon nem igazolhatóak. Vagy, ha engedékeny akarok lenni, úgy mondom, csak egyes kiváltságosak számára elérhetőek. Én például biztos nem alapoznék egy emberek sorsát eldöntő kérdést egy asztrológus véleményére, legfeljebb felajánlanám a későbbiek során a pároknak, hogy ha akarják, van ilyen lehetőség is. Döntse el mindenki maga.

A műsorból eddig csupán az első évad első adását láttam, amikor cikket kellett írnom róla. Most viszont végig követtem az első hét adásait. Idén összesen 12 jelentkezőt válogattak be a műsorba, tehát 6 pár lelki szkanderozását követhetjük nyomon. A szakértők kiválogatják a párokat, és megismerjük a jelentkezőket. Ez különösebben nem izgalmas. Általában tökéletes az egyetértés közöttük, már-már felmerül a gyanú, hogy már rég megvannak a párosítások.

Körülbelül annyira spontán a beszélgetésük, mint amikor a bátyámmal otthon előadtuk az előre egyeztetett sztorikat a szüleinknek.

Persze lehet, hogy ez csak az összevágás miatt hatott így.

Ezután a jelentkezők elmondják az övéiknek, hogy mire vállalkoztak. Az mondjuk kicsit fura helyzet, amikor azt látjuk, hogy a család várja, hogy megérkezzen a lányuk/fiúk és találgatják, mit akarhat mondani – és senkinek nem tűnik fel, hogy ott egy komplett tv stáb a kertben vagy a nappaliban. Oké, Miló Viki mondhatta azt a barátainak, hogy valami tévéműsort forgatnak vele, de a többiek esetében azért kíváncsi lennék, mi volt a fedősztori.

Ezután jön maga az esküvő, ahol először a két násznép ismerkedik össze – már ha van. A fiatal cégtulajdonos, Péter családja például – nem pontosan tisztázott okokból – nem jelent meg, ő egy szál tanúval érkezett, aki a legjobb barátja, Szandi. Az, hogy a legjobb barát lány, sok kérdést vetett fel leendő felesége családjában. Szerencsére a neki szánt pár, a rendkívül bájos és tiszta Anna nem akadt fent a dolgon.

Amennyiben a pár kimondja az igent, jöhet a lagzi, majd másnap nászútra utaznak. A műsor több hétig követi a párok életét, a végén pedig dönteniük kell: együtt maradnak, vagy sem. Az eddigi évadokban a párok többsége a műsor végén elvált és amennyire tudni lehet, jelenleg nincsen olyan, a műsor valamelyik évadjában összehozott páros, amely még mindig házas lenne.

Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy tehetségkutató és egy szappanopera kereszteződése. A selejtezők helyett itt az esküvő áll – ahogy az X-Faktor válogatóinál, itt is több adás tulajdonképpen azzal megy el, hogy megismerjük a „mezőnyt”. A középdöntő a nászút – erre is rámegy jó pár rész. Végül jön az összeköltözés, a nászút utáni vergődés. Igaz, itt menet közben nem esik ki senki, helyette nézhetjük a latin-amerikai szappanoperákat idéző szituációkat.

Hazudnék, ha azt mondanám, eltartott kisujjal néztem végig ezt a pár részt, valójában nagyon is lekötött a műsor.

Az ilyen produkcióknál mindig kétséges, mi az, ami spontán, és mi az, amiről a műsorkészítők gondoskodtak. Például én gyanítom, hogy a násznép egyes tagjaival elbeszélgettek arról, miként viselkedjenek, és akár apró szerepeket is osztottak neki, mint a csapatépítő tréningek csoportfeladatainál. Te legyél a kekec, te legyél az elfogadó, te flörtölj a vőlegénnyel, stb...

Ugyanakkor itt mégiscsak teljesen amatőr szereplőkről beszélünk, akikkel nagyon nehéz volna heteken keresztül eljátszatni valamit, ami nem valódi. A valóságshowk egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy ha heteket töltesz kamerák előtt, mindig eljön a pont, amikor elfeledkezel róla, és megmutatod az igazi arcodat.

A párok között persze sokféle lehet a dinamika. Vannak, akik az első pillanattól nagyon stimmelnek. Idén ilyen a fiatal Zsolt és Rebeka, akik nagyon bejöttek egymásnak, és a dinamika is jó közöttük. Egyértelmű, hogy a külső vonzalom mellett emberi szinten is tudnak kapcsolódni. Rebekát egyéként a húga nevezte be a műsorba, és az alábbi mondat tudta elhagyni a száját amikor arról kérdezték, mit szól Rebeka döntéséhez, hogy részt vesz a „kísérletben”: „Én annyira nem lepődtem meg. Furcsa, hogy elfogadta, mert nem gondoltam volna”.

Ugyancsak elég olajozottan alakult a kapcsolat Dániel és Kármen között, akik tulajdonképpen azonnal besimultak a párkapcsolati szerepbe. Olyannyira, hogy ők voltak az egyetlen pár, amelyik a nászéjszakát a funkciójának megfelelően töltötte. Egészen addig, amíg követtem az adásokat, nem mutatkozott semmilyen törés közöttük.

Szintén szerethető páros a már említett Péter és Anna. Anna nagyon ártatlan teremtésnek tűnik, de Péterben olyan férfit kapott, aki maximálisan tiszteletben tartja a határokat, nem akar semmit elsietni, nem akarja maga alá gyűrni újdonsült feleségét.

A skála másik szélén található Ricsi és Réka. Ricsi eleinte respektálja, hogy a lány még nem áll készen az intimitásra. Azzal együtt, hogy már amikor meglátta a szexi menyasszonyát, közölte a kamerával: „Alig várom a nászéjszakát”.

De ahogy telnek a napok, Ricsi egyre feszültebb, és egyre erőszakosabban próbál testileg is a hölgy közelébe férkőzni, márpedig tudjuk, hogy ezzel igen ritkán lehet eredményt elérni ilyen téren.

A legnagyobb kudarc Miló Viki és Attila párosa, akinek barcelonai nászútja mélyen indult, és onnan csak lefelé haladt. Viki már a kezdet kezdetén meghúzta a határokat: neki hosszú idő kell, hogy testileg közel tudjon kerülni valakihez. Attila viszont ezt nem igazán tolerálta, és igen hamar bekapcsolta a durcimotort. Nagyon imponált neki a dolog, hogy feleségül vehette „a” Miló Vikit, de szemmel láthatóan szerette volna minél előbb begyűjteni a skalpot is, és roppant módon sértette a hiúságát, hogy a nő juszt sem omlott a karjaiba. Persze Attila mindezt úgy keretezte, hogy ő nagyon mélyérzésű ember, de én inkább egy passzív-agresszív pasit láttam.

Lehet mondani Miló Vikire, hogy túlságosan kontrollálni akar, de szerintem ezt lehet kezelni. Egy kezdődő párkapcsolat rettentő sok türelmet és toleranciát igényel. Hát még egy ilyen mesterségesen létrehozott szituációban – hacsak nincs valami csoda folytán meg az első látásra szerelem.

Itt nincsenek rövidítések, vannak olyan lelki folyamatok, amiket nem lehet megúszni.

A két szélsőség között találjuk a már nem húszéves, ám macsó Sanya és Rita párosát. Sanya már az első pillanatban megmondta, hogy másra számított, és egyébként ezt Ritának is megmondta. Afféle macska-egér játék indult közöttük, de míg Rita ezt a dinamikát nagyon szerette volna kapcsolatépítés felé vinni, Sanya olyannyira nyilvánvalóvá tette, hogy ő nem akar semmit a nőtől, hogy az első pillanattól kudarcra volt ítélve a „kísérletük”. Érdekes dolog ez, mert miközben néztem, folyamatosan azt éreztem, hogy ha valamit átállítanának kicsit a fejükben, ők akár tök jól ki is jöhetnének egymással.

A műsort nézve azon gondolkoztam, ilyen lehetett az, amikor a szülők tárgyalták le a házasságokat. Őszintén szólva, nem vagyok meggyőződve, hogy kevésbé volt hatékony, mint amit a szakértők csinálnak.

Persze fontos különbség, hogy itt a választás nem szól örökre, bármikor lehet nemet mondani. De azért van az egésznek némi falanszter jellege.

A Házasság első látásra valóban érdekes kísérlet, még ha a tudományos megalapozottsága megkérdőjelezhető is.

Mindenképp izgalmas például, hogy hogyan reagál valaki arra, ha olyan valakivel kell összeházasodnia, aki nem jön be neki. Mondjak nemet, amivel nyilván nagyon megbántom a másikat? Vágjak jó képet a dologhoz? Adjak neki egy esélyt?

Ugyancsak vékonyjég a nászéjszaka kérdése. A mai világban azért lássuk be, a párok többsége, mire elér a házassághoz és a nászéjszakához, túl van mindenen, sőt, sok esetben együtt is élnek már. Ehhez képest fura belépni valakivel egy nászutaslakosztályba úgy, hogy nem tudod, mi fér bele.

Úgy érzem a látottak alapján, hogy ezekben a szituációkban mindig a hölgyön múlik, meddig jut a páros. Szerencsére a férfiak összességében intelligensen viselkednek, respektálják a határokat, de azért az mégis csak érdekes, mennyivel könnyebben összebújnának valakivel, akit aznap ismertek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
18 évesen nyitott saját edzőtermet, Predatornak pici volt, majd kokainfüggő és bipoláris lett – Jean-Claude Van Damme 65 éves
„Én vagyok a karate Fred Astaire-e” – mondta magáról a harcművészetekben és a balettben is jártas akciósztár, a pörgőrúgás mestere, a „brüsszeli muszkli”.


1960. október 18-án született a brüsszeli Berchem-Sainte-Agathe nevű településen egy bizonyos Jean-Claude Camille François Van Varenberg, aki minden beszámoló szerint félénk és érzékeny fiúcska volt. Szeretett képregényeket olvasni, és csodálta a szuperhősök, például az Ezüst Utazó fizikumát. 12 éves korában apja, Eugène, aki virágárusként dolgozott, elvitte őt a legközelebbi karateiskolába. A volt edzője szerint gyenge volt, alacsony és szemüveget hordott, de nagyon akart tanulni. A szigorú edzésprogramnak köszönhetően végül izmos testalkatú lett, de ez nem volt elég neki. Miközben tinédzserként a szülei boltjában dolgozott, felfigyelt egy vonzó, idősebb nőre, aki rendszeresen járt oda. A nő, egy bizonyos Monette Loza a sarkon lévő balettiskolát vezette, ahova Jean-Claude is beiratkozott. „Rendkívül rugalmas volt, például tudott spárgázni, ami férfiaknál elég ritka. Azt mondtam neki: »Végre! Valaki, akit valóban táncossá tudok nevelni.« »Nem akarok táncos lenni. Sok pénzt akarok keresni« – válaszolta.”

Jean-Claude tehát egyszerre járt balett- és karateórákra, az előbbit öt éven keresztül tanulta, gyakorolta, Loza szerint pedig profi táncos is válhatott volna belőle. Ő azonban Amerikába vágyott.

Miután részt vett egy floridai karateversenyen, meglátogatta a híres kaliforniai Gold’s Gym edzőtermet, ez régi vágya volt. Otthagyta az iskolát, és az apja segítségével saját edzőtermet nyitott Brüsszelben, California néven. Mindössze 18 éves volt ekkor. Chuck Norris hatalmas rajongójaként – aki eleinte sztárokat oktatott harcművészetekre, majd ő is sikeres színész (és mémlegenda) lett – Jean-Claude a klubját felkereső embereknek azt mondta, hogy egy nap ő is filmsztár lesz.

Az alacsony vadász

1979-ben aztán Hongkongba utazott, hogy megpróbáljon betörni az ott virágzó harcművészeti filmiparba. Mivel azonban nem járt sikerrel, 1981-ben 2000 dollár készpénzzel a zsebében Los Angelesbe költözött. Sofőrként, szőnyegfektetőként, kidobóként és pizzakihordóként dolgozott, bérelt autóban aludt, és az edzőteremben zuhanyozott, mígnem egy véletlen találkozás Chuck Norrisszal egy kisebb szerepet eredményezett neki az 1984-es Ütközetben eltűntben. 1983-ban egy családi barátjuk után vette fel a Van Damme vezetéknevet.

Corey Yuen harcművészeti filmje, a Karate tigris – Nincs irgalom 1986. május 2-án debütált, ebben játszotta az első jelentős szerepét, az orosz főgonoszt. Majd John McTiernan rendező kérte fel őt, hogy játssza el a földönkívüli lényt az 1987-es Ragadozóban (Predator). Az első elgondolás szerint ugyanis a harcművészeti tudását felhasználva az idegent egy fürge, nindzsaszerű vadászként képzelték el (és még teljesen más volt a dizájnja is), de Van Damme néhány forgatási nap után kilépett a filmből. Folyamatosan panaszkodott, hogy a szörnyjelmez túl meleg, és elájul tőle, illetve állítólag azt is kifogásolta, hogy csak és kizárólag ebben a jelmezben jelenhet meg a kamerák előtt. Ezenkívül az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy fizikailag jóval megtermettebb színészre van szükség, hogy a lény fenyegetőnek tűnjön az izompacsirtákból (Arnold Schwarzenegger, Carl Weathers, Jesse Ventura stb.) álló zsoldoscsapat számára. A szerepet így végül a 218 centiméter magas Kevin Peter Hall vette át tőle. A Ragadozó sikere után a 177 centis Van Damme egyébként azt mondta, nagyra értékeli a filmet, és nem bánja, hogy elszalasztotta a szerepet. De nem sokkal később eljött az ő ideje is.

Túl a csúcson

Öt évvel Belgium elhagyása után még mindig nem került közelebb álmai megvalósításához, 1986-ban ezért egy olyan lépést tett, amellyel Hollywood legendájává vált: amikor meglátta a befolyásos akciófilmes rendező-producert, Menahem Golant (A nindzsa színre lép, Bosszúvágy II, Amerikai nindzsa, Szökevényvonat, Delta Kommandó, Kobra, Túl a csúcson, He-Man – A világ ura stb.), amint éppen kilépett egy Beverly Hills-i étteremből, egy 360 fokos rúgást indított felé, és csak egy hajszálnyira állt meg az arcától.

Golan erre odaadta Van Damme-nak a névjegyét, és megkérte, hogy másnap keresse fel az irodájában. A találkozó végül a hőn vágyott áttöréshez vezetett: pontosabban a Véres játék (1988) című filmhez, amelyben a valódi underground harcművészeti bajnokot, Frank Duxot alakította.

A film meglepetésszerű sikert aratott, mindössze 1,5 millió dolláros költségvetésből 35 millió dollárt hozott. Ezután pedig sorra jöttek a szerepek, és Van Damme egyre komolyabb pénzeket kezdett keresni: 75 ezer dollárt a Börtöncsapdáért (1990), 600 ezret a Dupla dinamitért (1991), másfél millió dollárt a Tökéletes katonáért (1992), 3 és fél milliót John Woo hollywoodi debütálásért, a Tökéletes célpontért (1993), 5 milliót az Időzsaruért (1994), a csúcsgázsija pedig 8 millió dollár volt, amit a Street Fighter – Harc a végsőkigért (1994) kapott. Vagyis a szemüveges, vézna fiú a kilencvenes évekre a világ egyik legnagyobb akciósztárjává vált.

Botrány botrány hátán

Az ezredfordulóig kitartott A-kategóriás akciósztárként, hiszen még a magyaországi mozikba is bekerültek a filmjei: az 1995-ös Hirtelen halál, az 1996-os A kalandor, amit ő maga rendezett, az 1996-os Mindhalálig, az 1997-es Nyerő páros Dennis Rodmannel, az 1998-as Rajtaütés, az 1998-as A légiós, illetve utoljára az 1999-es Tökéletes katona: A visszatérés. Ez utóbbi azonban már eléggé B-kategóriás produkció volt, s a 2000 utáni filmjei már mind a videótékák polcain vagy egyenesen a tévék képernyőin kötöttek ki, egészen a 2012-es A feláldozhatók 2-ig.

S bár időnként előáll valami nagyobb volumenű projekttel – pl. JCVD, Kung Fu Panda 2-3 vagy a Jean-Claude Van Johnson című sorozat, illetve második rendezése, a 2010-es The Eagle Path sem sikerült rosszul –, alapvetően máig megmaradt a B-kategóriás akciósemmiségek szintjén.

De nem is volt véletlen a szakmai leépülés, hiszen a kilencvenes évek második felében elég sok botrány kapcsolódott hozzá.

1996-ban beismerte, hogy kokainfüggő, és bevonult a Los Angeles-i Daniel Freeman Marina Kórházba, ahonnan egy hét múlva kijött. Akkori, szám szerint negyedik (!) felesége, Darcy LaPier elvált tőle, azt állítva, hogy Van Damme a drog hatása alatt bántalmazta őt, és azzal fenyegette, hogy elrabolja fiukat, Nicholast, és elhagyja az Egyesült Államokat. Van Damme egyértelműen legrosszabb éve pedig 1998 volt: újra a kokainhoz nyúlt, egyik korábbi kaszkadőre, Chuck Zito megverte őt egy New York-i night clubban (amiért bántotta LaPiert), egy kaliforniai bíróság pedig havi 27 000 dollár gyerektartást és további 85 000 dollár tartásdíjat ítélt meg LaPiernek.

Ugyanebben az évben ráadásul bipoláris zavarral diagnosztizálták. 2011-ben erről ezt nyilatkozta egy interjúban: „Néha szeretni, néha utálni fogtok. De mit tehetek? Nem vagyok tökéletes. Extrém bipoláris vagyok, és gyógyszert szedek rá. Fiatalkoromban is már szenvedtem ezektől az erős hangulatváltozásoktól. Reggel, amikor iskolába mentem, az ég kék volt, de számomra fekete. Annyira szomorú voltam.”

A legutóbbi balhéig pedig nem is kell régre visszamenni, ugyanis 2025 áprilisában Van Damme-ot a román szervezett bűnözés és terrorizmus ellen nyomozó hatóság azzal vádolta, hogy részt vett öt román nő emberkereskedelmében, amely állítólag Cannes-ban történt. A színész ügynöke szerint a vádak abszurdak és alaptalanok, hivatalos vádemelés egyelőre nem történt az ügyben.

Na de hogy is volt ez a feleségekkel?

Van Damme eddig ötször nősült, négy különböző nővel. Első ízben 20 évesen, 1980-ban vette feleségül Maria Rodriguezt, akivel négy évig voltak utána együtt, 1984-ben váltak el. Majd 1985-ben jött Cynthia Derderian, aki csupán egy évig volt a felesége.

’87-ben jött aztán a nagy szerelem a testépítő Gladys Portugues személyében, akitől két gyermeke született, Kris (1987) és Bianca (1990). 1992-ig voltak együtt, akkor vált el harmadszor is (32 évesen) az akciósztár.

Ezután kezdett viszonyt a fent említett Darcy LaPier színésznővel, 1994-ben került sor a menyegzőjükre. Ebből a házasságból is született Nicholas nevű fia 1995-ben. Ugyanebben az évben azonban Jean-Claude megcsalta a nejét, méghozzá Kylie Minogue-gal, akivel a Street Fighterben játszottak együtt, a thaiföldi forgatás során bolondultak egymásba egy rövid időre. LaPier azonban, aki akkoriban épp terhes volt Nicholasszal, csak akkor szerzett tudomást a viszonyról, amikor Van Damme 2012-ben nyilvánosan beismerte azt, de akkor már 15 éve nem volt a felesége, vagyis nem ezért vált el tőle, hanem az állítólagos bántalmazás miatt.

Van Damme utoljára (eddig) 1999-ben mondta ki a boldogító igent, méghozzá újra Gladys Portuguesnek, akivel azóta is együtt vannak, idén júniusban ünnepelték a második házasságuk 26. évfordulóját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Mi lesz a Szigettel? Nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését egy bizottság a fővárosban
Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül. Karácsony Gergely új ülést kezdeményez.


:

Felborult a Sziget-mentőterv Budapesten: a Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága első körben nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését a Sziget Zrt.-vel. A Fidesz nemmel voksolt, a Tisza Párt tartózkodott.

A fesztivál 2026-os megrendezése így kérdésessé vált, miközben a Sziget vezérigazgatója maga kezdeményezte a szerződés felmondását, mert a külföldi tulajdonos a jelenlegi struktúrában nem vállal több kockázatot.

A mostani fővárosi megállapodás szerint jövőre akkor is fizetnie kellene a cégnek, ha végül nem lenne fesztivál, ezért inkább felmondanák az egyezséget, és új konstrukcióban folytatnák.

„A dolog viszonylag egyszerű: új hatósági szerződést nem lehet kötni addig, sőt, kérelmet sem lehet jogszerűen benyújtani addig, amíg a régi hatósági szerződés hatályban van.

Tudjuk, hogy a régi hatósági szerződés alapján a Szigetet a sokmilliárdos veszteséget felhalmozott külföldi tulajdonos jövőre már nem szervezi meg. Ha tehát akarunk jövőre új, magyar tulajdonosokkal Sziget Fesztivált, akkor a régi szerződést meg kell szüntetni, majd utána újat kell kötni.” — írta Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-bejegyzésében.

Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül.

Karácsony új ülést kezdeményez, és azt kéri, vegyék ismét napirendre az ügyet.

„Hívjanak szakértőket, kérjenek segítséget, tegyenek bármit, csak ne kövessék el azt a hibát, hogy megfosztanak sok ezer embert a szabadság élményétől, Budapestet pedig egy kulturális értéktől.” — üzente a főpolgármester.

A Sziget–főváros megállapodás felmondását azért indítványozták, hogy elkerüljék a fizetési kötelezettséget akkor is, ha 2026-ban mégsem lenne rendezvény.

A fesztivál alapítója, Gerendai Károly jelezte: akár vissza is venné a Szigetet, hogy megmaradjon. Reméli, októberben sikerül megállapodni az új tulajdonosi struktúráról; az elmúlt években milliárdos mínuszok gyűltek fel.

Via: 444.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: