SZEMPONT
A Rovatból

"Pálinkát főzni miért szabad, amikor sokkal többen hánynak tőle négykézláb?" – Puzsér és Zacher a fű legalizálásáról vitázott

A toxikológus szerint a társadalom még nem érett a legalizációra, a kritikus viszont kikéri magának, hogy az állam mondja meg, mi a jó neki és mi nem. Összecsaptak az érvek.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. május 17.



A marihuána legalizálása hosszú ideje az egyik legmegosztóbb téma Magyarországon: mindenkinek van róla véleménye, attól függetlenül, próbálták-e már valaha, vagy tisztában vannak-e a hatásaival és egy ilyen lépés lehetséges következményeivel.

A belvárosi Adna Café két külön-külön is mérvadó személyiséget, a "nemzet toxikológusaként" emlegetett Zacher Gábort és a kemény odamondásairól híres Puzsér Róbertet ültette egy asztalhoz, hogy ütköztessék véleményüket a kérdésről.

Nem csoda, hogy az érdeklődés hatalmas volt: a Facebook-eseményt több mint 20 ezren jelölték be, a helyszíni férőhelyekre alig 1 perc alatt betelt a regisztráció.

A vitában Zacher a marihuána engedélyezése ellen, Puzsér pedig a szabad felhasználás elkötelezett híveként érvelt. A moderátor Thoma László református lelkész volt. Az alábbiakban összefoglaljuk mindkét fél legfontosabb érveit.

Zacher: A társadalom még nem érett

A toxikológus szerint Magyarországon a kábítószerhasználat messze nem akkora probléma, mint amekkorára a politika vagy a sajtó felnagyítja. A felmérések azt mutatják, nagyjából a népesség 9 százaléka próbál ki legalább egyszer valamilyen kábítószert élete során, míg az EU-ban ez az arány csak a marihuánát nézve 25 százalékos.

Egy átlagmagyar többnyire annyit tud a drogokról, ami a médiából eljut hozzá. Ott pedig nyilván annak van hírértéke, ami a szenzációfaktor miatt eladható, tehát a halálesetek, a nagy lefoglalások, vagy éppen ha valaki beállva meztelenül rohangál a Blaha Lujza téren.

Zachernek az a véleménye, nem szívnának többen holnaptól csak azért, mert nem tilos, ahogy a törvény további szigorítása sem csökkentené a használók számát. Orvosként pedig azért sem támogatja, mert mára bebizonyosodott, hogy van egészségre ártalmas hatása: akár pánikbetegség, akár pszichózis, vagy a lappangó fiatalkori skizofrénia felszínre hozása.

Bár ma Magyarországon senki nem ül börtönben csak azért, mert elszívott egy füves cigit, Zacher szerint ennek ellenére nem jó irány, hogy a törvények adott esetben lehetővé tennék ezt a hatóságok számára.

Ő ezért a dekriminalizáció híve, valamint az orvosi célú felhasználást is jó célnak tartja. Azonban a teljes legalizálásnak szerinte még nincs itt az ideje.

Puzsér: Mitől lesz érett a társadalom, ha gyermekként bánunk vele?

A kritikus szerint ha annak idején – látva a baleseti statisztikákat – az autóvezetés kapcsán is feltették volna a kérdést, érett-e rá a társadalom, akkor a mai napig nem lenne jogosítványa senkinek, így nyilván érettek se lennének arra, hogy vezessenek.

Az érettség szerinte úgy működik, hogy megteremtjük valaminek a lehetőségét, ezáltal kitermelve egy kihívást az ebben érintettek számára. Ameddig bármihez tiltják a hozzáférést, senki nem fog felnőni hozzá.

A dekriminalizációt Puzsér csak félmegoldásnak tartja, mivel nem csak azt szeretné, hogy egy füves cigiért senkit ne vihessenek be, hanem egy olyan országban akar élni, amelynek a törvényeit be lehet tartani.

Szerinte igazi kádárista emlékeket ébreszt, hogy bár a hatóságok megtehetnék, hogy lecsukják a marihuána-használókat, ezt "jóságos módon" nem teszik meg.

"Ez Magyarország: szürke zóna a legalitás és az illegalitás között" – fogalmazott.

Úgy látja, elsősorban azt a reflexet kellene felszámolni, hogy a bölcs állam majd terelget bennünket és megvéd önmagunktól, mivel nyilván minden téren jobban tudja, mi a jó nekünk és mi nem.

Szerinte viszont egy felnőtt ember igenis képes arra, hogy felelős döntéseket hozzon és mérlegelje a kockázatait akár a füvezésnek, akár bármi másnak.

Puzsér attól is óvakodna, hogy orvosi szemmel nézzünk erre a kérdésre, hiszen egy orvos a szakmájából adódóan mindig a lehetséges ártalmakat látja.

"Ez olyan, mintha egy baleseti sebészt arról kérdeznénk, ajánlja-e a gördeszkázást. Nyilván azt fogja mondani, hogy nem, hiszen olyan nyílt töréseket látott pályája során, ami után nem tudja ajánlani" – érvelt, hozzátéve: erre a példára sem az a megoldás, hogy tiltsuk be a gördeszkázást, hanem inkább mindenkit fel kell világosítani a lehetséges súlyos következményekről, majd rájuk hagyni, hogy szabadon döntsenek róla.

Zacher: Átfogó felvilágosító kampány kell

Az érettség feltétele egy érettségi vizsga, amire fel kell készülni – reagált az érvekre Zacher. Ennek pedig feltétele, hogy a társadalom megismerje az adott szert – mégpedig nem úgy, hogy bárki szabadon kipróbálhatja, hanem egy átfogó felvilágosító kampány által.

"Az átlagmagyar számára a marihuána vagy a THC ma valami ördögtől való fétistárgy, amit tűzzel-vassal üldözni kell" – említett még egy érvet arra, miért nem időszerű szerinte a legalizálás.

Ha az utcán találomra megkérdeznénk a szembejövőket, legnagyobb részük valószínűleg úgy mondana nemet, hogy semmilyen racionális magyarázatot nem tudna adni arra, miért nem támogatja.

Ezzel együtt is fontos lenne Zacher szerint, hogy kerüljön ki a THC birtoklása és felhasználása Btk-ból, de annak, hogy teljesen nyílt és legális legyen, 2018-ban még nem jött el az ideje. Először mindenképp fel kell készíteni rá a társadalmat.

Puzsér: Amit elfojtunk, annak nem alakul ki a kultúrája

A felvilágosításnak és a kultúra átadásának a kritikus szerint is nagyon fontos szerepe van, hiszen pont a kultúra az, ami bármilyen szert fogyaszthatóvá tesz, és ennek hiánya okozhat súlyos veszélyt. Ez nemcsak a marihuánával van így, de akár az alkohollal, akár a szexszel, vagy bármi mással is a világon.

"Valójában a kultúra tesz minket alkalmassá arra, hogy az adott szer ártalmas hatásait ismerve mégis úgy döntsünk, használni akarjuk" – fogalmazott Puzsér, hozzátéve: a kultúra meglétén múlik, képesek vagyunk-e elérni, hogy mi használjuk a szert, és ne a szer használjon minket.

A kultúra viszont nem terem magától, át kell adni. Ez azonban csak akkor működhet, ha az adott kérdést nem tabusítjuk. A drogfogyasztás ma Magyarországon egy nagyon súlyos, szégyellnivaló tabu, amiről nem lehet beszélni.

"Amíg tagadni és bujkálni kell, biztos nem alakul ki a kultúrája, hiszen elfojtjuk" – fogalmazott.

Párhuzamot vont a szólásszabadsággal is: szerinte ahogy ez is alapvető emberi jog, amíg mások megölésére vagy megkárosítására nem buzdítunk, hasonlóan jogunk van ahhoz is, hogy a saját testünkbe azt vigyünk be, amit akarunk – ha ezzel másoknak nem ártunk.

Az államnak ahhoz van joga, hogy eldöntse, az adott országban minek a kereskedelme zajlik zárjeggyel és minek nem. Ahhoz viszont egyáltalán nincs, hogy bárkinek megszabja, mit egyen vagy mit igyon – hangsúlyozta ki még egyszer.

Zacher: A generációváltás lesz a megoldás

A rendszerváltás után felnövők Zacher szerint már egy teljesen más világban szocializálódtak, amihez az ő 50-es, 60-as korosztálya nem képes alkalmazkodni.

"Mi 10 és 15 év múlva is azt fogjuk mondani, hogy a kábítószer ördögtől való és tűzzel-vassal irtani kell. De ki fog menni ez a generáció"

– mondta. Akik pedig utána jönnek, már sokkal természetesebben állnak az egész kérdéshez.

Szerinte ha ennek a korosztálynak is lesznek már gyerekei, és objektíven tudnak beszélni nekik a tudatmódosító szerek veszélyeiről, az hozhatja meg az említett társadalmi érettséget. Eddig azonban akár még egy egész emberöltőnek el kell majd telnie.

Alapvetően ugyanis ezeknek az információknak az átadása a család feladata lenne, ami viszont manapság az esetek nagy részében nem tölti be a funkcióját.

"Amíg apa dobálja a félkarú rablóba a kétszázasokat, anya pedig napi 5 és fél órát nézi az Isaura tévét, emellett eszi a Xanaxot és a Frontint, mit várjunk a gyerektől?" – tette fel a költői kérdést.

Az egyébként szerinte sincs rendben, hogy az alkoholt megengedőbben kezeljük, hiszen semmi olyan érvet nem lehet felhozni, amiért az alkohol jogosan legális, miközben a marihuána nem.

A probléma ott kezdődik, amikor már a függőség miatt van szükség napi 2-3 tekerésre: nem azért, hogy kellemesen ellazuljon valaki, hanem mert anélkül folyamatosan ingerült lenne, be se merne menni egy szobába, vagy éppen nem tudna elaludni.

Puzsér: Pálinkát főzni miért szabad?

A kritikus úgy véli, hiába van sokkal jobban beágyazva a kultúránkba az alkoholfogyasztás, azon el kellene gondolkodni, miért lehet legális Magyarországon a pálinkafőzés. Tehát nem a fogyasztás, hanem a házi főzés, holott ez egy lényegesen keményebb drog.

"Ha a direkt hatását nézzük: láttunk már embert pálinkától négykézláb okádni, marihuánától viszont, mondjuk úgy, nem ez a jellemző"

– fogalmazott. Ráadásul hiába okoz valóban függőséget a fű, ezen a téren is sokkal nagyobb kockázat rejlik az alkoholban.

És ott vannak a szociális hatások is: az alkohol oldja a gátlásokat, ezért mindenki olyanra issza magát, amit egyébként elfojt. Verekedős részegeket például gyakran lehet látni, a THC-fogyasztás viszont nemigen jár ilyen következménnyel.

"A helyzet az, hogy bármitől és mindentől lehetünk függők, akár egy tévésorozattól, vagy egy jó könyvtől is" – emelte ki. Ennek megoldása viszont nem a tiltás kellene, hogy legyen, hanem a felvilágosítás és a tapasztalatok átadása.

Szerinte észre kéne venni, hogy az elfojtás nem működik, a drogháborút az államok elvesztették. A tiltás, az üldözés nem jött be, ezt a következtetést pedig már világszerte kezdik levonni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET: