KULT
A Rovatból

Sztárban Sztár: Péterffy Lili jobban énekelt Zámbó Krisztiánnál, mégis kevesebb pontot kapott

Emiliót csak a női jelmez mentette meg, Marics Peti nem tudja, mit csinál egy kecske, Szekres Adrienn viszont pozitív meglepetést okozott.

Link másolása

Ez egy kritika. A kritikák nyomokban SPOILEREKET tartalmaznak.

A múlt héten néhány részletet elhallgattam. Például, hogy van a műsor elején közös dal. Maradjunk abban, nem ezért szeretem a műsort.

Aztán arról sem beszéltem, hogy a műsor végén a zsűri pontszámai és a közönségszavazatok alapján mindig hirdetnek egy adásgyőztest, aki automatikusan tovább jut a következő adásba. Ez múltkor Marics Péter lett, és gonosz kismalac módjára rögtön elspoilerezem, hogy most is.

Magát a versenyt Palya Bea nyitotta Rihannaként. Már többször elhangzott, hogy Bea áll legtávolabb a Sztárban sztár zenei univerzumától.

De nem is ez a legnagyobb kihívás, mert kiváló énekesnőről beszélünk.

Hanem hogy annyira karakteres, összetéveszthetetlen arca van, amit lehetetlen eltüntetni.

Bárhogy is próbáltam hunyorogni, sehogy sem tudtam belelátni Beába Rihannát.

Egész jól elénekelt egy dalt, ami amúgy nem neki való, mert ő ennél sokkal fajsúlyosabb személyiség és előadó.

Papp Szabi hiányolta kicsit a „fejletépést”, Ramóna a megőrülést. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy Bea túl jó Rihannához.

Zámbó Krisztián a Modern Talking Thomas Anderseként énekelte a Cheri-Cheri Ladyt. A hangszínt nagyon jól eltalálta. A hangokat már nem mindig, de így is 39 pontot kapott. Mindenképp jobb volt, mint előző héten Csepregi Évaként.

Péterffy Lili nehéz feladatot kapott, az évek során sok embert láttam már elvérezni mindenféle műsorokban Amy Whinehousknét, vagy legalábbis az ő dalaival.

Lili sem tudott maradéktalanul Amyvé változni, ez alighanem lehetetlen is, de azért éreztem a hangjában az Amy ízt.

Véleményem szerint sokkal jobban énekelt, mint Zámbó Krisztián, mégis kevesebb pontot kapott, de a zsűrit nem azért tartják a kertévék, hogy következetesen értékeljenek.

Orsovai Reniről már múltkor is megírtam, hogy ő a favoritom, és ez most sem változott. Papp Szabit alakította. Szerintem nőként sokkal nehezebb pasit utánozni, mint fordítva. Ha egy férfi beöltözik nőnek az már önmagában is vicces, félig el is adja a produkciót.

Valamiért egy borostás férfinak öltöztetett nő nem jár ennyire egyértelműen komikus hatással. Reni azonban megoldotta a feladatot, a hang is egész közel járt az eredetihez, a fíling pedig tökéletes volt.

Vavra Bence Ne-Yoként jött a Closer című dallal. Már az első adás kapcsán is vita alakult ki arról, mennyire píszi, hogy fehér énekesek feketére maszkírozva énekelnek. Bevallom, én azt gondolom, kicsit már megint átestünk a píszíló másik oldalára.

Van egy műsor, aminek az a lényege, hogy a versenyző külsőben, hangban és mozgásban is minél jobban átváltozzon egy másik előadóvá.

Amennyiben a parodizált énekes színesbőrű, akkor nyilván színesbőrűre kell maszkírozni a versenyzőt.

Persze megoldás lehetne, hogy csak fehér előadókat utánoznak, de ez sokkal kirekesztőbb lenne, és unalmassá is tenné a műsort, hiszen a popvilág értékelhető részének 60-70%-át elveszítenénk vele. Bence most is jól énekelt, kihozta Ne-Yóból az a keveset, ami benne van.

Emilio Zoltán Erikaként igazolta azt, amit az imént írtam Reninél.

Az ő produkcióját a „pasi, nőnek öltözve, hehe” hatás adta el.

Emilio kiváló énekes, de ezúttal hamiskásan vernyogott. (Bödöcs szokott így Zoltán Erikát énekelni bulikon, úgy hajnali 3 felé.)

Szekeres Adrienn volt az este meglepetése. Az előző adásban nem sikerült olyan jól a produkciója, én sem lelkesedtem tőle, de Pitbullként szenzációs alakítást nyújtott, és az is kiderült, hogy jól tud rappelni. Megérdemelten zsebelt be 40 pontot.

Dallos Bogi nekem kicsit ijesztő volt Zsédaként, de azért egész jól lehozta a hangot, bár helyenként hamiskásnak éreztem.

Valljuk be, Amanda Leart nem olyan nagy kihívás egy férfinak hangban leutánozni. Ráadásul Stohl otthonosan mozog női szerepben, hiszen Az őrült nők ketrecében volt alkalma gyakorolni. Olyannyira, hogy a mostani produkcióhoz hozta a saját magassarkúját.

András nagyon profi, természetesen a hangot és a showt tökéletesen hozta. Ami viszont megnehezíti a feladatot, az Amanda Lear mimikája. Ha megnézitek a videóit, nagyon jellegzetes, ahogy bele-bele mosolyog a kamerába, és ahogy a szemét kerekíti.

Ez most Andrásnál érzésem szerint csak nyomokban volt meg.

Persze a zsűri nagy részét megvette az amúgy kétségtelenül nagyon szórakoztató produkcióval, Papp Szabi adott egyedül 8 pontot, a többiek 10-10-et.

Következett Ember Márk, aki Mester Tamást kapta feladatul.

Nem volt rossz, de… A Sztárban sztár első évadában, amire ezek szerint csak én emlékszem, Bereczki Zoli már előadta ezt a dalt, és annyira tökéletesen, hogy azt lehetetlen felülmúlni. Márknak sem sikerült.

Mester Tamásnak még számos remek dala van, nyugodtan kioszthattak volna a fiatal színésznek valami más nótát, hogy megkíméljék az összehasonlítástól. Számomra így viszont ez sokat levett a produkció értékéből.

Már csak Marics Peti volt hátra Post Malone-ként. A felvezetője kicsit felemásra sikerült, amikor is azt mondta az ő szájával:

„Ha ritkán jársz vidéken, és akarsz hallani egy igazi kecskebégetést, akkor egy igazi kecskét fogsz látni…”

No comment.

Amúgy tényleg jól megoldotta a feladatot, amiben a „kecskevibrátó” okozta az igazi nehézséget, amikor Malone olyan furán remegteti a hangját. Ezzel együtt túlzottnak érzem Rami lelkesedését, aki szerint Marics Petinek egyenesen Amerikába volna a helye (illetve lehetséges, hogy ott a helye, de nem ezért a produkcióért).

Minden esetre a zsűritől 40 pontot kapott, és a közönség is szereti, zsinórban másodjára lett az adás győztese.

Végül Palya Bea távozott a műsorból, ami nem olyan meglepő, vélhetően a Sztárban sztár törzsnézőitől az ő világa áll a legtávolabb.

De ha ez vigasztal, Bea, én jóval többet hallgatlak téged, mint a műsorban megjelenített külföldi sztárokat együttvéve.

Végül Tilla kiosztotta a feladatokat, amiből a legérdekesebb Dallos Boginak jutott, ő ugyanis saját férjét, Puskás Petit fogja alakítani. Kíváncsian várom.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: