KULT
A Rovatból

Oscar-rekorder, négyszeres édesanya, átváltozóművész – A 73 éves Meryl Streep 8 legjobb alakítása

Minden idők talán legnagyobb színésznője jelenleg szünetet tart a karrierjében, ezért úgy döntöttünk, megmutatjuk, mely filmekben imádtuk őt a legjobban.

Link másolása

Meryl Streep az egyetemes filmtörténelem egyik megkerülhetetlen alakja. Az 1949. június 22-én született színésznő 1975-ben, a Yale-en végezte el a drámaszakot, majd New Yorkban próbálta ki magát a színpadon. Első filmszerepe az 1977-es Júlia című filmhez kötődik, egy évvel később, 29 évesen pedig már A szarvasvadászban játszott, amelyért (tehát a második mozgóképes alakításáért) megkapta első Oscar-jelölését is a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, eddigi, 45 éves filmes karrierje során összesen 21-szer jelölték Oscarra, ezekből pedig hármat meg is kapott (az 1979-es Kramer kontra Kramerért, az 1982-es Sophie választásáért, valamint a 2011-es A Vasladyért), s bár négy szobrocskával Katherine Hepburn még mindig a legtöbbet díjazott színész, a nominációk tekintetében azonban abszolút Meryl a csúcstartó.

Streep 1978 szeptemberében ment hozzá a szobrászművész Don Gummerhez, akivel azóta is, (tehát lassan 44 éve) boldog házasságban élnek, és négy közös gyermekük született: Henry, Mamie, Grace és Louisa.

A színésznő eddig 65 mozfilmes és 17 tévés szerepet tudhat a háta mögött, így nehéz volt kiválasztani nyolcat a legjobb alakításai közül, mi azonban mégis megpróbáltuk a lehetetlent.

Kramer kontra Kramer (1979)

Streep az első Oscarját Joanna Kramer mellékszerepéért kapta meg, az anyáért, aki önmegvalósítás címén elhagyja a férjét és a kisfiát is, majd később mégis úgy dönt, kell neki a csemetéje, s bíróságra viszi az ügyet. S bár a színésznő csupán 10 percet töltött a vásznon, abban a 10 percben abszolút ellopta a show-t mindenki elől. Egyszerre hűvös, érzelmes és makacs, vagyis parádés.

Sophie választása (1982)

Streep második Oscarja (immár főszerepben, de ezúttal is anyaként) Zofia "Sophie" Zawstowski, a lengyel bevándorló szerepében, akinek apját egy német munkatáborban ölték meg. Ekkor derült ki végleg, hogy Meryl az akcentusok királynője, nagyjából bármilyen kiejtést képes tökéletesen elsajátítani. Persze nemcsak ezért fantasztikus a játéka ebben a nem éppen könnyed drámában.

Veszélyes vizeken (1994)

Próbáltunk nem csupán a drámák közül válogatni, hiszen a színésznő filmográfiája sokkal színesebb annál. Szerepelt ugyanis vígjátékban, musicalben, krimiben, thrillerben, fantasyben, valamint (ahogy jelen esetben) akciófilmben is. A Veszélyes vizeken családját védelmező vadvízi túravezető Gailjének karaktere meglepő volt a főként könnyes produkciókban feltűnő Streeptől, aki újfent bebizonyította, hogy ő tényleg minden egyes szerepében hihetetlenül hiteles.

A szív hídjai (1995)

A csurig ázós kiruccanás után Meryl visszatért a drámához és a romantikához, méghozzá Clint Eastwood rendezésében és partnereként a mester egyik legérzékenyebb filmjében. Streep itt a háziasszony Francescát alakítja, akinél férje és gyermekei távollétében kér négy napra szállást és idegenvezetést a National Geographicnak fotózó Robert Kincaid (Eastwood). Ennyi idő elég is egy életre szóló nagy szerelemre, Meryl pedig imádnivaló és szívszorító a vágyaival és bűntudatával küzdő Francescacként.

Az ördög Pradát visel (2006)

Vessünk egy pillantást akkor a színésznő sötétebb oldalára is! Bár szerepei nagy többségében a jó oldalon áll, azért nem egyszer bólintott rá negatív karakterek eljátszására is (pl. Kramer kontra Kramer, Nőstényördög, Adaptáció, A mandzsúriai jelölt, Az emlékek őre, Vadregény stb.). Ám mind közül a legikonikusabb talán Miranda Priestly, a menő divatmagazin főszerkesztője Az ördög Pradát viselben, amelyben Streep képes időnként egy kis szimpátiával kevert sajnálatot is ébreszteni a nézőkben amúgy utálnivaló figurája iránt. Zseniális!

Kétely (2008)

Abban biztosak voltunk, hogy a szigorú, konzervatív és mindenki által rettegett apáca szerepét Meryl kirázza a kisujjából, arra azonban nem voltunk felkészülve, hogy őt a megrontással vádolt pap (Philip Seymour Hoffman) ügyében nyomozó (kvázi) főhősként követhetjük végig a sztorin, akinek lehet drukkolni, és aki saját magával szemben is képes meghasonulni. Kétségtelenül Streep egyik legjobb alakítása.

Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009)

Erre is csak Streep képes: a Kétely vaskalapos Aloysius nővére után átlényegülni a bohókás, harsány és zabálnivaló Julia Childdá, akinek fejhangon magyarázós főzős tévéműsora korának egyik legnépszerűbb tévé elé ültető indoka volt. Joggal érdemelte hát ki 16. Oscar-jelölését érte a legjobb női főszereplők közt, Nora Ephron édesbús filmjét pedig receptre kéne felírni.

Ne nézz fel! (2021)

Meryl Streep előjegyzésében jelenleg semmilyen egész estés tétel nem szerepel, csupán az Exploitations című sorozat egyik epizódja. Vagyis Adam McKay bombasztikus szatírája, a Ne nézz fel! az eddigi utolsó filmje, amelyben az Egyesült Államok nem éppen szimpatikus elnökét alakítja, méghozzá csodálatos nyegleséggel. Ő az egyik legviccesebb jelenség a műben, vagyis bátran kijelenthető, hogy Streep hetvenen túl is a csúcson van. Reméljük, még sokféle karakterré alakulhat át a továbbiakban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: