Nem foglalkozhatott filmkészítéssel, fotóival mesélt történeteket
Komoly kihívásokkal kellett szembenéznie annak a nőnek, aki a 20. század első felében filmkészítő szeretett volna lenni az Egyesült Államokban. Ruth Orkin nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett, legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte. Ez pedig alapvető módon határozhatta meg fotográfiai munkásságát.
A Mai Manó Ház az amerikai fotográfus életművét, köztük sorozatait, portréit, valamint az ikonikus Amerikai lány Olaszországban című fotóját mutatja be Az idő illúziója – Ruth Orkin (1921–1985) című kiállításon. Mi is megnéztük a tárlatot, mutatjuk mi vár rád.
Ruth Orkin a 1920-as és 1930-as évek hollywoodi aranykorban nőtt fel. Bár elkezdett fényképezni, igazi szenvedélye a mozgókép, a filmkészítés volt. Az 1940-es évek elején, riportfotográfiát tanult, és olyan nagy képes magazinoknak készített fotóriportokat, mint a Life, a Look és a Ladies Home Journal.
A mozi iránti lelkesedése végig ott munkált fotográfiáiban. Annak ellenére, hogy nem álmai hivatásának élt, Orkin igyekezett olyan felvételeket készíteni, amik a mozgó- és az állókép között elhelyezkednek el.
Sorozatokkal, a mozgás felbontásával, megkettőzéssel, egyidejűséggel és szimultaneitással igyekezett a mozgókép hatását kelteni, ezzel hozva létre munkáin az idő illúzióját.
Orkin számos portrét készített a kor leghíresebb színészeiről, színésznőiről, és olyan ismert személyiségekről, mint Hitchcock, Robert Capa vagy Einstein. E fotókon mi is megfigyelhettük, hogy Orkin a cinkosság és intimitás olyan légkörét tudta megteremteni, amelyben a modell elengedhette magát, és valami spontán is megcsillan a képeken.
A gyerekportrék készítése egész életén át kedvenc témái közé tartozott. A Jimmy mesél sorozat fotóit 1947-ben készítette a Look magazin számára. Orkin teljesen véletlenül akadt a kisfiúra. Először nővérét kezdte el követni, néhány jó fotó reményében, mígnem rátalált Jimmyre és barátaira. A kisfiú az 1946-ban bemutatott Kitty című film legendás jeleneteit felidézve utánozta a főhőst.
A kiállításon megcsodálhattuk Orkin legemblematikusabb munkáját, az Amerikai lány Olaszországban című képet is, és a fotó történetét is megismertük.
A fotósorozat főszereplője Ninalee Craig, aki akkoriban a Jinx Allen nevet használta. 1951-ben találkoztak Firenzében, egy olyan korban, amikor amerikai nők nem igen utazgattak egyedül Európában, ez adta az ötletet a fotósorozathoz. Orkin csak annyit kért a férfiaktól, hogy ne nézzenek a fényképező irányába, majd az első kép elkattintása után átment az utca másik oldalára, kivárta a tökéletes pillanatot, és még egyet kattintott.
Jeremy Gilbert az ikonikus kép után 60 évvel 2011-ben fényképezte le Craiget, aki ugyanazt a sálat viseli, mint az 1951-es felvételen.
Orkin 17 éves volt, amikor kerékpárra pattant, azzal a céllal, hogy keresztül szelje az Egyesült Államokat. A tárlaton megnézhettünk egy válogatást a négyhónapos túra során készített pillanatképeiből is, amelyekbe többnyire kerékpárját is belekomponálta.
Orkin egy másik személyes projektjét is bemutatja a kiállítás. Az 1960-as, 70-es évek során a család Central Parkra néző lakásának 15. emeleti ablakából készített fotósorozatot.
Az Idő illúziója - Ruth Orkin kiállítást 2024 január 14-ig nézheted meg. Részletek a Mai Manó Ház honlapján.
