SZEMPONT
A Rovatból

Nem a nőket kell megtanítani arra, hogy őket hogyan ne zaklassák

Szinte nincsen olyan magyar nő, akinek ne szóltak volna be valami trágárságot élete során legalább egyszer. Az utcai zaklatás ellen tiltakozik a temiketkapsz kampány.


A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal felhívásának tapasztalatairól Mérő Verával, az oldal alapítójával beszélgettünk.

- Te is kaptál azokhoz hasonló szövegeket, mint amelyek a Facebook-oldalatokon gyűlnek?

Hogyne, az elsőt, ha jól emlékszem, 11-12 évesen, fényes nappal, a Jászai Mari téren: „Nagyon szívesen kiny.lnám a p.ncidat.”

- Hogyan érezted magad?

Nehéz felidézni, inkább arra emlékszem, mennyire meglepődtem. Nem tudtam, miről beszél, csak sejtettem, hogy ez valamiféle szexuális utalás. Egy gyerek alapjáraton csupán annyit fog fel egy ilyen esetből, hogy valami furcsa történik vele, és ez nincsen rendben.

Mint arról beszámoltunk, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon egy hónappal ezelőtt hirdettek kampányt a nőket érő verbális provokációk, szóbeli erőszak, utcai zaklatás ellen.

Arra kérték az olvasóikat, hogy kommentben vagy üzenetben írják meg, miket szólnak be vagy szóltak be korábban ismeretlen férfiak.

A #temiketkapsz hashtaggel futó felhívásra elképesztő mennyiségű komment érkezett, és döbbenetes, milyen trágár szövegekkel zaklatják a kislányokat, nőket nap mint nap.

merovera

A CIKKET A FELHÍVÁSRA ÉRKEZETT SZÖVEGEKKEL ILLUSZTRÁLTUK. AZOKKAL A TRÁGÁR SZÖVEGEKKEL, AMELYEKET A NŐK NAP MINT NAP MEGKAPNAK A FÉRFIAKTÓL AZ UTCÁN KORRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL.

- Mit gondolsz, mennyi nőt érinthet ez a fajta verbális zaklatás?

Jobb, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyit nem. Hasraütésre bemondott számokkal nem szeretnék dobálózni, és nem létező statisztikákra sem akarok hivatkozni, de véleményem szerint a nők legalább háromnegyedét érintette már valaha élete folyamán. A történeteiket beküldő, kommentelő olvasók szerint pedig nincsen olyan nő, akinek ne lenne legalább egy, de inkább több ilyen esete.

Olyan széles tömeget érinthet, hogy be kell látni: felesleges azon rugózni, hogy pontosan mennyi ember lehet érintett.

- Mi adta a végső lökést a kampány indításához és a Facebook-poszt megírásához?

Dédelgettem egy ideje, ezért nagyon örültem, amikor megkeresett régi, kedves színészkollégám, Köves Dóri, aki amúgy is sokszor küldött tartalmakat az oldalnak, tehát már eleve egy tematikus diskurzusban voltunk, az utóbbi időben pedig gyakori téma volt nálunk a “catcalling”. Így aztán épp kapóra jött, amikor Dórinak a (férfi) szinkronszínész kollégái felajánlották azt a lehetőséget, hogy nagyon szívesen felmondanák ezekkel az utcai zaklató szövegeket, hátha lehetne ezzel kezdeni valamit. A leendő videó ötlete erre már adta magát, így mindezt leegyeztettük chaten - és körülbelül 20 perc múlva már kint is volt a felhívás.

Bár sejtettem, hogy heves reakciók lesznek, ám arra nem számítottam, hogy ekkora cunami lesz belőle.

- Feltételezem, privát üzenetet is kaptatok, mivel nem mindenki meri leírni a saját történetét egy nyilvános Facebook-poszt alá.

Jogos a feltételezés, több száz ilyet kaptunk. Az egyik privát üzenetben egy már kétgyermekes, harmincas nő írta meg az édesapjával kapcsolatos történetet. Az egész gyermekkora azzal telt, hogy „Ott megy a biciklin egy jó segg!”, vagy amikor csinosan felöltözött egy buliba a gimiben, akkor ő nem csinos volt, hanem "tutajos", vagyis "faszállító", és a mai napig csapkodja a fenekét az apja. És nem tartja az apját rossz embernek, csak nem tudja elmagyarázni neki, hogy ez miért gáz.

Abban, hogy elkezdett rácsodálkozni arra, hogy ez mennyire rossz, az is közrejátszott, amikor hallotta, hogy a nagypapa azt mondta a síró kisfiának orrporszívózás közben, hogy „Ne bízz a nőkben, a nők már csak ilyenek.” Az apja számára ezek a megjegyzések csak apró viccelődések, pedig ezek közben mélyen beivódnak. Azt írta ez az olvasónk, hogy úgy 25 éves koráig nem értette, hogy miért kell kiakadni a kőművesfüttyön, és a leghangosabban vitatkozott ezzel.

De egyébként úgy 5-6 évvel ezelőtt én sem értettem volna.

- Ennyire mélyen gyökereznek a társadalomban ezek a szexista, bántó megjegyzések?

Mélyen gyökereznek és épp ezért nemigen tesszük szóvá, ráadásul a jelenség háttere nagyon komplex, ezért fontos a témában az érzékenyítés. Néhány éve még én is a klasszikus, legáltalánosabb véleményt mondtam volna erről: hogy persze már van a beszólásoknak az a formája, ami sértő, persze, az obszcén mondatoknak nem kellene elhangozniuk, de hát egy bók az csak egy bók, én örülök, ha kapok. Ma is azt gondolom, hogy az utcán ismerkedni nem ördögtől való, egy kedves bók pedig örömet okoz, de már értem, hogy miért és mennyire nem ilyen egyszerű ez. Mert van, akinek a bók inkább “bók” és elég nagy a szürke zóna; meddig bók és honnan zaklatás? Ki mondja meg? Szerintem mindig a fogadó fél.

zaklatas1zaklatas3

- Mi alapján választjátok ki a szövegeket, amelyeket felolvasnak a színészek?

Mindenképpen szerepelni fognak köztük az ismétlődő megjegyzések, az a tíz-húsz mondat, ami vetésforgóban megy körbe. Ezen kívül nyilván bekerülnek az ízesebbek, a meglepőek. Körülbelül 2 ezer kommentet és több száz üzenetet kell átnéznem ehhez.

- Akadt, aki felháborodott, hogy mi szükség van a posztra? Hogy miért kell csúnya szavakat tartalmazó hozzászólásokat íratni az olvasóitokkal?

Csak egy troll volt, aki kifejezetten a csúnya szavak miatt reklamált, de az ehhez hasonló megjegyzéseket nem igazán kell nekem moderálnom, mert a közösség az ilyesmit nagyon hamar, belülről szankcionálja.

Mindenesetre vicces a felvetés, hogy kéretlenül megkapni ezeket oké, de beszélni róluk, megismételni már elfogadhatatlan alpáriság.

- És ha valaki felteszi azt a kérdést, hogy minek ezzel foglalkozni, amikor vannak ennél fontosabb társadalmi problémák is?

Ez egy klasszikus érvelési hiba, amikor egy ilyen kérdésre valaki úgy reagál, hogy „de hát gyerekek éheznek, hogy az oktatás és az egészségügy le van rohadva”. Ilyenkor az ember elmagyarázza, hogy

attól, hogy van A probléma, létezik a B probléma is, és az A problémáról való beszéd nem zárja ki és nem is gyengíti a B problémáról való beszédet.

Bármilyen társadalmi problémát vet fel az ember, mindig lesz néhány ember, aki úgy értékeli, hogy súlyosabbakkal is foglalkozhatnánk. Ilyenkor az ember nem érti: ha te úgy érzed, fontosabb problémákkal kell foglalkozni, akkor te miért nem foglalkozol azzal, miért rajtam kéred számon?

zaklatas2

- Nem lehetséges, hogy szegény utcán beszólogató férfi csak nem tudja kifejezni kulturáltan, hogy tetszik neki a nő, nem akar ő igazából rosszat, nem akarja bántani? Olyan szép az a nő, rajta felejtette a szemét. Hiszen a kisfiú is biztosan csak jót akar, amikor meghúzza az oviban a kislány copfját...

- Azért hosszú út vezet attól, hogy ott felejtette a szemét, addig, hogy beszól. És nem is kell feltétlenül obszcénnak lennie ahhoz, hogy a másikat zavarba vagy kellemetlen helyzetbe hozza. Amiről én úgy gondolom, hogy csak egy kedves bók, az elképzelhető, hogy a buszon mellettem ülőnek már egyáltalán nem az. És az, hogy neki erre neki milyen oka, illetve komplex okhálózata van, az nem lesz kiírva a homlokára.

Ezért célszerű abból kiindulni, hogy nem biztos, hogy ennek örülni fog a célszemély, tehát jobb kihagyni? Erre is van azért megoldás: ha a kiszemelt ember felveszi velünk a szemkontaktust, netán (többször) visszamosolyog ránk, az lehet annak a jele, hogy valóban szívesen ismerkedne. Ha látványosan mered kifele az ablakon, gyanús, hogy nem kíváncsi ránk.

- Érdemes egyébként reagálni arra, ha valakinek valami nagyon csúnyát odaszólnak az utcán?

Helyzet-, hangulat-, temperamentum- és emberfüggő. Nem hiszem, hogy léteznek erre biztos módszerek. Azt sem hiszem, hogy bárkitől elvárható, hogy frappáns módon egy ízeset visszaszóljon; és persze helyzete is válogatja, mivel előfordul, hogy nevelési célzattal remekül vissza lehet szólni, és akár még hatása is van. Ám bizonyos helyzetekben valaki bármilyen okosan, átgondoltan válaszol, mondjuk eltörik az állkapcsát. És ennyit egészen biztosan nem ér.

zaklatas4

- Külföldön készültek catcalling-ról rejtett kamerás felvételek, amelyeken fekete ruhás vagy talpig felöltözött nők járják a várost, és rögzítik, ki mit szól be neki. Ezek a videók segítenek felszámolni az utcai zaklatást? Vagy ellenkezőleg, kontraproduktívak? Érdekelne a véleményed.

- Azért nem tudom megítélni, mert nem olvastam erről hatástanulmányt. Ezek az úgynevezett társadalmi kísérletek, amelyek az elmúlt években divatosakká váltak, azért könnyen elég félrevezetőek lehetnek, és nem biztos, hogy ezek a legakkurátusabb társadalomtudományos módszerek a jelenség a vizsgálatára. Arra jók lehetnek, hogy egyes jelenségekre rámutassanak, hogy problémákat vethessünk fel a segítségükkel, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy

- Akad, aki a nők viselkedését, öltözködését bírálja, és a nőket teszi felelőssé amiatt, hogy beszólnak nekik az utcán.

Na, ha valami kiderült ebből a kampányból, akkor az, hogy ez nevetséges, nem kell ,,ribancosan”, sem sehogy öltözni, hogy beszóljanak, de még fiatalnak sem kell lenni hozzá. 76 éves nő éppúgy írt friss történetet, mint rengeteg kismama, kisgyermekes anyuka. Nyolc hónapos várandós nőnek mondta azt valaki, hogy „Úgy megb.szlak, hogy kijön a gyerek.” Egy másik kismamának az volt a szöveg, hogy „Úgy megb.szlak, hogy csinálok neked még egyet.” Hú, ezeket még idézni is megterhelő, pedig ezek még messze nem a legundorítóbbak. (És akkor a mellmarkolásról, alányúlásról, tömött járművön dörgölőzésről, mutogatásról még egy szót sem ejtettünk.)

Az ember azt gondolná, hogy valahol csak léteznek valamilyen határok. Nem. Nincsenek. Elég egyértelműen kiderült, hogy az utcai zaklatás nem függ össze az öltözködéssel, a korral, de még a családi állapottal sem. És előfordul, hogy két, egy méter alatti kissrác azt hallja, amint az anyukáját az utcán épp megkínálják egy kis… spermiummal.

A beérkező történetek többségében az elbeszélő sietve leszögezi, hogy nem volt kihívóan öltözve. Mintha neki kéne magyarázkodnia azért a zaklatásért, amitől akár halálfélelmet is érzett a megalázottság mellett. (A beszámolók szerint ez kimondottan gyakori velejárója az ilyen eseteknek.) Ami azt illeti, kell is, mert sokan nem hiszik el, hogy nem ezen múlik; ebben a témában is tombol az áldozathibáztatás.

Nem a nőket kell megtanítani arra, hogy őket hogyan ne zaklassák.

Ez pontosan olyan abszurd, mint a nőket megtanítani arra, hogy hogyan ne erőszakolják meg őket. Egy módja van annak, hogy megelőzzük, hogy nőket zaklassanak, bántalmazzanak vagy erőszakoljanak meg: az, hogy aki ilyet tenne, az ne tegye meg.

zaklatas5

- Hogyan reagáltak a férfiak a kampányra és a beszólások szövegeire?

Kimondottan sokan írtak, és - nyilván az oldal tematikája miatt is -, túlnyomó többségben voltak azok, akik értették a helyzetet. Aki nem értette a kampány célját, annak a többiek elmagyarázták - sokszor meglepően sikeresen.

- Hová futhat ki a kampány? Meddig juthat el?

Egy utópiában elképzelt csúcsa a törvényi módosítás lenne, vagyis az, hogy az egyszeri, nyilvánosan történő zaklatást beemeljék a Btk-ba, mint önálló tényállást. Jelenleg van ugyan erre tényállásunk, a garázdaság, amit ezek a fajta zaklatások bőven kimerítenek, mivel megbotránkoztatásra és félelemkeltésre alkalmasak, de a joggyakorlatban ennek se híre, se hamva.

Több történetet is kaptunk arról, hogy aki megpróbál ezen az alapon feljelentést tenni a rendőrségen, azt elhajtják, legfeljebb megkérdezik tőle, hogy milyen ruhát viselt és közlik vele, hogy ne csodálkozzon.

Nincsenek illúzióim, a jelenlegi kampány még nem olyan erős, hogy eljusson egy Borsod megyei zsákfaluba is. Ahhoz, hogy a társadalom legszélesebb rétegeibe is eljusson az üzenet, és hosszútávon változást is eredményezzen, csak egy utat látok; ha az erőszakellenes nevelés már a bölcsődében elkezdődik. Ám egy olyan országban, ahol még az isztambuli egyezmény ratifikálása is megugorhatatlannak tűnik, ott nem tudom, mikor jutunk el idáig.

Ha belátnánk, hogy már a kisgyermekeket erőszakmentességre és egymás tiszteletére kellene nevelnünk, megállíthatnánk azt a folyamatot, hogy az erőszaktevők és az erőszakot elszenvedők újabb generációit termeljük ki. Hogy legalább tudatában legyen az elkövető, hogy amit tesz, az bizony zaklatás, bántalmazás, erőszak. Mert sokszor itt kezdődnek a gondok: a beszólóban nem tudatosul, hogy rosszat tesz, hogy sérülést okoz.

Az ideális az volna, ha olyan hangos társadalmi diskurzust tudna generálni a téma, amely már nyomást gyakorol a jogalkotókra. Igazából csak most kezdtük, de ha ebben a pillanatban vége lenne minden további nélkül a kampánynak, már most elégedett volnék, mert ezres nagyságrendben szólaltak meg az érintett nők. Ez már elindít egy láncreakciót. Ha mindegyikük környezetéből csak hárman megszólalnak, az már komoly láthatóságot jelent, és érzékelhető társadalmi diskurzust indíthat el.

A CIKKET A FELHÍVÁSRA ÉRKEZETT SZÖVEGEKKEL ILLUSZTRÁLTUK. AZOKKAL A TRÁGÁR SZÖVEGEKKEL, AMELYEKET A NŐK NAP MINT NAP MEGKAPNAK AZ UTCÁN A FÉRFIAKTÓL KORRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kicsoda Robert Francis Prevost, aki első amerikaiként lett pápa?
A 69 éves egyházfő reformszellemű, és jól ismeri a katolikus egyház megosztottságait. Latin-amerikai tapasztalata is fontos szerepet játszhat a folytatásban.


Már a bejelentés előtt is ünnepi hangulat uralkodott a Vatikánban: a Szent Péter téren összegyűlt tömeg lelkesen skandálta, hogy „Éljen a pápa!”

Robert Prevost, aki mostantól a XIV. Leó nevet viseli, 69 éves, és ő lett a 267. pápa, aki elfoglalja Szent Péter trónját. 1955-ben született az Egyesült Államokban, Chicagóban. Már gyerekként bekapcsolódott az egyházi életbe, ministránsként szolgált, majd 1982-ben pappá szentelték, írja összefoglalójában a BBC.

Pályafutása hamar nemzetközi irányt vett: harmincéves korában Peruba költözött, ahol az Ágoston-rendi misszió tagjaként kezdett dolgozni. Később érseki kinevezést kapott, majd Ferenc pápa püspökké nevezte ki Chiclayóban, egy évvel azután, hogy maga is elfoglalta a pápai széket.

Perui állampolgárságot is szerzett, és sokan ma is szeretettel emlékeznek rá, mint olyan emberre, aki szívügyének tekintette a peremre szorult közösségek támogatását, és fontos szerepet játszott abban, hogy közelebb hozza egymáshoz a helyi egyház tagjait. Bár érseksége idején Peruban is megjelentek az egyházat érintő szexuális visszaélési ügyek, egyházmegyéje határozottan tagadta, hogy Prevost bármilyen eltussolásban részt vett volna.

A konklávén részt vevő bíborosok mintegy 80 százalékát Ferenc pápa nevezte ki, így sokak számára nem volt meglepő, hogy egy olyan vezető került az egyház élére, aki közel áll hozzá szemléletben.

Prevostot világszerte jól ismerik az egyházi vezetők, hiszen korábban a Püspöki Dikasztériumot vezette – ez az egyik legfontosabb hivatal a Vatikánban.

Első beszédében meghatottan emlékezett meg elődjéről: „Még mindig a fülünkben cseng Ferenc pápa gyenge, de mindig bátor hangja, amint megáldott minket” – mondta, majd így folytatta: „Isten kezét fogva, egységben haladjunk előre.”

A választást megelőző napokban a bíborosok tanácskozásain már körvonalazódott, milyen vezetőt keresnek. Matteo Bruni, a Vatikán szóvivője így fogalmazott:

„Egy prófétai lelkületű pápát szerettek volna, aki nem zárkózik be, hanem képes kilépni és világosságot vinni egy kétségbeeséssel teli világba.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Erdő Péter elmondta, mit gondol XIV. Leó pápa megválasztásáról
Beszélt a megválasztás menetéről, a pápa névválasztásáról és arról is, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során többször személyesen beszélt a most megválasztott egyházfővel.


Robert Prevost bíboros pápává választása benne volt a levegőben, nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm – nyilatkozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az MTI-nek a pápaválasztás másnapján.

Megjegyezte, ezt bizonyítja, hogy az új pápa megválasztása gyorsan megtörtént.

Az esélyesek között számon tartott magyar bíboros kifejtette, a konklávén „egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot”. A bíboros a piaristák egykori általános rendfőnöke, Tomek Vince mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van.

Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

„Azt hiszem, ebben a tekintetben nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm”

– hangoztatta a pápaválasztó bíboros.

Erdő Péter elmondta, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként.

A világ püspöki kinevezése több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel – emelte ki Erdő Péter.

Erdő Péter úgy vélte, az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között, mivel mindkét térségben jól ismerik, amiként Rómában is, ahol tanulmányokat folytatott, ledoktorált egyházjogból. Az Ágoston-rend általános főnökeként szintén széles nemzetközi elismertségre tett szert.

„Nem az állampolgársága, nemzetiségi hovatartozása, hanem inkább tapasztalati és emberi kapcsolati köre játszott szerepet”

– nyilatkozta a bíboros.

A XIV. Leó név választásával kapcsolatban, Erdő Péter kifejtette, hogy Prevost bíboros belső beszélgetésekben részletesen indokolta, miért így döntött.

Hangsúlyozta: az egyház társadalmi tanítását először nagy ívben XIII. Leó fogalmazta meg, és választ képviselt a kor legégetőbb problémáira, amelyek az ipari forradalomból, a munkások helyzetéből fakadtak. Mindennek a mély keresztény problematikáját az igazságosság kérdése képezte, és most XIV. Leó a mai világban is ezt érzi aktuálisnak.

A pápa úgy érzi, hogy a munkának az emberi méltósághoz való kapcsolatát, a munka értékét, az emberi kreativitást veszély fenyegeti, ami méltatlan körülményeket, a megbecsülés hiányát, kizsákmányolást jelenthet.

„További veszélyt képvisel, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia számos munkahelyet helyettesít, és sok ember úgy érzi, tevékenységére, így rá sincsen szükség (..) pedig Isten üres embert nem alkot” – mondta Erdő Péter.

XIV. Leó pápa első beszédének első szava a béke volt: „Krisztus békéjének a gondolatával lépett fel, ami krisztocentrikus szemléletre utal, amely legitimitást ad a társadalomra és a nemzetközi közösségre vonatkozó szavainak”.

Erdő Péter emlékeztetett, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel: nemcsak Ferenc pápa, hanem már XXIII. János Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklikája is békét sürgetett.

Erdő Péter az MTI-nek elmondta, hogy a pápa május 18-i miséjén ismét a Vatikánban lesz.

(MTI)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ruff Bálint: A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált
A politikai elemző szerint példa nélküli, ami az elmúlt 48 órában Magyarországon történt. Úgy véli, hogy már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 10.



Példátlannak tartja Ruff Bálint, ami az elmúlt 48 órában történt Magyarországon. A politikai tanácsadó szombaton posztolt a Partizánon látható heti elemzőműsora, a Vétó Facebook-oldalára az egyre nagyobbra dagadó ukrán-magyar kémbotrányról.

„Egészen elképesztő, rég nem látott események zajlanak hazánkban csütörtök óta. A hazai politika hosszú évtizedek után először ismét nyíltan titkosszolgálati műveletek színhelyévé vált. Ami az elmúlt 48 órában történt, az szinte példátlan”

- olvasható az írás bevezetőjében.

„Az ember csak kapkodja a fejét, és próbálja megérteni, mi is történik. És nincs egyedül, ha Ön sem érti teljesen – mert lehet, hogy soha nem is fogjuk pontosan tudni, milyen erők mozdultak meg az országban. Már az események egymás utáni felsorolása is olyan, mint egy kémfilm szinopszisa:

– magyar kémek leleplezése Ukrajnában;

– a magyar kormány reakciója;

– a TEK akciója;

– drónvadászat;

– a fél ország „idegenügynöközése”;

– kölcsönös kiutasítások;

– a Fidesz-propaganda csúcsra járatása.

Szóval itt tartunk most” – sorolja fel az elmúlt néhány óra eseményeit Ruff, aki ezután arra is kitér, mi lehet a célja a történéseknek.

„Nem is szeretném egy pillanatra sem azt állítani, hogy értjük, mi zajlik, de azt látjuk, mi indult el:

a kampány új, talán soha nem látott szintre lépett. Orbánék célja egyértelmű: a Tisza Pártot idegen ügynöknek beállítani, aki magyar érdekek ellen más országokkal szövetkezik.

Ilyen vádak legutóbb a magyar történelem legsötétebb napjaiban hangzottak el – és sajnos tudjuk, mi lett azoknak a napoknak a vége...” - írja a politikai elemző.

„A Tisza Párt bizonyos értelemben helyzeti előnyben van, mert nagyobb és elszántabb szavazóbázissal rendelkezik, mint a Fidesz. De ahogy már sokszor mondtuk: a Fideszt soha nem szabad leírni. A teljes kormányzati erőforrás birtokában próbálja megfordítani a kommunikációt – a többi, esetleg más országokból érkező „barátai” segítségéről nem is beszélve” - zárja a bejegyzést Ruff Bálint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: