KULT
A Rovatból

Napba öltözött, álomarcú asszony - Adamis Anna születésnapjára

A szépség szigora az Ő alkotói hitvallása. A Locomotiv GT-től Darvas Ivánig, Kovács Katitól Szörényi Örsig, a Képzelt Riporttól az Atlanta, Georgiáig terjed a munkássága.


Sokszor azonosították őt a „Gyöngyhajú lánnyal”, hiszen látható lénye mögött mindig volt valami titokzatos és éteri. És ezt azok a boldog kevesek is érzékelik, akiket valaha közelebb engedett magához. Talán éppen ezért egyesítem benne a Jelenések Könyvének Napba öltözött Asszonyát és a dalbéli Álomarcú Lányt 30 évvel azután, hogy először találkoztam vele.

A Költészet harmonikus lélegzése, a Zene szabad szív-ritmusa: ez Adamis Anna. A finom szépségű, ám szigorú gondolat, amely vele együtt ébreszti a hajnalt és magáévá teszi azt a megfoghatatlant, amit az éj és a nappal mezsgyéjének nevezünk. Anna e kettő között létezik a maga rejtélyesen tiszta lényében, egyesítve őket önmagában.

Mert Adamis Anna számára az Alkotás, a Vers, a Szó – Létezés. És ahogy egy ember életében minden elmúlt, jelen és eljövendő időnek, térnek, valóságnak és vágynak jelentése van, úgy Anna számára nincsenek felesleges szavak, túlbeszélések, üres fecsegések. Még egy interjúban sem tűri el a szedett-vedett mondatokat, a kimondott szavakat is műalkotásnak tekinti, ha azok látható-olvasható formát öltenek. Benne a szenvedély és a mérték örök frigyre lépett.

Adamis Anna ott él több nemzedék tudatosult tudatalattijában. Van, aki a madarakat lesi, hogy megtudja tőlük, „milyen az íze az élet vízének”, majd rájön, hogy hiába nem tudja elviselni, azt, amiben van, nem olyan könnyű kilépni belőle, mint egy rossz cipőből. Van, aki alig várja, hogy megjöjjön az a villamos, amely „átvisz a holnaputánba”. Hányan szólítottuk meg szerelmünket eképp: „Az vagy nekem, mint télnek a hó/ az vagy nekem, mint csendnek a szó.” Akik pedig elválaszthatatlanná válnak, ezerszer átélik: „Gondolhatok bármit/előbb mondod ki…” Példabeszédeket kaptunk tőle a Tékozló fiúról és a fegyverkovács tisztalelkű fiáról, elgondolkodhattunk azon, hogy kik azok a Rettenetes emberek, hogy merre vezet az a bizonyos Tízezer lépés, és hogy miért „csak a bolond él úgy, ahogy beszél.”

Modern magyar mantrák ezek mind. Közben a Költőnő különböző alakokat, sorsokat ölt fel, de mindig sértetlenül önmaga marad. Igen, Költőnő számomra attól a pillanattól kezdve, hogy az Omegának megírta az Ismertem egy lányt. A Locomotiv GT-től Darvas Ivánig, Kovács Katitól Szörényi Örsig, a Képzelt Riporttól az Atlanta, Georgiáig összes átlényegülésével. Egyike azoknak, akik semmivé teszik a „parnasszista” költők elutasítását, mely szerint a „könnyűzene nem költészet.” Pedig napjainkban nincsen sehol nagyobb hatású poézis az énekelt daloknál, ahogyan ez réges-régen is volt, milliók szerették meg az írott költészetet is Bob Dylan, Paul Simon, Leonard Cohen vagy éppen Adamis Anna dalain keresztül.

Anna elvezet minket a gangos-ecetfás udvartól az amerikai „Mély Délig”, kibogozza a bennünk élő „összegyűrt szavakat” . Milyen jó lenne, gondoljuk sokszor, ha életünk lemezére „valaki visszatenné a tűt”, hogy valamit újrajátsszunk, másképp mondjuk, vagy megbocsássunk.

És lehet-e nemesebb egyszerűséggel kifejezni két ember összetartozását „Anyám ismerte apám lépteit/apám szerette anyám éveit/apám felhő volt világos égen/, anyám esőcsepp megázott réten/így lettem én.”

 

Adamis Anna köztünk van kézzel foghatóan, mégis távol a mindennapok mocskától, az „ordító arcok” kocsmájától, ahol agyunkba hamis dalt kalapálnak és a minden időben köztünk élő percemberektől, akikről azt sem tudjuk, hogy két perc között hová lesznek, mígnem egyszer talán a végtelennek tűnő jövőben megsemmisülnek. És vele kiáltjuk világgá dühödten: „Hány cédula egy élet?”

Ahogy bársony-meleg hangját az életben sem emeli fel, költőként sincsen szüksége hangzavarra. Ő már régóta tudja, hogy nem a rikító színek, az iszonyú decibelek, hanem az őszinte, hiteles, többsíkúságukban is pontos gondolatok azok, amelyekre nemzedékek múltán is odafigyelünk. Az ő suttogását és nevetését „a hangszórók bömbölésében is” meghalljuk.

Amikor először fogadott otthonában napokig úgy éreztem: álmodom, az nem lehet igaz, hogy bekerülhettem az ő féltve őrzött aurájába. Az évek során egy különös bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk. Vele minden találkozás páros alkotói folyamat volt. Amikor az első interjúmat készítettem vele, még bosszantott, hogy szinte minden leírt mondatomat átfogalmazta. Aztán rájöttem, hogy nála egy beszélgetés csupán nyersanyag, amelyet ugyanúgy a végsőkig formáz, mint egy festő vagy egy szobrász, mielőtt a mű a nyilvánosság elé kerül.

„Mindig és mindenkor a lényeget igyekszem megtalálni. Lecsupaszítva, egészen a gyökerekig összefogni azokat. És a gondolatokat átszőni magamon” – mondta egy 1996-os interjúnkban.

Amikor négy évig dolgozott a Vukán György operájának, az Atlanta, Georgiának a librettóján így vallott magáról: „Elgondolkodtató: az eredeti tőkefelhalmozás fénysebességű körülmények között, a nyíltan vagy fedetten a hatalomért folyó harc közepette, hogy valaki a rímek és a kvartettek összecsengését csiszolgatva merüljön el”. De bevallotta azt is, hogy sem régen, sem azóta nem szereti és nem is tűri a kiépített kapcsolatrendszereket, taszítják az érdekszövetségek. Nagy csalódása volt viszont, hogy várakozásával ellentétben a rendszerváltás után nem alakult ki Magyarországon olyan államtól független mecenatúra, amely az igazi kulturális értékeket támogatja.

Anna máig őrzi csodálatra méltó szabadságát. Egyszer arra a kérdésre, hogy kire szeretne leginkább hasonlítani, azt felelte: „A jéghegyre, amely elkerüli a Titanicot”.

Személyesen már régen találkoztunk Annával, de folyamatosan tudunk egymásról, és mindkettőnknek öröm az a pár mondat, amit olyankor telefonon váltunk. Remélem így lesz, amíg élünk.

Kicsoda valójában Adamis Anna költő? Ügyetlen dadogások helyett álljanak itt végezetül a saját sorai:

„Ahogy beléptél az életembe,

ahogy tükörképként érsz szemembe,

ahogy felém jössz együtt a nappal,

ahogy megbékéltetsz önmagammal,

gyönyörű vagy,

gyönyörű vagy”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: