KULT
A Rovatból

Nagy Feró: Vége a szakadt nosztalgiának

A Beatrice frontembere szerint gyorsan a csúcsra lehet jutni, de nem könnyű ott maradni.


- A VOLT Fesztivál után vagyunk. Jól sikerült a koncert?

- Nagyon jó volt! Tömeg előtt játszottunk. Világosan látszik egyébként, hogy ez már új világ, már nem divat szakadtnak lenni, nem megy a blues. "Megyünk a sínek mellett." De hova? Nincs már sín, repülőgépeken járunk,

"
elmúlt a szakadt nosztalgia,

céltalan és igénytelen csavargás helyett autóval vagy milliós kerékpárral járnak az emberek. Ezt meg kell érezni, fel kell venni a ritmust. A korosztályomból sokan szidják a fiatalokat, hogy elveszik a lehetőséget. Ebben van valami, de mi milyenek voltunk 18 éves korunkban?

VIDEÓ: Csak térden állva - egy 1978-as dal egy 1988-as koncerten

- Változott a Beatrice közönsége? Más, mint mondjuk 10, 15 vagy 25 éve?

- A mi közönségünk kicsit más, mivel hozzánk azért jönnek idősebb rajongók is, olyanok, akik nem jöttek 15-20 éve. Sokszor egy drágább koncerten is ott vannak, mert most már megtehetik. Mi olyan szerencsések vagyunk, hogy bennünket a fiatalabb korosztály is szeret. Ezt pedig annak köszönhetjük, hogy szerepeltem egy tehetségkutató műsorban.

Ez a munka hatalmas népszerűséget hozott. Megdöbbentő volt számomra, hogy a műsor előtti ismertséghez képest a műsor után mennyien mozdultak rá arra az ideológiára, gondolatvilágra, amit a Beatrice képvisel. A tévében hála istennek hagyták, hogy önmagam legyek, nem kellett szerepet játszani.

Névjegy

A Beatrice eredetileg lányzenekar volt, amelyhez Nagy Feró azután csatlakozott, hogy feleségül vette az alapítót, Csuka Mónikát. A tagok teljesen lecserélődtek, 1978-ban Nagy Feró mellett Lugosi László, Donászy Tibor, Miklóska Lajos és Gidófalvi Attila zenélt. Ekkor már punkrockot nyomtak, babos kendőt hordtak, a szövegekkel a rendszert bírálták. Emiatt nem adhattak ki lemezt, koncertezni alig engedték őket. 1981-ben a zenekar feloszlott, Nagy Feró az ős-Bikinivel folytatta a zenélést.

1987-ben alakult újjá a Beatrice, 1988-ban magánkiadásban megjelenhetett az első lemezük. A dupla album egyik korongjára 1978-as, a másikra az új számok kerültek. Ezzel gyakorlatilag berobbantak a hazai zenei életbe. Nagy Feró a Garázs című rádióműsort vezette, filmszerepeket kapott.

A munka 1987 óta folyamatos a Beatricében, ám számos tagcsere történt. Ma Laczik Feró, Magsvári Viktor és Nagy Hunor Attila zenél Feró mellett. Utoljára 2011-ben adtak ki új albumot Vidámság és rock and roll címmel.

- Egészen más rétegeket sikerült megszólítani az X-Faktor óta?

- Természetesen. Nem véletlenül változott meg a zenekar neve is Nagy Feró és a Beatricére, mert a Nagy Ferót többen ismerik, mint a Beatricét. Így a legkisebb faluban is azonnal be tudnak bennünket azonosítani.

beatrice14

- Mit jelent az Ön számára a Beatrice?

- A családom, a mindenem. Nagyon sokat járunk össze, a feleségekkel is, a gyerekek kezdenek öregedni. A legfontosabb az életünkben. És ez tart el bennünket az év java részében, ha éppen nincsen olyan szerencsém, hogy filmet forgatok, vagy nincsen showműsor, melyben részt veszek.

- A saját szerepét hogyan látja a magyar rockzenében?

- Nem értékelem túl. Nehéz erről beszélni. Mindig az utókorra marad az ítélet.

Ötven év múlva majd meglátjuk, lesz-e valaki, aki emlékszik rám. Ha nem, akkor jól éreztük magunkat itt a 21. század elején, és kész.

Bár van egy olyan gyanúm, hogy sikerült azért néhány olyan nótát írtunk, amely, ha mondhatom, örökérvényű, mert már harminc éve működik.

- Melyek ezek? A Jerikó vagy a Nagyvárosi farkas?

- Nem, azok egy generáció számára jelentettek valamit, amikor a sorok között kellett olvasni, de ez a generáció lassan kihal, és most már nyíltan lehet énekelni bármiről. Az igazán sikeres dalok azok, amelyeket átvesz a vendéglátóipar, és amelyeket játszanak a lakodalmas zenekarok. Ha oda átkerül valami, akkor az jó eséllyel ott is marad – bár tudom hogy ez furcsa egy rockzenész szájából.

Nekünk 8-10 ilyen dalunk van, mint például a 8 óra munka, ami tipikus házibuli nóta: egy pálinka után mindenki üvölti, mindenki erős lesz és bátor. Megkérdezte valaki, hogy ez engem nem zavar? Azt feleltem, ne hülyéskedj, állatira örülök. Egyébként nem azért írtam, hogy majd egyszer részegen üvöltözzék. Hanem azért, mert számon akartam kérni, amit a múlt rendszerben ígértek: megvalósul a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. De soha nem 8 óra volt a munka, vagy nem volt ideje elkölteni a pénzt, amit keresett, hát fogta magát, és elitta. Akkor úgy gondoltam, ezzel kicsit tudom froclizni a kommunistákat.

VIDEÓ: A 8 óra munka hivatalos klipje:

- A zenekar jelenlegi felállása mikorra alakult ki?

- Hat éve, amikor a fiam lett a zenekar dobosa. Volt egy kis problémánk a régi dobossal. A fiam pedig hat éves kora óta dobol, bár nem a zenekarral kezdte. Amíg kicsi volt, érdekes színfoltja volt a koncerteknek. Bejött egy kis emberke, és dobolt. Aztán egyre többször került be a dobos helyett. Ezt leszámítva a Beatrice ebben a felállásban húsz éve működik, időnként pedig közreműködő zenészeket hívunk a koncertekre.

- A közönség hogyan fogadta a változásokat?

- Egy cinikus megközelítés szerint mindegy, ki zenél. Elsősorban a főhősnek kell ott lennie, az meg majdnem mindegy, ki veri a dobokat és ki játszik a gitáron. Megszokott dolog a szólistáknál, hogy időnként változik körülöttük a zenekar. Én viszont csapatjátékos vagyok, a csapatban hiszek - még akkor is, ha én vagyok a főhős.

Sőt, folyamatosan hajtom a többieket, hogy időnként legyen kiugrási lehetőségük, például egy nótában ragadja meg egyedül a hatalmat, és egy szólóban legyen övé a színpad, ismerjék meg, szeressék meg. Ettől mi még egy csapat maradunk. Nem árt, ha a gitárosunkra például azt mondják, Magyarország első tíz gitárosa között van.

beatrice9

beatrice12

Laczik Feró; Az előző képen: Magasvári Viktor

beatrice11

Nagy Hunor Attila

- Most nehezebb koncertezni, mint mondjuk 25 éve? Eltekintve azoktól az időktől, amikor a Beatrice nem juthatott fellépési lehetőséghez.

- Nem tudom, nehezebb-e, de az biztos, hogy nagyon meg kell becsülni a koncert lehetőségeket, és meg kell küzdeni értük. Nem elég, ha a menedzser a szívét-lelkét beleadja. Nekünk kell a színpadon olyan dolgokat művelnünk, ami bevonzza a közönséget, ami sikert hoz, amibe beleszerethetnek.

Itt van például Fluor Tomi, aki csinált egy tízmilliós Mizu-mizut, és most alapított egy zenekart. Azért értékelem a munkáját, mert iszonyatos telt házakkal mennek a koncertjei.

Sokan leértékelik. De én mindig azt mondom: rengetegen vannak a fellépésein, akkor miről beszélgetünk? Akkor ő egy tehetséges ember.

- Számon kérik a zenekaron a régi lázadást?

- Nem akarunk szomorúságot terjeszteni, nem akarjuk a Földet megmenteni. Ez egy buli, ahova azért megyünk el, hogy jól érezze magát a közönség, és mi is jól érezzük magunkat. Úgy is fogalmazhatok: szórakoztató zenekar vagyunk. Attól lehet rock and roll, amit játszunk. Mint a mai Rolling Stones.

Inkább azt kérik számon időnként – bár ez egyre ritkább –, hogy nem ingyen, szeretetből zenélünk. Nemrég szervezési hiba miatt elmaradt egy fellépésünk. A Facebook-oldalunkon valaki aki azt írta, régebben elmentünk volna ingyen is. Valószínűleg egy öreg rocker morgott. Nem válaszoltam rá. Takáts Tamás válaszolt neki, hogy amíg a zenész nem kapja ingyen az áramot, a vizet, meg a kenyeret, addig pénzt fog kérni a fellépésért. A közönség nagyobb része egyre tudatosabb, és tisztában van vele, mivel jár a zenészélet, hogy pénzbe kerülnek a hangszerek, a húrok, és benzin kell a kocsiba, hogy eljussunk a koncertre.

VIDEÓ: Őrületes Rock n Roll:

h3

- A magyar rockzene sokat változott az elmúlt negyven évben?

- Szerintem nem. Inkább az arcok változtak, újak jöttek. Szomorú, amikor valaki hirtelen eltűnik. Ma gyorsan a csúcsra lehet jutni – bár az sem könnyű –, de nem egyszerű ott maradni.

"
Minden nap újra kell gondolnod mindent, folyamatosan valami újat kell kitalálnunk a saját műfajunkban.

- Mi tarthat életben egy olyan együttest, mint a Beatrice, amelynek több évtizedes történelme van?

- Nagyon sokat segít bennünket a Beatrice legendája, és az elmúlt 40 év zenei termése. Szerencsére olyan dalokat is játszhatunk, feldolgozhatunk, amelyeket más együtteseknek írtam. Kiváló barátaim a Bikini tagjai, és két nótát is átvettem tőlük a műsorba – másképp játsszuk, mint ők.

A folyamatos megújulás miatt nemrég írtunk a basszusgitárosommal, Laczik Feróval egy rappelős dalt, de ez a műfaj nekem nem áll jól. A fiam, a dobos és a kisegítő gitáros vállalta, hogy megtanulja a szöveget. Hatalmas sikere volt. Ők ketten lehetnek rapperek, mert még huszonévesek, és jól áll nekik. Ugyanakkor nem egy 50 Cent nóta lett, hanem rock and roll.

VIDEÓ: Kollektív elhülyülés

- A műsor is változik?

- Mindig. A koncertek valamelyest improvizatívak, nincsen előre meghatározott műsorrend, amelyhez ragaszkodunk. Koncerthangulat van, amelynek hevében helyszínen alakul a műsorrend. Időnként ki is maradhatnak olyan dalok, amelyeket a közönség szeret. Akkor jó, ha a közönség szinte végigénekli a koncertet. Ez számunkra megfelelő visszajelzés.

- Soha nem érezte, egyetlen percre sem, hogy elfáradt, pihenne, nem jönnek a dalok?

- Dehogy! Ha most itt az asztalnál üldögélhetnék pár órát, biztosan elővenném a gépemet, és belejavítanék félkész szövegekbe. Időnként azon gondolkodom, hogyan lehetne lebutítani a szövegeket.

- Mi ennek az oka?

- A mai ingerküszöb sajnos elég alacsony. Hallgatok sokféle zenét, hogy milyen szövegeket énekelnek zenekarok, és időnként nem értem: valóban ennyi lenne az egész? Ez egy fél évre elég, de aztán vége, nem hordoznak információt. Nincs bennük olyasmi, ami az én életemben is volt: költészet. A vers mellett könnyen elmegy az ember, aztán egyszer csak megtalálja, és azt mondja:

"
a fenébe, ki ez a Dsida Jenő?

Utánanézek már! Vannak jobbak nálam? És akkor rájön, hogy vannak. Amikor Adyt felfedezed, rácsodálkozol, mennyire jó.

- A zenekar ebbe az irányba próbál menni?

- Megpróbáljuk az általunk fontosnak tartott értékeket közvetíteni, és ezek között szerepelhet Ady is. Például átemelek sorokat költőktől. Éppen egy új nótán dolgozom, amelyben József Attilától idézek. Remélem, egy-két emberben felkeltjük az érdeklődést a költészet iránt. Időnként ezért kell meríteni mindenhonnan. Hirdetni kell Márait. Folyamatosan a köztudatban kell tartani költőinket, íróinkat.

- Mennyiben kell másképp megközelíteni a szövegeket, mint az 1970-es, 80-as években?

- Most már ki lehet énekelni bármit. Csak az nem biztos, hogy jó. A követendő példa olyan, mint amit Dsida Jenő művelt a Psalmus Hungaricusban: "Vagy félezernyi dalt megírtam/s e szót: magyar,/még le nem írtam." Eddig tulajdonképpen lehetne popszöveg is. Na, most jön a ravaszsága, amikor a szexről kezd el szólni a dolog. Hogyan fogalmazza meg? "Csábított minden idegen bozót,/minden szerelmet bujtató liget."

Amikor ezt megláttam, azt mondtam: Istenem! Egy egyszerű rockzenész mit írna? "Á, én nem is tudtam, hogy magyar vagyok, annyi csaj volt itt, mind meg kellett dugni." Dsidától ezt kell megtanulni: "Csábított minden idegen bozót,/minden szerelmet bujtató liget." Milyen szépen fogalmaz! Na, ettől költészet a költészet. Meggyőződésem az is, hogy

"
ha Tamási Áron angolnak születik, Hemingway - erős túlzással - csak ipari tanuló lehetett volna mellette azzal a hallal.

- Egy rockzenész tényleg tehet valamit a magyar kultúráért a színpadról?

- A koncertjeinken az utolsó dal után, a végén zárásként, miután meghajoltunk, Ady imádsága megy, annak idején még Illés Lajos zenésítette meg, én pedig beemeltem a műsor végére.

Adja meg az Isten,

Mit adni nem szokott,

Száz bús vasárnap helyett

Sok, víg hétköznapot,

Adja meg az Isten.

Ahogy a közönség kiabál, hogy vissza, vissza, nagy a zaj. Elkezdek énekelni, és hirtelen csend lesz. Látom az áhítatot, a döbbenetet: most mi történt? Amikor felhangzik az utolsó sor is: Adja meg az Isten, a közönség fölszabadul és elszabadulnak az indulatok. Ezek fontos pillanatok. A rádiók úgysem fogják játszani ezt a dalt, de a közönség megtanulja, már sokan velem éneklik. És tessék, eljutnak Adyhoz, anélkül, hogy azt mondtam volna nekik, tessék Adyt olvasni.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: