Nagy Ervin: Ha úgy szinkronizálnánk, ahogy minket fizetnek, a nézők nagyon rosszul járnának
Igazi kettős ügynöknek éreztem magamat a Katona József Szíházban rendezett sajtótájékoztatón, hiszen azon kívül, hogy újságíróként tudósítanom kellett az eseményről, szinkrondramaturgként érintett is vagyok az ügyben, saját bőrömön érzem, mekkora problémák vannak a szinkronszakmában.
Alacsony munkadíjak, súlyosan jogtipró szerződések, kiszolgáltatott alkotók, fenyegetőző, a helyzetükkel szemérmetlenül visszaélő stúdiók és forgalmazók.
Általános tapasztalat, hogy a megrendelőknek fontosabb a munka olcsósága, mint a minősége. Épp ezért örvendetes, hogy a Bosszúállók magyar hangjai összefogtak. A magyar szinkronhang állami védelemét és a szinkronizálás hivatalos szakmai elismerését kérik, egyúttal összefogásra szólítják fel a szinkron szakmábban dolgozó valamennyi alkotót.
A Rajkai Zoltán, valamint Baráth István, Csondor Kata, Csőre Gábor, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Miller Zoltán, Mórocz Adrien, Nagy Ervin, Rajkai Zoltán, Simon Kornél, Stohl András, Széles Tamás, Takátsy Péter és Zámbori Soma által aláírt kiáltvány azt kéri a törvényhozóktól: alkossanak olyan médiatörvényt, amely garantálja az audiovizuális tartalomhoz való hozzáférést eredeti, feliratos és szinkronos változatokban. A döntés jogát
– ki hogyan szeretne filmeket nézni – a közönségre bíznák. Érvelésük szerint a szinkronizált tartalom közérdek és művelődési alapjog.
Kőszegi Ákos (Thanos) ezzel kapcsolatban meg is jegyezte:
"A magyar szinkron a magyar színművészet és a magyar kultúra elvitathatatlan része. Ezt veszélyeztetni olyan, mintha megpróbálnánk kitörölni a magyar irodalomból Adyt, vagy a magyar festészet térképéről lecsippentenénk Mednyánszkyt."
Miután Rajkai Zoltán, a Színházi Dolgoszók Szakszervezte Szinkron Alapszervezetének elnöke felolvasta a kiáltványt, kérdezni lehetett az egybegyűltektől - az aláírók közül Csőre Gábor, Stohl András és Zámbori Soma igazoltan távol volt.
Nagy Ervin szerint - aki a sajtótjáékoztató legaktívabb és legvehemensebb felszólalója volt - a szakma
"elérte a padlót, és koppant... Több lyuk nincs a nadrágszíjunkon."
A maga részéről háborúra készül. Lassan egy takarítónő is jobban keres, mint a szinkronszínészek és az ágazat többi dolgozója, de bízik benne, hogy a kétségbeesés összekovácsolja őket. "Ha mi úgy szinkronizálnánk, ahogy minket fizetnek, a nézők nagyon rosszul járnának" - tette még hozzá később.
Megkérdeztem a színész kollégáktól, ők hogy látják, mi az oka, hogy ennyire rosszul fizetik őket, vagy akár minket, szikrondramaturgokat? A megrendelők - tévécsatornák, filmforgalmazók - fizetnek keveset a szinkronokért, vagy menet közben szivárog el a pénz, mire eljutna a dolgozókig? "Van egy piaci tápláléklánc" - kezdte válaszát Rajkai Zoltán. "A szinkroniparban dolgozók nem találták meg eddig a válaszokat a piacgazdaság kihívásaira." Véleménye szerint a piacgazdaság természetéhez tartozik a profitmaximalizálás. Mindenki minél kevesebb befektetéssel minél több hasznot akar húzni.
"A tápláléklánc alján vagyunk mi, alkotók.
Mivel eddig nem volt megfelelő érdekérvényesítő képességünk, ezért a gazdasági erőfölényüknél fogva a megendelők rákényszertíették ezeket a kedvezőtlen feltételeket a szakmára."
A Bosszúálló filmekben Scarlett Johansont szinkronizáló Csondor Kata saját példáján keresztül érzékeltette az anyagi viszonyokat. Mint elmondta, az utolsó Bosszúállók film szinkronizálásáért 40 ezer forintot kapott. Ráadásul ez egy kiemelt film kiemelt gázsival. Egy "hétköznapi" film főszerepéért 15-20 ezer forint körül vihetnek haza.
