KULT
A Rovatból

Megnéztük Pumpedéket: nesze neked, magyar valóság

Egy újabb kiváló lehetőség, hogy megállapítsuk, mennyivel különbek vagyunk másoknál.
Poxy - szmo.hu
2017. március 23.



Tegnap éjjel nem bírtam aludni, és ez odáig fajult, hogy megnéztem az RTL Spike-on nemrég elkezdődött Pumpedék című valóságshow nyitórészét, sőt, mindjárt a másodikat is. (Ha kicsit zavartnak tűnök majd, ennek tudható be. :)

Bár a Facebookon, a falamon sokan óvtak ettől a műsortól ("Hát. Ezt. Nem. Hiszem. El." "Ennél nincs lejjebb." "Két percet bírtam megnézni belőle." stb.), ezzel épp ellentétes hatást váltottak ki nálam, és még jobban felcsigázták a kíváncsiságomat. Ha tévéről van szó, kicsit egyébként is olyan vagyok, mint a tenger alján éldegélő rákok. Bármit felcsipegetek, ami lehullik, a nóta tévék mulatós hakniparádéitól kezdve az ezotévék jósolós műsorain át a tehetségkutatók csilivili kirakatprodukcióin keresztül egészen a valóságshow-kig.

ep_2_gago_sulyzozas_gif

Gif: Comment:Com

A valóságshow-k megbecsülése nem túl nagy kicsi országunkban, és ezen a Pumpedék sem fog változtatni. Aki a trash kategóriába sorolja első felindulásból Gabo és szűkebb környezetének életét bemutató műsorfolyamot, nem téved nagyot. Például mindjárt a legelső rész nyitójelenetében a húsz év körüli srác kb. tíz évvel idősebb barátnője, ahogy mondani szokták, letérdel, és szereti őt, vagyis orális aktusban részesíti. Végül is, ahány ház, annyi, khm, szokás...

Ám aki arra számít, hogy ítélkezni fogok a szereplők, a műsor készítői vagy a nézői felett, az már most csalódottan abbahagyhatja az olvasást. A kategória - a valóságshow mint műfaj - olyan, amilyen, de ezen belül a Pumpedék igenis jól teljesít. Gabo egy fiatal, kigyúrt srác, akinek mindennapjaiba pillanthatunk - néha inkább kukkolhatunk - be. Igazi mácsó ő a szó legrosszabb értelmében. Szilikonmellű barátnőjét, Ágit kihasználja és sokszor semmibe veszi. Egy ikonikus mondat Gabótól ennek érzékeltetésére: "Úgy nézel ki, mint egy útszéli kurva, de nekem tetszel”. De az is jó példa, amikor elhívja Ágit egy romantikus vacsorára, kettesben, aztán, a meghívás után öt perccel közli, hogy ja, mégse, stornó, ma inkább bulizni megyek a haverokkal. És valóban így tesz.

Amikor mégis összejön a vacsora, néhány nappal később, akkor az anyukája által egy befőttesüvegben összegyűjtött apróval fizet az étteremben. Talán jobb is, hogy Ági ezt már nem látja, mert sértődötten elrohan, amikor Gabo a haverját és annak aktuális csaját egy laza húzással meghívja, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Ez a világ a látszatról szól: kigyúrt testek, felfújt mellek, szinte mániákus törekvés a barna színű bőrre, és edzés, gyúrás majdnem minden nap. Meg egy BMW, de már jó pár éves, amibe lehet, hogy az anyucitól csirkehúsra lejmolt ötezresből tankolunk. Ja, nem, mert abból fehérjeport vettünk a gyúráshoz, bocsi, tesó.

Gabo barátai, ismerősei között olyan korábbi valóságshow-szökevényeket találunk, mint VV Soma, VV Zsófi vagy Éden Snezi.

Mivel dokurealityről van szó, egy izgalmas (vagy visszataszító, kinek melyik) lehetőség ez bepillantani egy olyan világba, ami például nekem, 40 éves szabadbölcsész-lelkületű és foglalkozású értelmiségiként kifejezetten egzotikus. Például

fogalmam sem volt, hogy akinek fehér a bőre, az mind csíra, vagy hogyha olyan vastagra vagy gyúrva, mint egy fatörzs (és ez csak az alkarod), akkor minden nőt meg tudsz... hódítani. Ahogyan azt sem tudtam, hogy minden második, de inkább minden mondat végére illik odatenni, hogy "tesa", ha a haverokkal beszélsz.

A dokureality-jelleget erősíti, hogy a műsor készítői kiszivárogtatták, hogy a fentebb említett valóságshow-veteránok nem véletlenül kerültek a sorozatba, hanem valóban Gabó(ék) barátai. Ahogyan azt is olvastam, hogy ők ugyan megpróbáltak mindenféle előre megírt történetszálakat beleszőni a forgatókönyvbe, de Gabo és Ági, hát, hogy is lehetne ezt szépen mondani, szóval nem voltak elég felkészültek ehhez. Magyarán képtelenek voltak bármit is eljátszani, és úgy tenni, mintha ez lenne a valóság.

Eszerint teljesen biztosak lehetünk benne, hogy valóságshow ide vagy oda, a Pumpedékben a dokureality-vonal a domináns. Tehát garantáltan a magyar valóságot, vagy legalábbis annak egy darabját látjuk. Én azért egy icipicit hadd kételkedjek. Először is eszembe jut Gabo (egyik?) első interjúja. Ebből - legalábbis számomra - korántsem az az üresfejű, satuagyú, egocentrikus és nárcisztikus EQ-zéró bájgúnár képe rajzolódott ki, akit a Pumpedékben láthatunk. Vagy legalábbis nem egyértelműen.

A provokatív ízléstelenség, a legmagasabb fokra fejlesztett ordenáré tahóság - bennem legalábbis - csak erősíti a kételyt: tényleg a szereplők ilyenek, vagy egy profi stáb által kidolgozott profil az, amit megjelenítenek, és valóságként eladnak a nézőknek. Akik szinte kéjesen tocsoghatnak a felháborító és megbotránkoztató suttyóság megannyi tünetén fintorogva.

És még valami. Emlékeztek még az első hasonló jellegű műsorra, a roma celebek koronázatlan királyának az életébe bevezető Győzike Show-ra? Azt is úgy adták el, mint amiben semmi előre megírt dolog nincs, hanem maga a kendőzetlen valóság, amúgy Győzike-módra. Aztán kiderült - bocsánat, nem kiderült, "csak" mindenki tudta -, hogy jól felkészült, rutinos írástudók írták ezeket a sztorikat, a legbanálisabb ügyektől kezdve egészen odáig, hogy Győzike elindult a választáson.

Akárhogy is van, a Pumpedék egy jól kitalált és jól megvalósított műsor, a valóságshow-k koordináta-rendszerén belül korrektül oda van téve, és hozza ezt a színvonalat. A szereplők fel tudják kelteni az érdeklődést, a cselekmény nem fullad unalomba. És persze

kiválóan alkalmas arra, hogy megdöbbenjünk, szörnyülködjünk és ítélkezzünk másokon, akiknél, állapíthatjuk meg boldogan, mi sokkal különbek vagyunk.

Vagy csak nem vállaltuk egy valóságshow kedvéért, hogy szép pénzért és nem kevés hírnévért cserébe eljátsszuk a gátlástalan, ostoba parasztot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk