KULT
A Rovatból

Meglepetés a Sztárban sztárban: a hölgyek kibérelték a dobogót, és az győzött, akit a legkevésbé vártunk

Bár időnként úgy tűnt, sosem lesz vége, a Sztárban sztár mégis elérkezett a döntőhöz, és meglepő végeredmény született.


A közös produkcióban a négy döntőshöz csatlakoztak a kiesett versenyzők is. A Halottpénz Szétszeretlek című dalát adták elő. Ez is olyan sláger, amit rajtam kívül biztosan mindenki ismer és szeret, én vagyok az egyetlen műveletlen tuskó, aki a Sztárban sztár nélkül hülyén halna meg, napjában többször is. De a TV2 szerkesztőinek hála megmenekültem ettől a csúfos végtől.

Bevonult a zsűri, akiknek az öltözékében most az volt a legfeltűnőbb, hogy Tóth Andit és Marics Petit végre nem öltöztették össze. Itt jegyezném meg, roppantul kíváncsi vagyok, jövőre maradnak-e a zsűriben mindketten, hiszen nyilván párkapcsolati státuszuk miatt kerültek be egyszerre.

Mindenesetre, ha választani kell, én Andira szavaznék, ő lényegesebben komolyabban vette a feladatát (jelzem, nemcsak Petinél, hanem az összes zsűritagnál).

Négy versenyző maradt: az ifjú titán Valkusz Milán, a színésznő létére félelmetesen jól éneklő Gubik Petra, a sokoldalúságát hétről hétre bizonyító Schoblocher Barbara, és a különleges Oláh Ibolya.

A döntőben hagyományosan nincs már pontozás, kizárólag a közönség szavazatai számítanak. Két körben léptek színpadra a versenyzők, először duetteket adtak elő sztárvendégek oldalán, majd következtek a szóló feladatok.

A kötelező, műsor eleji lötyögésből megtudtuk, hogy ki hol töltötte a húsvétot – Kökény Attila nyert Párizzsal –, majd az is egyértelművé vált, hogy a zsűri azt szeretné, végre egyszer nyerje meg egy hölgy a versenyt, és az a hölgy lehetőleg Schoblocher Barbara legyen.

Ha már emlegették, Barbi színpadra is penderült, és Bódi Margóként énekelte Guszti oldalán az Aranyesőt, méghozzá tökéletesen.

Bódi Margót nagyon kedvelem annak ellenére, hogy az általa képviselt mulatós műfaj messzebb áll tőlem, mint Gáspár Győzőtől a magas C.

Schoblocher Barbara nem csak Margó hangját utánozta tökéletesen, hanem valahogy sikerült visszaadnia a kisugárzását, egész lényét is. Jó, az illúzióteremtésben nagy szerepe volt a maszkosoknak is, de vitathatatlan, hogy Barbara alaposan „bekezdett”.

Gubik Petra Keresztes Ildikóként lépett színpadra Takáts Tamással, hogy elénekeljék a hazai poptermés egyik legprosztóbb dalát. Ez a Pocsolyába léptem.

Nem titok, hogy Petra az egyik nagy kedvencem az idei évadban, és amúgy nagyon jól énekelte a dalt, de én nem hallottam Keresztes Ildikót, legjobb esetben is csak jelzés szinten volt csak felfedezhető az énekesnő a produkcióban. Persze nem először derült ki, hogy a zsűri egészen másképp hallotta, mint én, szerintük sikerült a hangutánzás.

Valkusz Milán Curtisszé alakult T. Danny partnerként. Itt végképp nem sikerült az átlényegülés. Curtis hangja egészen más. Körülbelül olyan volt, mintha én elmélyíteném a hangomat és azt mondanám, Louis Armstrong vagyok.

A zsűri eddig is körülbelül annyira volt szigorú, mint nyuszika a répaboltban, de most, hogy már pontozniuk sem kellett, végképp nem álltak oda kritizálni. Mindenki tündi-bündi és szipi-szupi volt.

Király Linda sokkal jobb énekes, mint előadó, Horváth Charlie viszont épp fordítva. A hangja inkább érdekes, mint szép, viszont olyan erős kisugárzása van, hogy mindent megbocsájt neki az ember. Oláh Ibolyának szerencsére a hangja is nagyszerű és sokoldalú, és az idei mezőnyből kétségtelenül ő az egyik legnagyobb egyéniség, a döntő mezőnyéből pedig egyértelműen kimagaslik ebből a szempontból.

A nehéz életút tehetséggel párosulva csodákra képes.

Nem okozott tehát meglepetést, hogy Ibi csaknem százszázalékosan átlényegült Charlie-vá.

Következett némi közjáték. Megszokhattuk, hogy a TV2 imádja keresztbe promotálni a műsorait. Ezúttal a Fekete macskát reklámozták. Nagy bejelentést tettek: Majka és Pápai Joci átadja a műsorvezetést a műsort eredetileg sikerre vivő Rózsa Györgynek, aki ebből az alkalomból tiszteletét tette a Sztárban sztár színpadán, és Tilla kedélyesen elbeszélgetett vele arról, milyen jó is tévésnek lenni.

Snitt.

Marilyn Manson számomra az az előadó, aki kb. két percig  érdekes. Nyilván van egyfajta megragadó színpadi jelenléte, de körülbelül olyan, mint amikor egy férfi humorista női parókát húz: először nevet az ember, de ha semmi más poén nincs, hamar unalomba fullad a dolog.

Valkusz Milánnak jól állt a figura, kihozta belőle amit lehetett, de azért annyira talán nem volt megerőltető feladat, mint mondjuk Siát vagy Celine Diont énekelni. Lehetőséget adott Milánnak, hogy jó produkcióval távozzon a műsorból. Habár Pap Szabi úgy fogalmazott, hogy Manson egy csokoládéba mártott hiéna, és neki ez nem teljesen volt meg.

Nem véletlenül emlegettem Siát. Gubik Petra utolsó feladatként a Chandeliert kapta. Kicsit ellustult a stáb. Emlékszem, amikor Wolf Kati énekelte ugyanezt a dalt a harmadik évadban, a klippet vették le, volt balettozó kislány is, ahogy kell. Most beérték a pantomimes verzióval. Petra nagyot énekelt, csodálatos pillanatot okozott, megkockáztatom, ez volt a leglúdbőröztetőbb alakítása. Így kell befejezni.

De persze a versenynek még korántsem volt vége, hisz jött ismét Oláh Ibolya, ezúttal mint Tina Turner. Nagyon sokszor megvolt a rocknagyi hangja, bár nekem a refrének ibolyásan hangzottak. De amit a legjobban hiányoltam, az a dög.

Tina Turner 83 évesen is annyira dögös, olyan erős női kisugárzása van, hogy a fal adja a másikat.

Ibolya viszont szemmel láthatóan feszeng az olyan helyzetekben, ahol nőiesnek és szexinek kéne lennie.

Pedig nem hiszem, hogy nem lenne benne, inkább talán ez a fajta exhibicionizmus hiányzik belőle. A Tina Turner-jelenségnek viszont elengedhetetlen része.

Schoblocher Barbi zárta a „versenyprogramot” Celine Dionnal és az All By Myselffel. Ahogy várni lehetett, leénekelte a csillagokat az égről. Barbi mindenképp az adás egyik nagy felfedezettje. Egyelőre még nem tudtam megfejteni, hogy Barbara sokoldalúsága miért nem derült ki számomra eddig a Blahalouisiana munkásságából. Minden esetre most újra rávetem magam az együttesre, hátha más füllel fogom hallgatni őket.

Ó, majd elfelejtettem, voltak extra produkciók is. A két verseny kör között a már kiesett lányok A holnap túl messze van című örökbecsű Bestiák örökzöldet énekelték. Bevallom, bármilyen csúnya dolog is, nekem leginkább az jutott eszembe a produkció láttán, nem csoda, hogy ők már kiestek.

Igaz, a nóta is meglehetősen idegen tőlem, bár el kell ismernem, sok olyan sláger van a 70-es 80-as évekből, amelyek semmivel sem különbek, és mégis nosztalgikusan megmelengetik keblemet. Ez amolyan zenei generációs szakadék.

A kiesett fiúk az Uptown Girl című Billy Joel számot énekelték, de a Westlife féle változatban. Ez sok derültségre adott okot a zsűri körében.

Következett az indokolatlanul rétestésztaként nyújtott eredményhirdetés. Kb. egy órába telt hogy kiderüljenek az alábbi egyszerű tények:

Valkusz Milán lett a negyedik, meglepetésre – és kicsit csalódásomra – Oláh Ibolya végzett a dobogó harmadik fokán. Ezek után biztosra vettem, hogy Barbara lesz a győztes, de tévedtem, kellemes meglepetésként a nézők Gubik Petrát találták a legjobbnak.

Ezzel a műsor hazai történetében Petra lett az első hölgy, akinek sikerült megnyernie a műsort, és vitathatatlanul megérdemelte.

Örülök, hogy a műsor behozott néhány olyan arcot és nevet, akikkel a kereskedelmi tévék világában eddig nem nagyon találkozhattunk. Reméljük, ez változni fog ezentúl.

Miután értelemszerűen nincs feladatkiosztós videó, a végére hagytam a harmadik extra produkciót, Kökény Attila és Rakonczai Viktor új slágerét. Ezzel búcsúzom, azt hiszem mindannyiunknak kell egy kis idő, hogy kipihenjük ezt a nyolc hetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET: