KULT
A Rovatból

Meghalt Diana, éljen a királynő? - A korona dicséretes ízlésességgel ábrázolja a hercegnő halálát

Elizabeth Debicki utoljára bújt Diana hercegnő bőrébe, hogy megmutassa, mi és hogyan vezetett tragikusan korai halálához.


Megérkezett a Netflixre A korona 6. évada, melynek fókuszában egyértelműen a az angol királyi család huszadik századi történetének legnagyobb tragédiája, Diana hercegnő halála áll. Az évad egyszerre állít olyat, amit már eddig is tudtunk, de nem baj, ha újra elismétlik nekünk, olyasmit, amit már halálra ununk, és olyan kérdéseket is felvet, amin nem biztos, hogy a néző elgondolkodott valaha is. Akár személyes viszonylatban, akár a királyi családéban, akár Anglia történelmével és társadalmi-politikai struktúrájával kapcsolatban. Bár a sorozat eddig is ezt csinálta, egy ilyen kiélezett helyzet, mint "a szívek királynőjének" halála nyilvánvalóan felerősíti a narratíva hangsúlyos pontjait és felhívja a figyelmet a rendszer hibáira és az újabb tragédiák potenciáljára. 

Elég az azóta történt szakadás-történetet nézni, aminek az áldozata nem Meghan, sőt, még csak nem is elsősorban Harry, hanem az ő gyermekeik, akik egy rohadt nagy káoszban és etikai kuszaságban nőnek fel,

és ki tudja, hányadíziglen érzi majd a leszármazottaik ezt a gyűlölködés-csatát. Aminek sok oka van, és nem elsősorban Meghan könnyen elítélhető karaktere, hanem egy sokak által megkérdőjelezett tradíciókból épült, de nem elég gyakran felújított-tatarozott, sokszor omladozó rendszer hibái is az eredők közt keresendők.

Szóval a hatodik évad első fele, pontosabban négy rész került fel a Netflixre. Megismerjük Diana és Dodi Al-Fayed viszonyát, kettejük kapcsolatának kibomlását és azt, hogy az alkotók szerint milyen erőszakosan hangsúlyos szerepet játszott fia és Diana tragikus sorsában - 1997. augusztus 31-én vesztették életüket a hírhedt, fatális autóbalesetben, Párizsban - Mohamed Al-Fayed, a gazdag pénzember, aki még nagyobbra vágyott. A sorozat szerint arra, hogy hatalmas a Nyugat irányába is terjeszkedjen, méghozzá azáltal, hogy összehozza fiát Dianával, aki a brit trónörökös unokák édesanyja, azaz Al-Fayed értelemzésében a számára aranytojást tojó tyúk.

Diana besétál a csapdába, jachtozgat az apjától infantilis módon függő Dodival, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és mint a mesében, a király - azaz Mohamed - drukkolva figyeli az eseményeket, és az sem érdekli - mondjuk ilyen szempontból Dodinak és Dinanának is megvan a saját bűntudat-köre -, hogy fia más vőlegénye. Az elképesztő forgatókönyvet az élet írta, mi pedig anno végignéztük az újságokban, ma pedig a sorozatban, és olyan, mint egy túl drámaira írt szappanopera lenne (miközben egy valós személy lefelé tartó spiráljának tragédiáját nézzük végig). 

Tehát a sztori: Diana és Dodi ölelkeznek a jachton, a paparazzók lefotózzák, kikerül a világsajtóba, beindul minden idők legdrágább fénykép-hajhászata és a paparazzi-biznisz magas fordulatszámra teker, a botrány kirobban, Dodi szétmegy a menyasszonyával, aki bepereli. Eközben a királyi házban áll a bál, mert Camilla születésnapját - képzavarral élve - beárnyékolja a Dianát övező rivaldafény.

Diana mindenhol ott van, a románcot az egész világ ismerni és érteni akarja, miközben talán épp azok, akik a főszereplői, azaz Dodi és Diana sem értik, hogy mi történik velük, nem is tudják, mit akarnak, csak egyvalaki tudja nagyon: Mohamed Al-Fayed.

Aki a Nyugat elismerésére vágyik, mert ősi frusztrációt hordoz az arab világ mellőzöttsége miatt. Ennek lesz is két áldozata pár héten belül, a fia és a walesi hercegné.

Dianáról és a sokszor elmesélt paparazzo-üldöztetésről szépen és visszafogottan mesél a sorozat, a királyi ház reakcióit is diplomatikusan ábrázolják, a haláleset körülményeit pedig szintén ízlésesen mutatják be - nem mellesleg Dominic West Károly hercegként, a gyászoló exférjként élete egyik legszebb és legmélyebb alakítását nyújtja, hiszen nagyon komplex érzelemskálát kell végigjátszania. 

A hatodik évad erősen indít,

mellbevág. Mint Dianát a baleset, ami mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül, annyira szimbolikus, hogy a szívek hercegnője mellkasi sokkot kapott, majd szívinfarktus vitte el, azaz a szíve, még egy autóbalesetben is.

A korona a lehető legdiszkrétebben és mégis érzékletesen mutatta be a megmutathatatlant. Várjuk a folytatást. Az összeesküvés-elméletek kedvelői csak pár elgondolkodtató pillanatot kapnak, a királynő ebben az évadban is, akárcsak a korábbiakban megőrzi a méltóságát. 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk