SPORT
A Rovatból

Magyar válogatott: „Nem jó, de nem is tragikus”

Magyarország akár még Európa-bajnok is lehet, de ehhez azért most már csoda kellene. Vasárnap Skóciát nagy gólkülönbséggel kellene legyőzni, és akkor talán lehet esélyünk a továbbjutásra.


A magyar válogatott a második meccsét is elveszítette a németországi labdarúgó Európa-bajnokságon szerdán. Szoboszlaiék ezzel majdhogynem reménytelen helyzetbe kerültek: a továbbjutás már nemcsak a saját kezükben van, hanem a többi csoport eredményeitől is függ. Az biztos, hogy vasárnap a skótokat le kell győzni, és lehetőleg minél több góllal. Sikerülhet a továbbjutás? Persze. És sikerülni fog? Na, ez már egy jobb kérdés. De erről majd később.

Szinte biztos, hogy a következő napokban rengeteg elemzés születik majd arról, hogy mi történt a magyar válogatottal, miért nem volt esélyünk egy percig sem az első két meccsen. Aki látta a Németország elleni csoportmeccset, már ízelítőt is kaphatott a végén abból, hogy a szakértők szerint mi minden állhat a vártnál gyengébb szereplés hátterében.

Felmerült például az, hogy rossz a formaidőzítés, sokkal jobb lett volna a magyar csapat szempontjából, ha ezt az Eb-t fél, egy évvel korábban rendezik (!). De a műsorvezető szerint azért is nehéz már a magyarok dolga, mert topbajnokságokban szereplő játékosainkat megismerték az ellenfelek (!!). Volt olyan magyarázat is, hogy ha nem lett volna a Svájc elleni első meccs, akkor egész jó lenne ez a németek ellen vereség és főleg a mutatott játék (!!!).

Éppen csak egy dolog nem merült fel azonnal a elemzés közben: mi van akkor, ha ez a realitás? Mi van akkor, ha Svájc és Németország is jobb nálunk, és az elmúlt négy napban semmi más nem történt, csak érvényesült a papírforma? Ettől még nem lesz ez egy rosszabb, kevésbé szerethető csapat, a Puskásban sem lesznek kevesebben az őszi meccseken, éppen csak annyi történhetett, hogy helyükre kerültek a dolgok.

Szerencsére azonban volt egy józan gondolat is szerda este. Szoboszlai Dominik próbálta röviden összefoglalni, hogy mi lehetett a gond, már ha volt egyáltalán:

„Ne gondolja senki sem, hogy nem győzni és továbbjutni jöttünk ide, de fel kell mérni az erőviszonyokat, azt, milyen csoportba kerültünk és kik, milyen játékosok ellen játszunk, és reálisnak kell maradnunk. Mert lehet ez volt a probléma alapból az egész sztorival, hogy nem reálisan gondolkoztunk és túl nagy elvárásokat támasztottunk magunk felé. Mindig is próbáltam a csapatot lecsillapítani, mindenkit beburkolni, hogy magyarok vagyunk, nagyon jó 14 mérkőzés van a hátunk mögött, de azért gondoljuk végig, hogy egy Svájccal vagy egy németekkel játszunk, a skótokkal pedig még nem, de fogunk, ám az is egy jó csapat” – mondta az M4 riporterének a válogatott csapatkapitánya.

A tavaly nyáron Liverpoolba szerződő középpályás szavai kifejezetten üdítően hatottak volna, ha az elmúlt bő fél évben nem éppen ő kezdte volna fújni a továbbjutásról szóló szurkolói álmok lufiját.

„Egyet megígérhetek a csapat nevében: hogy ez csak a kezdet, és jövő nyáron csinálunk egy olyat, ami felejthetetlen lesz” – mondta a Montenegró elleni, novemberi meccs utáni emlékezetes beszédében, amikor a szurkolók között állva lehúzott egy pálinkát. Valahonnan innen indult az a várakozás, ami egészen odáig jutott, hogy az önkormányzati és EP-választás kampányának finisében azt kérdezte egy újságíró Orbán Viktortól, hogy Magyarország megnyeri-e a foci-Eb-t.

A szurkolónak pedig nem az a dolga, hogy mérlegeljen és objektív legyen, hanem az, hogy a hozzá eljutó információkból kialakítson egy képet, ami többnyire messze van a valóságtól. Olyan ez, mintha egy párkapcsolatban már nem a világ legszebb feleségének vagy legvonzóbb férjének tartanánk szerelmünket, hanem apránként elkezdenénk elemezni és szembesíteni a hibáival. Eleinte csak kényelmetlen érzés lenne, majd szép lassan összeomlana a kártyavár. Egy igazi szurkoló azonban ezt nem engedheti meg magának, a csapat és közte kötött szerződés többnyire egy életre szól, amit az állandó várakozás, az ennél általában gyakoribb csalódások, és a folyamatos légvárépítés határoz meg. A realitásnak ehhez az esetek nagy részében semmi köze.

Így juthattunk el oda, hogy a torna kezdetére a házigazda (!), korábban háromszoros Európa-bajnok (!!), a FIFA-világranglistán a magyar válogatott előtt tíz hellyel álló (!!!) Németország legyőzése szinte már nem is bravúr, hanem elvárás lett. Svájc csak hét hellyel állt előttünk a ranglistán, de ellenük a vereség a többség fejében meg sem fordult. Ugyan még nem tudjuk, hogy mi lesz a skótok elleni vasárnapi meccs eredménye, de intő jel lehet, hogy néhány héttel az Eb kezdete előtt a hasonló stílusú, de gyengébb játékerőt képviselő írek vették el a 14 meccse íródó veretlenségünket.

Hogyan juthat tovább az Eb-n akkor mégis a magyar válogatott?

„Nem jó, de nem is tragikus” – talán ezzel a Csernobil című sorozatból ismert idézettel lehetne a leginkább leírni a magyar válogatott helyzetét egy meccsel a németországi foci-Eb csoportkörének befejezése előtt.

A tornán 24 ország válogatottja vesz részt, melyeket 6 darab 4 csapatos csoportba sorsoltak. A csoportkör után 16 ország jut tovább, vagyis csak nyolcan búcsúznak: a hat csoportutolsó, valamint a két legrosszabb eredményt elérő harmadik helyezett.

A szerda esti eredmények (Németország-Magyarország 2:0, Svájc-Skócia 1:1) alapján Szoboszlaiék pont nélkül, az A-csoport utolsó helyén állnak, ami azt jelenti, hogy másodikak már biztosan nem lehetnek, mivel Svájcnak négy pontja van, Magyarország vasárnap pedig legfeljebb három pontot szerezhet. Vagyis a négy továbbjutó csoportharmadik egyik helyét kellene megszerezni.

Mivel még csak egy teljes csoportkörön vagyunk túl, így majd csak szombat este indulhat a nagy számolgatás. Azt azonban le kell szögezni: az eddig mutatott formák alapján egyáltalán nem ördögtől való, hogy Magyarország egy esetleges skótok elleni siker után ott lehet a legjobb 16 között.

A helyzetet csak a rendkívül gyenge (-4) gólkülönbség nehezíti. A feladat tehát nem csupán az, hogy a hétvégén le kell győzni Skóciát, hanem az, hogy ezt lehetőleg 2, de inkább 3 vagy több góllal kellene abszolválni. Ha ez megvan, akkor lehet esélyünk az utóbbi hetekben bereklámozott továbbjutásra.

Amennyiben a hátralévő meccseken többnyire a papírformák érvényesülnek, akkor a B-csoport harmadikja (feltehetően Horvátország vagy Albánia) 1 vagy 2 ponttal végezhet majd, és talán a C-csoport harmadikja (várhatóan Szerbia vagy Szlovénia), vagy a D-csoport harmadikja (Ausztria vagy Lengyelország) sem feltétlenül szerez majd három pontot a csoportkör végére.

A probléma csak az, hogy ez az Eb eddig a legkevésbé a papírformákról volt híres eddig. Ezért aztán hagyjuk a realitást és a légvárak építését, legyünk inkább szurkolók a következő napokban, és egyszerűen élvezzük a meccseket. Ez a legjobb, amit tehetünk. És bízzunk a csodákban. Végül is a portugálok 2016-ban úgy lettek Európa-bajnokok, hogy az egész tornán egyetlen meccset tudtak csak megnyerni a rendes játékidőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
27 évesen meghalt Soltész Gréta, magyar válogatott atléta
Az első egyetemi éve alatt diagnosztizálták Soltész Grétát, aki hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A kezelések alatt szerezte meg jeles diplomáját és dékáni dicséretét, folyamatosan dolgozott.


Huszonhét éves korában elhunyt Soltész Gréta korábbi korosztályos válogatott atléta. A gyászhírt a Magyar Atlétikai Szövetség közölte csütörtökön, volt edzője, Spák József pedig személyes hangú írásban búcsúzott tőle.

„Bocsássatok meg nekem, hogy most egy szokatlanul személyes hangvételű írással állok elő. Megvan rá az okom. De kezdjük az elején…” – írta az edző, aki 2007 környékén egy iskolaudvaron figyelt fel a rendkívül ügyes és bátor kislányra. Másnap már edzésen volt, és hamar kiderült, hogy a távolugrás és a gátfutás lesz a két fő versenyszáma.

Mindössze 12 évesen szerezte meg első országos bajnoki címét távolugrásban, és 60 méteren is dobogóra állhatott.

Abban az évben 5,53 métert ugrott, 8.08 másodpercet futott 60 méteren, és a kötelező mezei futóversenyt is megnyerte. Tehetségét a szakma is elismerte, az edző visszaemlékezése szerint a néhai Ecsedi László egy alkalommal példaként mutatta a fiatal Gréta technikáját. „Gyere kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!” – mondta akkor.

Az 1998-ban született sportoló a következő években sorra nyerte a bajnoki címeket, korosztályos válogatott lett, és eljutott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. Felnőttként azonban már a tanulásra helyezte a hangsúlyt.

Első egyetemi éve alatt derült ki a betegsége. Hat és fél éven át küzdött, ezalatt körülbelül 120 kemoterápiás kezelést kapott, és több műtéten is átesett.

A betegsége alatt szerezte meg jeles minősítésű diplomáját dékáni dicsérettel, letett két nyelvvizsgát, és elvégzett egy kulturális rendezvényszervezői, egy szépírás-, valamint egy műszempilla-építő tanfolyamot is.

Már súlyos beteg volt, amikor részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal Sportszervezők Programjában, mindeközben pedig folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként.

Spák József felidézte tanítványa egyik utolsó, édesanyjának egy közös utazásukon mondott mondatát is:

„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”

Az edző szerint Gréta maximalizmusát és életszeretetét mutatja az a kérdés is, amelyet szerinte most odafentről tenne fel: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Cristiano Ronaldo bepöccent Szaúd-Arábiában, meglepő helyen köthet ki a 72 milliárdot kereső világsztár
A portugál klasszis nehezményezi, hogy a rivális Al-Hilal sokkal több pénzt költhetett igazolásokra. A konfliktus miatt újra felerősödtek a pletykák a 2027-ig szóló szerződésének felbontásáról.


Nem sérülés, hanem tudatos döntés állt Cristiano Ronaldo hétfői hiányzása mögött, amikor klubja, az Al-Nassr 1–0-ra legyőzte az Al-Riyadh csapatát. A portugál A Bola című lap írta meg elsőként, hogy az ötszörös aranylabdás nem volt hajlandó pályára lépni, mert elégedetlen azzal, ahogyan a szaúdi liga legfőbb finanszírozója, a Szaúd-arábiai Közberuházási Alap kezeli a klubját a riválisokhoz képest. A helyzetet kiélezi, hogy az alapot a trónörökös, Mohammed bin Szalmán vezeti.

A feszültség a téli átigazolási időszakban vált nyilvánvalóvá. Míg az Al-Nassr mindössze egy 21 éves középpályást szerződtetett, addig a nagy rivális Al-Hilal többek között leigazolta az Arsenal korábbi védőjét, Pablo Marít és a Milan egykori játékosát, Kader Meïtét is. A portugál klasszis nehezményezi, hogy a négy nagy klubot 75%-ban birtokló állami alap aránytalanul támogatja a versenytársakat. Fabrizio Romano átigazolási szakértő is megerősítette a tiltakozás tényét: „Hiánya nem függ össze semmiféle fizikai problémával, terhelésmenedzsmenttel vagy fittségmegőrzéssel.”

Danny Murphy, korábbi angol válogatott labdarúgó élesen bírálta a portugált. „Lehet, hogy Ronaldo adhatna egy kicsit a keresetéből a klubnak, hogy több játékost igazoljanak. Életemben nem hallottam ekkora ostobaságot – öncélú, önkielégítő nonszensz” – mondta a talkSPORT-nak. Ezzel szemben a szaúdi legenda, Számi Al-Dzsáber a külföldi játékosok túlzott befolyására hívta fel a figyelmet. „Néhány világhírű külföldi játékos nemcsak a rivaldafényt vette át, hanem már a klubok döntéseit is irányítani akarja” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Ronaldo becsült éves fizetése 200 millió dollár, ami átszámítva körülbelül 72 milliárd forintot jelent, szerződése pedig 2027-ig köti a klubhoz. A brit sajtóban felmerült egy 43 millió fontos (közel 19,8 milliárd forintos) kivásárlási záradék híre is, ami utat nyithatna a nyári távozásához. A portugál a sajtóhírek szerint annál a Manchester Unitednél is kiköthet, ahonnan hatalmas balhé után távozott 2022-ben. A játékos nemrég maga is utalt a visszatérés lehetőségére:

„Nem számít, hol játszom, a Közel-Keleten vagy Európában.”

Egyelőre sem a klub, sem Ronaldo képviselete nem kommentálta hivatalosan az eseményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Egy válogatott meccs is elég az évi 1,2 millió forintos nyugdíj-kiegészítéshez
Olyan nyugdíj-kiegészítést fizet egykori focistáknak a Magyar Labdarúgó-szövetség, amely egy átlagnyugdíjjal számolva szinte egy 18. havi juttatásnak felel meg.


A HVG értesülései szerint az MLSZ az elmúlt években több százmillió forintot fordított erre a célra. Az évi 1,2 millió forintos plusz pénz ugyanis egy 250 ezer forintos átlagnyugdíj mellett olyan, mintha a volt labdarúgók a mindenkinek járó 13. és részleges 14. havi nyugdíj mellé további 4,8 havi juttatást kapnának.

A volt labdarúgóknak életük végéig járhat az extra pénz, ha az úgynevezett szövetségi járadékot igénylik, és megfelelnek a feltételeknek. A juttatásról ugyanis határozatlan idejű szerződést kötnek, a támogatást viszont kérelmezni kell, az nem jár automatikusan, és visszamenőleg sem ítélhető meg.

A szövetségi járadéknak nevezett támogatásra két úton lehet jogosultságot szerezni.

Mérlegelés nélkül, alanyi jogon jár azoknak, akik játékosként legalább egyszer pályára léptek a felnőtt férfi vagy női válogatottban egy hivatalos tétmérkőzésen, vagy szövetségi kapitányként irányították a nemzeti csapatot. Nekik legalább havi 100 ezer forintot utalnak, feltéve, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt vagy már nyugellátásban részesülnek.

A másik csoportba azok az 1961 előtt született egykori játékosok tartoznak, akik rászorultsági alapon kaphatják meg a kiegészítést. Ennek feltétele, hogy a férfiak legalább 175 NB I-es meccsen vagy egy olimpiai válogatott mérkőzésen játszottak, a nők pedig legalább 75 élvonalbeli találkozón szerepeltek. Esetükben a járadékot akkor ítélik meg, ha a saját nyugdíjuk nem éri el a nettó minimálbért, ami idén januártól 214 ezer forint. Az MLSZ ilyenkor akkora összeggel egészíti ki a nyugdíjukat, hogy az elérje ezt a szintet.

A szövetség közérdekű adatigénylésre kiadott szerződéslistája szerint 2022 óta több mint 250 ilyen szerződést kötöttek, az MLSZ pénzügyi dokumentumai alapján pedig a 2023 és 2025 közötti időszakra több mint 520 millió forintot terveztek be életjáradék és szövetségi járadék céljára.

A támogatási rendszer hátterében az 1980-as és 1990-es évek rendezetlen viszonyai állnak, amikor a labdarúgók a mostani fizetésekhez képest nagyságrendekkel rosszabbul kerestek. „A labdarúgók ugyan a 80-as, 90-es években is az átlagbér felett kerestek, de a fizetésük nem volt annyira kiemelkedő, mint a mostani első osztályban” – mondta Szabados Gábor sportközgazdász.

A rendszerváltás után a klubok finanszírozása bizonytalanná vált, gyakoriak voltak a kettős szerződések és a zsebbe fizetett, adózatlan juttatások, amelyek rontották a későbbi nyugdíjalapot. „A focisták papíron a 90-es években is az átlag felett kerestek, de az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi pénzt kaptak meg” – tette hozzá.

„Szerintem akkoriban nem volt olyan NB I.-es focista, aki mindig minden neki járó pénzt megkapott volna” – fogalmazott a sportközgazdász. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabályzat szerint vannak olyan egykori élvonalbeli játékosok, akiknek a nyugdíja ma sem éri el a nettó minimálbért. Szabados Gábor arra is kitért, hogy akkoriban egy súlyosabb sérülés a karrier végét jelenthette, és a táplálkozástudomány sem volt a mai szinten.

A mai játékosoknak – amennyiben nem herdálják el a vagyonukat – már nem lesz szükségük ilyen kiegészítésre. Az első osztályban a becsült átlagfizetés havi 5 millió forint körül mozog, de a jellemzőbb inkább a 2-3 milliós bér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
„Felháborító és botrányos” – Szijjártó Péter fogadta a magyar teniszezőt, akivel nem akart kezet fogni az ukrán ellenfele
Bondár Anna a háború kitörése után elutazott Oroszországba egy versenyre, ezért nem volt hajlandó kezet fogni vele Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tornán. A külügyminiszter szerint a magyar sportoló lejáratására tett kísérlet és „a náci párhuzamok” emlegetése az ukrán teniszezőt minősíti.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta Bondár Anna teniszeszőt, miután ukrán ellenfele megtagadta vele a kézfogást – írta a Nemzeti Sport.

A magyar teniszező február 3-án, a kolozsvári WTA-torna második fordulójában kapott ki Olekszandra Olijnikovától, aki a találkozó előtti fotózást és az azt követő kézfogást is megtagadta. Az ukrán sportoló ezt azzal indokolta, hogy Bondár még 2022-ben – már az orosz–ukrán háború kirobbanása után – részt vett egy szentpétervári tornán.

Szijjártó Péter felháborítónak és botrányosnak nevezte, ahogyan Olijnikova bánt Bondár Annával. „Ha a sportot rosszindulatú emberek összekeverik a geopolitikával, abból mindig baj lesz és méltatlan helyzetek állnak elő. Egyetlen normális ember sem hiheti a világon, hogy a sportolók felelősek lennének a politikusok döntéseiért.

A Bondár Anna lejáratására tett kísérlet és náci párhuzamok emlegetése leginkább az ukrán »sportolót« minősíti”

– fogalmazott Facebook-bejegyzésében a külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, reméli, hogy Bondár a következő időszakban kiváló eredményekkel szerez majd örömet a magyaroknak, köztük új egyesülete, a Honvéd szurkolóinak is.

Olijnikova a tettét azzal indokolta, hogy Bondár oroszországi részvétele a Gazprom által szponzorált tornán „morálisan ugyanaz”, mintha „1941-ben a náci Németországban játszana és az auschwitzi és treblinkai haláltáborok áldozataitól elrabolt ékszerekkel fizetséget kapna”.

Az ukrán játékos szerint csak akkor lenne hajlandó kezet fogni a jövőben, ha Bondár nyilvánosan bocsánatot kérne az ukrán néptől és egyértelműen elítélné Oroszország agresszióját.

Bondár Anna higgadtan kezelte a helyzetet.

„Készültem rá, hogy ez lesz… ez az ő döntése, amit el kell fogadjak”

– nyilatkozta a magyar játékos.

A nemzetközi sajtó is felkapta az esetet, kiemelve, hogy az ukrán sportolók eddig jellemzően csak orosz és fehérorosz ellenfeleikkel szemben tagadták meg a sportszerű gesztusokat. Több magyar sportoló is kiállt Bondár mellett, a fair play szellemiségét hangsúlyozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk