SZEMPONT
A Rovatból

„Megijedtem, hogy koronavírusom van, de 5 hete küzdök az egészségüggyel, és most már remélem, hogy az”

Száraz, majd hurutos köhögés, eltűnő szagok és ízek, majd nehézlégzés, sőt, oxigénhiányos állapot. Az egészségügy nincs felkészülve a koronavírusos tüneteket produkáló, de negatív gyorsteszttel rendelkező betegek kivizsgálására. Egy fiatal nő kálváriája.


5 hete tart a fiatal magyar nő kálváriája, minden tünete koronavírusra utal, de még most sem tudja pontosan, mi a baja. Az egészségügyi rendszerrel való küzdelme során egy, az orvosok szerint ál-negatív gyorsteszten kívül nem sikerült semmi érdemi információt szereznie. Az állapota hol jobb, hol rosszabb, a legmélyebb pont az oxigénhiányos állapot volt.

"Március közepén kezdtem el köhögni. Nem igazán aggódtam. Sőt kifejezetten valószínűtlennek tartottam, hogy ez korona lenne… Most öt héttel később, meg már őszintén remélem, hogy az.

Mivel épp kisgyerekkel vagyok itthon, és a férjem is home office-on van, úgy döntöttünk, biztos, ami biztos, inkább szigorúan izolálódunk. Részünkről ez kis (néha közepes) áldozattal jár csak, viszont ha egy minimális esély is van rá, hogy mégis ez a hülye korona okozza a száraz köhögésem, ne adjuk tovább.

Körülbelül két és fél hét múlva vált hurutossá a dolog. Igazából kezdtem megkönnyebbülni, hogy akkor biztos nem korona – hiszen tévesen azt gondoltam, hogy csak száraz köhögés lehet a covid tünete.

És bevallom, hülyének is éreztem magam, hiszen a környezetem céltáblájává váltam, mert „pánikolok”. És minél jobban magyaráztam, annál kevésbé hittek nekem, hogy semmi aggódás nincs bennem, csak kert is van, élelmiszer-házhozszállítási időpontom is van, nem kerül szinte semmibe, hogy ne fertőzzek meg senkit az „akármimmel”. Igazából ezt az állandó gúnyolódást és cöccögést viseltük rosszabbul, mint magát a bezártságot.

Sőt, annyira belém beszélték, hogy „hisztizek”, hogy szinte szégyelltem magam, és biztos csak beképzelem, hogy vissza-visszatérően nem érzem főzés közben se a fűszerek, se az olaj szagát. Vagyis csak tompán. Sőt néha csak a só ízét éreztem az ételekben. De biztos csak túl régiek a fűszerek. Biztos csak béna szakács vagyok… Kis ízületi fájdalom, meg fejfájás pedig megesik az emberrel amúgy is.

Úgy a harmadik hét körül viszont rám tört egy krónikus fáradtság. Nem egész nap, de hullámokban. Délelőtt egy óra hidegrázás, délután egy óra olyan kábult álmosság, hogy ha szórakozóhelyen lennék, azt hinném tettek valamit az italomba. De biztos csak a hormonok. A front. A kialvatlanság.

De húsvét vasárnap vettem észre, hogy ez a furcsa kimerültség már naponta többször is lecsap rám, és egyre hosszabb ideig van rajtam. Délutánra pedig már hatalmasakat kellett sóhajtanom minden mondatom végén, ha beszéltem.

Először egy ismerős orvossal beszéltem, aki kikérdezett, és mondta, hogy ez egy korona típusú vírus okozta megbetegedésnek tűnik. És meglepődne, ha egy pandémia közepén én egy másik koronavírusba futottam volna bele, és nem a COVID-19-be. De mondta, hogy ne aggódjak, 30 éves vagyok, nem dohányzom, nincs egyéb betegségem, valószínűleg kihordom lábon.

Normál esetben a nehézlégzésem miatt egy véroxigén-vizsgálatot javasolna, de most inkább ne menjek be emiatt. De ha súlyosbodik a nehézlégzésem, akkor azonnal mentő.

Én ettől amúgy meg is nyugodtam, hogy valószínűleg pár nap, és kiheverem. De lelkiismeretes állampolgárként gondoltam, kell a statisztika a központban. Itt kezdődött egy kafkai regény, amelyben illetékestől illetékesig küldtek. De szeretném hangsúlyozni, hogy majdnem mindenki extrém segítőkész és kedves volt. Csak ettől még vakon bolyongtam a rendszerben ide-oda.

Először az helyi ügyeletet tájékoztattam. Ott továbbküldtek a mentőkhöz, hogy nekik kell szólni. A mentők közölték, hogy nem őket kell hívni, de ha már beszélünk, alaposan kikérdeztek. A diszpécser hölgy rohamkocsit akart értem küldeni, hisz „aki nem kap rendesen levegőt, azt be kell vinni”. De visszautasítottam. A lelkemre kötötték, hogy beszélek a háziorvosommal.

Kedden felhívtam a háziorvost, aki ki is írt tesztre. Amikor pedig rákérdeztem, hogy tényleg létezhet, hogy a koronavírus hetekig csak köhögést okoz, és utána egyszer csak ilyen tünetek törnek rám, megerősítette, hogy a legtöbb enyhe tünetekkel járó lefolyás így néz ki. Lassan rosszabbodik, és sokáig tart. Algopyrint, paracetamolt és köptetőt ajánlott, pedig már pont kezdtem jobban lenni. Na de aznap délután egy olyan szédüléses gyengeség jött rám, hogy létezni is rossz volt. Jó hideg volt aznap, így bebugyolálva feküdtem a tágra nyitott teraszajtó mellett, és mégis kevésnek éreztem a levegőt.

Nagyon billegett, hogy hívjuk-e a 104-et. De szerencsére „alig” hat óra után elmúlt. Ezeket a hullámokat úgy tudnám leírni, hogy még a kertből beáramló levegőt is olyan elhasználtnak és nehéznek éreztem, mintha egy zsúfolt kis osztályteremben nem szellőztettek volna napok óta.

A kimerültségemet pedig nem a „nem aludt a gyerek egész éjjel” jellegű volt, hanem inkább, mint amikor megy fel az ember láza, és elhagyja minden ereje. Csak épp lázam nem volt – 37,2 fok volt a rekord. És mindehhez társult egy állandó kábultság – ami egy hol gyenge, hol kellemetlenül erős részegséghez hasonlított.

Igazából jó is volt, hogy nem volt erőm még a telefonomat se görgetni, mert most az ismerősöktől már nem csak olyan üzenetek jöttek, hogy „biztos csak megfáztál”, hanem páran elkezdtek temetni, és azzal riogattak, hogy ha nem rohanunk kórházba, holnapután már lélegeztetőgépen leszek.

Csütörtökön meg is érkezett a mentő, aki a teraszon levette mintát a gyorsteszthez. Mondta, hogy ő nem értékelheti, és nem is tájékoztathat, de nem fogja eltakarni a tesztet. Vártunk öt percet. Negatív. De mivel ránézésre is elég rosszul néztem ki, és csak hatalmas sóhajtások árán jutottam levegőhöz, nem hivatalosan megemlítette, hogy ő még sose látott olyat, hogy ez a teszt pozitív lenne, és ő a helyemben elmenne egy röntgenre.

A háziorvosom is ebben erősített meg. És csodálkozott, hogy vérmintás gyorsteszttel vizsgáltak, pedig ő a nyálkahártyából levett mintából történő tesztelésre írt ki. A bürokratikus csavar pedig az, hogy ennek az eredményéről őt nem tájékoztatják. (Állítólag ügyfélkapun lehet megnézni a saját eredményünket, de eddig egyetlen betege se kapta meg az eredményt.)

Viszont ezzel, hogy lett egy negatív tesztem, felmerült egy nyugtalanító kérdés. Mi van, ha a teszt mégis jól működött? Mert attól, hogy nem koronavírus, én még továbbra se kapok rendesen levegőt napi több órán át. És itt mattot adott a rendszer.

Kéne egy tüdőröntgen. A háziorvos is és az orvos ismerősünk is ezt javasolta. A magánúton történő „nyálkahártyás” tesztelést se javasolták, mert amilyen drága, legalább olyan megbízhatatlan. Ám a tüdőm egyre aggasztóbb állapotáról továbbra se adna információt.

- A helyi SZTK-ban nem fogadtak, mert „a teszt nem megbízható, és a tünetei alapján Ön koronagyanúsnak minősül".

- Magánklinika hajlandó lett volna fogadni, ha igazolom, hogy volt negatív tesztem, de ez egyelőre bürokratikus akadályokba ütközött.

- A helyi tüdőgondozó izolált osztályán nem fogadtak, mert negatív lett a tesztem.

- A körzetes kórház sürgősségi osztályán se tudták, hogy hova kapcsoljanak, egy ideig mellékről mellékre pattogtam, míg kapcsolták az ottani covidos osztály főorvosát. Ő pedig érthető okokból nem tudta felvenni a telefont, így a vonal megszakadt.

Továbbra is jelzem, hogy mindenki meghatóan segítőkész volt, csak nincs a rendszer felkészülve, hogy koronavírusos tüneteket produkáló, de negatív gyorsteszttel rendelkező beteget kivizsgáljon, hogy akkor mégis mi baja lehet. De persze már közben felmerült tüdőgyulladás, tüdőembólia, hipoxia és egyéb nagyon rosszul hangzó diagnózisok lehetősége.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: