ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"Kihívás a javából" – magyar lányok mesélnek arról, hogy milyen külföldi fiúval járni

Öten vallanak arról, hogyan alakítható ki jól működő vegyes kultúrájú kapcsolat, és mik a buktatói.


Ha az ember külföldre megy, könnyen előfordulhat, hogy előbb utóbb belebotlik valakibe, aki fenekestül felforgatja az életét. És nem csak a megszokott értelemben, ahogy egy szerelem általában teszi. A vegyes kapcsolatokban többször fordulnak elő olyan nehéz döntések, kompromisszumok, a megszokottól eltérő körülmények, amelyekkel szembe kell nézni, és amelyekkel meg kell küzdeni, mint a "hagyományos" kapcsolatokban. Öt magyar lány elmondja, hogyan sikerült, illetve nem sikerült tartós, szilárd kapcsolatot kialakítania teljesen más kultúrából származó férfival.

A közös kultúra hiánya

A vegyes párkapcsolatban élőknek egyszerre kell szembenézniük a nyelvi és a kulturális különbségekkel. Mivel nem azonosak az alapjaik, ezért biztosan lesz, amit sosem fognak tudni megosztani egymással. Amíg egy magyarral tudtok nosztalgiázni a Vukon, addig külföldi szerelmeteknek nem jelent majd semmit az, hogy "fürge róka lábak".

Laza és spontán magyarok

Orsi és Philip egy nemzetközi ifjúsági jótékonysági szervezeten keresztül ismerkedett meg egymással. Orsi azóta már ki is költözött a párjához, együtt élnek Zürichben. Elmondása szerint a legtöbb kompromisszumot amiatt kellett hozniuk, mert a svájciak rendkívül szervezettek, míg ő egy kicsit lazábban kezeli a dolgokat, rugalmasabb a mindennapokban.

Az eltérő kulturális háttér a legtöbb esetben náluk nem konfliktushoz vezet, szerintük sokkal érdekesebbé teszi a kapcsolatukat. "Össze tudjuk hasonlítani a szokásainkat, és többet tanulunk akár a saját kultúránkról is. Én például eddig nem vettem észre, hogy ennyire lazák és spontánok vagyunk, a svájciakkal összehasonlítva viszont nagyon is" mondja Orsi.

Orsi_Philip

Orsi és Philip Budapesten

Szandra au pair volt Hollandiában, amikor egy internetes csoporton keresztül megismerkedett a kedvesével, Maartennel. Szandra azt mondja, egyáltalán nem nehéz kifejezniük legbelsőbb gondolataikat egymásnak, hiszen mindketten jól beszélnek angolul. Elmondása szerint az egyetlen negatívum, hogy a magyar szóvicceket képtelenség a fiúnak lefordítani.

Erika a munkahelyén ismerkedett meg lett származású párjával. Az életükben is Szandráékhoz hasonló a helyzet: "Kicsit zavaró, hogy nem tudjuk megosztani a kulcsfontosságú nemzeti nyelvű filmeket, rajzfilmeket a másikkal, amelyeken felnőttünk. Még ha a nyelvet értenénk is, a közeget már egyáltalán nem biztos, és emiatt az egész dolog értékét vesztené."

Erikaek

Erikáék

"Néha Google-fordítót használunk"

Áginak és indiai párjának hollandul kell beszélnie egymással, de a nyelvet Ági csak 1-2 éve kezdte el tanulni, így számukra ez is nagy kihívást jelent a mindennapokban. "Nagyon nehéz. Sokszor van ebből vita, mert nem értjük meg egymást, amikor olyan témában mélyedünk el, amely sok ember számára az anyanyelvén, a saját kultúrájában is tabunak tart."

"Gyakran nehéz megértetni magam, vagy éppen kifejezni, amit érzek, vagy amit gondolok, esetleg a párom nem tudja nekem rendesen elmagyarázni, mert van pár szó, amit nem értek. De a végén mindig tudunk kompromisszumot kötni. Nevetségesen hangzik, de néha Google-fordítót használunk. Nem szégyellem, mert ha ez kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen haladjon a kapcsolatunk, akkor akár mindennap fordítózom.”

A családok

Nyelvi akadályokba ütközhet a másik fél családjával folyó kommunikáció is. A közös pont a legtöbb helyen az angol lenne, ám az idősebb generáció, a szülők esetén gyakran előfordul, hogy nem beszélnek jól idegen nyelveket, így nehezebben megy a másik családjába való beilleszkedés, mint egyébként.

Agiek

Ágiék

"Maarten szülei alig beszélnek angolul, így nekem kell a holland nyelvvel próbálkoznom, ha kommunikálni szeretnék velük. A család fiatalabb tagjai, illetve barátok mind jól beszélnek angolul, de amikor összejövetelre kerül a sor sok résztvevővel, nem várható el, hogy csak miattam mindenki angolra váltson. Maartenre ugyanez vonatkozik, neki is problémát jelent a kommunikáció a családommal és barátaimmal, amikor Magyarországra látogatunk" mondja Szandra.

Hasonló a helyzet Erikáéknál, ahol sem az ő, sem lett párjának családja, és a barátok nagy része sem beszéli annyira az angol nyelvet, hogy igazán jól megismerhessék egymást. "Kihívás a javából" mondja Erika, majd hozzáteszi: "de megoldható, türelemmel és sok-sok fordítással."

Ági még nem találkozott indiai barátja családjával, de mint mondja, ha a párja barátaival vannak, ők gyakran beszélnek anyanyelvükön. "Egy két barátja néha szól nekem, hogy ne haragudjak, mindjárt visszaváltanak hollandra, de ezért én soha nem haragszom, ugyanis amikor magyarok között vagyok, és ott van a párom is, én is magyarul beszélek. Szerintem ez teljesen természetes dolog."

szerelem

A család és barátok részéről egyébként senkinek sem volt probléma a szokatlan párválasztás. "A családom meg sem lepődött, hogy holland fiúm lett, hiszen én voltam az, aki Hollandiába költözött, tehát ez többé-kevésbé várható volt. Amíg rendes, szerethető emberről van szó, addig nekik mindegy, hogy milyen nemzetiségű. Maarten részéről természetesen meglepődtek, amiért holland helyett pont egy magyar lánnyal jött össze, de soha nem voltak ellenszenvesek, és mióta kezdenek jobban megismerni, a kapcsolat egyre jobbá válik. Családi eseményeken mindig ott a helyem, a barátokkal pedig kijövök" állítja Szandra.

Tetszik nekik a történelmünk

A magyar szokásokhoz, történelemhez a legtöbb fiú érdeklődéssel áll, alapvetően kellemes benyomásaik vannak Magyarországról. Orsi svájci barátja például szereti, hogy a magyarok nyitottak és spontának, hiszen elmondása szerint a svájciak nagyon megfontoltak, képesek hónapokkal korábban megszervezni egy baráti vacsorát, míg a magyarok sokkal rugalmasabbak ezen a téren.

"Ezen kívül tetszik neki a történelmünk, hogy sokkal több minden történt velünk, mint velük, valaha nagy ország voltunk stb. A kaját is nagyon szereti, több nemzeti kajánk is van, mint nekik. Szerinte közelebb állnak hozzánk a tradícióink, sokkal nagyobb szerepet játszanak a mindennapjainkban (például sokszor eszünk magyaros kaját), mint a svájciakhoz a saját szokásaik. Szerinte emiatt sokszor lehetnénk ezekre büszkébbek. Nekik nincs ilyen sok nemzeti ételük, de amijük van, arra nagyon büszkék. Nekik a fondü különleges, úgy állnak hozzá, hogy hurrá, ma fondüt eszünk, nekünk pedig egyértelmű, hogy anyu megint pörköltet csinált ebédre."

libazuza-porkolt400

Persze ellenpélda is akad. Sandy muszlim fiúval jött össze. Eleinte úgy tűnt működhet a dolog, ám végül ők nem tudták átugrani a két kultúra közötti szakadékot, így az elválás mellett döntöttek. "Ő muszlim és ez nagy kulturális különbségeket jelent. Mi alkoholt iszunk, sertéshúst eszünk. A magyar lányok felszabadultak, ő pedig sokkal visszafogottabb világban nőtt fel, ahol az asszony otthon várja a férjét, mos, főz, takarít, neveli a gyerekeket. Én teljesen más felfogású vagyok. Megvannak a női - mondjuk úgy - kötelezettségek, de attól én még nem vagyok otthonülő háziasszony, szóval neki ez is furcsa volt... Mindketten teljesen máshogy képzeltük el az életet."

Ettől függetlenül, míg együtt voltak, úgy tűnt, muszlim párja nagyon fogékony a magyar nyelv iránt. "Megtanulta a szeretlek, hiányzol, szívem szavakat. A "szeretlek"-et nagyon nehezen ejtette ki, és nehezen jegyezte meg. Ha tovább tartott volna a kapcsolatunk, biztos kérdezősködött volna, mert látszólag érdekelte a nyelv, amúgy is hét nyelven beszélt, abból négyen nagyon jól, három másik nyelven társalgási szinten. Azt mondta, a magyar nagyon nehéz, főleg a kiejtése. Véleménye szerint gyorsan beszélünk, és a szavakat sem lehet kivenni, amikor beszélgetünk, mert hadarunk, és olyan egyformának hangzanak a szavak."

Szandi is főleg a fenti az alapkifejezéseket tanította meg holland párjának, de emellett kicsit viccesre vette a figurát, és megkínozta szegény fiút. Megtanítottam neki a hupikék törpikéket, amit hukikék tőpikék hangzással sajátított el.”

"Oké, hogy a kínai nehéz, de az olyan messze van"

Orsi svájci barátja, Philip már sokkal komolyabban veszi a dolgot: "szeptember óta hetente egyszer jár magyar órára itt Zürichben. Persze a magyar nyelv nagyon bonyolult számára, a szavak és a nyelv logikája különbözik azoktól a nyelvektől, amelyeket eddig tanult. Egy kicsit meg is van valahogy azon lepődve, hogyan lehet egy európai nyelv ennyire bonyolult. Mert oké, hogy a kínai olyan nehéz, de az olyan messze van, Magyarország itt van Európa szívében, mégis teljesen más a nyelvünk."

konyv

Orsi azt is elmondta barátja kedvenc szava Magyarország, mert erről sosem gondolná egy turista, hogy mit jelent.

A legfurább szó számára a gyógyszertár. A "gy" hang kiejtése még mindig problémát jelent számára. Amikor szavakat tanul, mindig azt mondja, hogy olyan, mintha egy betűkombinációt tanulna, nem egy szót. Számára a magyar nyelv tanulása nagyon hálás dolog, mert senki nem várja el tőle, hogy beszélje a nyelvet, de ha már pár mondatot el tud mondani, akkor mindenki rögtön nagyon kedves lesz hozzá, értékelik, hogy tud egy kicsit magyarul.

Erika lett párja udvarias, barátságos, keményen dolgozó embereknek ismerte meg a magyarokat. Előzetes tudása a jó borokra, és a nem túl jó focira korlátozódott. "Maarten néha azt, hogy házias, keményen dolgozó, apró dolgokat értékelni tudó személy vagyok, a magyarságomnak tudja be" - árulja el Szandi, miközben az is kiderült, Maarten legkevésbé a magyar utakat szereti.

Lakhely, nyelv

A későbbiekben a házasság utáni közös életet a legtöbben nem Magyarországon képzelik el. Legfőképpen azért, mert nem szeretnék rákényszeríteni párjukat, hogy újra egy új életritmust vegyenek fel, illetve, hogy újrakezdjenek még egyszer egy életet. Nyelvi kérdésekben már megosztottabbak voltak a lányok.

Ági szeretné, ha a gyerek elsősorban azt a nyelvet beszélné, ahol élnek, és csak utána a magyart, illetve párja nyelvét. A többiek számára fontosabb, hogy a gyerekek elsősorban a szülők anyanyelvén tanuljanak meg.

Orsi úgy tervezi, a gyerekekkel két nyelven beszélnének, Philip svájci német, a lány magyar nyelven, konzekvensen, hogy a gyerekek ne keverjék össze a két nyelvet, és tudják, hogy az egyik anyuhoz tartozik, a másik meg apuhoz.

szerelmesek

A vegyes pároknak általában sokkal toleránsabbnak kell lenniük egymással, hiszen tudják, hogy nem ugyanabban a világban nőttek fel. Tisztában kell lenniük azzal, hogy néhány esetleges félreértés hátterében nem a személyiségi jegyek állnak, sokkal inkább az eltérő kulturális háttér.

Abban viszont mindannyian egyetértettek, ha szerelem van, akkor bármilyen eléjük gördülő nehézség legyőzhető, hiszen tudják, csak az működik, amit az ember szeretne, hogy működjön.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni” – Dr. Aczél Petra meghökkentő tanácsa a digitális zaj korára
A kommunikációkutató az egó háttérbe szorítását javasolta a hitelesebb élethez a Tudatos döntések adásában. Szerinte a valódi kapcsolódás kulcsa nem az önérvényesítés, hanem a jelenlét megélése.


A digitális zaj korában, amikor a figyelem lett a legértékesebb valuta, felmerül a kérdés: tudunk-e még érdemben beszélgetni, vagy már csak elbeszélünk egymás mellett?

A kommunikáció tétje ma már egzisztenciális: érteni a körülöttünk lévő világot – vagy menthetetlenül eltévedni benne.

Ezt a gondolatot járta körbe dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a hazai felsőoktatás több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a Tudatos döntések podcast január végi adásában.

„Ha nem tudunk eligazodni a média világában, ha nem tudunk jól kommunikálni – vagy akár értelmezni azt, ami körülvesz minket –, akkor bizony komoly bajba kerülünk” – szögezte le a szakember a Remind magazin által is feldolgozott adásban.

Szerinte a tudás önmagában kevés; ha nem válik érthetően és hitelesen megoszthatóvá, elveszíti minden társadalmi értelmét.

Ezzel szembesítette azt az elitista nézetet, amely szerint ami közérthető, az szükségképpen felszínes is. A probléma épp az, amikor a tudomány vagy a művészet bezárkózik elefántcsonttornyába.

„Ott állunk egy kiállítótérben, és azt érezzük: ez már nem nekünk szól” – hozott egy hétköznapi példát.

A jelenség a tudomány világában is pusztít, amikor a szakmai óvatosság elnémítja a hiteles hangokat.

A COVID-járvány alatt ez drámaian megmutatkozott: amíg a tudomány óvatoskodott, az áltudomány harsányan és egyszerűen beszélt, betöltve a kommunikációs űrt.

Aczél Petra számára a kommunikáció alapjait a gyermekkori családi közeg teremtette meg, ahol a beszélgetés nem praktikus ügyintézés, hanem a közös gondolkodás terepe volt.

A valódi párbeszéd alapja nem a kimondott szó, hanem a megelőző figyelem és kíváncsiság.

A tudatosságot egyetlen szóban sűríti össze: jelenlét. Vagyis az a képesség, hogy nem spórolunk az odafigyeléssel, és nem vagyunk fél lábbal máshol.

Korunk egyik legnagyobb problémájának azt látja, hogy a tudástársadalom elterelte a fókuszt a részvételről, a fiatal generációk pedig gyakran „nincsenek otthon” a saját korukban, ami súlyos mentális terhekhez vezet.

A kutató leszámolt azzal a modern mítosszal is, hogy a siker kulcsa az extrém leegyszerűsítés.

„Soha nincs általános recept a kommunikációra” – jelentette ki határozottan. „Az az állítás, hogy akkor leszel sikeres, ha mindent egy szóba tudsz sűríteni, egyszerűen nem igaz.”

A beszélgetés végén egyetlen, paradox útravalót hagyott a hallgatóknak: „úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni.” Hozzátette: ne vegyük magunkat túl komolyan, és ne az egónk védelme legyen a cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kátyúba hajtottál és defektet kaptál? Ezt kell tenned, különben bukhatod a kártérítést
Összegyűjtöttük azokat a lépéseket és buktatókat, amelyek döntően befolyásolják a kárrendezés kimenetelét.


Egyetlen rossz pillanat, egy tompa puffanás, és máris kész a baj: defekt, sérült futómű, több tízezer forintos kár. Pedig kátyúkárnál nem csak az számít, mekkora volt a gödör – hanem az is, mit csinálsz az első percekben. Mutatjuk, hogyan növelheted drasztikusan az esélyedet arra, hogy valóban kifizessék a kárt.

A szokatlanul hideg, jeges időjárás idén különösen kegyetlen volt az utakhoz: országszerte látványosan megszaporodtak a kátyúk, velük együtt pedig a kellemetlen – és gyakran költséges – autós meglepetések.

Bár sokan nem tudják, a kátyúk okozta sérülések után lehet kártérítést igényelni, a gyakorlatban a legtöbb autós már az első lépésnél elbukja az ügyet.

A MABISZ adatai szerint a kátyúkár-bejelentések közel fele adminisztratív okok miatt kerül elutasításra. Vagyis nem azért, mert nem volt kár, hanem mert rosszul, hiányosan vagy nem a megfelelő helyen indult el az ügy. Bokros Máté Levente, biztosítási szakértő, az Atervező.hu alapítója szerint a siker kulcsa a felkészültség és a helyszíni precizitás – nem az, hogy mennyire volt mély a kátyú.

Nem a kátyú méretét nézik

Jogilag a kátyúkár a közút kezelőjének felelősségi körébe tartozik, de ez messze nem jelenti azt, hogy automatikusan fizetnek is. A felelősségbiztosító nem a kátyú méretét vagy formáját vizsgálja, hanem azt, hogy:

  • az úthiba valóban alkalmas volt-e a konkrét sérülés okozására,
  • és mindez egyértelműen bizonyítható-e.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az út kezelője mentesülhet a felelősség alól, ha az úthibára figyelmeztető tábla volt kint, vagy ha a kátyút ideiglenesen jelölték. Emellett a vezetési körülmények is fókuszba kerülnek: nem az a kérdés, ki lehetett-e kerülni a kátyút, hanem az, hogy a sofőr ésszerűen járt-e el az adott forgalmi, időjárási és látási viszonyok között. Bokros Máté Levente elmondása szerint a károk jelentős részét a nem megfelelő sebesség okozza, ezért a vezetési körülmények vizsgálata a kárrendezés része.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a kárbejelentéskor részletesen és pontosan írd le a történteket. Minden a felkészültségen és a helyszíni precizitáson múlik.

Mi az első dolgod, ha kátyúba hajtasz?

A biztosítási szakértő kiemelte: kátyúkárnál célszerű rendőrt hívni, még akkor is, ha nincs személyi sérülés, mert a hatósági jegyzőkönyv kulcsfontosságú bizonyíték. Ennek hiánya komoly nehézséget okozhat a kár rendezésében.

A kárt első körben nem a biztosítónál, hanem a közút fenntartójánál kell írásban bejelenteni. A rosszul megcímzett kárigény eljárási okból is elbukhat, még akkor is, ha a károsodás ténye nem vitatott. Magyarországon az útkezelői rendszer nem egységes, ezért kiemelt körültekintés szükséges.

Autópályák és gyorsforgalmi utak: MKIF Zrt.

Országos fő- és mellékutak: Magyar Közút Nonprofit Kft.

Településeken belül: jellemzően az önkormányzat

Budapesten: Budapest Közút Zrt. és a kerületi önkormányzatok

Dokumentálás: itt nem lehet félmunkát végezni

A sikeres kárrendezéshez komplex dokumentációra van szükség:

  • rendőrségi jegyzőkönyv,
  • tanúnyilatkozat (ha van, és jobb, ha van),
  • részletes kárigény,
  • több, beazonosítható fénykép a kátyúról és az autóról,
  • javítási számlák a kár összegének igazolására.
A fotóknál nem elég egy közeli kép a gödörről: látszania kell a helyszínnek, a környezetnek, sőt az utcatáblának is, lehetőleg több szögből.

Bár videót egyelőre nem kérnek a biztosítók, egy későbbi jogvita esetén aranyat érhet.

A szakértő külön kiemeli: ilyenkor nincs „okosba megoldjuk”. A javításról szóló számlákat meg kell őrizni, a cserélt alkatrészeket érdemes megtartani, személyi sérülésnél pedig az orvosi dokumentáció is elengedhetetlen. Továbbá hasznos lehet néhány szemtanú is, akik alátámaszthatják, hogy a sofőr nem lépte túl a megengedett sebességet. Ha nem tudod egyértelműen bizonyítani, hogy az úthiba okozta a kárt, a fenntartó nem fog felelősséget elismerni, és a biztosító sem fizet.

Van könnyebb út? Igen, de nem mindenkinek

Ha rendelkezel CASCO-val vagy kötelezőhöz kötött kátyúkár-kiegészítéssel, a biztosító átvállalja az ügyintézést, segít az útkezelő azonosításában, és megtéríti a kárt. Sőt, a regresszt – vagyis a kár behajtását az útkezelőn – is intézi.

Adminisztratív szempontból ez jelentősen egyszerűbb megoldás, mint a közvetlen igényérvényesítés az útkezelőnél. Fontos azonban, hogy a biztosítás ilyenkor sem fedezi az esetet, ha az úthibára figyelmeztető jelzés ki volt helyezve.

Milyen alkatrészekre terjed ki általában a kiegészítő kátyúkár biztosítás?

Bokros Máté Levente elmondta: jellemzően a gépjármű gumiabroncsai, keréktárcsái, tengelycsonkjai, kerékagyai, csonkállványai, gólyalábai és lengéscsillapítói tartoznak a biztosított alkatrészek közé. Emellett a fényezési és egyéb apróanyag költségek is téríthetők. Érdemes számolni azzal, hogy ha egy alkatrészt az ellenoldali párjával együtt kell cserélni, a biztosító csak a sérült darabot téríti, a párját nem.

A szakértő szerint a kátyúkár biztosítások éves díja alacsony, így könnyen kedvet kaphatunk a szerződéskötésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a CASCO bónusz fokozata csökken, amikor a biztosító kifizeti a kárt, mivel ez kárrendezésnek minősül, és a következő évek díja emelkedhet. Jó hír, hogy ha a kifizetett összeg visszatérül a biztosítónak, a bónusz fokozat visszaállítható. Ez azonban nem automatikus, külön ügyintézést igényel, és könnyen el lehet felejteni.

A legjobb védekezés még mindig a figyelem

A szakértő szerint a legtöbbet továbbra is azzal tehetjük, ha körültekintően vezetünk, és alkalmazkodunk az útviszonyokhoz. Ha mégis bekövetkezik a baj, a türelmes, alapos dokumentálás a legjobb befektetés.

Akár a biztosító, akár az útkezelő felé indítjuk az igényt, a gondos nyilvántartás adja majd a sikeres kártérítés alapját. Ne felejtsük: a kár pontos dokumentálására szánt idő mindig kevesebb, mint amit egy esetleges jogvita során a bíróságon kellene eltölteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk