Kaiser Ferenc: Gyakorlatilag újrajátsszuk a hidegháborút, de a NATO vagy az EU nem akar háborút Oroszországgal
A Fidesz az EP-választási kampánya középpontjába a háború és béke kérdését állította, nem kevesebbet üzenve, hogy a Nyugat politikája a világháború veszélyét kockáztatja. Tény, hogy Emmanuel Macron francia elnök február 26-án mondott beszédében nem zárta ki a lehetőségét annak, hogy európai katonákat küldjenek Ukrajnába az oroszok elleni harcba. Úgy nyilatkozott, hogy ebben a kérdésben nincs konszenzus az uniós vezetők között, de sokan nyitottak lennének egy ilyen típusú beavatkozásra. De az is igaz, hogy a francia elnök szavai nem váltottak ki egyértelmű támogatást, nemcsak Magyarország, hanem Németország és Lengyelország is ellenezte az ötletet.
Ukrajna nyugati segítség nélkül vesztésre állna, és ez a nyugati segítség gyengülni látszott, majd hosszas huzavona után, április 20-án megszavazta az amerikai Képviselőház azt a több mint 61 milliárd dolláros katonai segélyt, amit az Egyesült Államok kíván nyújtani Ukrajnának. Ezzel párhuzamosan a NATO is további lépéseket tervez, például a NATO-Ukrajna-bizottság felminősítését NATO-Ukrajna-tanáccsá, ami lehetővé tenné, hogy egyenrangú felekként vitassák meg a biztonsági kérdéseket és közösen hozzanak döntéseket. Emellett többéves programot is elindítanak az együttműködés biztosítása érdekében a NATO és az ukrán hadsereg között. A NATO-tagállamok megerősítették, hogy „addig fogják Ukrajnát segíteni, amíg szükséges”. Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kértük meg, segítsen tisztán látni: mekkora egy világháború esélye a jelenlegi helyzetben.
– Van-e újból hidegháború most?
– Van.
– Ezt nem nagyon merik még kimondani igazából.
– Én el szoktam mondani mindenhol, hogy ez már tulajdonképpen új hidegháború, és ebből a szempontból az orosz-ukrán konfliktus klasszikusan olyan, mint a hidegháborúban az úgynevezett helyettesítő, vagy helyettessel vívott háborúk voltak, mint Korea, Vietnám, vagy akármelyik arab-izraeli háború, vagy mint az afganisztáni háború. Tehát ha az egyik fél bent van nagy katonai erővel, akkor a másik fél a háttérből támogat.
Bizonyos szempontból szerencsés is, hogy az idősebb döntéshozó helyzetben lévő diplomaták egy része még ifjú titánként, kezdő külügyesként éppen a hidegháború végén kezdte aktív pályafutását, tehát még van egy csomó reflex, sok olyan trükk, vagy jól bevált módszer a tarsolyukban, ami egykoron működött a szovjetekkel. Egy az egyben visszatért a hidegháború. Csakhogy ez a hidegháború most már nem két pólus között zajlik. Igazából én azt is vitatnám, hogy Oroszország még mennyire pólus. Félpólusnak még félpólus, mert igazából a keleti autoriter államokat,
Az elmúlt 30 év pont bizonyította, hogy az autoriter rendszerek is sajnos meg tudnak újulni, át tudnak alakulni úgy, hogy autoriter jellegük megmarad. Tehát, Fukuyama híres állításával szemben, amikor is a Szovjetunió összeomlásakor azt mondta, véget ért a történelem, mert győztek a liberális demokráciák, éppenhogy nem ért véget a történelem.
Ugyanúgy, ahogy a hidegháborúban Afrikában az amerikaiak meg a szovjetek a saját kis befolyási zónáikat építgették, most is ugyanezt látjuk. Oroszország a Wagner-csoporttal, aztán a Prigozsin-puccs után a Wagner jogutódjával, a Redut-csoporttal próbál egy komplett afrikai befolyási zónát kiépíteni. Ami a vicces, hogy ott Afrikában nem is annyira a nyugati államokkal zajlik a küzdelem, hanem inkább Kínával. Az oroszok meg a kínaiak nem mindenhol barátok, nagyon sokszor az ő érdekeik is ütik egymást.
– Egyre nagyobb fordulatszámra kapcsol az oroszországi háború. Az oroszok újból északról is támadják Ukrajnát, miközben pedig vannak olyan hangok, melyek már egyenesen világháborúra figyelmeztetnek. Ez reális veszély, félelem, vagy inkább csak kommunikációs háború folyik?
– Nyilván a konfliktusban benne van egy eszkaláció lehetősége, de minimális. Azt mind a két fél tudja, hogy nagyon komoly katonai képességek állnak egymással szemben. A NATO a hagyományos erőket tekintve, akár levegőben, akár szárazföldön, nem is beszélve a tengerről, elsöprő erőfölényben van. Oroszország nem véletlenül fenyegetőzik a nukleáris képességeivel. Pontosan tudják, hogy egy hagyományos konfliktust nem tudnak megnyerni a NATO-val szemben, ettől függetlenül még nyilván fenyegetnek vele, mert ezzel is, és a nukleáris fegyvereikkel próbálják elrettenteni a NATO-t attól, hogy még jobban beavatkozzon a konfliktusba.
Mindenki abban érdekelt, hogy ez a konfliktus ilyen befagyott állapotban maradjon. Sok mindentől függ, hogy ez így is maradjon. Nem kis mértékben magától Oroszországtól. Hogy fogalmazzak finoman? Nem a NATO kezdte ezt a háborút, bár természetesen az orosz propaganda szerint egyértelműen a NATO a hibás és szegény Putyin csak merő védelemből támadta meg Ukrajnát. Oroszország szavakban nagyon kemény, de nem akarja eszkalálni a konfliktust. Gondoljon bele,
Nyilvánvaló, hogy ugyanakkor Nyugaton, főleg Európában ennek a konfliktusnak a kapcsán jöttek rá arra, hogy mennyire elhanyagolták a katonai képességeket. Volt egy több mint két és fél, majdnem három évtizedes Csipkerózsika álom, abban a hiszemben, hogy nincs nagy katonai fenyegetés, nem kell a haderőkre költeni, nem kell a védelmi képességekre költeni. Most egész Európa magasabb fokozatba kapcsolt. Talán a spanyolok nem, de gondolom, ők úgy vannak vele, hogy ha már odáig eljutnak az oroszok, akkor már úgyis mindegy. Spanyolországnak megvan a maga gazdasági baja, de alapvetően Európa nagyságrendekkel többet költ védelmi célra, mint 2014-ig. Különösen sokat nőtt ez az összeg a 2022-es orosz agresszióhoz után, azaz a 2021-es védelmi kiadásokhoz képest egy igen jelentős növekedés van a NATO-ban, és a nem NATO-tag EU-s országok esetében is. Mindenki érzi az orosz katonai fenyegetést. Ezt érzékelve viszont nyilván Oroszország is fegyverkezni kezd, mert úgy értelmezi, hogy a NATO fenyegetése növekszik.
– Az orosz védelmi doktrína szerint ők nukleáris fegyvert csak az orosz állam létét fenyegető esetben vethetnek be...
– Azt viszont Putyin egy személyben dönti el, hogy mi a létfenyegetés. Nagyon sokáig a hidegháborúban akkora fölényben volt hagyományos erőkben a Szovjetunió meg a VSZ, hogy az összes szovjet doktrínába, stratégiába bele volt írva, hogy a Szovjetunió nem fog elsőként atomfegyvert használni. Viszont a jelcini korszak óta
Ezt támasztják alá az ügyeletes rossz rendőr, Medvegyev folyamatos atomháborúval fenyegetőző nyilatkozatai. Ennek Oroszország viszonylagos gyengesége az oka a hagyományos képességek terén. Nyilván az orosz egy nagyon félelmetes haderő, csak éppen a világ legerősebb katonai szövetségi rendszere, a NATO áll a másik oldalon.
– Nemcsak Oroszországban, de a nyugati országokban is megtapasztalható háborús retorika. A lengyeleknél, a baltiaknál, de még Nagy Britanniában is hallunk ilyen hangokat egész magas helyekről. Ennek mi lehet az oka? Ha nem lehetséges, illetve nagyon kicsi a valószínűsége egy ilyen háborúnak, miért kell riogatni vele? Kommunikációs technika, a közvélemény megformálása egy magasabb katonai büdzsé elviselésére?
– Oroszország nem kiszámítható abból a szempontból, hogy az autoriter rezsim sokkal inkább egy szűk hatalmi klikk, ne szűkítsük le csak Putyinra, bár nyilván óriási beleszólása van, most éppen, kézilabdás kifejezéssel élve sorcserét hajtott végre egy csomó fontos kormányzati tárcánál. Változások voltak pont a védelmi tárcánál. A 12 óta, azaz 12 éve hivatalban lévő Sojgu immár nem védelmi miniszter, egy sorral hátrébb került, a Nemzetbiztonsági Tanácsnak a titkára lett. 2021 második felében és még 2022 év elején, folyamatosan azt magyaráztuk, hogy sem gazdaságilag, sem katonailag, semmilyen szempontból nem logikus Oroszországnak megtámadni Ukrajnát. Én is közéjük tartoztam, nem szégyellem bevallani. Ezt az orosz elit egy része is osztotta, jelentős részük azóta már nem él, vagy elmenekült az országból.
Az orosz vezetés nagyon logikusan gondolkodik a saját normarendszere alapján, de az európai normarendszer, meg a demokratikus államok szempontjai alapján viszont illogikusnak tűnik. Tehát az, hogy logikus érvek mentén Oroszországnak nincs oka arra, hogy megtámadja a NATO-t, mert nem jönne ki belőle jól, az nem azt jelenti, hogy innentől biztos, hogy Putyin nem fogja megtámadni. Nyilván sokkal nagyobb a kockázat, mint Ukrajna esetén. Ukrajnánál szerintem az oroszok nem számoltak egyrészt sem egy határozott és erős ukrán ellenállásra, de a Nyugatnak a gyors reakciójára sem, egyáltalán arra, hogy a Nyugat segíteni fog. Nyilván, ha a NATO-t támadja meg Oroszország, akkor eleve kalkulálniuk kell ezzel. Jelenleg amerikai csapatok vannak előre tolva állomásoztatva, nem is kis mennyiségben, és nem csak amerikai, hanem a Baltikumban igen jelentős brit, francia, német erők is vannak. Tehát ha a baltiakat megtámadja Oroszország, akkor rögtön közvetlen fegyveres konfliktusba keveredik, azonnal a britekkel, franciákkal, németekkel, és ez nyilván nagyon komoly kockázat. Amikor megnézi az ember az észt, lett, litván stratégiát, ők pontosan tudják, hogy
Az viszont nagyon fontos, hogy addig, amíg a jelentősebb NATO erő nem érkezik meg, bizony valamennyire önállóan ki kell tartani. Például Észtországban a franciáknak, a spanyoloknak, és a briteknek van nagyjából kétezer fős kontingense. Finnországban nincs, de a finn haderő európai viszonylatban is irgalmatlan erős, tehát többszörös képességekkel rendelkezik a Magyar Honvédséghez képest.
– És ott vannak a lengyelek, akik szintén nagyon erősek.
– Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a lengyeleknek ott vannak a rossz történelmi emlékek. Az orosz hódítás, az orosz, azután a szovjet korszak. Az ideológia ugyan változott, de ugyanarról az orosz birodalomról beszélünk. Az pusztított, mészárolt, annak alattvalói voltak, akár a baltiak, akár a lengyelek, vagy akár a finnek, tehát minden országnak megvan a maga sérelme, tán csak a finnek nem. Bár amikor függetlenné váltak, azért az oroszok, azaz Szovjet-Oroszország polgárháborút robbantott ki, és legalább Helsinkit megpróbálta „felszabadítani”.
A lengyeleknél van egy nagyon-nagyon komoly amerikai kontingens, 16 ezer amerikai katona van ott, azon néhány száz főnyi brit, olasz, német, kanadai, kontingens is van ott. Mindez úgy, hogy az Ukrajna elleni agresszió előtt nem volt állandó amerikai katonai jelenlét Lengyelországban.
– A magyar különállást mi magyarázza? Igaz, jelenleg még nem vagyunk határosak Oroszországgal, ellentétben a felsorolt országokkal, mert Románia bár szárazföldön nem határos, de a tengeren keresztül azért elérhető az oroszok részéről. Ez magyarázza ezt a látványos kimaradást ebből a védelmi felkészülésből? Vagy a kimaradás is csak retorika? Mert ugyanakkor látjuk, hogy a honvédséget nagy ütemben modernizálják.
– A Magyar Honvédség korszerűsítése az orosz agressziótól függetlenül indult el. Jóval korábban, szerencsére, mert sok eszközt akkor szereztünk be, amikor még nem ugrottak meg nagyon az árak. Ezekre előre leszerződtünk. A Magyar Honvédség korszerűsítése egyrészt halaszthatatlan volt. Hasonló a helyzet számos posztszovjet térségbeli, meg volt szocialista kis országgal, hogy amíg lehetett, üzemeltettük az elavult, nem NATO-kompatibilis szovjet-orosz eredetű technológiát, de most már ezeket muszáj volt lecserélni.
Tehát ez a korszerűsítés illeszkedik ebbe a folyamatba, Pápán van egy nagy NATO bázis, az ország területén van egy amerikai gépesített gyalogszázad, ha jól látom a NATO honlapon. Tehát valami minimális katonai jelenlét azért van itt is. De nem is kell ennél több, mert nem vagyunk frontország, nem vagyunk határosak Oroszországgal, és nagyon remélem, hogy ez így is marad, hogy nem lesz közös orosz-magyar határ.
– Szijjártó miniszter, meg mások is azt állítják, hogy a NATO készül háborúba vinni ezt a térséget, illetve Európát.
– Úgy gondolom, hogy ez nagyrészt itthonra szól a magyar közönségnek, a FIDESZ-KDNP törzsszavazóinak. A magyar diplomácia és nyilván annak vezetője is egészen másként kommunikál odakint. Ez nem csak magyar specialitás, más országok is csinálják. Tehát ez inkább egy kicsit kettős kommunikáció. Nem szabad elfelejteni, hogy választási kampány van, és amíg ez zajlik, addig úgy a kormánypártok, mint az ellenzék a saját érdekei szerint tematizálja az orosz-ukrán háborút, illetve a NATO-orosz és az EU-orosz kapcsolatokat.
Nincs olyan „marha”, aki fegyveres konfliktust akar egy olyan állammal, amelynek közel 6000 atomtöltete van. Ez nem csak nálunk a választási kampány része, politikai, retorikai fogás, amivel, ha belegondolunk, a 2022-es országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP tudott tarolni. Ha a kormánypártoknak ez ilyen jól bejött, akkor, most miért engednék el? Az ő szavazóiknak ez egy nagyon jó hívószó, mozgósítja a tábort. Ez belpolitika. Brüsszel háborúba viszi Európát meg Magyarországot? Az a Brüsszel (Európai Unió) amely, ha megnézi, fegyvert vagy katonai segélyt nem is igazán adott. Pénzügyi támogatást adott, szociális támogatást adott, rengeteg menekültet lát el Ukrajnán belül is, de maga az EU, mint nemzetközi szervezet, nem adott semmilyen fegyvert. Nyilván az egyes tagállamok igen, de ez ugyanúgy az ő egyéni döntésük, minthogy a magyar álláspont meg az, hogy Budapest fegyvert nem ad Ukrajnának. Az ellenzék pedig teljesen jó érzékkel, mert ez meg az ő esélyük, azt hangsúlyozza, hogy
Mondjuk az kétségtelen tény, hogy a magyar külpolitika sokkal megértőbb az orosz meg a kínai állásponttal szemben, mint a fősodor EU, vagy NATO álláspont.
– Ha ez a viszony ez a kommunikáció tartós marad, akkor Magyarország hogyan várhatja adott esetben azt, hogy a NATO azonnal és gondolkodás nélkül a segítségére siet, egy esetleges orosz támadás esetén?
– Először is, Magyarország a NATO felé vállalt kötelezettségeinek a többségét teljesítette. Hozzá kell tenni, hogy az ezer fős nemzetközi műveletekben való részvételre felajánlott nemzeti ambíciószintünk, amiből stabilan 900 fő körüli részvétel szokott lenni nemzetközi békemissziókban, az nemzetközi viszonylatban, például a szomszédainkkal összehasonlítva is kifejezetten magas. A cseheknél vagy az osztrákoknál komolyabb erőkkel veszünk részt ezekben úgy, hogy körülbelül azonos népességekről beszélünk, és két Magyarországhoz képest jóval gazdagabb országról. A GDP arányos 2 százalékos védelmi kiadást is teljesítettük az elmúlt két évben.
De fogalmazzunk sarkosan: ha egy országot, tagállamát nem védi meg a NATO, akkor egyiket sem védi meg. Tehát a NATO szempontjából ez egy hitelességi kérdés. Ha bármely tagállamát megtámadják, akkor a NATO-nak, az alapszerződés ötödik cikkelye alapján, feltéve persze ha azt a megtámadott tagállam kéri, be kell avatkozni a megtámadott ország mellett. Ha egyet nem véd meg a szövetség, akkor az összes többi országban felmerülhet a kétség, főleg a kicsikben, gondolok itt a Baltikumra, hogy akkor minket meg fog-e védeni a NATO? Tehát a NATO-nak a fundamentumát ásná alá, ha nem védené meg akármelyik tagállamát. Emellett, amennyire én látom, a magyar kormányzati kommunikáció inkább az EU-val szemben, mintsem a NATO ellenében zajlik.
Látni kell, hogy amikor mérvadó magyar, akár kormányzati, akár ellenzéki politikus nyilatkozik, és azt nem „befelé teszi”, akkor mindenki el szokta ismerni, hogy Magyarország védelme a NATO nélkül nehezen lenne megoldható.
