KULT
A Rovatból

J-Lo-nak beszólt a Chat GPT – pont Atlast nem sikerült senkinek se elvinnie a hátán

Nem, most nem Ben Affleckről kérdezték. Hanem legújabb sci-fi-akciófilmjében áll szemben a világ legbutább tudósa a szánalmas mesterségesintelligencia-sereggel szemben. Alig tudom magamban tartani, mi lesz a vége!


Brad Peyton neve nem lehet ismeretlen az agyatlan látványfilmek rajongói számára. Az író-rendező a kommersz katasztrófafilmek legújabb Roland Emmerichének tűnik. Első nagyobb projektje, amivel kitűnt a hollywoodi átlagból, a rettenetes Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja volt 2010-ben, ami annyira jól sikerülhetett, hogy 2012-ben megkapta az Utazás a rejtélyes szigetre 3D-s Verne Gyula-adaptációt, amely már annyira gáz volt, hogy Brendan Fraser el se vállalta a főszerepet (ő játszott az előző részben).

Érkezett Fraser helyett a Szikla maga, és innentől kezdve Peyton szinte Dwayne Johnson házi rendezője lett.

A Törésvonal és a Rampage: Tombolás filmet is együtt készítették, egyik produkciót sem nevezhetjük filmtörténeti klasszikusnak, ám mindkét mozi kellően szórakoztató B-film hangulatát keltette. Ezután rendezőnk még készített egy közepes horrorfilmet Aaron Eckharttal, hogy aztán most megkoronázza rendezői filmográfiáját az Atlasnak nevezett netflixes celluloid hulladékkal.

Lehet kicsit túl kemény vagyok a filmmel, mert annyira buta, hogy megérdemli, de ugyanakkor néha meglepően szórakoztató és látványos. Tipikus Brad Peyton produkció. Történetünk szerint, a jövőben járunk – nagyon divatosan – a mesterséges intelligencia fellázadt! Rövid időn belül több millió embert megöltek a gépek, ám az emberek felvették a kesztyűt, és nagy nehezen felülkerekedtek az alkotók. A robotok vezetője Harlan (Simu Liu), elmenekült a bolygóról, bosszút ígérve.

Az emberiségnek így csak haladékot adott a mesterséges intelligencia.

Eltelik 28 év, és Atlas Shepherd (Jennifer Lopez) állami ügynök azon dolgozik, hogy megtalálják Harlant. Nagy nehezen a nyomára is bukkannak, ám ekkor minden balul sül el. Így J-Lo egyedül marad egy két lábon járó tankban – a sci-fi világában ezeket mecheknek nevezzük – és innentől egy túlélő akciófilmé válik az egész, amit eddig tudományos fantasztikumnak csúfoltunk.

Rengeteg kérdés felmerül, ám semmire nem kapok értelmes választ. A „miérteket és hogyanokat” olyan szinten ignorálták a forgatókönyvírók, mint jó amerikai a salátát a hamburger mellett. Ennyire bugyuta, mégis intelligensnek beállított főszereplőt nagyon régen nem láttam képernyőn. Mindenki mondja, hogy milyen okos J-Lo, de sorra követi el a butábbnál butább hibákat, és nem olyanokat, amiket el lehet mismásolni. Szinte az összes probléma, ami a filmben történik, közvetlenül visszavezethető a „zseni” rossz döntéseihez.

De ha ennyire balga az egész, akkor miért érzem úgy, hogy többet érdemelne a film?

Mert néha kimondottan jól szórakoztam. Tetszett ez a felületes, meseszerű sci-fi világ, csilli-villi CGI-jal nyakon öntve. Annyi hiba van benne, hogy a végén már csak nevetgéltem az értelmetlen párbeszédeken és a teljesen logikátlan eseményeken.

A színészek teljesen el vannak vesztegetve. J-Lo az egyetlen, akit folyamatosan követünk, ő és a mechje Smith, akik végig beszélgetnek. Ha párhuzamot kellene vonnom, olyan a film, mint a nem is oly régi, Maga a pokol, amiben Liam Hemsworth és Russel Crowe beszélgetnek csak rádión keresztül, és közben Hemsworth akciózott. Itt is ez történik, csak Atlas egy CGI-háttér előtt csinálja ugyanezt.

Nagyon keveset követelt meg a szerep J-Lo-tól, és azt se sikerült túlzottan teljesíteni.

Szenvedni kellett, és butaságokat össze-vissza hordani. De rajta kívül találkozunk még egy rövid szerep erejéig Mark Stronggal, Sterling K. Brown-nal és Simu Liuval is. Senkinek nem adnak értelmes gondolatokat a szájába, pedig az említett színészek mind képesek elvinni filmeket a hátukon. Érdekes, hogy pont Atlast nem sikerült senkinek se elbírnia.

Egy biztos, Bred Peyton ért a szórakoztató, látványos katasztrófafilmekhez. Az Atlas is egy ilyen lett, csak nem úgy, ahogy a alkotók szerették volna. Nagyon látványos, de katasztrofálisan rossz. Biztos hiányzott Dwayne Johnson a rendező terveiből.

Minden röhejes, és mégis 100%-ig komolyan van véve.

Ki nevez el egy mesterséges intelligenciát Harlannak? Aki láthatóan élvezi az egészet, az a mech eredeti hangja, Gergory James Cohan megnyugtató hangján káromkodást hallani humorosan hat. De az egész film gyenge lábakon áll, még ha nagyon látványos is.

A harcjelenetek működnek, bár ennyi erővel animációs filmet is nézhetnénk. J-Lo-ból túl sokat kapunk, a forgatókönyvet poháralátétnek se használnám, az AI lázadás egy vicc, és több kérdés van, mint válasz. Az effektek és az akció talán, ami elviszi az egészet hátán, a humor inkább abból adódik, mennyire buta itt mindenki.

Péntek esti randifilmek tökéletes, ha már van Netflix-előfizetésünk, rosszabb dolgokat is nézhetnénk, de ezért plusz pénzt kiadni nem érné meg.

Ha belegondolunk, nemcsak a színészeket vesztegették el, hanem az időnket is egy kicsit. Semmit nem adott ez a film, amivel kiemelkedne a streaming posványából. Mindenkinek csak saját felelősségre ajánlom az Atlast.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László: Ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem
Csütörtökön délután derült ki, hogy idén a magyar író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai a svéd közszolgálati rádiónak nyilatkozott elsőként.


„Nagyon boldog vagyok! Nyugodt vagyok és nagyon ideges egyszerre. Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem”

– mondta csütörtökön a svéd közszolgálati rádiónak Krasznahorkai László, miután kiderült, hogy ő kapja az idei irodalmi Nobel-díjat, írja a 444.

A hír után délután szólalt meg először a rádióban. A riporterek a pályaválasztásáról is kérdezték. Így fogalmazott:

„Először csak egy könyvet akartam írni, de nem akartam íróvá válni, mert nem akartam valaki lenni. Aztán, amikor felfedeztem, hogy a szöveg nem teljesen tökéletes, nekiálltam egy másiknak. Mert ki akartam javítani a Sátántangót. Az egész életem a helyesbítésekről szól.”

A svéd Királyi Akadémia csütörtökön kora délután jelentette be, hogy 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint életműve látnoki erejű, és az apokaliptikus terror közegében is megmutatja a művészet erejét. A méltatás a közép-európai prózahagyományt említi – Kafkától Thomas Bernhardig –, és kitér arra is, hogy kínai és japán utazásai több művét is inspirálták.


Link másolása
KÖVESS MINKET: