KULT
A Rovatból

Ízlésesen meztelenkedik Lily-Rose Depp az Eufória készítőjének új sorozatában – Megnéztük Az idol első részét

Milyen egy sérülékeny, fiatal, mentálisan labilis szupersztár élete? Megtudjuk a legújabb HBO sorozatból.

Link másolása

A cselekmény nem túl bonyolult: Jocelyn (Lily-Rose Depp) karrierje csúcsán lévő énekesnő, ám kikerül róla egy erősen kompromittáló explicit fotó az internetre. Azon felül, hogy a helyzet igencsak megalázó, még a tini célközönségét is elveszítheti emiatt. A bevezető epizód első felében erre a konfliktusra koncentrálunk, ahogy Jocelyn PR-csapata és ügynöke küzdenek a karrierjéért és persze a saját megélhetésükért.

Ám az énekesnő eléggé rezignáltan kezeli a helyzetet.

Erre senki nem számított, mert nemrég, édesanyja halálakor idegileg teljesen összeomlott. A rész második fele a múltba repít minket, ahol megismerhetjük a kép készítésének a hátterét. Kicsit olyan, mintha Britney Spearst és Miley Cyrust összegyúrták volna a figurában, és erre alapozva írtak volna egy egzisztencialista krízissel fűszerezett, thrillernek reklámozott szerelmi szálat az egész bonyodalom köré.

Az idolról egy epizód után annyi látszik, hogy egy új sorozat első részének be kellene szippantania úgy, hogy most azonnal akarjam látni az összes részt, itt azonban sajnálatos módon ez nem nagyon valósult meg. Egy identitászavaros, tét nélküli Elemi ösztönnek tűnik eddig a sorozat. Pedig ott volt a potenciál,

a széria egyik készítője az a Sam Levinson, akinek a méltán elismert Eufóriát is köszönhetjük.

De míg az Eufória központi témája és tini-közege magával ragadó, Az idol világa steril, túl letisztult, művi és taszító. Értem én, az volt a cél, hogy a gazdagok és híresek mocskos világát bemutassák olyannak, amilyen, de ez eddig nem túl érdekfeszítő.

Levinsonon kívül a sorozat másik híres közreműködője Abel Tesfaye, művésznevén The Weeknd, elismert zenész és a sorozat egyik főszereplője. Talán túl személyes története ez Tesfaye-nek, olyan a sorozat, mint a The Weeknd zenéje: dallamos, szép, eklektikus és kicsit melankolikus. Ezt a zene világában elő tudja adni a művész, ugyanakkor a színészet nem az ő terepe. Nagyon gyenge alakítás ez az amúgy nagynevű zenésztől. Ami viszont vitathatatlan, hogy

Lily-Rose Depp legalább olyan tehetséges, mint amilyen szép.

Az első jelenettől az utolsóig mindent belead, és hihetően adja a rezignált, meg nem értett énekesnőt, akinek a karrierje lejtmenetben van édesanya halála óta. Jocelyn baráti társasága, PR-csapata és menedzsmentje igazi hollywoodi és zeneipari sztárparádé. Találkozunk Hank Azariával, Dan Levy-jal, Eli Roth-tal, Da’Vine Joy Randolph-fal és az énekes Ramsey-vel is. Egy igazi mellékszereplő koszorú áll Lily-Rose körül.

Mi az, ami nem működik The Weeknd színészi kvalitásain kívül? A két főszereplő között nem izzik a levegő. Egy erotikus-thriller esetében kötelező, hogy a két érintett fél közötti kémia vitathatatlan legyen. Nem lehet komolyan venni Tedros karakterét, olyan, mintha egy Martin Scorsese által rendezett gengszterfilmből szabadult rapper lenne. Sajnos nem Lily-Rose szintjére nő föl The Weeknd, hanem épp hogy lehúzza a gyengébb színész a közös jeleneteiket.

A másik hatalmas probléma a tét nélküliség.

Nemrégen néztem végig az Utódlás című, szintén HBO Maxon lévő remek sorozatot, és ott is hasonló érzéseim voltak. De míg ott ezt feledtetni tudták más pozitívumokkal, itt nagyon szemet szúr, hogy ez egy angolul találóan csak „vanity project”-nek nevezett produktum. Akkor használják ezt a kifejezést, amikor egy alkotó teljes mértékben átveszi a produkció feletti irányítást és a saját hiúságára építve, sokszor kellemetlenül az arcunkba tolja a gondolatait. Egyébként The Weeknd nem csak az egyik készítője, főszereplője, de zeneszerzője is Az idolnak.

Nem tudom, hova fog kifutni a sorozat, de remélem, hogy minőségi javulás szemtanúi leszünk, mert egyelőre nagyon gyenge, amit láttunk. Próbál kicsit az új Eufória lenni, megbotránkoztatni, de kevés sikerrel. Ma már nem meglepő, hogy valaki bosszúpornó áldozata lesz,

nem elég provokatív ez így ahhoz, hogy kiemelkedjen az amúgy is erős jelenlegi sorozatfelhozatalból.

Különleges ismertetőjegye eddig az ízléses meztelenkedés. Fontos, hogy 18-as korhatáros sorozatról van szó, tehát nem családi kikapcsolódásra szánták. A zenét még lehet dicsérni, ha valaki szereti a The Weeknd stílusát, az első epizód alatt végig hasonló volt a hangzás.

Nem tudok mást írni róla: eddig a mondanivaló és történet gyenge, a színészek többnyire jók, a látványvilág szép, de az egész semmitmondó. Nincs igazi tét, a főszereplőért nem nagyon tudunk izgulni,

a szerelmi szál pedig inkább kellemetlen, mint explicit és megbotránkoztató, ahogy a marketinggépezet ígérte.

Nem vagyok benne biztos, hogy visszatérek a többi részre, eddig nem győzött meg. Az idol első része megtekinthető az HBO Maxon.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: