Horváth Éva: Csak úgy tudtam elkerülni az amputációt, ha fixálják a bokámat, tehát már sosem fogom tudni mozgatni
Horváth Éva tavaly novemberben Balin szenvedett súlyos motorbalesetet, melynek következtében nyílt lábszár- és bokatörést szenvedett. Ahogy már írtunk róla korábban, a baleset után egy ideig Balin kezelték, majd orvosa tanácsára decemberben hazatért Magyarországra. A szépségkirálynőt azóta összesen hétszer operálták meg. Az egyik műtét után az orvosai azt közölték vele, hogy talán le kell vágni a lábát, de végül sikerült elkerülni az amputációt.
A baleset során Éva egy csatornába esett, ahol E. coli baktériummal fertőződött meg, ami miatt napról napra változott a diagnózisa. A baktérium annyira súlyosan károsította a lábszárát, hogy a csípőjéből öt centimétert ki kellett venni, és azt beültették a lábszárcsontja helyére.
Ennek következtében az egyik lába rövidebb lesz a másiknál, bár ennek pontos mértéke egyelőre nem ismert, mivel még nem terhelheti a lábát. De lassan elkezdődhet a rehabilitációja.
„Tulajdonképpen most leszek a startvonalnál újra. Lassan indulhat a rehabilitáció.
Ezért ez maradt az egyetlen lehetőség. A gyerekek után nem fogok tudni futni. Számos mozgásforma is teljesen lehetetlenné vált. Bízom benne, hogy idővel biciklizhetek majd, de még ez sem biztos.” – mondta Éva a Story magazinnak, és azt is elárulta, hogy
A szépségkirálynőt nemrég hazaengedték a kórházból, ahol közel négy hónapot töltött.
- fogalmazott.
A gyógyulásában nemcsak a hagyományos orvoslás segítette, hanem a természetgyógyászat módszereit is kipróbálta, és úgy érzi, hogy a kettő kombinációja eredményezte a javulását.
Éva elmondása szerint a kórházi lét fizikailag és mentálisan is megviselte. Egyedül volt, látogatókat sem fogadhatott, és próbálta magát elfoglalni tanulással, olvasással és filmnézéssel. „Nem volt hiábavaló a tanulás, ugyanis ennek és az egyéb gyógymódoknak, beavatkozásoknak hála, már csak elenyésző mértékben van jelen a szervezetemben a baktérium.”
Éva most a szülei segítségére támaszkodik, akik odaköltöztek hozzá.
Bevallása szerint újra kell tanulnia a mindennapi tevékenységeket, mert állapota miatt sok dolog már nem megy úgy, mint régen. „Nem könnyű szembesülni azzal, mennyire kiszolgáltatott vagyok. Az olyan hétköznapi dolgok is, mint a mosogatás, komoly fejtörést okoznak, mert járókerettel nem tudom odavinni a poharat, muszáj beleülnöm a tolószékbe.”
Gyermekei jelenleg Balin járnak iskolába, így egyelőre csak videóhívásban tudják tartani a kapcsolatot. „A legszomorúbb az egészben, hogy ezt az ellopott időt sosem fogjuk visszakapni.”
Azt mondja, kórházban kétszer sírt: egyszer, amikor meglátta a lábát az első műtét után, másodszor pedig, amikor karácsonykor a fiai hazamentek.
Éva még most is antibiotikumot szed, és abban bízik, hogy hamarosan megkezdheti a rehabilitációt. „Most is szedek antibiotikumot, tehát még mindig nem teljesen a saját kezemben van a sorsom. Ha zöld lámpát kapok a rehabilitációra, onnantól akaraterőből és kitartásból úgyis megcsinálom.”
(via 24.hu)