KULT
A Rovatból

Hiába jó anya Jennifer Lopez, az Anya ettől nem lesz jó

A Netflix-moziban Lopez egy orgyilkos bőrébe bújt, de hiába gyilkol agyba-főbe. A mellette szereplő sztárok igyekeznek, de ők sem tudják megmenteni a filmet. Kritika.


Aki kicsit jobban ismeri Jennifer Lopezt színésznőként annál, hogy nemrég együtt játszott Owen Wilsonnal egy romcomban, alakított terhes nőt egy másik romcomban, meg egy harmadikban Ralph Fiennes-szal próbáltak meggyőzni minket arról, hogy van köztük kémia, annak is könnyen lehet olyan véleménye a sztárról, hogy nem nagy durranás, amit a vásznon művel. Olyan „biztosra megy a rendező a zsánerben, ha őt castingolja”-kategória, cirka két évtizede.

Ez nagyjából így is van, ráadásul Lopez is biztosra megy, ami a karrierjét illeti, amit évtizedek óta nagyon látványosan épít háttértáncosból lett énekesnőként tiszteletre ambícióval, üzleti érzékkel és sok területen tehetséggel. Egy biztos:

ha majd Jennifer Lopez mondjuk 70 éves lesz, nem ez lesz az a film, amit úgy emlegetnek majd, mint színészi és filmes pályája csúcsa, és ennek sok oka van.

Az is biztos, hogy az Anya egy Jennifer Lopez-film lett, ami nem feltétlenül jó. A Netflix a sztár köré építette fel a marketinget, és maga a mozi is azt tolja kikerülhetetlenül és erőszakosan az arcunkba, milyen különleges, hogy Lopez most egy kemény bérgyilkost alakít. De itt már meg is van a probléma gyökere.

A sztori szerint Lopez karaktere 12 éve kénytelen volt lemondani a gyerekéről annak védelmében, mert egy bosszúhadjárat indul ellenük és csak így tudja megvédeni, ha a kislány máshol él, ő pedig remeteségbe húzódik. (Ott is izgalmasan natúrra vett arccsont-hangsúlyos sminkkel, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni és sajnos elmenni sem mellette, ami csak egy szög a film hiteleségének koporsójában). Szóval

Lopez, a száműzetésben tengődő kemény bérgyilkos mint a film fegyverténye ott bukik el, hogy egyrészt túl erős a sminkje és derékban csinosan szabott a kabátja ahhoz, hogy a hó- és farkasborította északi hegyekben túlélősdit játsszon autentikusan,

másrészt a forgatókönyv is olyan butuska, hogy még ha akarna, sem tudna meggyőzni minket róla, hogy ez egy karcos, élő, nyers figura. Értjük, hogy ez egy jó anya, Lopez mindent meg is tesz, hogy megmutassa, milyen felszín alatti, zsigeri érzelmek mozgatják, hogy egy anyatigris, de ez nem elég. Az sem, hogy vannak akciójelenetek, mert csupa sablon az egész.

Ő tényleg mindent megpróbál, akárcsak a vele együtt kínlódó többi színész is – Joseph Fiennes és Gael García Bernal kifejezetten üde színfoltjai a filmnek, de ők is csak egydimenziós karakterekként tudnak gonoszkodni, persze azt úgy, ahogy a csövön kifér. Egyszerűen csak nem elég jó film ahhoz az Anya, hogy Lopez büszkén emlegethesse majd, mint karrierje egyik fontos állomását. Pedig még lehetne is, ott van például a John Wick-franchise, ami szuper példa arra, hogy egy gigasztárra épülő akciófilm jól megírva, de leginkább látványosan eredetien megrendezve tud jól működni.

Az Anya egy elvérzett kísérlet arra, hogy Lopez is megcsinálja a maga Sandra Bullock-netflixes krimijét (a Bullock főszereplésével készült 2021-es Megbocsáthatatlan elég korrektre sikeredett). Viszont Lopeznek ebben a filmben esélye sem volt, mert olyan sablonmondatokat kellett végig mondania, amiket hallva nem is értem, hogy nem jutott eszébe a forgatáson valahogy kikorrigálni, hogy legyen bennük élet.

A film értékelhető pillanatai egyébként épp a dialógus nélküliek. Jennifer Lopez nem egy rossz színész, ez kiderül ebből a pár percből, ráadásul a partnere, a lányát játszó Lucy Paez egész ügyes, és kettejük közt jól működik az érzelmi szál is. De ez talán az egyetlen, ami miatt picit le tud kötni az Anya, ami, ha stílusosan kegyetlenek akarnánk lenni, annyiban köthető a Bullock-féle Netflix-sikerhez, hogy megbocsáthatatlan.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László: Ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem
Csütörtökön délután derült ki, hogy idén a magyar író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai a svéd közszolgálati rádiónak nyilatkozott elsőként.


„Nagyon boldog vagyok! Nyugodt vagyok és nagyon ideges egyszerre. Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem”

– mondta csütörtökön a svéd közszolgálati rádiónak Krasznahorkai László, miután kiderült, hogy ő kapja az idei irodalmi Nobel-díjat, írja a 444.

A hír után délután szólalt meg először a rádióban. A riporterek a pályaválasztásáról is kérdezték. Így fogalmazott:

„Először csak egy könyvet akartam írni, de nem akartam íróvá válni, mert nem akartam valaki lenni. Aztán, amikor felfedeztem, hogy a szöveg nem teljesen tökéletes, nekiálltam egy másiknak. Mert ki akartam javítani a Sátántangót. Az egész életem a helyesbítésekről szól.”

A svéd Királyi Akadémia csütörtökön kora délután jelentette be, hogy 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint életműve látnoki erejű, és az apokaliptikus terror közegében is megmutatja a művészet erejét. A méltatás a közép-európai prózahagyományt említi – Kafkától Thomas Bernhardig –, és kitér arra is, hogy kínai és japán utazásai több művét is inspirálták.


Link másolása
KÖVESS MINKET: