KULT
A Rovatból

Haumann Péter: Hihetetlenül élvezem, hogy szabad vagyok

A Nemzet Színészével a Katona József Színház utáni függetlenségről, a gyermekeivel közös munkáról és tekintélyes életművéről beszélgettünk.
Hegedüs Márk - szmo.hu
2017. február 20.


Link másolása

Amikor a tavalyi nyár végén a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Haumann Péter bejelentette, hogy 22 év után otthagyja a Katona József Színházat, sokan egyből a legrosszabbra gondoltak. Hamar szárnyra kapott a pletyka, hogy a 75 éves színészlegenda végleg felhagy a színházi élettel.

Szerencsére nem sokat kellett várnunk, mire kiderült, hogy szó sincs végleges visszavonulásról. Csupán arról van szó, hogy Haumann Péter úgy döntött, lazít egy kicsit a gyeplőn, és több mint 50 éves pályafutása végén szabadúszóként fogja élvezni az időskori éveket.

Persze alig kellett hozzá néhány hónap, hogy viszontláthassuk a színpadon:

február 24-től ugyanis vendégművészként Molière A fösvény című klasszikusát adja elő a Pesti Magyar Színházban.

A sokat próbált örökzöld legfrissebb változatának különlegessége, hogy a Haumann-család három tagja is játszik benne: a címszerepet játszó Haumann Péter mellett ugyanis a színész két gyermeke, Petra és Máté is szerepet kapott._DSC4833

Haumann Péter és gyermekei: Petra és Máté. (Fotó: Zsigmond László)

Haumann Péterrel az egyik próba előtt ültem le egy gyors beszélgetésre, amelynek során a gyermekeivel közös munkáról is kérdeztem.

"
Külön-külön játszottam már velük, de így hárman még egyszerre nem léptünk fel.

Ráadásul a darabban is a fiamat és a lányomat alakítják: ez egy nagyon jó truváj, és nagyon boldog vagyok, hogy ez így alakult. A próbák jók, és szerintem még jobban is fog sikerülni ez az előadás, mint a 23 évvel ezelőtti” – kezdte a beszámolót a színművész, a Katona József Színház 1994-es előadására utalva, amelyben szintén ő alakította Harpagon szerepét.

„Az a darab jó, működőképes előadás volt: közel százötvenszer ment le. De ez most egy másfajta megközelítés lesz. Mint tudjuk, Molière nagyon komolyan érdeklődött a commedia dell’arte játékmódja iránt, és ennek hagyományait alkalmazta is a műveiben. Lengyel Ferenc rendező vezetésével most ugyanebből a megközelítésből dolgozunk, mi is felhasználjuk a commedia dell’arte bizonyos elemeit.”

Haumann Péter szerint Lengyel, aki szintén nemrég hagyta ott a Katonát, kiválóan érti a dolgát, az új megközelítésnek köszönhetően pedig Harpagon szerepe is lényegesen más lesz, mint 23 évvel ezelőtt. Hiába, egy komoly színész sohasem játssza el kétszer ugyanazt a szerepet.IMG_6621 Frosine és Harpagon

Fotó: Kis Krisztina

Haumann ugyanakkor azt is bevallotta, hogy hiába élvezi annyira a próbákat, nagyon jól esett neki a néhány hónapos szünet.

„A bulvárlapok saját maguk találták ki, hogy a Katona után visszavonulok, de az az igazság, hogy volt némi igazság a sorok között.”

"
Senkinek nem mondtam eddig, de hihetetlenül élvezem, hogy szabad vagyok

– mesélte nevetve.

„Éppen eleget voltam a Katonában. Most oda megyek, ahova akarok, és akkor, amikor csak akarok. Az, hogy most jött ez a lehetőség, hogy együtt játszhatok a fiammal és a lányommal, nagyon jó dolog. De ezután egy darabig most csendet akarok.”

Nehéz elképzelni, hogy Haumann Péter, a Nemzet Színésze, egy olyasvalaki, akinek a neve ennyire összefonódott a színházzal, véglegesen visszavonuljon. Állítása szerint azonban még ez sem kizárt:

„Sokszor megfordul a fejemben. Telített oldattá váltam, hogy egy kémiai kifejezést használjak. Annyi minden történt velem az elmúlt 53 évben, hogy úgy érzem, nyugodtan kiszállhatok belőle egy kicsit. Aztán majd meglátjuk. Ha jön valami jó lehetőség, azt persze nem fogom kihagyni.”IMG_7609 Tükrös

Fotó: Kis Krisztina

Ahogyan a jövőjéről beszélt, a színművészt páratlan nyugalom töltötte el. Látszott rajta, régóta vágyott már rá, hogy egy kicsit hátradőlhessen, és nagyon élvezi a hirtelen jött szabadságot. Elvégre vannak más dolgok is a világon, nemcsak a színház:

„Hamarosan megszületik a negyedik unokám is, szóval van mivel foglalkoznom.

"
Ha mindenképpen játszanom kell, ott vannak az unokáim, inkább velük játszom.

Semmi konkrét tervem nincs a jövőre nézve. Nagyon nyugodt vagyok, és nagyon élvezem a helyzetem.”

Így egyelőre az olyan darabok sorsa is kérdéses, amelyek az évtizedek során elválaszthatatlanul összenőttek a színész nevével. Egy darabig biztosan nem adja elő például a Szókratész védőbeszédét. Ez volt az a darab, amely pályája elején híressé tette. A vidéken eltöltött évek után, 1971-ben ezzel ismerhette meg a pesti közönség.

„Amikor eljöttem a Katonából az elmúlt szezon végén, erről a darabról is lemondtam, mert tényleg nyugodt akartam lenni. Nem akartam megtörni a szabadságomat ilyesmivel. Ezt sem csinálom hát többé – talán majd a jövőben. Ez a színház is felajánlotta, hogy helyet csinálnak neki, de nem akartam. Legalább hatszázszor előadtam már - ha nem többször. Nyugalmat, csöndet szeretnék.

"
Nem kell beleőrülni a művészetbe. Én legalábbis biztosan nem fogok"

– tette hozzá vidáman.

Valóban felesleges lenne. Haumann Péter ugyanis már mindent elért, amire csak egy magyar színész vágyhat. Megkapott minden díjat, a Nemzet Színésze lett, hatalmas tapasztalattal rendelkezik, kilenc különböző társulat tagja volt már, játszott tévé- és mozifilmekben, és sokat szinkronizál. Persze még a legnagyobb művészeknek is vannak álmai. Amikor rákérdeztem, van-e olyan szerep, amit még szívesen eljátszana, Haumann egyből sorolni kezdte az álomelőadásokat:

„Mindig is el szerettem volna játszani Lear királyt, de sem az alkatom, sem az egész lényem nem alkalmas rá. Van egy képzet bennem Lear szerepét illetően, aminek egyszerűen sem kívül, sem belül nem felelek meg, így ez örökké csak egy álom marad. De hány ilyen vágy van egy ember életében.”IMG_7074 Feszültség

Fotó: Kis Krisztina

Haumann az évek során azt is többször kifejtette már, hogy

nem éppen azokra a szerepekre a legbüszkébb, amelyekkel a tömegek elsőként azonosítják.

A híres szinkronszerepek helyett például sokkal szívesebben emlékszik vissza a nagy Shakespeare-darabokra, amelyekben játszott.

„Ezt tényleg mindig elmondom. Ennél csak az a rosszabb, ha az emberre egyáltalán nem emlékeznek – még egy Hókuszpók kapcsán sem” – mondta nevetve. „Általában Hókuszpókkal, a Patással vagy a Három nővér című Csehov-paródiával azonosítanak elsőként. Ilyenkor mindig szelíden hozzáteszem, hogy voltak azért Shakespeare-ek, Dosztojevszkijek, Gogolok.”

És hogy mire emlékszik vissza legszívesebben a Nemzet Színésze? „A főiskola végén játszottam először Büchner Woyzeckjében, amit akkor játszottak el először az országban. Utána jött az Arturo Ui Pécsett, majd a Madáchban a Sok hűhó semmiért. Mindig szerettem a musicaleket, legyen az akár Az Őrült Nők Ketrece, vagy a műsorról sajnos korán levett Producerek. A Katonában A fösvény volt a kedvencem és Kleist darabja, az Eltört korsó. Nagyon sok olyan szerepet tudok mondani, amire különösen büszke vagyok.”

Amikor a művész urat a próbára szólították, egyvalamit még elárult: tulajdonképpen továbbra is minden érdekli, ami neki való. Ha valaki felkéri tehát egy olyan szerepre, ami felkelti az érdeklődését, boldogan elvállalja.

„De nem a szabadságom rovására: azt most élvezem, és élvezni is akarom!” – búcsúzott egy széles mosollyal.

Címkép: Zsigmond László

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: