KULT
A Rovatból

Gimnazistaként már publikált, és jobban keresett, mint a szülei – 90 éves Woody Allen

Fiatalon jobban érdekelte a sport, mint a tanulás, több híresség filmes karrierjét ő indította el, feleségül vette a nevelt lányát, és 90 évesen ismét forgatni készül.


A filmművészet egyik legismertebb és legmegosztóbb alakja 90 éves. 30 évesen lépett be a filmiparba, 1966-ban ült először a rendezői székbe. A némileg késői kezdet ellenére hamar beírta magát a filmtörténetbe. Legmaradandóbb alkotásait a 70-es 80-as években készítette. A korai, burleszk elemekkel dolgozó filmjei megosztják a rajongóit, akárcsak a 90-es évek után készített alkotások. Pályafutása utolsó három évtizedére és annak megítélésére óhatatlanul rányomták bélyegüket Mia Farrow vádjai, amivel kapcsolatban valószínűleg soha nem tudjuk meg a teljes igazságot.

A kezdetek

Woody Allen 1935-ben született, Allan Stewart Konigsbergként. Nagyszülei Ausztriából és Litvániából emigrált zsidók voltak. Édesanyja könyvelő, édesapja ötvös és pincér. Brooklynban éltek, amely a mai napig rendszeresen visszatérő helyszíne a filmjeinek, színdarabjainak.

Filmbéli karaktereivel ellentétben jobban érdekelte a sport, mint a tanulás. Remekül baseballozott, és iskolatársait bűvésztrükkökkel szórakoztatta – alighanem ez tükröződik vissza Füles (Scoop) című filmjében, amiben egy bűvészt alakít, de az Árnyak és ködben (Shadows and Fog) is megjelenik egy illuzionista. A Woody nevet is középiskolás korában vette fel.

Már fiatalon megmutatkozott benne az a fajta sziporkázó, intellektuális humor, amely később egész karrierjét meghatározta. Még csak 15 éves volt, amikor vicceket és rövid humoros írásokat kezdett küldeni különböző újságoknak és Broadway szerzőknek. Hamarosan többet keresett, mint szülei. A sikeres író, Abe Burrows felismerte tehetségét, és ajánlólevelet írt neki a kor olyan nagy nevettetőihez, mint Sid Caesar vagy Phil Silver. Allen mindössze 19 évesen bekerült az NBC televízió írói stábjába is.

Újságokba is folyamatosan írt, humoreszkjei Magyarországon is megjelentek több kötetben, de a legismertebb és legnépszerűbb válogatás máig az 1984-ben megjelent Lelki jelenségek vizsgálata (Without Feathers).

Ez az időszak formálta későbbi írói stílusát, amelyben ötvöződött a szellemes dialógus, a könnyed filozofálás és a neurotikus önreflexió. A hatvanas évek elején Allen stand-up komikusként is ismertté vált. Jellegzetes, szemüveges, kissé esetlen figurája valamint intellektuális humora egyedivé tette a korszak fellépői között. A sikereit látva Hollywood is felfigyelt rá, és hamarosan forgatókönyvíróként kapott megbízásokat. Első jelentős filmes munkája az 1965-ös Mi újság, cicamica? (Whats New Pussycat?), amit íróként és színészként jegyzett. Már ekkor is olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Peter Sellers, Peter O'Toole és Romy Schneider.

Utólag Allen nem volt elégedett a végeredménnyel, azzal vádolta a producereket, hogy nincs humorérzékük, és sok olyan döntést hoztak, amik a poénok rovására ment.

"Írtam például egy jelenetet, ahol egy férfi két emelet között megállítja a liftet, és szerelmeskedik egy nővel. Ami egy forgalmas, New York-i irodaházban vicces lehet. De a producerek találtak egy épületet Párizsban, aminek a liftje olyan volt, mint egy nászutaslakosztály. És hirtelen a vicc már nem működött."

Woody Allen, a filmrendező

Első rendezése lényegében csak szinkronmunka volt: a Mi újság, Tiger Lily (What's Up, Tiger Lily, 1966) című japán filmhez kellett angol szöveget készítenie, kiegészítette néhány új, saját jelenettel, illetve átszerkesztette az eredeti jelenetek sorrendjét. Így az eredetileg véresen komoly kémtörténetből vígjáték lett. Allen annyira elégedetlen volt a végeredménnyel, hogy azt fontolgatta, beperli a producert, nehogy bemutassák a filmet. A film mégis mozikba került, és Allen maga lepődött meg legjobban, mekkora sikert aratott, úgyhogy végül elállt a jogi lépésektől.

Szerencsére hamarosan lehetőséget kapott első szerzői filmje elkészítésére, amit már ő írt és rendezett is. Ez lett az 1969-ben bemutatott Fogd a pénzt és fuss! (Take the Money and Run), egy bohózati elemekkel átszőtt áldokumentumfilm a balfék bűnöző, Virgil Starkwell életéről. Allen ezzel végérvényesen átlépett a stand-up és a televíziós forgatókönyvek világából a filmiparba, és megszületett az első olyan bemondása, aminek magyar fordítását (Szeredás András leleménye) a mai napi napig sokan használnak a mindennapokban. Semmi cicó!

A 70-es évek első felében több hasonló felfogásban készült filmmel állt elő. A Banánköztársaság (Bananas, 1971) manapság leginkább arról híres, hogy egy apró szerepben feltűnt benne Sylvester Stallone, akit Allen először a színésztársával együtt el akart küldeni, mondván, nem elég félelmetesek.

"Azt mondták, adjon egy esélyt. Átöltözünk, változtatunk a sérón… Öt percbe sem tellett. Visszajöttek, és szuperül néztek ki. Sosem felejtem el, mert alaposan ráfáztam volna a megérzéseim miatt, ha nem győznek meg."

Az Amit tudni akarsz a szexről (Everything You Always Wanted to Know Abut Sex, 1972) a korszakhoz képest meglepő nyíltsággal beszélt a szexualitás témájáról. A kisebb etűdökből felépülő film ma már kultuszfilmnek számít, amit nem kis mértékben Gene Wilder alakításának köszönhet.

Fontos darab az életműben az 1975-ös Szerelem és halál (Love and Death). A Tolsztoj és Dosztojevszkij világát idéző történetben jelentek meg először a komolyabb, sötétebb tónusok is. Ez a film nekünk különösen kedves lehet, mivel Magyarországon forgatták, és kaszkadőrként közreműködött benne az akkor még pályakezdő Piroch Gábor is.

Ebből a korai időszakból mindenképp ki kell emelni két olyan filmet, amit bár nem Allen rendezett, mégis fontos a filmográfiájában. Az 1972-es Játszd újra Sam (Play it Again, Sam) forgatókönyvét Allen saját Broadway darabjából írta, és a főszerepet is ő játszotta Diane Keaton oldalán, de a rendezői székbe Herbert Ross ülhetett le. Ekkor született meg az a neurotikus entellektüel karakter, akit Allen aztán a legtöbb filmjében is alakít. A film színpadi változatát több mint negyven éve játssza nagy sikerrel a Vígszínház Kern András főszereplésével.

A másik fontos film A jónevű senki (The Front) 1976-ból, amelyben Woody Allen csak színészként vett részt, mégis teljesen olyan, mintha a saját filmje volna. Az általa alakított Howard Prince egy egyszerű pénztáros, aki strómanként segíti a feketelistára került írókat azzal, hogy az ő nevén publikálhatják műveiket. Sok rajongó csak "tripla" filmeket tekintik igazi Woody Allen műnek – amiket ő ír, rendez és játszik –, de A jónevű senki számomra az egyik legigazibb Woody Allen film, amit készített.

Annie Hall: hírnév és szakmai elismerés

A nagy áttörést Woody Allen kétségtelenül az 1976-os Annie Hall hozta meg. Több szempontból is mérföldkő. Sokan a mai napig ezt tartják Woody Allen legjelentősebb alkotásának.

A rendező tudatosan törekedett rá, hogy szakítson a színtiszta bohózati humorral, és valami mélyebbet, intellektuálisabbat készítsen. Fontos jellegzetessége a filmnek, hogy nincs egyáltalán kísérőzenéje, még a főcímek alatt sem. Minden zene, ami felcsendül, a háttérben szól, például egy koncerten, vagy a rádióból.

A film sok szempontból "első" az életműben. Allen ebben a filmben alkalmazta először azt az egyszerű főcím stílust, ami azóta védjegyévé vált. Ebben nem volt különösebb tudatosság, egyszerűen arra jutott, hogy pazarlás puccos főcímre költeni a pénzt. Ráadásul ez volt az első közös filmje A keresztapa trilógiát is jegyző Gordon Willis operatőrrel, aki óriási hatással volt Allen stílusára, nagyon sokat tanult tőle a kamerahasználatról és a világításról. Összesen nyolc filmet forgattak együtt, az utolsó az 1985-ös Kairó bíbor rózsája volt.

A film számos filmes konvenciót is megtört például azzal, hogy Allen karaktere a negyedik falat áttörve beszél a közönséghez. Itt szokott rá a hosszú snittekre is, amit azóta is előszeretettel használ.

"Voltak filmjeim, amiket egy hét alatt összeraktunk a vágómmal, Susan Morse-szal, mert csak hosszú snittekből állnak."

A szereplők közt a női főszereplő, Diane Keaton mellett olyan későbbi hírességek tűntek fel, mint Shelley Duvall, Christopher Walken, Sigourney Weaver és Jeff Goldblum. A film bemondásait sokan – például "Vessetek a mókusok elé"– sokszor idézik.

A film egyszerre volt közönség- és kritikai siker. Öt Oscar jelölésből négyet meg is kapott, köztük a legjobb rendezőnek és legjobb forgatókönyvnek járó szobrot.

Az ezt követő 15 év tekinthető Woody Allen fénykorának. Olyan mesterművek születtek ebben az időben, mint a Manhattan (1979), a Csillagporos emlékek (Stardust Memories 1980), a Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo 1985) vagy a Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters 1986). Utóbbi újabb Oscar-díjat hozott neki. Bár rendezőként is jelölték, végül csak a forgatókönyvért díjazták.

Közben azért visszatért a frivolabb, könnyedebb vígjátékokhoz a Szentivánéji szexkomédiában (A Midsummer Night's Sey Comedy 1982), ami leginkább azért emlékezetes, mert ez volt az első közös munkája Mia Farrow-val. Mindenképp kiemelendő ebből az időszakból a Zelig (1983) című áldokumentumfilm.

Ekkor már megengedhette magának azt is, hogy jóval komolyabb, intim hangvételű filmekkel is kísérletezzen, bár ő maga is tisztában volt vele, hogy a Belső terek (Interiors 1978) vagy a Szeptember(September 1987) nem számíthat nagy közönségsikerre. De ekkor már volt akkora név, hogy a stúdiók ezeket a "kilengéseket" is elnézték neki.

A botrányos 90'-es évek

A 90-es évekre erősen rányomta bélyegét Woody Allen magánéleti botránya. Kiderült, hogy viszonya van Mia Farrow-val közös, vietnami származású nevelt lányával. Miután a kapcsolatuk kitudódott, a rendező feleségül is vette Soon-Yi Prevint. De a legrosszabb még hátra volt: Mia Farrow és másik nevelt lányuk, Dylan Farrow azzal vádolták meg a sztárt, hogy megerőszakolta a kislányt. A rendezőt felmentették a vádak alól, de sokan a mai napig nem hisznek az ártatlanságában. Bár saját gyerekei között is van, aki neki ad igazat, és úgy vélik, Mia és Dylan Farrow csak kitalálták az egészet, hogy bosszút álljanak Allenen a hűtlenségéért, több sztár is kijelentette, hogy többé nem vállal szerepet Woody Allen filmjeiben.

Ennek ellenére ezekben az években is sok fontos film készült. Az 1991-es Árnyak és köd, Allen talán legszürreálisabb filmje, amelyben ő és Mia Farrow egy ködös kisvárosban, éjszaka egy rejtélyes gyilkossal kergetik egymást.

Allen egykor sok olyan kezdő színésszel dolgozott, akik később híressé váltak. Ezekben az időkben viszont már a sztárok keresték a kegyeit, akár apró epizódszerepeket is elvállaltak, csak hogy vele dolgozhassanak.

Az Árnyékok és ködben szerepelt Madonna és John Malkovich, a bordély jelenetben pedig a prostituáltak között feltűnik Jodie Foster és Kathy Bates.

Az 1992-es Férjek és feleségek (Husbands and Wives) volt az utolsó közös munka Mia Farrow-val. A szereplők közt megtaláljuk Sydney Pollack rendezőt, valamint Juliette Lewist és Liam Neesont. A Lövések a Brodwayn (Bullets Over Broadway, 1994) kedves gengsztervígjáték, amiben az öntelt, tehetségtelen művészeknek állít tükröt a mester.

Az 1995-ben készült Hatalmas Aphroditében (Mighty Aphrodite) Allen ismét játszik a filmes formanyelvvel és tabutémákat feszeget. Ebben a filmben fontos szerepet játszik egy görög kórus, és egy nagyon különös szerelmi háromszöget mutat be. Lenny (Woody Allen) egyre inkább elhidegül feleségétől, a karrierista Amandától (Helena Bonhem Carter). Amikor Lenny megtudja, hogy örökbefogadott gyermekük zseni, elhatározza, hogy megkeresi a biológiai anyját. Így jut el Linda Ash-hez (Mia Sorvino), aki prostituáltként és pornószínésznőként keresi a kenyerét.

A Varázsige: I love you (Everyone Says I Loce You) lényegében egy musical paródia 1996-ból Julia Roberts közreműködésével, 1997-ben pedig jött az Agyament Harry (Deconstructing Harry) egy alkotói válságba jutott íróról, ami egyik személyes kedvencem. Igazi sztárparádét vonultat fel: Julia Louis-Dreyfus, Tobey Maguire, Robin Williams, Demi Moore, Stanley Tucci és Bill Crystal is feltűnik.

Az 1999-es Hollywoodi történetben (Hollywood Ending) Allen egyszerre űz gúnyt Hollywoodból és az európai sznobokból. A történet szerint a neves rendező, Val, pszichoszomatikus okokból megvakul épp egy nappal azelőtt, hogy forgatni kezdené új filmjét. Exfelesége, Ellie (Téa Leoni) segítségével mégis elkészíti a filmet, ami érthető módon óriási bukás lesz Amerikában. Ám végül óriási sikert arat Európában, ahol zseniális művészfilmként ünneplik a bizarr alkotást.

Az évezred végén, 1999-ben Allen egy életrajzifilm-paródiát készít Sean Penn főszereplésével. A világ második legjobb gitárosa (Sweet and Lowdown) a rendező kedvenc korszakának és zenéjének, az 1930-as évek jazzvilágának állít emléket egy kitalált gitároson keresztül.

A hullámzó 2000-es évek

A 2000-es Süti, nem süti (Small Time Crooks) új korszak kezdetét jelentette az életműben, mivel ez volt az első közös munkája a Dreamworks stúdióval. Az Allen régebbi, bohózati stílusához visszatérő bűnügyi vígjáték hosszú időre a rendező utolsó nagy sikere volt. A Jade skorpió átka (The Curse of the jade Scorpion) a Csak az a szex (Anything Else), a Melinda és Melinda (Melinda and Melinda) mind meglehetősen rossz értékelést kapott, és anyagilag sem váltották be a reményeket. Utóbbi filmje külön fontossággal bír számunkra, hiszen ez volt az első együttműködése a magyar operatőrrel, Zsigmond Vilmossal. Összesen három filmet forgattak együtt.

A 2005-ös Match Pointtal tört meg a jég, az első Woody Allen-filmmel, amelynek Scarlett Johannson volt a főszereplője, és amelyben Allen szakítva korábbi szokásaival New York helyett Londonba helyezte a történetet. Maga a sztori egyébként erősen hasonlít a Rejtélyes manhattani halálesetre (Manhattan Murder Mysterie), hisz mindkettőnek középpontjában egy olyan ember áll, aki egy megúszott gyilkosság révén próbálja megőrizni jó hírnevét.

A film 1998 óta először ismét Oscar jelölést hozott neki a legjobb forgatókönyvért, és a Premiere Magazin Allen legjobb filmjének nevezte.

A következő időszakban Allen több olyan filmet forgatott, amit valamely európai nagyváros finanszírozott. Ennek köszönhető a Vicky Cristina Barcelona (2008), az Éjfélkor Párizsban (Mindnight in Paris 2011) amelyért Allen is elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjat, vagy a Rómának szeretettel (To Rome with Love 2012).

Az utóbbi tizenötévből mindenképpen említeni kell első sajátfejlesztésű televíziós sorozatát, Crisis in Six Scenes (Krízis hat jelenebten) című minisorozatot, ami az Amason Prime-ra készült. Allen partnerei ezúttal Elaine May és Miley Cyrus voltak. Ugyancsak Woody Allen készítette az első filmet, amit az Amazon Studios maga is forgalmazott, ez a Wondher Wheel: Az óriáskerék.

A 2020-as évek elején egy félreértelmezett interjú miatt felröppent a pletyka, hogy Allen nem akar több filmet készíteni, de ezt később a rendező sajtósai cáfolták. Nem rég jelentették be, hogy hamarosan új filmmel áll elő. A madridi regionális kormány ugyanis 1,5 millió eurót áldoz arra, hogy a halhatatlan rendező Madrid környékén forgassa legújabb filmjét, illetve kikötés, hogy a film végleges címének tartalmaznia a "Madrid" szót.

Woody Allent lehet szeretni vagy nem szeretni, mindenkinek egyéni vérmérsékletétől függ, hogy neki hisz vagy Mia Farrow-nak – bár nekem is megvan a határozott véleményem az ügyben, meg sem kísérelek itt és most igazságot tenni –, de az biztos, hogy a filmtörténetbe, és a humortörténelembe örökre beírta magát. Hozzátéve, hogy nem csak filmkészítőként és színészként alkotott maradandót, hanem novellái, színdarabjai is sokáig fent fognak maradni. Nálunk például most ősszel mutatta be a Centrál Színház a Tiszta őrület című darabját, az Orlai Produkciónál a Brooklyin mese látható, de a Játszd újra Sam is változatlanul műsoron van, igaz, a Vígszínházból átköltözött a Pesti Színházba.

És akkor Woody Allen jazz-zenei karrierjéről még nem is beszéltünk, és bár lehet, hogy nem ő a világ második legjobb klarinétosa, de ez is jól mutatja, milyen sokoldalú tehetségről van szó. Isten éltessen 90. születésnapján. Reménykedhetünk, hogy még jó pár évig köztünk marad, hiszen édesapja is megélte a 100. életévét, mielőtt itt hagyott minket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk